Rész

  1  1|              milyen rettenetes álmom volt a mult éjjel!... Azt álmodtam,
  2  1|            szívem, higyjétek el, nem volt egészen fájdalom nélkül.~ ~
  3  1|          édes fiaim, milyen gyönyörü volt ott minden! A ködszerü,
  4  1|        palotájának ugyanazon a napon volt halottja, amelyiken én,
  5  2|           csacsi, mely maga is álmos volt kissé, alkalmasint így elmélkedett
  6  2|           helyzete valóban borzalmas volt itt az erdőségben. Sehol
  7  2|       amelyet Klaus, a fűtő, szokott volt eléje helyezni odahaza!
  8  2|              megrekedt komédiáskocsi volt, mely itt a tisztáson akarta
  9  2|      oltalmazva, mely kopott és zöld volt már az idők viszontagságai
 10  2|        cirkuszbeli személyzet együtt volt: a két sovány bohóc, akik
 11  2|           Fráter Szilveszter sohasem volt egy fedél alatt olyan nőkkel,
 12  2|       nótákat énekeltetett vele, nem volt, nem lehetett más, mint
 13  2|           vízcsöppek csillogtak. Üde volt minden itt a mosolygó erdőszélen
 14  2|         alatt elterült, egészen üres volt, csak a péterkék, a cincérek
 15  2|           bizonyossá tegye, hogy itt volt.~ ~De azért este, mikor
 16  3|        mestert s egyáltalán képtelen volt arra, hogy valami kívánságát
 17  3|             áldott természetü férfiu volt, maga elé citáltatta a gőgös
 18  3|     pincebeli kincsekre féltékenyebb volt, mint maga a gvárdián, egy
 19  3|        éjszakába. Egy egész társaság volt, mely hajnal felé vígan
 20  3|                 Micsoda fehérszemély volt önnél, Anzelm úr?~ ~- Az
 21  3|              Nem, ezt már lehetetlen volt elviselni!~ ~Szigorúan,
 22  3|           volna az ábrázatjukon. Hol volt a jókedv, a tréfálkozás,
 23  3|           képest csak hitvány fércmű volt e szakácsnő minden egyes
 24  3|                 Ah, ez rémületes nap volt! A kolostorban megszünt
 25  3|              mise is szinte komorabb volt a kis egyházban s bár kinevessenek, -
 26  3|             hetedhét vármegyében sem volt hasonló dusálkodás.~ ~Husvét
 27  4|          mely eddig mindenha hűséges volt hozzá, most makacsul vonakodott,
 28  4| főhercegasszony, ki egy kissé ideges volt, az utóbbi időben, reggel
 29  4|           individualitás nélkül való volt mindez, hogy a fenséges
 30  4|          ajtaját.~ ~A főkonyhamester volt, ki sápadtan állt meg a
 31  4|            van a homloka körül!~ ~Az volt, igazi glória. A nagy poéták
 32  4|          ambició utolsó föllobbanása volt az, amely a halhatatlan
 33  4|   csettintett.~ ~Micsoda teasütemény volt ez! Egy kissé sós, egy kissé
 34  5|         beszélte. Negyvenéves férfiu volt, arca szederjes a mindennapi
 35  5|              diákokat. Tizenkét évig volt a nyitrai rendházban és
 36  5|              Igenis... Haller molnár volt az én nagyapám... Haller
 37  5|        rózsás arcát (most már rózsás volt az örömtől) és nyájasan
 38  5|             arcocska, amilyen az övé volt egykor... És az ajka...
 39  5|      asztalán feküdtek. Sokáig csend volt a szobában, de végtére a
 40  6|         Csillagsugaras nyári éjszaka volt, a közeli fürdőből csapatostul
 41  6|             parkjába, melyben mégsem volt oly türhetetlen a forróság,
 42  6|       körülvették. Most senkinek sem volt kedve a lefekvéshez, a lányok
 43  6|              csöndes, oly titokzatos volt minden és annyira messze
 44  6|           kastélyt, mely gondosan el volt rejtve a viruló fák sűrűjében,
 45  6|          Házba is beválasztották, de volt annyi esze, hogy ott hagyta
 46  6|               de mikor Miska, a báró volt huszár-inasa, az utolsó
 47  6|          mert a birtok mindenestül a volt bérlőnk kezére kerül.~ ~-
 48  6|          születésük óta csak egyszer volt nyitva! A menuettet azon
 49  6|         alatt. Oly édes nyári hajnal volt, mintha a földön nem is
 50  6|          sorsa valami összefüggésben volt a dal melankolikus szövegével?
 51  7|          mögött, jóformán ismeretlen volt ebben a vidéki városkában,
 52  7|        zöldredőnyös, impozáns palota volt, e középkorias kastély,
 53  7|               Évenkint jóformán alig volt itt többször, mint a két
 54  8|         Szobájukban átkozottul hideg volt, a gyönyörü porcellánkandalló
 55  8|         zeg-zúgos sikátoraiba. Csönd volt, éjszaka, kékes világosság
 56  8|             hangtalan, oly rejtelmes volt a holdfényes viziváros,
 57  8|        megvoltak a rossz órái és jaj volt minden teremtett léleknek,
 58  8|               házsártos, türhetetlen volt s Huszár bámulva hallgatta
 59  8|          nézte végig, annyira idegen volt előtte ez a szeszélyes teremtés!
 60  8|      idilljére. Oly szomorúan furcsa volt, hogy az ő Terkája egyedül
 61  8|              Afféle olasz zúgkorcsma volt, ahol az ivóban szárogatják
 62  8|        szomjas idegen. Huszár boldog volt, hogy világosságot lát s
 63  8|       Körülnézett; a csapszékben nem volt más, mint egy kashmirmellényes
 64  8|          faliajtón. A chianti silány volt, de Huszár egyre-másra ürítette
 65  8|       útszéli kutya...~ ~Oly különös volt mindez s a bor lassanként
 66  8|           homlokáról. Oly titokzatos volt ebben az érthetetlen pózban
 67  8|              galibának és bűntettnek volt az oka. Erről sokat mesélhetnék
 68  8|           mondta - tegnap még rajtam volt, amikor ágyasházamba vonultam...~ ~-
 69  8|    sóhajtotta, - tegnap még fehérebb volt a hónál, amikor az én szerelmes
 70  9|    köpenyegét a nyakára húzta, olyan volt az ő mozdulatlan lova hátán,
 71  9|          egész napon át. De legszebb volt odakünn, az Andrássy-út
 72  9|           Hangulatos, finom téli kép volt; egészen szokatlan itt,
 73  9|       épített kastélyforma épületben volt, melynek kéményein át a
 74  9|          féltett s aki valóságos rab volt ebben az óriási épületben,
 75  9|              ódonszerü pacsuli-illat volt érezhető. Az egész ház:
 76  9|            egész vidéket. Komoly fiu volt, akit csak ritkán láttak
 77  9|         vesztek nála. A mulatsága az volt az egész napon át, hogy
 78  9|        megint erős kezdett lenni (az volt a legszomorúbb, mikor ő
 79  9|           jóízüen mosolyog; de hiába volt minden, nem bírták fölvidítani...
 80  9|              odalenn a szakácsnak ki volt adva a parancs, hogy a csokoládékrém-cukorkáimból,
 81  9|           legteljesebb jóakarat jele volt. Mindannyi hizelgett nekünk,
 82  9|           mindakettőnknek romantikus volt a végletekig. A Schmidt
 83  9|             más német klasszikus nem volt a könyvtárukban. Laci volt
 84  9|           volt a könyvtárukban. Laci volt a riporter, de micsoda riporter!
 85  9|       sóhajtott, ha a rovata még nem volt meg s szenzációs hireket
 86  9|      előfizető úr vagy hölgy köteles volt azonnal végigolvasni a példányát,
 87  9|      előfizetési ár nagyon különböző volt; a nagymama hetenkint egy
 88  9|               Szóval, a lap kitünően volt szerkesztve (jobban, mint
 89  9|              szegény Mikoló fehérebb volt, mint az ágy vánkosa...~ ~
 90  9|              óh istenem, micsoda nap volt ez! - a szalón üvegajtaján
 91  9|           minden oly ragyogóan fehér volt... Odabenn a püspökkert
 92  9|          nagymamától, ki megint erős volt, a Mikoló mamája ölelte
 93 10|            segíteni rajta.~ ~- És ki volt az az idősebb Jobbágy Miklósné?~ ~-
 94 10|       helybeli nőegyesület elnöknője volt, Jobbágy Miklósnak, a megyei
 95 10|                Zimankós januári este volt, Galamb épp Vacsorához készült
 96 10|        évesnek látszó fiatal asszony volt, kék szemében bámulat és
 97 10|    fehérségébe kalandozott, csak ott volt megint, a tamáshalmi kastély
 98 10|           mint a májusi verőfény. Ki volt, hogy hívták, hová szállt?
 99 11|             hetilapnál s borzas haja volt és kissé megkopott kabátja.
100 11|         környékén. Holdvilágos éjjel volt, a folyam csöndesen mosta
101 11|         szíve, - egyszerre tisztában volt azzal, hogy magával a sellővel
102 11|              De a költő modern ember volt és alaposan tudta a népmesékből,
103 11|              A direktor svájci ember volt és nem szerette az asszonyokat.
104 11|              szemét (ha akarta, zöld volt a szeme), az igazgató, mintegy
105 11|             Jenő a költő iskolatársa volt és gyerekkori barátja. Mikor
106 11|      amorettjeit. Margit pongyolában volt, vállfűző nélkül, de így
107 11|           selyemből. Érzéki és bájos volt, mint egy földi asszony...~ ~
108 11|          otthonias füstje. Oly hideg volt minden, oly kísérteties
109 12|        elaludt.~ ~Reggel hét óra sem volt még, mikor a szobapincér
110 12|    hosszuhaju fiatalember maga is el volt ragadtatva a saját nagyságától
111 12|         küszöbén. Ez Crailsthal gróf volt, a főudvarmester (a Prinz
112 12|              fehérruhás gyermekleány volt, s mikor Sauters a ruha
113 12|           ebédhez, - délután hat óra volt. Az ebédlőben föl voltak
114 12|         hangversenyről, ahol először volt alkalma gyönyörködni a Sauters
115 12|             pisze orrát. Talán őrült volt, vagy csak részeg, - s miközben
116 13|            közbeszólt. Régi ujságíró volt, cinikus, szófukar, embergyűlölő,
117 13|         hülyének mondták, ha még nem volt itt, de ha itt volt, kivétel
118 13|              nem volt itt, de ha itt volt, kivétel nélkül respektálták!~ ~-
119 13|              hősét. Csik előkelő író volt, divatos elbeszélő, akinek
120 13|                 Csik önérzetes ember volt, akinek derogált volna,
121 13|         Csiknak egy kis apai birtoka volt a Dunántúl, egy Istentől
122 13|          esőt...~ ~Eleintén bíz’ nem volt mulatságos az önkéntes remeteség,
123 13|          másolt le, ismeretlen álnév volt írva, s Csik diákos félelemmel
124 13|              a budapesti Csik Sándor volt s első könyvét, mely új
125 13|       folytak, Csiknak ugyancsak nem volt oka arra, hogy megváltozott
126 13|           érzést, hogy sokkal különb volt annál, aminek látszott...~ ~
127 14|            tanár.~ ~Egy premiér után volt, január közepén, s Jávor
128 14|         amelynek annyi sok éven át ő volt a koronázatlan királynője.
129 14|          kövezetét, Kommerné már túl volt a huszonötödik életévén;
130 14|        asszonnyal egy födél alatt; ő volt ugyanis a Kommerné két gimnázista
131 14|             az udvarlóktól... Mindig volt egy-egy szerencsés kópé,
132 14|              és mámorító hangulattal volt tele... Jávor rágyujtott
133 14|            bevallani, hogy szerelmes volt belém...~ ~A férfi melankólikusan
134 14|           hát igazán olyan szerelmes volt belém? És igazán azt hitte,
135 14|              Ha tudná milyen együgyü volt, mennyire csalódott... Az
136 14|           pletykákat mesélt nekem és volt eszemben, hogy a szerelmi
137 14|                Tehát holnap!~ ~De mi volt ez? A dolgozószoba sarkában,
138 14|           Bölcs és szókimondó legény volt, aki szuverén felsőbbséggel
139 15|              egyedüllét pedig terhes volt neki. Amíg a rossz bajor
140 15|             aki legelőször szerelmes volt.~ ~Nyitray most is az volt,
141 15|           volt.~ ~Nyitray most is az volt, hiába akarta magával az
142 15|           fejéből.~ ~Sajnos, nem úgy volt, - most jobban érezte, mint
143 15|      szédülni kezd, - a hang ismerős volt előtte. Mi volt ez, álmodott?
144 15|              ismerős volt előtte. Mi volt ez, álmodott? De nem, a
145 15|          hangját hallotta. Terka itt volt a szomszédban, alig öt lépésnyire
146 15|              micsoda pokoli véletlen volt ez? Nyitray egyszerre úgy
147 15|              leányt, de a szive tele volt kicsorduló szerelemmel!...
148 15|       oldalán? Nyitray előtt világos volt, hogy valami ostobaságot
149 15|      elkövetnie, de most fogalma sem volt arról, hogy mit fog tenni?
150 15|     Nyitraynak még fölindulásában is volt annyi esze, hogy így feleljen
151 16|           leányt, akinek Fodor Bella volt a neve, megkért egy komoly
152 16|             valljuk be, nagy áldozat volt a részéről, miután a fiatalember
153 16|           vasat nézte, maga is olyan volt, mint valami alvilágból
154 16|                 Az apa, aki alelnöke volt a kültelki demokrata-pártnak,
155 16|    csillaghímes ruhába burkolt leány volt, akinek fürtei fölött villamos
156 16|      megvallott s százszor őszintébb volt hozzá, mint az édesanyjához...
157 16|            szomorúbb, még bánatosabb volt, mint rendesen.~ ~- Kicsi
158 16|   nedvesszemü tündért. Annál nagyobb volt a meglepetése, hogy most,
159 16|        amikor a lelkiismerete foltos volt valami rossz cselekedettől...~ ~
160 16|       mindent megtudj... Az apád nem volt ám mindig gazdag, előkelő
161 16|         egész a lelkéig. S mivel meg volt elégedve azzal, amit látott,