Rész

 1  5|     így szólott:~ ~- Kolnay György!~ ~Egy sápadt, rövidnadrágos
 2  5|     szine előtt.~ ~- Kolnay György, - szólott Szedenich főtisztelendő
 3  5|  főtisztelendő úr, - Kolnay György, maga most szépen el fogja
 4  5|  nyárfalevél módjára remegő György mellé.~ ~- Hogy hívják az
 5  5| gyöngéden végigsimította.~ ~György most majdnem hangtalanul
 6  5| részről való nagyapád?...~ ~György bámulva nézett a félelmetes
 7  5|  haladt lefelé a kis Kolnay György a várhegy bástyáin... Mi
 8  5|  ismertem volna...~ ~Kolnay György másnap elhozta az arcképet
 9  5|    ha jól tudom...~ ~Kolnay György szomoru kis arcát szeliden
10  5|     össze-vissza csókolta a György ajkát, miközben leomló könnyei