Rész

 1  1|          ezt a prédikációját mondta el a domborádi búcsún, ahova
 2  1|        mindig magasabbra távolodtam el tornyaitok fölül és a szívem,
 3  1|        fölül és a szívem, higyjétek el, nem volt egészen fájdalom
 4  1|          rothadt burgonyát fogadtál el cserében? Ugyan szégyeld
 5  2| betakargatjuk pokrócokkal. Pompásan el fognak mulatgatni egymással
 6  2|             halálos gyávaság fogott el, szorongva sóhajtott fel
 7  2|            Oh, szent atyám, állítsd el már egyszer ezt az esőt!~ ~
 8  2|           Sűrü, szürke párák fogták el mindenünnen a kilátást s
 9  2|      tányérokat, villákat helyezett el köröskörül. Signora Callioni,
10  2|            a köpenyege alatt hozott el a ravasz Callioni mester.~ ~
11  2|   tekintélyes komolysággal foglalja el az asztalfőt, s a páterek
12  2|             család körében töltötte el ezt az iszonyatos délutánt!~ ~
13  2|        varázslat könnyűségével tünt el szemei elől, eloszlott,
14  3|        hercegi kastélyában töltötte el Anzelm úr ifjuságának legszebb
15  3|         igazi jóakarattal helyezett el az ifju legény fekete hajfürtjein.~ ~
16  3|   gyászfátyolos cilinderrel kísérte el a megboldogult főpapot a
17  3|      hizelgő ajánlatokkal halmozták el; miközben sóvárogva gondoltak
18  3|         sajnálatára, nem fogadhatja el.~ ~Másnap, a délelőtti órákban,
19  3|         eleven miniszter ment volna el a boltok előtt.~ ~*~ ~Ám
20  3|            ügyet békés úton intézze el. Ám Anzelm úr azonnal kijelentette,
21  3|           nap szégyenszemmel vonult el a hátulsó ajtón, mint a
22  3|           ahogy itt elbeszélem, már el is tűnik az ajtónyilás mögött
23  3|                 Még ebben az órában el fog távozni a kolostorból...~ ~-
24  3|              vagy sötéten zárkóztak el szobáikba. Még a mise is
25  4|              munka zaja hallatszott el a konyha minden egyes részébe.~ ~
26  5|            György, maga most szépen el fogja ismételni...~ ~Itt
27  5|       látható jeleivel dadogta:~ ~- El fogja ismételni... el fogja
28  5|               El fogja ismételni... el fogja ismételni... szépen
29  5|           fogja ismételni... szépen el fogja...~ ~Gyorsan végigsétált
30  5|        megindulás melegsége öntötte el borostás ábrázatát.~ ~-
31  5|        várhegy bástyáin... Mi fogta el egyszerre a vérszomjas professzort?
32  5|            megkinálta volna, - hozd el holnap az édesanyád arcképét,
33  5|             szemét fátyol borította el és egyszerre vad erővel
34  6|             kastélyt, mely gondosan el volt rejtve a viruló fák
35  6|           édes mesefészekben töltik el földi életük javarészét.~ ~-
36  6|                Mit?~ ~- Még egyszer el kellene játszanunk azokat
37  6|           Mit játsszam?~ ~- Játssza el azokat a darabokat, amelyekre
38  6|           anyuska még nem költözött el ama komor vasajtó mögé,
39  6|          egy márciusi éjszakán.~ ~- El fogom játszani azt a keringőt,
40  6|           susogta:~ ~- Most játssza el a második négyest, amit
41  7|   legöregebb kanonokja, most hagyta el a hálótermet s szomorúan
42  7|           különös izgatottság fogja el, az a könyörtelen, kimélet
43  8|           misztikus árnyékok lepték el a tenger menyasszonyát,
44  8|       Marcangoló keserűség fojtotta el a szívét és majdhogy nem
45  8|       teremtés feje... Fogjatok hát el, nosza fogjatok, ti ostoba
46  9|        egyetlen hanggal sem árulták el, hogy bennük él valami.
47  9|           szívfájdalommal képzeltem el az olyan telet, aminők nálunk,
48  9|             egy üvegajtó választott el; s míg a franciás kandallóban
49  9|            a névnapjaimra halmozott el cukrokkal, könyvekkel s
50  9|      gyermekágyat még nem hagyhatja el... Azonkívül hoztunk entrefilé-kat
51  9|         pillanatot sohasem felejtem el. Egyre azt ismételte: „Óh,
52 10|          keblére omlott? Mint bukik el egy tisztességes asszony,
53 11|            közös akarattal követték el az öngyilkosságot.”~ ~Ez,
54 11|             szépséges asszony, jőjj el velem kicsiny ferencvárosi
55 11|          utcára és lóvasúton mentek el a Népszínházig. Mikor a
56 11|             buffetben sohasem adtak el annyi limonadot, mint ezen
57 11|       rózsaszínü függönyök takarták el irígyen az ágy faragott
58 11|            most már nevetve mesélte el, hogy valaha verseket írt,
59 11|           vashídon mellettük suhant el két óriás vörös szem, aztán
60 12|      hosszuhaju fiatalember maga is el volt ragadtatva a saját
61 12|   zongorakísérete mellett játszotta el ráadásul a Beethoven hegedü-hangversenyét.~ ~
62 12|             még most sem felejtette el azt a páratlan élvezetet.~ ~-
63 12|          egy jó délutánt töltöttünk el a Hotel Mediterranea erkélyén.~ ~
64 12|          valami szédítő mámor fogta el egész lényét, s anélkül,
65 13|        hóbortos elméletét igazolja. El fogom mondani a fehér holló
66 13|         vigyázatlan szó, nem árulja el, hogy a lelke csak úgy röpdös
67 14|       képviselőjét. Hogy miért vált el az urától, azt a kis városban
68 14|       mondanom: Tanár úr, de higyje el, nem megy rá a nyelvem...
69 14|            hideg verejték borította el: „Egyszer valamikor, majd
70 14|          egy jótéteményt is követne el: egy unatkozó asszonyt elmulattatna,
71 14|      egyszerre szilaj jókedv fogott el; intett a cigánynak s diadalmas
72 15|             perccel azelőtt utazott el egy porosz vezérkari ezredes.
73 15|             szárnyasajtó választott el az övétől, hangos beszélgetést
74 15|           egy vékony ajtó választja el az ő szobájától. Mielőtt
75 15|            az udvari szobák is mind el vannak foglalva. Tegnap
76 15|            még talán nem felejtette el. Itt vagyok és tanuja vagyok
77 15|              amelyekkel Katona urat el lehetne csalni a felesége
78 16|        szegény cicát, ami nem mehet el panaszra az édesanyádhoz?...
79 16|            barátnőidhez?... Mindent el kell mondanod nekem, mert,
80 16|           kis Bellám, sohase feledd el, hogy mire tanított a jó
81 16|         gyár kegyetlen gépei kaptak el, amikor részeg fejjel a
82 16|      sarában, a kocsi véresen vitte el azokat, akiket a gép összemarcangolt,