Rész

1  5|   arcképét, mert úgy rémlik nekem, mintha lánykorában ismertem
2  9|     ki se hiányozzék...~ ~S nekem, egy-egy pillanatban, mikor
3 14|    végig.~ ~- Az vagyok. És nekem kihez van szerencsém?~ ~
4 14|  mit csináljunk?...~ ~- Óh, nekem egészen mindegy, - szólt
5 14|   hogy ki vagyok; de mit ér nekem most minden jövendőbeli
6 14| kisvárosi pletykákat mesélt nekem és volt eszemben, hogy a
7 16| öreg urat.~ ~- Hagyd, apám, nekem a munka nem imponál... Ha
8 16|  eső a mult csütörtökön?... Nekem egy szép, kedves, elegáns
9 16|    Mindent el kell mondanod nekem, mert, amint tudod, én vagyok