Rész

 1  1|                kegyes szüz szobra elé, még mindig sorra járja laptikájával
 2  1|           mostanában, s a levert atyák még Dominik úrnak, az ő híres
 3  1|               fel a kapuszárnyakat. És még láttam, amint a nehéz bíborruha
 4  1|                 a kövér, rőt nyulaknak még színét sem láttad hosszu
 5  2|              derék Szilveszter, hát te még hiszel az emberek jó szívében?~ ~
 6  2|               tizenkét év előtt, mikor még szinig megtelt a kordé,
 7  2|            Giulietta, aki a kacérságot még a manége mellett megszokta,
 8  2|               Egy percre eszébe jutott még a gvardián, aki a refektóriumban
 9  3|                köpönyegét.~ ~De mindez még hagyján lett volna, ahhoz
10  3|            Szigorúan, hogy a portásnak még a fogai is összeverődtek,
11  3|      közönyösen várta az itéletet.~ ~- Még ebben az órában el fog távozni
12  3|  pesszimizmussal hajtotta le a fejét s még csak álom sem jött a szemére
13  3|                zárkóztak el szobáikba. Még a mise is szinte komorabb
14  3|               kolostortól!~ ~Titokban, még önmaga előtt is restelkedve,
15  3|              úgy véletlenül betoppanna még egyszer!”~ ~De Anzelm úr
16  4|               alatt, a rákokra, melyek még élnek a kosárban, a könnyü,
17  4|            valami különös kellene. Egy még eddig nem létezett íz, melynek
18  4|          konyhába.~ ~- Nos?~ ~- Semmi, még mindig semmi, - intett a
19  4|       félelemmel suttogták:~ ~- Semmi, még mindig semmi.~ ~A kastély
20  4|        keserűen ismételték:~ ~- Semmi, még mindig semmi!...~ ~ ~Félegy
21  4|                a vén szolga iránt.~ ~- Még nincs minden elveszve, -
22  5| megszontyolodott ötödik osztályra...~ ~Még az első hetekben történt,
23  5|           kényeztetett úrigyerek, akit még tizenötéves korában is hosszu
24  5|                     Szedenich tanár úr még egyszer föl meg alá sétált
25  5|                mire Szedenich tanár úr még egyszer megsimogatta a gyermek
26  5|                       De hiszen... itt még... nagyon is fiatal az édes
27  5|                 főtisztelendő úr... Ez még 1891-ben készült... egy
28  6|                A két leány egy darabig még szomorúan elüldögélt az
29  6|                gondoltam?~ ~- Mit?~ ~- Még egyszer el kellene játszanunk
30  6|   nyalánkságokkal tért haza és anyuska még nem költözött el ama komor
31  6|               Mici halkan rebegte:~ ~- Még csak egyet: az anyuska nótáját...~ ~
32  6|           könnyei végigömlöttek arcán, még egyszer eljátszotta a bánatos
33  6|                  A parkon túl, ahonnan még a kastély tornyát se lehet
34  7|           haldoklott. Lenn az irodában még elfojtottabbá válik a suttogás
35  7|     összebujnak az inasok. A kulcsárné még most is vígan csörgeti kulcsait,
36  7|             nagy, költséges gépezet ma még mozog; a kerekek forognak,
37  7|              bár, a szegény egyháznagy még fölveszi az egyházi szentségeket
38  7|                     Nos, remélhetünk-e még?~ ~De az orvos, aki most
39  7|                stallumra gondol, amely még mindig betöltetlenül áll,
40  8|                   Botrány, - mondta, - még az sem jutna eszedbe magadtól,
41  8|          velencei történettel, amelyet még semmiféle poéta sem vett
42  8|               tudom, - mondta - tegnap még rajtam volt, amikor ágyasházamba
43  8|                   sóhajtotta, - tegnap még fehérebb volt a hónál, amikor
44  9|                szibériai ólombányákba. Még ennél is jobban tévútra
45  9|            ahol a nagy fehér hóréteget még nem szántotta föl a gördülő
46  9|               hófehér milieu keretében még most is gyakorta megjelenik
47  9|              fiu, akit a szegény anyja még a szellősuttogástól is féltett
48  9|                vagyonos népek voltak s még a nagymamától is sok örökség
49  9|            melankóliára hajló kedélyét még jobban leverte, mikor a
50  9|               a mama halavány arcszíne még átlátszóbbra fordult...
51  9|            croquet-fölszereléssel; sőt még az elhalt kis leány egy
52  9|      keservesen sóhajtott, ha a rovata még nem volt meg s szenzációs
53  9|              asszonyság a gyermekágyat még nem hagyhatja el... Azonkívül
54 10|             őrháznál, s mivel a hóesés még mindjobban fokozódik, nincs
55 10|             fiatal teremtés az, akinek még a szellő is megárt...~ ~
56 10|          nézett rá: bajosabb teremtést még csakugyan nem igen látott.
57 10|            asszony, aki sohase gondolt még arra, hogy szenny is van
58 10|                kastély körül... Mintha még fülében csengett volna a
59 10|      ismeretlen... ég veled, - susogta még egyszer a vén ember, mikor
60 11|               verseket írt és koplalt. Még akkor koplaltak néha a költők
61 11|           doktor talán sohasem vallott még szerelmet, de e pillanatban
62 12|                Reggel hét óra sem volt még, mikor a szobapincér gyöngéden
63 12|             álló hallgatóság bizonyára még most sem felejtette el azt
64 13|             jött fel a vidékről, s így még mindent igen komolyan vett,
65 13|               virrasztott hajnalig, de még sohase ivott meg két deci
66 13|                is hülyének mondták, ha még nem volt itt, de ha itt
67 13|          szomoru életét... Egy darabig még megírta valahogy a rendes
68 13|              számvető létére meg tud-e még szorozni fejből két számot
69 13|            bőrszékben.~ ~- Paralitikus még nem vagyok, - mondta, -
70 13|                idején (máskor ilyenkor még az ozsonnáját ette a kávéházban)
71 13|                 Csik nem cserélt volna még a római császárral se s
72 13|         karrierjét. Épp úgy vagy talán még sokkal jobban megcsinálta,
73 13|              Csertán Andrást nem látta még eleven ember. Talán köztetek
74 14|                asszonyom.~ ~Az asszony még mindig idegenül pillantott
75 14|          igérték neki, ha tudományával még két-három évet kikényszerít
76 14|             magához hasonló asszonnyal még sohase találkoztam... Lehet,
77 14|          bizonyos, hogy maguk orvosok, még az udvarlási rendszerükben
78 14|           Ragyogó szemmel kacagott föl még egyszer, - látszott rajta,
79 14|               házmester ajtót nyitott, még egy utolsó mélységes pillantást
80 14|               valami keringőt, amelyet még orvosnövendék korában hallott
81 14|            lesz a vége... Csak pár óra még és méltóságod azzal a tudattal
82 14|         hangtalanul fölkacagott, aztán még gúnyosabban folytatta:~ ~-
83 14|                 A gyerekkori regény ma még egy rózsaszínü mese a méltóságod
84 15|             megernyedt idegei ez estén még jobban zaklatták, mint rendesen.
85 15|              feleségem, maga?... És én még ellágyulva sóhajtozgattam
86 15|           érezte, mint valaha. Nyitray még bejárt vacsora után néhány
87 15|             nyolc után fölkelünk, mert még Hanfstaengnél is rendbe
88 15|             átköltözhetném?~ ~- Nincs, még az udvari szobák is mind
89 15|             kicsorduló szerelemmel!... Még mindig szőke, leányos pompájában
90 15|               kis Terka, ezt a négyest még talán nem felejtette el.
91 15|           kaland vége.~ ~De Nyitraynak még fölindulásában is volt annyi
92 16|                felesége legyek?... Hát még mi kéne a kis portici némának?...
93 16|                néhányszor?... Nem, ott még nem tartok, hála Isten,
94 16|            kedves ismerőse jelent meg. Még most is, bár nagy, eladó
95 16|                azonban a Bella tündére még szomorúbb, még bánatosabb
96 16|           Bella tündére még szomorúbb, még bánatosabb volt, mint rendesen.~ ~-