Rész

 1  1|                Meghaltam, édes fiaim, mint egy béka. Lelkem odafenn
 2  1|           legmagasabb hegy is akkora, mint egy vakandtúrás. Mindig
 3  1|               szóltam be a hasadékon, mint egy bűnben talált gyermek:~ ~-
 4  1|          kapujában.~ ~Jaj édes fiaim, mint káprázott a szemem! A menet
 5  1|         mennyire másként fogadták őt, mint engem... Szent Péter hajlongva
 6  1|           gyémántos gyűrűket hordott, mint maga az uralkodó fejedelem.
 7  1|             nyalánkságok cipelésében, mint ezen az áldott hétfői napon.~ ~ ~ ~
 8  2|             folynak be oly bőségesen, mint tíz, tizenkét év előtt,
 9  2|             de alig gyül össze egyéb, mint néhány tojás, egy halom
10  2|         szakasztottan olyanok voltak, mint két megkopasztott szajkó;
11  2|      gyerekkora óta alig látott mást, mint a kolostori szakácsnő vörös,
12  2|            mitsem hallott többé mást, mint a kacér, csengő hangot,
13  2|               Szilveszter, kipirulva, mint a főtt rák, készségesen
14  2|               volt, nem lehetett más, mint maga az ördög, aki ily módon
15  2|             elmémet a multak felől!~ ~Mint egy különös álom, tünt fel
16  3|          kincsekre féltékenyebb volt, mint maga a gvárdián, egy nap
17  3|            vonult el a hátulsó ajtón, mint a legutolsó mosogató leány,
18  3|               az ablakon. Gyorsabban, mint ahogy itt elbeszélem, már
19  3|         csipegetve, kapkodva valamit, mint akiknek az egész ebéd terhükre
20  3|         szakács a tanyáját felütötte. Mint ama nagy császár egykor,
21  4|               mellől. Mindkettő éhes, mint valami fiatal párduc. Egy
22  4|             dolgozik kora reggel óta. Mint a bibliai főpapot, ki a
23  4|            valók, olyan közönségesek, mint egy csütörtök délután. Valami
24  4|              öreg akként jár föl-alá, mint egy kiéhezett oroszlán!~ ~
25  5|            anyuskám halála előtt...~ ~Mint a sebzett vad, úgy ugrott
26  6|               türhetetlen a forróság, mint a völgykatlanban meghuzódó
27  6|             is ezeknek egyéb gondjuk, mint a mulatság! A sors egy édes
28  6|               mi lehet. Valami olyas, mint amiről az Ulrik történeté-ben
29  7|              nem igen ismerte jobban, mint a gasteini majorosokat,
30  7|               alig volt itt többször, mint a két főünnepen s a lakosság
31  7|        színben tünt föl a püspök, aki mint valami uralkodó fejedelem,
32  7|               püspöki luxus fényéből, mint a pompás fogatot, mely a
33  7|               kiadja a szükségeseket, mint tegnap, tegnapelőtt s mint
34  7|            mint tegnap, tegnapelőtt s mint nyolc éve már, amióta a
35  7|            olyan fényes ez a temetés, mint ama híres tizenkét esztendő
36  7|                 S mindig szélesebben, mint a hullámok gyűrűje, néhány
37  8|             csapszékben nem volt más, mint egy kashmirmellényes olasz
38  8|                és én ki vagyok verve, mint egy kóborló, útszéli kutya...~ ~
39  8|             míg én magamban kószálok, mint egy ágról szakadt csavargó...~ ~
40  8|       péterkebogár gyorsabban mászik, mint a hangya, de a péterkebogár
41  8|        mennyivel nagyobb a különbség, mint köztünk és a laikus emberiség
42  8|         úgyszólván annyit sem tudunk, mint a botokud nyelvről. A hisztéria
43  8|                  A hisztéria nem más, mint lélekvándorlás. Nem a régi
44  8|               nélkül hullámzani kezd, mint némely csodálatos tengerszemek.
45  8| szárnyaszegetten hajtotta le a fejét, mint egy haldokló galamb.~ ~-
46  9|               a hótömeg, a szél fujt, mint valahol a geleméri csárda
47  9|               mozdulatlan lova hátán, mint valami muszka poroszló az
48  9|               messzebb eső részeiből, mint: „Majorság. (Eredeti távirat.)
49  9|             volt szerkesztve (jobban, mint sok igazi ujság) s az ember
50  9|         szegény Mikoló fehérebb volt, mint az ágy vánkosa...~ ~Aztán
51 10|               megindulással susogott, mint valami szerelmes siheder?
52 10|           közelebb állt a harminchoz, mint a negyvenhez, de ő már megcsontosodott
53 10|               jégsivatag közepén...~ ~Mint történt, hogy a bájos teremtés
54 10|            teremtés a keblére omlott? Mint bukik el egy tisztességes
55 10|               maga egyhangu életében, mint maga is egy édes álom az
56 10|         magától...~ ~Szólt és eltünt, mint a májusi verőfény. Ki volt,
57 11|             az öngyilkosságot.”~ ~Ez, mint önök láthatják, egy banális
58 11|            beszélgetés úgy kezdődött, mint a mesékben, a sellő csábítóan
59 11|           fogja forgatni a Belvárost, mint az Andrássy-út villáit és
60 11|             adtak el annyi limonadot, mint ezen a forró őszi estén.~ ~
61 11|      selyemből. Érzéki és bájos volt, mint egy földi asszony...~ ~A
62 11|        jaspis-szemeit, halkan mondta, mint egy iskolás gyermek:~ ~-
63 12|        Sauters Willynek; ifju éveiben mint Rothmann Vilmos tanította
64 12|                fehérhaju dámának, aki mint a két nagyhercegnő udvarmesternője
65 12|           többre becsülnék e percben, mint az egész Goethe-múzeumot...~ ~
66 12|              én koronám is ér annyit, mint ezeké a báboké...~ ~A keblét
67 13|               magam számára alkotnék, mint a nagy művész, aki bezárt
68 13|          voltak kevésbbé hiu emberek, mint mi, akik egy-egy - úgynevezett
69 13|            hiú, a legnagyobb épp úgy, mint a legkisebb... Hosszu életem
70 13|               írás sehogyse ment úgy, mint eddig. Igen nehezen, mondhatnám
71 13|               ismét erős, egészséges, mint annakelőtte. Az elhanyagolt
72 13|            érezte úgy az írás vágyát, mint e csillagos tavaszi estén.
73 13|            sokkal jobban megcsinálta, mint első izben. A Csertán András
74 13|              sokkal népszerűbbé lett, mint amilyen valaha a budapesti
75 14|             asszony most éppen olyan, mint akkor, amidőn a táncpróbán
76 14|             szebbnek tünt fel előtte, mint valaha... Ez a bájos teremtés
77 14|               most más szemmel nézem, mint akkor... De tudja-e, mi
78 14|               rendszerükben is mások, mint a többi férfi... Azt lehetne
79 14|            Most is csak annyiba vesz, mint mikor a gimnazista öccseit
80 14|               hogy a tudomány férfia, mint nőcsábító se tartozik éppen
81 14|         diadal sokkal többjébe kerül, mint amennyit megér... A multjának
82 15|           estén még jobban zaklatták, mint rendesen. Öt héten át szerencsésen
83 15|              köténnyel járna ide-oda, mint a világ legbájosabb felesége, -
84 15|          Nyitray úgy szégyelte magát, mint egy siheder kölyök, s talán
85 15|           urat sem ismerhette jobban, mint a jaquetjét... De azért
86 15|           volt, - most jobban érezte, mint valaha. Nyitray még bejárt
87 15|             olyannak tünt föl előtte, mint egy illatos, májusi tündér.
88 15|          pincért alkalmasint kidobná, mint ahogy én is kidobnám, aki
89 15|               elmosódott a levegőben, mint a szivar füstje. A kis Terka
90 15|        világmegvetéssel kacagott föl, mint Gyenes úr néha a Faust második
91 16|        elpirult, s reggeltől napestig mint gépészmérnök dolgozott egy
92 16|            nézte, maga is olyan volt, mint valami alvilágból idetévedt
93 16|            nem lett volna annyi esze, mint a többi férfinak, hanem
94 16|               nem is akar kevesebbet, mint hogy a felesége legyek?...
95 16|           Talán nem tud úgy beszélni, mint a nagykövetségi attachék,
96 16|               nem: annyit se törődöm, mint azzal, hogy Chinában volt-e
97 16|        százszor őszintébb volt hozzá, mint az édesanyjához... Egy este
98 16|       szomorúbb, még bánatosabb volt, mint rendesen.~ ~- Kicsi Bellám,