Rész

  1  1|           Szilveszter testvér álma.~ ~Nem tudom, emlékeznek-e önök
  2  1|              ti mindannyian ismertek, nem nyikorgott többé az országútakon,
  3  1|               a szívem, higyjétek el, nem volt egészen fájdalom nélkül.~ ~
  4  1|          udvarlását.~ ~De Szent Péter nem engedte tovább, hogy elbámészkodjam,
  5  1|          Péter hidegen válaszolt:~ ~- Nem itt a helyed, szegény barát,
  6  1|              szegény barát, a mennyek nem fogadnak be...~ ~- És miért? -
  7  1|         Bezzeg az ő kegyes tanításait nem megzápult tojásokkal fizették.
  8  1|         istállójában. Teljes életében nem erőltette meg magát annyira
  9  2|              ha az öreg méltóságos úr nem volna, éhen kellene elveszni
 10  2|                szerencsétlen emberek, nem mondtam-e én ezt meg előre?”...~ ~
 11  2|           tisztelendő úr, álljon meg! Nem lehet ebben az időben tovább
 12  2|            nótákat énekeltetett vele, nem volt, nem lehetett más,
 13  2|          énekeltetett vele, nem volt, nem lehetett más, mint maga
 14  2|            barátra, aki e pillanatban nem tudta, álmodott-e, vagy
 15  3|           hajerdőnek, amelyben valaha nem egy puha, fehér kéz babrált
 16  3|           Anzelm úr a főispántól.~ ~- Nem, tisztelt barátom, csak
 17  3|              hiba, mert a tétlenséget nem szeretem. Művészetem megkívánja,
 18  3|               legnagyobb sajnálatára, nem fogadhatja el.~ ~Másnap,
 19  3|           folytak le, mivel a szakács nem tudott volna megnyugodni
 20  3|              hidegen fordult meg:~ ~- Nem tartottam szükségesnek.
 21  3|              előfordulhat. Ha esetleg nem tetszik: minden pillanatban
 22  3|    férfiruhában lopózik a kolostorba! Nem, ezt már lehetetlen volt
 23  3|             Óh, de másnap! A jó atyák nem dörzsölték össze a kezüket,
 24  3|              egyszer!”~ ~De Anzelm úr nem toppant be. Tétlenül bolyongva
 25  3|              hétfőn, körülnézve, hogy nem látja-e valaki, a gvárdián
 26  3|         haljunk-e hát?~ ~Higyjék vagy nem, de a gvárdián, az ebédutáni
 27  4|          utóbbi napokban határozottan nem izlettek neki. Olyan közönséges,
 28  4|          dolog, a fenséges asszonynak nem izlik a teasütemény.~ ~Az
 29  4|        különös kellene. Egy még eddig nem létezett íz, melynek föltalálása
 30  4|                 De a fenséges asszony nem hallotta ezt. Ügyet sem
 31  5|           borultak...~ ~A mende-monda nem bizonyult tulzottnak, mert
 32  5|              dialektus.~ ~- Áki nálám nem tánul, - mondta valami megdöbbentő
 33  5|               tanár úr ebben az évben nem tanított, kárörvendő pillantásokat
 34  5|         majdnem mosolyogva (és a föld nem reszketett meg az örömtől,
 35  5|           tegezni kezdte a gyermeket) nem Haller, a Sédmalom molnára
 36  5|               pályán és Haller Idától nem maradt más emléke annál
 37  6|            banális lármájától! Mintha nem is ugyanabban a világban
 38  6|          legalább két-három éve, hogy nem láttam Budapesten.~ ~- Nem
 39  6|            nem láttam Budapesten.~ ~- Nem az adósságai miatt köszönt
 40  6|            utóbbi esztendőben.~ ~- Mi nem jut eszébe? Azért vonult
 41  6|             viruló teremtést, akikről nem egy fővárosból idetévedt
 42  6|        fojtott hangon megszólalt:~ ~- Nem alszik?~ ~- Nem, - susogta
 43  6|       megszólalt:~ ~- Nem alszik?~ ~- Nem, - susogta Ella és ő is
 44  6|           kezdett, amíg Ella újra meg nem szólalt:~ ~- És hogy történt
 45  6|               történt mindez?~ ~- Azt nem tudom. A missz azt mondja,
 46  6|                    Mi az a váltó?~ ~- Nem tudom, hogy mi lehet. Valami
 47  6|              tért haza és anyuska még nem költözött el ama komor vasajtó
 48  6|          hajnal volt, mintha a földön nem is lenne egyéb, csak boldogság...
 49  6|         megríkatta:~ ~Ha tudtad, hogy nem szerettél,~ Hálódba mért
 50  6|             hazug élet kezdődik... És nem hallották, amint az öreg
 51  7|           kegyelmes úr, amíg szívbaja nem tört ki rohamosan, alig
 52  7|              napot s a városka lakóit nem igen ismerte jobban, mint
 53  7|          mivel az ebéd rendes menetét nem zavarja meg különösebben
 54  7|              a cikornyás aláírásokból nem a részvét beszél, ezek egyszerűen
 55  7|             agónia utolsó öntudatában nem ejti-e kétségbe a haldokló
 56  7|         mellyel emlékét megtisztelik, nem a szívek, az érzelmek mélyéből
 57  7|             székesegyház sírboltjába. Nem a szívük, az érzelmeik szólalnak
 58  8|               kerül...~ ~- Óh, valaha nem kellett erre figyelmeztetés...~ ~
 59  8|                  Meg is teszem...~ ~- Nem lepsz meg, régóta tudom,
 60  8|            végig a folyosó kőkockáin. Nem ült csónakba, gyalogszerrel
 61  8|       elhagyottnak érezte magát, hogy nem is félt ebben a hideg egyedülvalóságban,
 62  8|            Körülnézett; a csapszékben nem volt más, mint egy kashmirmellényes
 63  8|               el a szívét és majdhogy nem könnyekre fakadt. A fejében
 64  8|     felköszöntötte az idegent:~ ~- Ha nem haragszik, éltesse az én
 65  8|          Huszár nagyot sóhajtott.~ ~- Nem, a feleségem is velem van.
 66  8|           érthetetlen bogár... Mintha nem is az volna, akinek lánykorában
 67  8|             egyetemen, de az anatómia nem ölte ki belőlem a rejtelmesben
 68  8|        szeszélyeinek...~ ~A hisztéria nem más, mint lélekvándorlás.
 69  8|             más, mint lélekvándorlás. Nem a régi barbárok lélekvándorlása,
 70  8|              megérezné, ha az én uram nem lenne az élők között...~ ~
 71  8|              egy haldokló galamb.~ ~- Nem tudom, - mondta - tegnap
 72  8|            vércseppek a csipkére?~ ~- Nem tudom, - sóhajtotta, - tegnap
 73  8|              a vesékbe? A holt herceg nem nyitotta föl az ajkát és
 74  8|               hogy Bevilaqua herceget nem a felesége ölte meg... Én
 75  8|      hercegnében, mert a vérpadon már nem a gyilkos asszony állt,
 76  9|         piros-sapkás sarki gárda - ha nem is halt meg, - de megadta
 77  9|              nagy fehér hóréteget még nem szántotta föl a gördülő
 78  9|        konzervált kedélyemmel, mindez nem elégített ki s élénk szívfájdalommal
 79  9|          márkói sváb létrás szánkóján nem; mikor a Papodban farkasok
 80  9|                hogy nagy beteg s hogy nem igen viheti tovább egy-két
 81  9|            csak a kora téli alkony be nem fedte homályával az egész
 82  9|       mosolyog; de hiába volt minden, nem bírták fölvidítani... Azaz,
 83  9|               délutánon át, azaz hogy nem, ennél komolyabbat cselekedtünk:
 84  9|             Kristóf, Hoffmann könyvei nem kellettek; hanem a vadölő,
 85  9|              téli évadot eltöltöttük. Nem tudom, melyikünknek jött
 86  9|              Előfizetési felhívásokat nem bocsátottunk ki, mivel az
 87  9|              máskor is s - fájdalom - nem is jött senki, aki értekezni
 88  9|            mivel más német klasszikus nem volt a könyvtárukban. Laci
 89  9|            sóhajtott, ha a rovata még nem volt meg s szenzációs hireket
 90  9|         asszonyság a gyermekágyat még nem hagyhatja el... Azonkívül
 91  9|             vánkosa...~ ~Aztán sokáig nem láttam, heteken át; csak
 92  9|         szerkesztőségben (ahová engem nem bocsátottak be) a Mikoló
 93  9|         magukhoz hívnak... Mintha már nem volna ott elég!...”~ ~A
 94  9|           egyedül maradt... azaz hogy nem, nem maradt itt, mert pár
 95  9|              maradt... azaz hogy nem, nem maradt itt, mert pár év
 96 10| krizantémum-koszorút talált, amelynek nem akadt gazdája. A habos selyemszalagon
 97 10|             Jobbágy Miklósné?~ ~- Hát nem méltóztatott hallani róla?
 98 10|        előkelő uriasszony is van, aki nem tudna meglenni a dohányfüstös
 99 10|               teremtést még csakugyan nem igen látott. Húsz-huszonkét
100 11|               az ujságok megírták. De nem úgy áll. Imreyné története
101 11|             szavára hallgat. Őt tehát nem vesztegette meg a vizi asszony
102 11|              a kilencedik kerületben. Nem igérek sokat, mert huszonöt
103 11|           huszonöt forintból végre is nem telik sokra, de becsülettel
104 11|             nézett a sóvárgó poétára. Nem szóval, egy futó lehelettel
105 11|               őszi napon:~ ~- Hát jó, nem fogok többé verset írni,
106 11|              gyönyörü asszonynak...~ ~Nem nézték az előadást, csak
107 11|        hirtelen megérezték, hogy ezek nem földi szemek, ezek a csábító,
108 11|             Légy nyugodt, - mondta, - nem sokáig fogunk mi élni havi
109 11|         direktor svájci ember volt és nem szerette az asszonyokat.
110 11|                Honnan került, honnan, nem, egyszer csak fiakkeren
111 11|               hogy sötétzöld szeméből nem földi asszony tekint rájuk,
112 11|           szólt az egykori poéta:~ ~- Nem vagy gyermek, rossz tündér
113 11|               rossz tündér vagy, mert nem földi asszonytól származtál.~ ~
114 11|              a gyárak fölé, melyekből nem áramlott ki a kémények otthonias
115 11|              dallam édes hangján:~ ~- Nem vagyok földi asszony, hazugság
116 12|                    VII. Albert Henrik nem érdemelte meg, hogy ilyen
117 12|            közben...~ ~Sauters Willyt nem hívták mindig Sauters Willynek;
118 12|  értelmetlenül bámulnak, - szólott, - nem valami fin de siécle-legények -
119 12|              ebben a csillogásban, de nem sok ideje maradt a csodálkozásra,
120 12|          kóboroltunk valaha Algirban. Nem egy jó délutánt töltöttünk
121 12|  gyerekéveimet eltöltöttem, ugyancsak nem gondoltam volna, hogy valaha
122 12|          Sauters félhangon sugta:~ ~- Nem fog válaszolni?~ ~A két
123 12|           hizelkedve karolt bele:~ ~- Nem sétálnánk egyet, mester?~ ~
124 13|             szépet álmodik, de álmait nem írja papirra, ha emberi
125 13|            papirra, ha emberi hiusága nem sarkalja rá... Beszéljetek
126 13|        belletristák, mert az öregeket nem igen érdeklik már az akadémikus
127 13|        gesztusokkal fejtette ki, hogy nem is lehet igazi genie, aki
128 13|               írói, akik egyáltalában nem írtak semmit, hanem csak
129 13|                Akár helyeslitek, akár nem, azt mondom, hogy csak a
130 13|    méltóztassék tudomásul venni, hogy nem a kisebb rendezett tanácsu
131 13|              hülyének mondták, ha még nem volt itt, de ha itt volt,
132 13|          egyetlen írót ismertem, akit nem bántott, ha bárgyunak mondták, -
133 13|       bőrszékben.~ ~- Paralitikus még nem vagyok, - mondta, - legalább
134 13|          legalább ebben a pillanatban nem. De mivel nem akarom, hogy
135 13|             pillanatban nem. De mivel nem akarom, hogy a rendes társaságom
136 13|               a pályát, mely számomra nem terem több babért. Szerencsére
137 13|               esőt...~ ~Eleintén bíz’ nem volt mulatságos az önkéntes
138 13|           kiadják, hát bizonyos, hogy nem a nevem miatt adják ki, -
139 13|           András neve iránt ugyancsak nem lesznek regarddal a budapesti
140 13|           fölbukkant talentumra. Csik nem cserélt volna még a római
141 13|            folytak, Csiknak ugyancsak nem volt oka arra, hogy megváltozott
142 13|         inkognitóját mind a mai napig nem vetette le. Az élő Csertán
143 13|                Az élő Csertán Andrást nem látta még eleven ember.
144 13|         gesztus, egy vigyázatlan szó, nem árulja el, hogy a lelke
145 13|               az egyetlen író, akinek nem bántja a hiúságát, ha azt
146 13|         együgyüvé lett... Csik Sándor nem törődik a világ itéletével,
147 14|         hangosan elnevette magát.~ ~- Nem tudja? Igazán nem tudja?
148 14|          magát.~ ~- Nem tudja? Igazán nem tudja? No nézzen meg egy
149 14|             élénken kipirult.~ ~- Jé, nem Jávor Feri? Bizony Isten
150 14|              negyvenhez. De ugyancsak nem akadt volna férfi, aki a
151 14|               hogy Kommerné ugyancsak nem irtózik az udvarlóktól...
152 14|         óvatosan magába zárta, hiszen nem akarta, hogy kinevessék...~ ~
153 14|               Tanár úr, de higyje el, nem megy rá a nyelvem... Szinte
154 14|                  Hát mit tegyek? Csak nem sétálhatunk itt föl s alá
155 14|          előbb meg kell igérnie, hogy nem haragszik érte...~ ~- Szent
156 14|           megijeszt... Ha a sejtelmem nem csal, hát azt fogja bevallani,
157 14|             Hogy szerelmes voltam, ez nem a kellő kifejezés, egyszerűen
158 14|           barátjával csevegett... Mit nem adtam volna, ha csak a kulcslyukon
159 14|               járt az eszem?.. Jávor, nem gondoltam volna, hogy maga
160 14|               szép asszony halkan meg nem szólalt:~ ~- Ugy-e, hogy
161 14|          lettem? Ugy-e, hogy most már nem dobogna meg a szíve, ha
162 14|            oka?... Az, hogy többé már nem a holdsugaras sóhajtgatás,
163 14|             éther-injekció pompás!... Nem csodálnám, ha hiteles bulletinnel
164 14|                   Hiába mulat rajtam, nem mindennapi dolog, hogy valaki
165 14|               ragyogó szemmel.~ ~- Ha nem fél, hogy halálra unja magát,
166 14|           mert jobb helyre, fájdalom, nem tellett... Aztán becsukta
167 14|              éjszakai órák magányában nem egyszer érdekes diskurzust
168 15|              Őszintén szólva, Nyitray nem is igen tudta, mit eszik,
169 15|               meggyógyulva. Az utazás nem izgatta többé, az egyedüllét
170 15|          kiderült, hogy tervezgetései nem értek egy fabatkát. Egy
171 15|          hiúsága...~ ~Nyitray azonban nem mondott semmit, hanem úgy
172 15|          kiverte a fejéből.~ ~Sajnos, nem úgy volt, - most jobban
173 15|              Mi volt ez, álmodott? De nem, a női hang megint megszólalt
174 15|              le az egyik fauteuilebe. Nem lehetett többé tévedésről
175 15|             Hogy hívják őket?~ ~- Azt nem tudom, de magyarok és Budapestre
176 15|             mosolygott:~ ~- Két éjjel nem aludtam, - szólt - és most
177 15|             folytonos csacsogásukkal. Nem volna egy üres szoba, ahová
178 15|              Mit tegyen? Érezte, hogy nem tudná behunyni a szemét.
179 15|           erdei majálison. Ha egyébre nem emlékszik, kis Terka, ezt
180 15|               ezt a négyest még talán nem felejtette el. Itt vagyok
181 15|             hallok. Pfuj - kis Terka, nem szégyenli magát, hogy ez
182 15|              Teringettét, hogy megint nem találom. Pedig biztosan
183 15|        szerette volna átkiáltani:~ ~- Nem hiányzik-e egy gomb a hálóingről
184 16|        részéről, miután a fiatalember nem tartozott az úgynevezett
185 16|              ostoba dolgokat beszélt. Nem azért, mintha neki is nem
186 16|             Nem azért, mintha neki is nem lett volna annyi esze, mint
187 16|       jelenléte módfölött fölizgatta. Nem szabad hát csodálni, hogy
188 16|              így szólott:~ ~- No lám, nem is akar kevesebbet, mint
189 16|              méregette néhányszor?... Nem, ott még nem tartok, hála
190 16|           néhányszor?... Nem, ott még nem tartok, hála Isten, hogy
191 16|         becsület képviselője... Talán nem tud úgy beszélni, mint a
192 16|            Hagyd, apám, nekem a munka nem imponál... Ha munkás ember
193 16|         jövendőbelim dolgozik-e, vagy nem: annyit se törődöm, mint
194 16|             fejét, így folytatta:~ ~- Nem azért tanultam zongorázni,
195 16|            azért tanultam zongorázni, nem azért beszélem perfektül
196 16|         furcsa s valószínütlen vendég nem kopogtat a hálószobája ajtaján.~ ~
197 16|              Bella, amíg nagy leánnyá nem lett, minden este látta,
198 16|               hozzá:~ ~- Jó voltál-e, nem haragítottál-e meg senkit? -
199 16|           kérdezte halkan a tündér. - Nem torkoskodtál-e a spájzban,
200 16|            torkoskodtál-e a spájzban, nem kínoztad-e a szegény cicát,
201 16|       kínoztad-e a szegény cicát, ami nem mehet el panaszra az édesanyádhoz?...
202 16|           Megtanultad-e a leckédet és nem voltál-e irigy a barátnőidhez?...
203 16|            utoljára az életben...~ ~- Nem fogsz többé eljönni hozzám? -
204 16|       kérdezte Bella megdöbbenve.~ ~- Nem, mert az én hivatásomnak
205 16|        szellemed...~ ~Bella e nap óta nem látta többé a nedvesszemü
206 16|              és könnyelmü lettél, aki nem a szívet nézed, hanem a
207 16|               kacér asszony lesz, aki nem a boldogságot keresed, hanem
208 16|                   Azt mondtad tegnap, nem azért tanultál zongorázni
209 16|           azért tanultál zongorázni s nem azért beszélsz perfektül
210 16|            mindent megtudj... Az apád nem volt ám mindig gazdag, előkelő
211 16|         felföldi hegyek közül s mivel nem jutott okosabb dolog az
212 16|         tudományodra, kicsi Bellám? S nem érzed-e, hogy oktalan és
213 16|            meg a zongora, hála Isten, nem ölte meg a szívemet... Inkább