Rész

 1  1|                híveim, hogy így járjak, ha egyszer a szememet behunyom?
 2  2|                 szinig megtelt a kordé, ha a kolostor kapujához közeledtek.
 3  2|             finom somlyóhegyi bort. Oh, ha az öreg méltóságos úr nem
 4  2|              fráter haján és ábrázatán. Ha csak valami födél volna,
 5  2|                      Vajjon vétkezem-e, ha velök tartok? - mondotta
 6  2|               nagy, zöldes szemeit. Oh, ha ezt a lakomát a kolostorbeli
 7  2|                félénken, - bocsáss meg, ha - esetleg vétkeztem!~ ~ ~ ~
 8  3|              azonnal kijelentette, hogy ha a pincemester marad, ő tüstént
 9  3|               többször is előfordulhat. Ha esetleg nem tetszik: minden
10  3|             Minő rémületes dolog volna, ha az öreg helyettes püspök
11  3|    gondolatokkal foglalkozott. „Ej, ej, ha úgy véletlenül betoppanna
12  3|                szakács azt üzente, hogy ha a gvárdián urnak beszéde
13  3|                  tisztelendő atyám?~ ~- Ha megint eljönne, - mondta
14  5|       arcképeket. És mit szóltak volna, ha azt is hallják, hogy Szedenich
15  5|              Azt hiszem, boldog lennék, ha a gyerek piros ajkát megcsókolhatnám...~ ~-
16  5|                 az édes mamád... Pedig, ha jól tudom...~ ~Kolnay György
17  6|                 egy belvárosi ügyvéd. - Ha jól emlékszem, efféle hírek
18  6|                 annyiszor megríkatta:~ ~Ha tudtad, hogy nem szerettél,~
19  6|               babák, mi lesz belőletek, ha mellőlem elkerültök?~ ~ ~ ~
20  7|                 emberre az a körülmény, ha a kegyelmes nagybácsi örökre
21  7|        hozzáteszik: „De mi lesz holnap, ha e kitünő szolgálatnak vége
22  7|           oszlopaira kergeti az embert, ha a temetési menet közeledik.~ ~
23  7|                halál zordon levegőjébe, ha a közelben valahol egy gyermek
24  8|          felköszöntötte az idegent:~ ~- Ha nem haragszik, éltesse az
25  8|                 tisztelt úr. Hová való, ha kérdenem szabad?~ ~- Magyarországba...~ ~-
26  8| Clarey-theoriához, az én theoriámhoz... Ha akarja, elmondhatom, érdekelni
27  8|              szívem mindjárt megérezné, ha az én uram nem lenne az
28  9|              piros-sapkás sarki gárda - ha nem is halt meg, - de megadta
29  9|               két hétig se ide, se oda, ha csak a jószívü márkói sváb
30  9|              vagyonukat odaadták volna, ha a fiu párszor jóízüen mosolyog;
31  9|                mulassatok és szóljatok, ha valami kell!” Csak a szegény
32  9|               nap keservesen sóhajtott, ha a rovata még nem volt meg
33  9|            hoztunk entrefilé-kat arról, ha a spájzot kimeszelték; az
34  9|                 jól megélhetett belőle, ha a teljes ellátásról különben
35  9|                örült ennek az eszmének! Ha jöttem, mindig megcsókolt
36  9|            egészen elfelejt majd engem, ha egyszer a lovára fölpattan...”
37  9|                már meg is igérték neki, ha meggyógyul... Úgy terveztük,
38 10|                 a tekintetes úrral.~ ~- Ha beszélni akar velem, hát
39 10|            cselédség. Boldogok leszünk, ha megengedi, hogy önnel együtt
40 10|                 együtt vacsorázzunk; de ha esetleg jobb szereti a magányt...~ ~
41 11|                szerelmi történet volna, ha úgy állana a dolog, ahogy
42 11|               tizennyolc fokon alul. De ha szeretsz, szépséges asszony,
43 11|         szobámba, ahol be is füthetünk, ha hideg szél fujna a kilencedik
44 11|              ágyterítő is szép viselet, ha a te fehér testedet övezi,
45 11|               moszatszerü, zöld szemét (ha akarta, zöld volt a szeme),
46 11|               ezt gondolta magában:~ ~- Ha mindezek tudnák, hogy sötétzöld
47 11|             látna:~ ~- Meghalnék érted, ha úgy kivánnád.~ ~Margit megrázkódott,
48 12|             látni, mit szólna az az úr, ha én küldözgetnék neki ilyenkor
49 12|                 hát meg fognak hallani, ha úgy akarják...~ ~Mikor később
50 13|                        A fehér holló.~ ~Ha azt mondjátok, hogy vannak
51 13|                álmait nem írja papirra, ha emberi hiusága nem sarkalja
52 13|                különben éhen halnék, de ha csak egy rongyos millióm
53 13|                 őt is hülyének mondták, ha még nem volt itt, de ha
54 13|                 ha még nem volt itt, de ha itt volt, kivétel nélkül
55 13|             ismertem, akit nem bántott, ha bárgyunak mondták, - a többi
56 13|               abba hagyja a diskurzust, ha véletlenül közébük toppanok
57 13|            nekiláttak a munkának. Csik, ha alkonyat idején (máskor
58 13|                így szólott magában:~ ~- Ha így megy, pár év mulva milliomos
59 13|               postáról a tanyájára.~ ~- Ha kiadják, hát bizonyos, hogy
60 13|           akinek nem bántja a hiúságát, ha azt hiszik felőle, hogy
61 14|             félvagyonukat igérték neki, ha tudományával még két-három
62 14|                 Van egy kitünő ötletem. Ha nincs jobb dolga, engedje
63 14|                a gyerek illedelmesen. - Ha a néni úgy parancsolja,
64 14|                Jávor, maga megijeszt... Ha a sejtelmem nem csal, hát
65 14|                    Mit nem adtam volna, ha csak a kulcslyukon át is
66 14|            minden jövendőbeli diadalom, ha e pillanatban egy gérokkos
67 14|                 jelenetek történnek?... Ha tudná milyen együgyü volt,
68 14|                nem dobogna meg a szíve, ha a harmadik szobában a pénzügyigazgatósági
69 14|               pompás!... Nem csodálnám, ha hiteles bulletinnel igazolná,
70 14|       matematikára tanítottam... Pedig, ha a szívembe látna...~ ~-
71 14|         jókedvűen szólt a tanárhoz:~ ~- Ha kedves volna Jávor, hát
72 14|              tanár ragyogó szemmel.~ ~- Ha nem fél, hogy halálra unja
73 15|               évet elenged az életéből, ha így szólhat a hűtelen leányhoz:~ ~-
74 15|                így felelt:~ ~- Jó lesz, ha nyolc után fölkelünk, mert
75 15|            harmatos, részegítő illatát, ha a kékszemü leányra gondolt.
76 15|            elválasztó szárnyas ajtót, s ha egy félénk hang megkérdi,
77 15|                azon az erdei majálison. Ha egyébre nem emlékszik, kis
78 15|       boldogságának. Ne haragudjék hát, ha ilyen szokatlan időben gratulálok.~ ~
79 15|                sürgős ügy forog szóban. Ha aztán kitette a lábát, az
80 15|                 hogy Terkához bejussak. Ha pedig egyszer odabenn vagyok,
81 15|           hálóingről nagyságos asszony? Ha hiányzik, varrja föl, mert
82 16|               szabásu kabátokat viselt; ha leányokkal beszélt, mindig
83 16|       társaságban nagyokat hallgatott s ha megszólalt, többnyire naiv
84 16|          komolyan azt hiszi, hogy elég, ha a nagy szemeit rám méregette
85 16|            nekem a munka nem imponál... Ha munkás ember volna az ideálom,
86 16|       megfeledkezett volna a kérőjéről, ha ez estén, vacsora után,
87 16|      temetkezzél... Szegény kis Bellám, ha tudnád, amit én tudok!...