Rész

  1  1|              híres francia szakácsuknak is fölmondani készülnek...~ ~
  2  1|                 az utolsó kukoricacsősz is ismeri, ezt a prédikációját
  3  1|              ahonnan a legmagasabb hegy is akkora, mint egy vakandtúrás.
  4  1|                 zúgtak...~ ~Szent Péter is rajta felejtette a szemét,
  5  2|             mely ide, az erdei fák közé is behatolt, csöndesen szunnyadozni
  6  2|                     A csacsi, mely maga is álmos volt kissé, alkalmasint
  7  2|          erdőségben, s azt hiszem, maga is elbóbiskolt ezen az ismert
  8  2|               Stella!~ ~A jó állat maga is ezt akarta, s amennyire
  9  2|            ropogós széna, most egyél te is szolgám, amennyi beléd fér!”~ ~
 10  2|           Szilveszter nagy vörös kezeit is megérintette kissé. A szegény
 11  2|        csattogott, mintha e pillanatban is lenge fehér szoknyában hallgatná
 12  3|          szerint néhány kanonoki székre is az ő jelöltjeit hívták meg.
 13  3|           vasajtaja mellett, már hárman is odacsatlakoztak az elárvult
 14  3|                a nyelvükkel, mintha már is ott ülnének a fehéren megterített
 15  3|             mond a kolostornak.~ ~Végre is mit lehetett volna tenni?
 16  3|            tenni? Pincemester akad több is, de a szakácsnak hetedhét
 17  3|        megjelentek, sokszor éjfélutánig is elmulattak ebben az otthonos
 18  3|     szükségesnek. Egyébként ez többször is előfordulhat. Ha esetleg
 19  3|            ahogy itt elbeszélem, már el is tűnik az ajtónyilás mögött
 20  3|                 mögött s Anzelm úr feje is rögtön visszahúzódik az
 21  3|                 a portásnak még a fogai is összeverődtek, könyörtelenül
 22  3|                el szobáikba. Még a mise is szinte komorabb volt a kis
 23  3|      kinevessenek, - maguk a szentképek is mintha szomorubban néztek
 24  3|              Titokban, még önmaga előtt is restelkedve, a gvárdián
 25  3|                sokszor a kolostor előtt is elment, melynek ablakain
 26  3|         közeledtek a husvéti ünnepnapok is, amikor a barátok éttermében
 27  3|              magánál, akár ma ebéd után is.~ ~- Óh, óh, istentelen
 28  3|                zarándokolt Canossába, ő is födetlen fővel járult e
 29  4|                oroszlánok szomszédjában is elborultan jártak föl-alá
 30  4|            titkárok, az őrtálló katonák is azt mondották magukban:~ ~-
 31  4|                  Stephenson, sőt Edison is egyszerü kontárok voltak
 32  5|          gimnáziumba és talán évtizedek is eltelnek, amíg egy felföldi
 33  5|               És mivel az algebra amúgy is minden kis diák mumusa,
 34  5|                áz egy hét mulva ákár ki is márádhát az iskolából...~ ~
 35  5|                 még tizenötéves korában is hosszu harisnyában járatnak.
 36  5|               mit szóltak volna, ha azt is hallják, hogy Szedenich
 37  5|             hiszen... itt még... nagyon is fiatal az édes mamád...
 38  6|          banális lármájától! Mintha nem is ugyanabban a világban éltek
 39  6|        hivatalnok. - Egy időben a Házba is beválasztották, de volt
 40  6|                a szalagjuk csokra ellen is lehetett volna jogosult
 41  6|              koronákról álmodott. - Van is ezeknek egyéb gondjuk, mint
 42  6|         huszár-inasa, az utolsó tányért is leszedte, a missz fölállott
 43  6|                Nem, - susogta Ella és ő is fölült az ágyában.~ ~- Tudja,
 44  6|                Mindent.~ ~- A könyvtárt is?~ ~- Persze.~ ~- És apa
 45  6|            vadászfegyvereit?~ ~- Azokat is.~ ~- Meg a képeket, a szobrokat,
 46  6|               ismételte:~ ~- A zongorát is eladják?~ ~- Mindent, mindent,
 47  6|               volt, mintha a földön nem is lenne egyéb, csak boldogság...
 48  6|                  Elvett volna engem más is,~ Náladnál szebb virágszál
 49  6|                Náladnál szebb virágszál is...~ ~Miért szerette a sírbatért
 50  6|                 melynek utolsó akkordja is elveszett a fák között.
 51  7|            inasok. A kulcsárné még most is vígan csörgeti kulcsait,
 52  7|               fogadta. A pincemester ma is lebaktat a borokért, mivel
 53  7|               titkárral - aki e percben is gondosan ügyel, hogy fölvett
 54  7|            horgasztja le - önkéntelenül is az egyik kanonoki stallumra
 55  7|                 talán az utód személyét is találgatják s a nyomdász,
 56  8|                Huszár az előadás közben is észrevette már, hogy a feleségének
 57  8|            rémülten.~ ~- Talán csak azt is megtiltanád, hogy a szabad
 58  8|              azt igérted, hogy meghalni is kész volnál értem, most
 59  8|               most egy hitvány náthától is megijedsz...~ ~Huszár fölvette
 60  8|                     Fenyegetsz?~ ~- Meg is teszem...~ ~- Nem lepsz
 61  8|     elhagyottnak érezte magát, hogy nem is félt ebben a hideg egyedülvalóságban,
 62  8|                      Köszönöm, kegyedet is tisztelt úr. Hová való,
 63  8|         sóhajtott.~ ~- Nem, a feleségem is velem van. De ő otthon alszik,
 64  8|         érthetetlen bogár... Mintha nem is az volna, akinek lánykorában
 65  8|              idegen, - és talán hallott is felőlem valamit, föltéve,
 66  8|               hangya, de a péterkebogár is elég lassu alkalmatosság
 67  8|                 csodálatos mozaikját ön is jól ismeri; hiszen a Sansovino
 68  8|             hercegné a kinzó kamarákban is csak így szólott...~ ~-
 69  8|             szólott...~ ~- Az életemmel is megváltottam volna az én
 70  8|               szenvedéstől...~ ~A bírák is csak gyarló emberek és a
 71  8|               gyarló emberek és a bírák is csak együgyü jelekből itélnek.
 72  8|            szelid hitves, aki az életét is föláldozta volna, semhogy
 73  9|           hangulatok.~ ~Hiszen Budapest is szép a maga ragyogó téli
 74  9|                 ólombányákba. Még ennél is jobban tévútra vezette az
 75  9|       piros-sapkás sarki gárda - ha nem is halt meg, - de megadta magát
 76  9|         borított reggel kilenc óra felé is. A szitáló hópelyheken át
 77  9|               milieu keretében még most is gyakorta megjelenik az emlékeim
 78  9|                 még a szellősuttogástól is féltett s aki valóságos
 79  9|              voltak s még a nagymamától is sok örökség nézett rájuk,
 80  9|           nagyon, nagyon szeretett s én is igazán szívből szerettem
 81  9|                 leány egy képes könyvét is odaadták emlékül. Mikor
 82  9|         csontfejü botjával belépett, az is barátságosan nyomott barackot
 83  9|               fejemre s néha a nyakamat is megcsiklandozta, ami nála
 84  9|              habár illusztrációk nélkül is. A munkatársak megvoltak (
 85  9|                egy falusi öreg nagynéni is - csakúgy özönlöttek, hanem
 86  9|               Lehetett bíz azzal máskor is s - fájdalom - nem is jött
 87  9|            máskor is s - fájdalom - nem is jött senki, aki értekezni
 88  9|    impressziójáról; s egy egész regényt is: „Utazás a jégtáblákon”
 89  9|               megajándékozni... Az anya is, meg a gyermekek is jól
 90  9|                anya is, meg a gyermekek is jól érzik magukat, de az
 91  9|              nyolc éves Antal cousinnak is csináltunk reklámot: „Pilothy
 92  9|                 brick-goelettet már meg is igérték neki, ha meggyógyul...
 93  9|                kikötünk, esetleg sátort is ütünk... Akkor már a szegény
 94  9|              itt, mert pár év mulva azt is elhívták oda a többiek,
 95 10|                 a könyvkereskedés előtt is megállott egy darabig, közömbösen
 96 10|                 ide, az Isten háta mögé is eljutottak. A könyvek közt
 97 10|        hosszasabb tünődés után a boltba is bement.~ ~- Most halt meg
 98 10|                reggel. Korányi tanár úr is itt járt a mult héten, de
 99 10|             mindjobban fokozódik, nincs is igen remény arra, hogy három
100 10|           között egy előkelő uriasszony is van, aki nem tudna meglenni
101 10|                 az, akinek még a szellő is megárt...~ ~Mikor az ismeretlen
102 10|           gondolt még arra, hogy szenny is van a világon? A vén embernek
103 10|            egyhangu életében, mint maga is egy édes álom az enyémben...
104 11|          ferencvárosi szobámba, ahol be is füthetünk, ha hideg szél
105 11|                huszonöt forintból végre is nem telik sokra, de becsülettel
106 11|               gondolt magában? A sellők is megváltoztak a hosszu századévek
107 11|  tizenkilencedik század végén már velük is lehet váltani egy józan
108 11|                      A kreton ágyterítő is szép viselet, ha a te fehér
109 11|           kimenő ruhát. Később cipőkről is gondoskodott s egy kicsiny,
110 11|            orvost. Raben később egyedül is benézett délelőttönkint,
111 11|                 vállfűző nélkül, de így is karcsuan bontakozott ki
112 12| nagyhercegnőknek, akik a maguk részéről is szenvedélyes imádói a zenének.
113 12|             hosszuhaju fiatalember maga is el volt ragadtatva a saját
114 12|          impresszáriójához:~ ~- Értenek is valamit a zenéhez ezek a
115 12|                  Adél nagyhercegnő maga is gyönyörüen játszik s feszült
116 12|                 idősebbet, kombinációba is hozták nemrégiben egy hatalmas
117 12|              zsemlyét.~ ~- Csinos darab is, - szólott a zsemlyét ropogtatva, -
118 12|            mondva, ezidőszerint nincsen is más rajtam kívül, aki eljátszaná...~ ~-
119 12|                 vagyok és az én koronám is ér annyit, mint ezeké a
120 12|                előtte, hogy a hercegnők is csak szerelmesen hajolnak
121 12|            zöldessárga szőlőből, s maga is ivott egy gyűszűnyit az
122 12|               az asztaltól, s a többiek is követték példáját. A nagyherceg
123 13|            ragadja... A költő a szalmán is szépet álmodik, de álmait
124 13|      gesztusokkal fejtette ki, hogy nem is lehet igazi genie, aki az
125 13|                csak egy rongyos millióm is lenne, sohase jutna az eszembe,
126 13|                gondolataimat a világgal is közöljem. Végigálmodnám
127 13|              hogy valaha csak egy betűt is papirra vetnék abból, amit
128 13|                egyszerre. A fiatalok őt is hülyének mondták, ha még
129 13|             többi kivétel nélkül nagyon is törődött azzal, hogy a kortársai
130 13|       történetét, majd meglátjuk, akkor is olyan nagyra lesz-e azzal,
131 13|            lesz-e azzal, hogy kivételek is egzisztálnak...~ ~A név
132 13|                elhanyagolt kis gazdaság is föllendült, az ősi ház tisztességesebb
133 13|         megtenni: megcsinálta másodszor is a karrierjét. Épp úgy vagy
134 13|           eközben a kis gazdaság dolgai is jól folytak, Csiknak ugyancsak
135 13|                aki immár a nagy betűket is elfelejtette. Mikor látta,
136 13|              hogy a szegény Csik Sándor is mondott valamit...~ ~A kétlelkü
137 13|              köztetek van, talán hallja is, amit beszéltek róla, -
138 13|                 a Csertán András titkát is mindörökre a föld alá teszik...~ ~
139 13|                 fölötte, mert ő a sírba is magával fogja vinni azt
140 13|                 Gazette-et... A többiek is elhallgattak és kissé megdöbbenve
141 14|         utoljára láttam, ugyan hány éve is ennek, mondja csak?~ ~-
142 14|              csak?~ ~- Van már legalább is tizenöt. De a nagyságos
143 14|              szegődött. E pillanatban ő is arra gondolt, amire a kísérője:
144 14|                 úgy tetszik, hogy magam is diák lettem újra... Ez már
145 14|                 aztán igazán a csodánál is több...~ ~Egyszerre eszébe
146 14|         kisvárosi pletykák az ő füléhez is eljutottak, s így jól tudta,
147 14|                egyetem egyik tanszékére is meghívták. Jávor tanár:
148 14|              most már az utolsó faluban is ismerték. Boldogtalan félholtak
149 14|            parancsolja, hát vendéglőben is vacsorálhatunk... Majd a
150 14|          ismerték; hamarosan kerítettek is a számukra egy jó sarokasztalt,
151 14|            állított össze, a jegesvödör is odakerült később az asztal
152 14|                ha csak a kulcslyukon át is benézhetek!... Sokszor úgy
153 14|               Egyszer valamikor, majd ő is megtudja, hogy ki vagyok;
154 14|              gondoltam volna, hogy maga is ennyire félreismer...~ ~
155 14|                 udvarlási rendszerükben is mások, mint a többi férfi...
156 14|        lélekzetvételeinek pontos számát is közölné velem...~ ~Ragyogó
157 14|              intett a kezével.~ ~- Most is csak annyiba vesz, mint
158 14|               egyszer, egyetlen egyszer is, én ülhetnék ott a harmadik
159 14|               kapna, de egy jótéteményt is követne el: egy unatkozó
160 14|          tetszett, hogy a csontváz most is csúfolkodva pillant rá a
161 15|           Münchenben, hogy a Bavariáról is mesélhessen majd otthon,
162 15|            Őszintén szólva, Nyitray nem is igen tudta, mit eszik, mert
163 15|          szerelmes volt.~ ~Nyitray most is az volt, hiába akarta magával
164 15|                hogy csak egy pillanatig is eszembe juthatott az a badarság...
165 15|                mikor az esküvő napjának is hírét vette, ideges gyorsasággal
166 15|                  mert még Hanfstaengnél is rendbe kell hozni az acélmetszetek
167 15|             Nincs, még az udvari szobák is mind el vannak foglalva.
168 15|           Nyitraynak még fölindulásában is volt annyi esze, hogy így
169 15|      alkalmasint kidobná, mint ahogy én is kidobnám, aki a házasságom
170 16|               valahogy a boszton-táncot is. Ez, valljuk be, nagy áldozat
171 16|      kiterjedésü vasgyárban. Ilyenkor ő is ócska bluzt viselt, a kezei
172 16|             folyékony vasat nézte, maga is olyan volt, mint valami
173 16|                  Nem azért, mintha neki is nem lett volna annyi esze,
174 16|                szólott:~ ~- No lám, nem is akar kevesebbet, mint hogy
175 16|           ismerőse jelent meg. Még most is, bár nagy, eladó leánnyá
176 16|              leány leszel, aki már maga is meg tudja különböztetni
177 16|                sajnállak... Hát belőled is rossz és kacér asszony lesz,
178 16|           megtanulj, más húsz pedig azt is lehetővé tette, hogy franciául