Rész

1  1|  kapuszárnyakat. És még láttam, amint a nehéz bíborruha méltóságosan
2  2|        ezt gondolta magában, de amint ez már természetes, mitsem
3  6|       és szinte látni lehetett, amint nagy kék szemét az ablak
4  6|   kezdődik... És nem hallották, amint az öreg zongora, gyermekségük
5  6|       társa, így szól hozzájuk, amint a folyosón eltünnek: Ti
6 11|      felöltőjét, mert hallotta, amint a sellő kacagva szól a víz
7 14| asszonyt ennyinek nézze. Jávor, amint a pillantása újra és újra
8 15|       tisztán lehetett hallani, amint egy férfihang így szólott
9 16|      kell mondanod nekem, mert, amint tudod, én vagyok a te jó