Rész

 1  1|            tudja, meddig álltam ott, mikor egyszerre nagy fényességet
 2  2|              tíz, tizenkét év előtt, mikor még szinig megtelt a kordé,
 3  2|            hatalmába keríteni.~ ~*~ ~Mikor a délutáni órákban a kordé
 4  2|           itt volt.~ ~De azért este, mikor a jámbor atyák nyugalomra
 5  3|        kolostor csöndes folyosóin és mikor a gvárdián éjjeli pongyolában
 6  3|              néztek volna maguk elé, mikor a jó atyák bánata felől
 7  3|              kolostor szürke falait, mikor Anzelm úr diadalmasan visszatért
 8  4|            Miltonén, Tassóén valaha, mikor örökbecsü műveiket megalkották.
 9  5|           össze széles az országban. Mikor Szedenich főtisztelendő
10  5|        félelem és aggódás költözött, mikor a Szedenich tanár úr neve
11  5|             mert Szedenich tanár úr, mikor osztályában legelőször megjelent,
12  5|            zöld reverendát viselt és mikor noteszéből a neveket fölolvasta,
13  5|           hangos moraja hallatszott, mikor a tanár egyszerre így szólott:~ ~-
14  5|        tizenhat év előtti nyári nap, mikor a pécsi szemináriumból idelátogatott
15  5|  főtisztelendő úr... Akkor halt meg, mikor Erzsike hugocskám született...~ ~
16  6|     elüldögélt az asztal mellett, de mikor Miska, a báró volt huszár-inasa,
17  6|     felejthetetlen estén játszották, mikor a vidék valamennyi rózsásarcu
18  6|             jutott a pompás délután, mikor a hadgyakorlatra összegyült
19  8|            elérkezett a rossz órája. Mikor a torreadorok kardala végigharsogott
20  8|               hogy nincs szemem...~ ~Mikor a Flórián pincére a vacsora
21  8|       gyűrűmet hordja, de mit ér ez, mikor néha igazi pokol az életünk...
22  8|    hangulatok rugóit. A feleségében, mikor az ő rossz órája elérkezik,
23  8|             medaillont szorongatott. Mikor a poroszlók szétfeszítették
24  8|            szunnyadt csipkéi között, mikor a poroszlók fölverték álmából.
25  8|       szemével az idegen férfiakra s mikor a rémhírt elmondták neki,
26  8|         csillogó pallos láttára...~ ~Mikor a hóhér fényes bárdja megsuhant,
27  8|        hajaszála meggörbüljön...~ ~ ~Mikor Huszár hajnalfelé valahogy
28  9|             ragyogó téli pompájában! Mikor a mult hetek egy reggelén
29  9|        hermelin bundában ékeskedett; mikor a modern közlekedési eszközök
30  9|             szemfüles rendőrbácsija, mikor duplarétü köpenyegét a nyakára
31  9|           sváb létrás szánkóján nem; mikor a Papodban farkasok zengenek
32  9|         kedélyét még jobban leverte, mikor a kis hugocskáját, ezt a
33  9|              az volt a legszomorúbb, mikor ő azt affektálta, hogy nincs
34  9|            zokogott a szobájában), s mikor a mama halavány arcszíne
35  9|            arca szeliden mosolygott, mikor meglátott s melegen nyujtotta
36  9|         könyvét is odaadták emlékül. Mikor a háziorvos, a kopaszfejü
37  9|            mulva, a következő télen, mikor Mikoló ismét erősebben kezdett
38  9|  beszerzéséről kezdtünk gondoskodni, mikor egy este Miklóst újra elfogta
39  9|          beszélhettem vele. Egyszer, mikor kissé jobban lett s a nagymama
40  9|         bevezetett hozzá. Másodszor, mikor a tavasszal teendő nagy
41  9|              egyszer, a tavasz felé, mikor - óh istenem, micsoda nap
42  9|              a kis fia koporsóját... Mikor engem meglátott, zokogva
43  9|          nekem, egy-egy pillanatban, mikor a fehér utcákon végignézek,
44 10|           boros üvegeket bontogatta, mikor Galamb legénye a szobába
45 10|              a szellő is megárt...~ ~Mikor az ismeretlen vendég félóra
46 10|         fehér gyermekasszony sírása, mikor bűnének tudatára ébredt...
47 10|             még egyszer a vén ember, mikor a matróna gyászkeretes arcképét
48 11|             fejét és fütyörészett, - mikor egyszerre egy csodálatos
49 11|             hang ütődött a fülébe, s mikor föltekintett, egy fehérvállu,
50 11| csipkekalapról. A friseur-kisasszony mikor babrálni kezdett a lágy,
51 11|            mentek el a Népszínházig. Mikor a földszinti körszékeken
52 11|           ezen a forró őszi estén.~ ~Mikor hazamentek, Margit diadalmasan
53 11|          szerette az asszonyokat. De mikor Margit mellette ült a piros
54 11|            az Imrey összes verseire, mikor Margit meglátogatta az irodájában.
55 11|              megállottak az emberek. Mikor a Redutban kibontott hajjal
56 11|          tartottak az előcsarnokban. Mikor a lóversenyen szeméhez emelte
57 11|             harmadiknak érkeztek be. Mikor délben végigsétált a Váci-utcán,
58 11|          volt és gyerekkori barátja. Mikor Margit egy délben migrén
59 11|              félénken rezzent össze, mikor a gyermek babrálni kezdett
60 12|         étteremben, s tizenegy felé, mikor az alabárdos éjjeli őr a
61 12|         Reggel hét óra sem volt még, mikor a szobapincér gyöngéden
62 12|           három órakor ott leszek.~ ~Mikor a lakáj betette maga után
63 12|           alatta hullámzó millióira. Mikor egy-egy ujabb sikere után
64 12|            bókokat. Hazamenet pedig, mikor feltürt gallérral ült egy
65 12|              föltette a csiptetőjét. Mikor Crailsthal a kardját kezében
66 12|              már egyszer, hallottam, mikor felséges rokonomnál, a német
67 12|         hallani, ha úgy akarják...~ ~Mikor később a szolgálattevő kammerjunker
68 12|      fehérruhás gyermekleány volt, s mikor Sauters a ruha szelid kivágására
69 12|             le átszellemült arcáról. Mikor a lelkesült tapsok elhangzottak,
70 12|         bizonyos önérzettel fogadta, mikor a kamarás Adél nagyhercegnő
71 13|       könnyüszerrel a novellákat, de mikor az ötödik X-be átlépett,
72 13|         rendes vasárnapi tárcáit, de mikor egyszer csakugyan elkövetkezett
73 13|         fölött zizegő őszi szelet, s mikor reggel fölébredt, a tanyai
74 13|      beleszáradt a kalamárisába...~ ~Mikor kitavaszodott, a Csik lelkében
75 13|            zöldelő pázsit illatát, s mikor este hazatért, egy csomó
76 13|             betűket is elfelejtette. Mikor látta, hogy hülyének és
77 14|         mennyire, szinte hihetetlen! Mikor utoljára láttam, ugyan hány
78 14|           kalapjait és a toalettjét. Mikor Jávor, érettségiző diák
79 14|     pillantásával a bájos teremtést, mikor az ebéd vagy a vacsora alkalmával
80 14|                  Vendéglőbe menjünk, mikor odahaza fejedelmi vacsora
81 14|              csak annyiba vesz, mint mikor a gimnazista öccseit a matematikára
82 14|      asszonyéhoz...~ ~A banda utóbb, mikor az étterem már jóformán
83 15|         volna a józan eszét, Később, mikor az esküvő napjának is hírét
84 15|         oldogatta le a nyakkendőjét, mikor a szomszédos szobában, amelyet
85 15|        vendéget kaptunk Londonból.~ ~Mikor a szobaleány kiment, Nyitray
86 15|      kiszaladt az ajkán az első szó, mikor tompa hangok ütötték meg
87 16|       kormosak és piszkosak voltak s mikor a hatalmas, forróságtól
88 16|             szép, szőke Fodor Bella, mikor az apja tudatta vele, hogy
89 16|             az egész városban...~ ~S mikor az öreg Fodor rosszalólag
90 16|              ez estén, vacsora után, mikor kékfüggönyös, csipkékkel
91 16|             lett, minden este látta, mikor zöldfüggönyös ágyába lefeküdt;
92 16|              meglepetése, hogy most, mikor már majdnem megfeledkezett
93 16|       nyugodtan lélegzeni kezdett.~ ~Mikor reggel fölkelt és felöltözött,