Rész

 1  2|          csacsi, aki szent hivatását már tizenhat év óta teljesítette
 2  2|         látta, hogy az elemózsiák ma már alig folynak be oly bőségesen,
 3  2|              a következő pillanatban már mit sem tudott az önző világi
 4  2|        gondolta magában, de amint ez már természetes, mitsem mondott.
 5  2|             mely kopott és zöld volt már az idők viszontagságai következtében.~ ~-
 6  2|             a barátságos fiúval, aki már önálló piécekkel szerepelt
 7  2|       szegény tisztelendő, akit most már halálos gyávaság fogott
 8  2|              szent atyám, állítsd el már egyszer ezt az esőt!~ ~De
 9  3|           sirbolt vasajtaja mellett, már hárman is odacsatlakoztak
10  3|   csettentettek a nyelvükkel, mintha már is ott ülnének a fehéren
11  3|            úr, aki a bankettek terén már a ködös ókorban bírt magának
12  3|              tett, hogy a páterekkel már itt, e siralmas földi létben
13  3|           mint ahogy itt elbeszélem, már el is tűnik az ajtónyilás
14  3|       lopózik a kolostorba! Nem, ezt már lehetetlen volt elviselni!~ ~
15  3|              restelkedve, a gvárdián már a negyedik napon engesztelő
16  4|          mellől.~ ~A főkonyhamestert már reggel nyolckor elhivatták
17  4|            vissza s az estéli teához már, remélem, az ön új találmányát
18  5|           gyermek rózsás arcát (most már rózsás volt az örömtől)
19  5|      kiáltotta:~ ~- Meghalt?~ ~- Óh, már hét éve, főtisztelendő úr...
20  6|         kioszk ákácai alatt, de most már legalább két-három éve,
21  6|          édesatyjuktól s kilenc felé már bevonultak a hálószobájukba.
22  6|             szőnyegén. Öt perc mulva már mind a két ezüstgirandole
23  6|               A park fái között most már friss hajnali szellő lopózott
24  7|               a püspöki helynök, aki már négy püspöki interregnumban
25  7|         tegnapelőtt s mint nyolc éve már, amióta a kegyelmes úr szolgálatába
26  7|             mind-mind kivétel nélkül már a ravatalra, a temetésre
27  7|    fantáziájuk s lelki szemeik előtt már látják a püspökkert buja
28  7|        elhunyt ragyogó rendjeleivel. Már szinte látják, ahogy a szomszéd
29  7| circum-dederunt-ját!... S mindannyit már előre valami különös izgatottság
30  7|             aki neves egyházi költő, már az alkaiosi gyászzengzeten
31  7|            esetet megénekli. Itt-ott már talán az utód személyét
32  8|         előadás közben is észrevette már, hogy a feleségének ismét
33  8|           után.~ ~Éjfél jóval elmult már, a piszkos sikátorokban
34  8|              jött szembe vele, pedig már ott kóborolt a hosszu vasuti
35  8|             Erő gonosz játéka, amely már sok ezer galibának és bűntettnek
36  8|         hercegnében, mert a vérpadon már nem a gyilkos asszony állt,
37  9|              látóhatár szélére, ahol már szinte láthattuk a Balatont,
38  9|        fölragyogtak ilyenkor, mintha már csakugyan ott járna valahol
39  9|             Az új istálló fölépülése már a közel jövőben várható.” - „
40  9|              baja sincsen... Egyszer már - óh boldog aggódás - attól
41  9|              kimehettünk a szobából. Már éppen egy valóságos kézisajtó
42  9|           amelyhez a brick-goelettet már meg is igérték neki, ha
43  9|             sátort is ütünk... Akkor már a szegény Mikoló fehérebb
44  9|            magukhoz hívnak... Mintha már nem volna ott elég!...”~ ~
45  9|        zokogott a kis Laci, aki most már igazán egyedül maradt...
46 10|        Galamb, az öreg táblai elnök, már kora délelőtt végzett a
47 10|          mult héten, de az se tudott már segíteni rajta.~ ~- És ki
48 10|              mint a negyvenhez, de ő már megcsontosodott agglegénynek
49 11|    tulajdonai voltak. Minthogy Raben már hosszabb idő óta intim barátságban
50 11|     messziről, a Gellérthegy mögött, már sejtelmesen pirult az ég
51 11|         tizenkilencedik század végén már velük is lehet váltani egy
52 11|       vasában. És a költő, aki ekkor már cégvezetője lett a Kiviteli
53 11|     Krisztus-arca.~ ~Imrey, aki most már nevetve mesélte el, hogy
54 12|          Albert Henrik, aki egyizben már hallotta a híres művészt,
55 12|          láthatom, - szólott, - mert már egyszer, hallottam, mikor
56 12|          arcképét mindannyian láttuk már az illusztrált lapokban:
57 13|           öregeket nem igen érdeklik már az akadémikus kérdések.
58 13|            szólott magában:~ ~- Most már bizonyos, hogy az agyvelőm
59 13|            Budapestnek.~ ~Aznap este már a tanyája nappali szobájában,
60 13|             s a harmadik elbeszélést már az előrelátott siker biztosságával
61 14|             burkolt szép asszonyait. Már éppen távozni akart, amikor
62 14|              a következő pillanatban már mosolygó arccal lépett közelebb
63 14|          ennek, mondja csak?~ ~- Van már legalább is tizenöt. De
64 14|           urától, azt a kis városban már talán senki sem tudta (hiszen
65 14|            utcák kövezetét, Kommerné már túl volt a huszonötödik
66 14|            is diák lettem újra... Ez már aztán igazán a csodánál
67 14|              tanár: ezt a nevet most már az utolsó faluban is ismerték.
68 14|             lettem? Ugy-e, hogy most már nem dobogna meg a szíve,
69 14|            az oka?... Az, hogy többé már nem a holdsugaras sóhajtgatás,
70 14|            jókedvüen szólott:~ ~- Az már bizonyos, hogy maguk orvosok,
71 14|             az uzsonnáig alukálok... Már akárhányszor megtettem,
72 14|              utóbb, mikor az étterem már jóformán kiürült, egészen
73 14|             keleti pályaudvar felől, már kezdték áttörni a hajnal
74 14|        érdekes diskurzust folytatott már...~ ~A csontváz mindent
75 15|         Terka esküvője előtt Nyitray már az orient-express kocsijában
76 15|             ki aranyszőke haját...~ ~Már csaknem kiszaladt az ajkán
77 15|              hangján:~ ~- Ott nincs, már honnan került volna az én
78 15|            dr. Katona Ferencné. Most már ezt szerette volna átkiáltani:~ ~-
79 16|         fogva nagy leány leszel, aki már maga is meg tudja különböztetni
80 16|     vigyáztam minden lépésedre; most már itt az ideje, hogy magad
81 16|        meglepetése, hogy most, mikor már majdnem megfeledkezett róla,