Rész

1  1|  éjjel!... Azt álmodtam, hogy örökre behunytam a szememet és
2  1|     az ő leghívebb szolgájuk, örökre búcsút mondott a földieknek.~ ~
3  1|    szegény, szőrcsuhás barát, örökre behunytam a szememet. A
4  3|     De az öreg püspök egy nap örökre búcsút mondott az Anzelm
5  4| lemondásomat, mert a tehetség örökre búcsút vett tőlem. Nincs
6  6|       boldog poézisének immár örökre vége... A parkon túl, ahonnan
7  7|      ha a kegyelmes nagybácsi örökre búcsút mond a zsiros püspöki
8  9|      köhögés odaát a szobában örökre megszünt s a nagymama megint