Rész

  1  1|                  míg egyszerre ott állt meg mellettem, a mennyország
  2  1|                     De miért? Azt mondd meg legalább, miért vagyok száműzve
  3  1|               testvér, kelj föl. Pihenj meg itt a portásszobában és
  4  1|                 portásszobában és halld meg, micsoda bűnnel vagy vádolva...~ ~
  5  1|         vesztegetted. Hát így becsülted meg, mit a Szent Atya reád bízott
  6  1|                fázva, mezitláb indultam meg azon a göröngyös úton, amely
  7  1|           Teljes életében nem erőltette meg magát annyira a drága nyalánkságok
  8  2|          erdőszélen, sopánkodva szólalt meg magában:~ ~- Uram Istenem,
  9  2|             fejét olyanformán bólogatta meg, mintha választ adott volna
 10  2|               egy-egy kövérebb kappant, meg az öreg gróf, aki szekérszám
 11  2|        szolgáiról? Jó atyám, ne büntesd meg őket érdemük szerint!” S
 12  2|           emberek, nem mondtam-e én ezt meg előre?”...~ ~A csacsi, mely
 13  2|        elitéltek érdekében kockáztatott meg egy bátortalan könyörgést,
 14  2|                  tisztelendő úr, álljon meg! Nem lehet ebben az időben
 15  2|              bámultak, aki ijedten állt meg a küszöbön.~ ~- Tessék beljebb
 16  2|               merev mosolygással csípte meg a kis Zsors hideg arcát
 17  2|        szögletes enyelgéseket kisérlett meg a barátságos fiúval, aki
 18  2|                kilátást s csak a csacsi meg a kis lovak bámész feje
 19  2|          látszott be olykor az ablakon, meg a nagy abrakos zsák, amelyet
 20  2|           nyájas barátsággal nyalogatta meg az ő nagy, otromba tenyerét.
 21  2|                 egészségére! - toldotta meg a bohóc, miközben Callioni
 22  2|            csapta.~ ~- Oh, atyám, ments meg a gonosztól! - mondotta
 23  2|                 édes illattal töltötték meg a levegőt. A csacsi szelíden,
 24  2|            mondotta félénken, - bocsáss meg, ha - esetleg vétkeztem!~ ~ ~ ~
 25  3|               egyetlen szála sem maradt meg e bozontos hajerdőnek, amelyben
 26  3|               is az ő jelöltjeit hívták meg. De az öreg püspök egy nap
 27  3|                 nap sötét arccal jelent meg a gvárdián előtt s tudtára
 28  3|          kellett volna, hidegen fordult meg:~ ~- Nem tartottam szükségesnek.
 29  3|             fülükbe s félénken húzódtak meg ágyukban, nehogy a vidám
 30  3|     összeverődtek, könyörtelenül állott meg a bűnös szakács előtt, aki
 31  3|                 aki oly közönyösen vált meg a kolostortól!~ ~Titokban,
 32  3|                 hogy tüstént látogasson meg. Beszédem van a gonosz emberrel!~ ~
 33  3|               Ragyogó napfény aranyozta meg a kolostor szürke falait,
 34  4|                reggel bosszankodva itta meg teáját. Az angol rudacskák,
 35  4|   főkonyhamester volt, ki sápadtan állt meg a szegény szakács szobájában.~ ~-
 36  4|             legszebb hattyudalt alkotta meg ezúttal mindazok közt, melyekről
 37  4|           alkotására, kényeskedve ivott meg néhány kanál forró teát
 38  5|              huszonhárom fiút buktatott meg az ötödikben az algebrából. „
 39  5|                  behunyt szemmel állott meg a kegyetlen tanár szine
 40  5|                tanár úr még egyszer föl meg alá sétált a tábla előtt
 41  5|                és a föld nem reszketett meg az örömtől, hogy Szedenich
 42  5|                fiacskám... mondjad csak meg (egyszerre tegezni kezdte
 43  5|            professzort? Miért cirógatta meg ily apai gyöngédséggel a
 44  5|           szőkehaju francia baba jelent meg izgatott képzelődése előtt...~ ~
 45  5|          főtisztelendő úr... Akkor halt meg, mikor Erzsike hugocskám
 46  6|              erkélyen... A tavat nézte, meg a park platánjait... A két
 47  6|                 kezdett, amíg Ella újra meg nem szólalt:~ ~- És hogy
 48  6|    vadászfegyvereit?~ ~- Azokat is.~ ~- Meg a képeket, a szobrokat,
 49  6|                hoztak és a filagóriában meg a kastély terraszán pezsgő
 50  7|              Ragyogó napsugár aranyozta meg a vár szürke házait, a szentháromság
 51  7|                harangzúgás közt kerülje meg a biboros baldachin alatt
 52  7|              rendes menetét nem zavarja meg különösebben az a tudat,
 53  7|                csésze tea fogja okozni, meg néhány lágy tojás s egy
 54  7|              pincemester ezért csapolja meg a penészes hordókat, mert
 55  7|             jövendöléseket kockáztatnak meg aziránt, vajjon lesz-e olyan
 56  7|                  az érzelmeik szólalnak meg e pillanatban, hanem a fantáziájuk
 57  7|                várja, kuporodva huzódik meg az egyik folyosói széken.
 58  7|                 való kiáltása csendülne meg s amaz érzéketlen fabábu
 59  8|           hazulról.~ ~- Fenyegetsz?~ ~- Meg is teszem...~ ~- Nem lepsz
 60  8|                 teszem...~ ~- Nem lepsz meg, régóta tudom, hogy kivel
 61  8|            később, az esküvő után tudta meg, hogy az édes, nyiltszívü
 62  8|                 szellem hallgatta volna meg a kívánságát, a legközelebbi
 63  8|                Csak a söpredék jár ide, meg az etnografiára szomjas
 64  8|                    Pedig a péterkebogár meg a hangya közt mennyivel
 65  8|               asszony lelke nyilatkozik meg, s a szeszélyek, amelyek
 66  8|         mesélhetnék önnek, de elégedjék meg egy ismeretlen velencei
 67  8|              napon ijedt futkosás törte meg az aranyos palota csöndjét.
 68  8|                feje... És most tudjátok meg, ti ostoba velencei bírák,
 69  8|            herceget nem a felesége ölte meg... Én gyilkoltam meg, akit
 70  8|               ölte meg... Én gyilkoltam meg, akit hütelenül elhagyott
 71  8|            hercegné testébe és én öltem meg a csábítót, a hites felesége
 72  9|            sarki gárda - ha nem is halt meg, - de megadta magát a minus
 73  9| Faubourg-Saint-Germain hangulata csapta meg az embert, a visszavonult
 74  9|               nyolcával-tizével huzódva meg éjszakára az ivóbeli asztalokon;
 75  9|          bakonyi hegyek közepén állítja meg a haragos förgeteg s aztán
 76  9|             kéményseprővel ajándékozott meg, aki örökösen elfintorított
 77  9|              Nautilus és Nemo kapitány, meg a híres utazók illusztrált
 78  9|                 melyeknek barlangjaiban meg lehetne húzódni éjszakára,
 79  9|              ahol az ember úgy vadássza meg naponként a táplálékát,
 80  9|                ha a rovata még nem volt meg s szenzációs hireket hozott
 81  9|           megajándékozni... Az anya is, meg a gyermekek is jól érzik
 82  9|              balatoni utazást beszéltük meg, amelyhez a brick-goelettet
 83  9|          amelyhez a brick-goelettet már meg is igérték neki, ha meggyógyul...
 84  9|          világos, meleg szobák benne... meg a szerkesztőség és a kis
 85  9|        szerkesztőség és a kis Mikoló... meg az a hódító, erős illat,
 86 10|                is bement.~ ~- Most halt meg az az úrnő, akinek az arcképe
 87 10|            melyek szinte félve lapultak meg a mély szakadékban, a ködbe
 88 10|               meleg fészekként húzódott meg a jégsivatag közepén...~ ~
 89 11|                Őt tehát nem vesztegette meg a vizi asszony dallamos
 90 11|                vagy a Dunapartra. Mondd meg hát, istennőm, a derekad
 91 11|        fürtökben, elragadtatva csókolta meg a sellő kezét, s így beszélt
 92 11|    aszfaltbetyárok sápadtan fogózkodtak meg a kirakatok vasában. És
 93 11|               kis Margit azzal osztotta meg a délelőtti vajas kenyerét.~ ~
 94 12|               az Arany Griff-ben szállt meg éjjelre s vacsora előtt
 95 12|                 bókok kíséretében hívta meg a nagyhercegi palotába.
 96 12|                művészt, örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a nagy
 97 12|            palota dísztermében tartanák meg, a fenséges úr és a nagyhercegi
 98 12|             Albert Henrik nem érdemelte meg, hogy ilyen hangon beszéljenek
 99 12|          lekötelező jóindulattal, - hát meg fognak hallani, ha úgy akarják...~ ~
100 12|       megfordult, szinte elkábulva állt meg ebben a csillogásban, de
101 12|         magasztaló szavakkal emlékezett meg a berlini császári hangversenyről,
102 12|               élvezetet.~ ~- Mindnyájan meg voltunk hatva, - mondta
103 12|               csak szerelmesen hajolnak meg az igazi férfiak akarata
104 12|          leküzdhetetlen szomjuság kapta meg ez aranyszőke, fehérruhás
105 12|          nagyherceg udvariasan köszönte meg a művész szívességét, Adél
106 12|            hercegnők kedvesen hajtották meg kissé előtte a fejüket.
107 13|               alkotását sohase látjátok meg földi szemmel... Az utókor
108 13|             opportunisták becstelenítik meg gondolataikat a nyilvánossággal...~ ~
109 13|           hajnalig, de még sohase ivott meg két deci bort egyszerre.
110 13|         verejtékes homlokkal fogalmazta meg a kis elbeszélő műveit,
111 13|              kis elbeszélő műveit, újra meg újra földolgozta a régi
112 13|                 régi jó számvető létére meg tud-e még szorozni fejből
113 14|                A tanár tétovázva állott meg, s a következő pillanatban
114 14|             Igazán nem tudja? No nézzen meg egy kicsit jobban, nagyságos
115 14|                 Isten csak most ismerem meg. De mennyire megváltozott,
116 14|                asszony ő utána rendelje meg a kalapjait és a toalettjét.
117 14|                 folytatta:~ ~- Bocsássa meg, hogy olyan illetlen vagyok
118 14|                esztendő csak álom: maga meg mindig diák, én pedig fiatal
119 14|               nincs jobb dolga, engedje meg, hogy önökkel vacsorázzam...
120 14|           elárulok egy titkot, de előbb meg kell igérnie, hogy nem haragszik
121 14|                fiúkkal a természettant, meg, a történelmet átvettük,
122 14|          fantáziám izgató képekkel telt meg s úgy képzeltem, hogy amíg
123 14|              amíg a szép asszony halkan meg nem szólalt:~ ~- Ugy-e,
124 14|               hogy most már nem dobogna meg a szíve, ha a harmadik szobában
125 14|                 udvarolnak... Az oxigén meg az éther-injekció pompás!...
126 14|           rokonaival szerényen húzódott meg az egyik sarokban, csodálattal
127 15|             ideges gyorsasággal váltott meg egy fél Európára szóló körutazó
128 15|                volna, izgatottan nyomta meg a villamos csöngetőt.~ ~
129 15|              aludtam, - szólt - és most meg ezek háborgatnak a folytonos
130 15|                tudná behunyni a szemét. Meg kellett volna vetnie ezt
131 15|                a fejében, hogy hangosan meg fogja kopogtatni a szobáikat
132 15|              mikor tompa hangok ütötték meg egyszerre a fülét. A Terkáék
133 15|       szobájában két nehéz cipő koppant meg a kemény parketten, - Katona
134 15|                vert volna, ijedten állt meg a legelső szónál, de egyszerre
135 15|                  köznapi asszony jelent meg a képzeletében: dr. Katona
136 16|                megjegyzést:~ ~- Gondold meg, kis leányom, hogy ő a munka
137 16|                 Fodor rosszalólag rázta meg a fejét, így folytatta:~ ~-
138 16|               és kedves ismerőse jelent meg. Még most is, bár nagy,
139 16|            voltál-e, nem haragítottál-e meg senkit? - kérdezte halkan
140 16|                      Kicsi Bellám, nézz meg jól, - mondta meghatottan,
141 16|           foglalt az ágy szélén. - Nézz meg, mert talán ma látsz utoljára
142 16|                 leszel, aki már maga is meg tudja különböztetni a jó
143 16|             szívbelopózó hangon szólalt meg, oly szomoruan, hogy a Bella
144 16|                kiben a pálinka gyulladt meg, ki az utcán esett össze,
145 16|                egész a lelkéig. S mivel meg volt elégedve azzal, amit
146 16|                     Nagyon kérlek, hívd meg ma ebédre azt a fiatalembert...
147 16|             menni, mert a francia nyelv meg a zongora, hála Isten, nem
148 16|           zongora, hála Isten, nem ölte meg a szívemet... Inkább sohase