Rész

 1  1|           megszólított:~ ~- Szólj, ki vagy édes fiam?~ ~- Szilveszter
 2  1|             hatalmas szent, hát én ki volnék zárva a mennyországból?~ ~
 3  1|    egyetlen lélek sem válaszolt.~ ~Ki tudja, meddig álltam ott,
 4  2|  igazgatója, csodálkozva tekintett ki az ablakon:~ ~- Nini, egy
 5  2|          bársonyzekéjében, s neje, ki az előadási napokon füstölgő
 6  3|    tökéletes otthonosságot fejtett ki.~ ~Megszemlélvén a konyhát
 7  3|    tökéletesen szabad kezet kötött ki magának.~ ~- Meglesz, monsieur,
 8  3|            polkák hangjai suhantak ki a havas téli éjszakába.
 9  3|          szakács pipázva tekintget ki az ablakon. Gyorsabban,
10  3|           a szakács mérgesen tárja ki az egyik ablakszárnyat s
11  3|         étvágyingerlően emelkedett ki a hatalmas tálakból, a pompás
12  4|            Mint a bibliai főpapot, ki a szentek szentélyébe lépett,
13  4|                 A főhercegasszony, ki egy kissé ideges volt, az
14  4|           elhalóan.~ ~A komornyik, ki a Nickelsdorf ajtaja előtt
15  4|             A főkonyhamester volt, ki sápadtan állt meg a szegény
16  4|            lélekzet nélkül hordták ki a szükséges anyagokat. Pár
17  5|              áz egy hét mulva ákár ki is márádhát az iskolából...~ ~
18  5|           a sors az ő nevét jelöli ki s a megkönnyebbülés hangos
19  5|       rövidnadrágos fiúcska lépett ki a tábla mellé, afféle kényeztetett
20  5|   egészségtől...~ ~Szedenich utóbb ki akart lépni a szemináriumból,
21  6|     fürdőből csapatostul rándultak ki a vendégek a szomszédos
22  6|            akaratos fürt szabadult ki az aranyszőke hajából és
23  6|    szalonból operettáriák suhantak ki a szeliden szendergő platánok
24  7|        sopánkodva járt a palotában ki és be. Az öreg Szabó Benedek,
25  7|             amíg szívbaja nem tört ki rohamosan, alig töltött
26  7|             aggodalmasan tapogatja ki az ütőér halkabbá váló verését,
27  8|      Szégyen, - legalább ne mutasd ki ennyire, hogy irtózol tőlem.
28  8| világosságán, amely némán fénylett ki az utca alattomos vizére.
29  8|           világos sugarak vetődtek ki a holdvilágos éjszakába.
30  8|           lát s elszántan nyitotta ki az osteria ajtaját. Körülnézett;
31  8|            a kashmirmellényes járt ki és be az ujságokkal teleaggatott
32  8|        Huszár egyre-másra ürítette ki a poharakat s egy pillanatra
33  8|            alszik odahaza, - és én ki vagyok verve, mint egy kóborló,
34  8|            de az anatómia nem ölte ki belőlem a rejtelmesben való
35  8|         hajszála meggörbüljön...~ ~Ki lát a szívekbe és a vesékbe?
36  8|       tanács ártatlant végeztetett ki a szép Bevilaqua hercegnében,
37  9|  kedélyemmel, mindez nem elégített ki s élénk szívfájdalommal
38  9|    vincellérek a kéményen át ássák ki magukat reggelenként. Ez
39  9|  célirányos külügyi politikát fejt ki (amennyiben az ottrekedt
40  9|    igazságszolgáltatást sem feledi ki a programjából (a konvenciós
41  9|          tűz, mi hosszan bámultunk ki az ablakon a hóval borított
42  9|           mellett, s bámult-bámult ki a messze hórétegre, amíg
43  9|         fel s odalenn a szakácsnak ki volt adva a parancs, hogy
44  9|          ebben a szobában találtuk ki azt a pompás mulatságot,
45  9|      felhívásokat nem bocsátottunk ki, mivel az előfizetők - a
46  9|           támogatva a nagymamától, ki megint erős volt, a Mikoló
47  9|       elhívták oda a többiek, hogy ki se hiányozzék...~ ~S nekem,
48 10|         már segíteni rajta.~ ~- És ki volt az az idősebb Jobbágy
49 10|          kissé ziláltan csillogott ki strucc-tollas utikalapja
50 10|          csillagos fátyolával:~ ~- Ki vagyok, mi vagyok, sohase
51 10|            mint a májusi verőfény. Ki volt, hogy hívták, hová
52 11|             penészes törpék dugnák ki rubintos orrukat, a bokrok
53 11|       fiatalember sötét szemébe és ki tudja, mit gondolt magában?
54 11|         villamos szikrák pattantak ki (Imrey Gyula úgy érezte),
55 11|          őrház ablakából sugárzott ki valami árva gyertyavilág.
56 11|           este karonfogva suhantak ki a gázvilágos utcára és lóvasúton
57 11|   könyörögve, azt mondta neki:~ ~- Ki van nevezve a kedves férje
58 11|            kvartalakban bocsátotta ki őket, hollandi merített
59 11|            is karcsuan bontakozott ki széles válla, szoborszerü
60 11|             melyekből nem áramlott ki a kémények otthonias füstje.
61 12|          coiffurejéből szabadultak ki olykor, az Egmont vagy a
62 12|     aranyoszöld szőlőfürtök bujtak ki a kövér levelek közül. A
63 12|       nagyhercegnő mellett jelölte ki helyét az asztalnál. Amíg
64 13|   forradalmi gesztusokkal fejtette ki, hogy nem is lehet igazi
65 13|         hétfőn és kedden adogatták ki a vasárnapi novellákat,
66 13|            nem a nevem miatt adják ki, - szólott izgatottan. -
67 13|     rejtélyes Csertán Andrásról... Ki ő, mi lehet, mennyi idős?
68 14|         tüzelő homlokkal hallgatta ki a tanítványait a természettanból,
69 14|           majd ő is megtudja, hogy ki vagyok; de mit ér nekem
70 15|          egy félénk hang megkérdi, ki van itt, így felel majd
71 15|          furfangos terveket eszelt ki, amelyekkel Katona urat
72 15|             idegen úr előtt bontja ki aranyszőke haját...~ ~Már
73 16|      szárnyasajtó felé.~ ~- Vajjon ki lehet? - kérdezte magában
74 16|            a pálinka gyulladt meg, ki az utcán esett össze, kit