Rész

1  5|       egyszerre így szólott:~ ~- Kolnay György!~ ~Egy sápadt, rövidnadrágos
2  5| kegyetlen tanár szine előtt.~ ~- Kolnay György, - szólott Szedenich
3  5|    Szedenich főtisztelendő úr, - Kolnay György, maga most szépen
4  5|         hangtalanul susogta:~ ~- Kolnay Károlynak...~ ~- És micsoda
5  5|          borostás ábrázatát.~ ~- Kolnay, - mondta lágyan, majdnem
6  5|     Szedenich tanár úr mosolyog) Kolnay... fiacskám... mondjad csak
7  5|         közt haladt lefelé a kis Kolnay György a várhegy bástyáin...
8  5|  lánykorában ismertem volna...~ ~Kolnay György másnap elhozta az
9  5|         Pedig, ha jól tudom...~ ~Kolnay György szomoru kis arcát