Rész

 1  3|           a becsületes Ignác, aki majdnem egy ötödrész századot töltött
 2  5|     végigsimította.~ ~György most majdnem hangtalanul susogta:~ ~-
 3  5|          Kolnay, - mondta lágyan, majdnem mosolyogva (és a föld nem
 4  5|        bájos, gömbölyü arcocskája majdnem kicsattant az egészségtől...~ ~
 5  6|       szónál ijedten megállott és majdnem sírva ismételte:~ ~- A zongorát
 6 14|       kellő kifejezés, egyszerűen majdnem megbolondultam a féltékenységtől.
 7 14|  Kommernéhez, az arca kipirult, s majdnem diákos izgatottsággal súgta:~ ~-
 8 14|           csontvázhoz, s gyöngéd, majdnem hálás pillantást vetett
 9 15|    ostobaságot, amely az első nap majdnem az öngyilkosságba kergette -
10 16| meglepetése, hogy most, mikor már majdnem megfeledkezett róla, hirtelen