Rész

 1  1|       hideg, homályos magasságban, csak nagy távolról gyujtogatták
 2  2|        hajtogatnak föl néhanapján. Csak a gálosvölgyi káptalani
 3  2|           hát ti az én szolgáimnak csak megromlott sárgarépát s
 4  2|          ráfér egy kis pihenés!” S csak lépésben, lustálkodva ballagott
 5  2|        mondani a csacsiról; mintha csak ezt mondaná: „Derék füles,
 6  2|      fráter haján és ábrázatán. Ha csak valami födél volna, ahova
 7  2|            a szegény papot, akiről csak úgy csorgott a víz.~ ~-
 8  2|          fák fölé s a kocsi teteje csak úgy kopogott ebben a kétségbeejtő
 9  2|           mindenünnen a kilátást s csak a csacsi meg a kis lovak
10  2| suttogással tette hozzá:~ ~- Hanem csak gyorsan, édes fiam, mert
11  2|       elterült, egészen üres volt, csak a péterkék, a cincérek mászkáltak
12  3|             Nem, tisztelt barátom, csak három hónapon át.~ ~- S
13  3|               Köszönöm barátom, én csak megvolnék, hanem a feleségem
14  3|          hajtotta le a fejét s még csak álom sem jött a szemére
15  3|          ragyogó poéziséhez képest csak hitvány fércmű volt e szakácsnő
16  5|            csönd támadt, egyszerre csak egészen odalépett a nyárfalevél
17  5|            tábla előtt s egyszerre csak a megindulás melegsége öntötte
18  5|      Kolnay... fiacskám... mondjad csak meg (egyszerre tegezni kezdte
19  5|    nyájasan így szólott hozzá:~ ~- Csak tanulj fiacskám... szorgalmasan
20  6|          mögé, mely születésük óta csak egyszer volt nyitva! A menuettet
21  6|         földön nem is lenne egyéb, csak boldogság... Mici halkan
22  6|            halkan rebegte:~ ~- Még csak egyet: az anyuska nótáját...~ ~
23  6|        szövegével? A két kis leány csak azt tudta, hogy szegény
24  6|         zongora billentyüit, talán csak öntudatlanul érezték, hogy
25  7|           sovány, viaszsárga arcát csak nagy néha látták az ekvipázs
26  7|       emberek kiváncsi szeme elől. Csak husvétkor látták őt, midőn
27  7|       magasra kiemelkedő oszlopát. Csak nagy ritkán adott egy-egy
28  7|        puszta kiváncsiság pótolja. Csak alant, a virágcserepes ablakok
29  8|                De fiacskám, hiszen csak egyetlen szavadba kerül...~ ~-
30  8|         Huszár rémülten.~ ~- Talán csak azt is megtiltanád, hogy
31  8|     lelkére. Mit tudta, hova megy? Csak ment, sietve, gondolatok
32  8|       hitte, hogy ismeri Terkát és csak később, az esküvő után tudta
33  8|         akadna az utamba!~ ~Mintha csak valami titokzatos szellem
34  8|            a megéhezett járókelőt. Csak a söpredék jár ide, meg
35  8|          mind a ketten hallgattak, csak a kashmirmellényes járt
36  8|     értelmetlen szó, amit az orvos csak okosabb hijján használ.
37  8|     hercegné a kinzó kamarákban is csak így szólott...~ ~- Az életemmel
38  8|       szenvedéstől...~ ~A bírák is csak gyarló emberek és a bírák
39  8|       gyarló emberek és a bírák is csak együgyü jelekből itélnek.
40  9|           hétig se ide, se oda, ha csak a jószívü márkói sváb létrás
41  9|      igazán szép világ s annak van csak jó dolga, aki megreked egy-egy
42  9|           a messze hórétegre, amíg csak a kora téli alkony be nem
43  9|     vidéket. Komoly fiu volt, akit csak ritkán láttak mosolyogni
44  9|      nekünk, biztatott bennünket: „Csak játsszatok, mulassatok és
45  9|        szóljatok, ha valami kell!” Csak a szegény anya tette hozzá
46  9|           szalónjában s igaz, hogy csak a zárt folyosón át, de mégis
47  9|           fölkeljen.~ ~Attól fogva csak kétszer beszélhettem vele.
48  9|            nem láttam, heteken át; csak egyszer, a tavasz felé,
49 10|   inspiciálásával, s mivel a vonat csak késő este indult vissza
50 10|    fölkanyarodott a vár felé, ahol csak egy-két öreg, szótalan kanonok
51 10|           urakhoz:~ ~- Foglaljanak csak helyet, itt az asztal mellett.
52 10|           fehérségébe kalandozott, csak ott volt megint, a tamáshalmi
53 11|            Nem nézték az előadást, csak őt nézték. Akik szemébe
54 11|          könyvkiadó, aki mindeddig csak dilettáns uralkodók és hercegek
55 11|       került, honnan, nem, egyszer csak fiakkeren jártak, a Stefánia-úton
56 12|       feléje fordította, egyszerre csak rázendített a Bach csodaszép
57 12|       Tudja, - szólt bizalmasan, - csak aztán ne kellessék valami
58 12|      szomszédnőjéhez:~ ~- Fenséged csak most hallott első ízben?~ ~-
59 12|            hallott első ízben?~ ~- Csak most, legnagyobb sajnálatomra...~ ~
60 12|        előtte, hogy a hercegnők is csak szerelmesen hajolnak meg
61 12|             Talán őrült volt, vagy csak részeg, - s miközben a nagyherceg
62 13|           független jellemek, akik csak belső kényszerből írnak,
63 13|            nem írtak semmit, hanem csak a lelkük szűzi mélyében
64 13|        különben éhen halnék, de ha csak egy rongyos millióm is lenne,
65 13|      regényeket és színműveket, de csak belülről, a lelkem mélyében,
66 13|     mélyében, anélkül, hogy valaha csak egy betűt is papirra vetnék
67 13|         akár nem, azt mondom, hogy csak a hülyék és az opportunisták
68 13|            helyeslőleg bólogattak, csak egy igen csinosan öltözött,
69 13|      Hosszu életem alatt mindössze csak egyetlen írót ismertem,
70 13|      Körülbelül negyvenéves koráig csak úgy ontotta magából könnyüszerrel
71 13|     megtette azt, amit rajta kívül csak igen kevesen tudtak megtenni:
72 13|           így szólott magában:~ ~- Csak ti tudnátok, amit én tudok,
73 13|            árulja el, hogy a lelke csak úgy röpdös a boldogságtól...
74 14|           Jávor Feri? Bizony Isten csak most ismerem meg. De mennyire
75 14|          hány éve is ennek, mondja csak?~ ~- Van már legalább is
76 14|           vagyok és így egyszerűen csak magának szólítom... Tudom,
77 14|          az egész tizenöt esztendő csak álom: maga meg mindig diák,
78 14|      tartotta.~ ~- Hát mit tegyek? Csak nem sétálhatunk itt föl
79 14|            Mit nem adtam volna, ha csak a kulcslyukon át is benézhetek!...
80 14|            elmult tizenöt esztendő csak egy bolondos álom... A fiatal,
81 14|      intett a kezével.~ ~- Most is csak annyiba vesz, mint mikor
82 14|           és ölelés lesz a vége... Csak pár óra még és méltóságod
83 14|         valamicskét... A Kommernék csak addig teszik boldoggá az
84 15|            kitépni a hajamat, hogy csak egy pillanatig is eszembe
85 15|          csöngetőt.~ ~A szobaleány csak egy negyedóra mulva került
86 15|          feleljen önönmagának:~ ~- Csak azt lessem, hogy egy névtelen
87 15|   kofferben van, vagy várj, nézzük csak itt a skatulyában...~ ~Nyitray,
88 16|      megfeledkezett róla, hirtelen csak ott termett megint a hálószobájában...~ ~-