Rész

 1  1|            nagy távolról gyujtogatták föl a csillagokat. Elképzelhetitek-e,
 2  1|          melegebben szólott:~ ~- Kelj föl, szegény Szilveszter testvér,
 3  1|             Szilveszter testvér, kelj föl. Pihenj meg itt a portásszobában
 4  2|     arcfintorgatások közt hajtogatnak föl néhanapján. Csak a gálosvölgyi
 5  2|               de azért elszántan ment föl a tisztelendő a lépcsőkön,
 6  2|            vörös terítővel ékesítette föl a nagy ebédlőasztalt s míg
 7  2|              habitüék udvarlását.~ ~- Föl a pohárral, tisztelendő
 8  2|               kétségek közt sóhajtott föl magában:~ ~- Oh, atyám,
 9  3|                   Ön minden teendőtől föl van mentve.~ ~- Ez hiba,
10  3|           gyanusabb hangokra ébredtek föl. Hegedük, bőgők hangjai
11  3|            este rémült arccal szaladt föl a gvárdiánhoz.~ ~- No, fiam,
12  3|              Kopogtatok, hogy nyissák föl, de erre a szakács mérgesen
13  3|              gvárdián izgatottan járt föl és alá, sötét gondolatokba
14  3|           portást, aki sietve szaladt föl a lépcsőkön.~ ~- Tudod-e, -
15  3|             atyám.~ ~- Azonnal keresd föl, s mondd, hogy tüstént látogasson
16  4|     kényszermunkát és boldogan kelnek föl a zongora mellől. Mindkettő
17  4|          fenséges asszony éhesen kelt föl a reggeliző asztal mellől.~ ~
18  4|             szakács megrémülve ugrott föl helyéből.~ ~- Kegyelmes
19  4|               új találmányát adhatjuk föl.~ ~Cilinderjét fejére csapva,
20  4|              perc mulva lázasan nyilt föl az ajtó.~ ~- Hol a kulcsár? -
21  5|        Szedenich tanár úr még egyszer föl meg alá sétált a tábla előtt
22  5|        szorgalmasan tanulj... és jőjj föl hozzám holnap délután öt
23  5|               elgondolkodva ballagott föl emeleti szobájába...~ ~ ~
24  5|               elgondolkodva ballagott föl tanári szobájába és odafönn
25  5|               sebzett vad, úgy ugrott föl Szedenich főtisztelendő
26  6|           ahonnan friss szellő suhant föl a mélyen hallgató tölgyekig,
27  6|         rajtuk, hogy az ágyból keltek föl, mindkettőnek pár akaratos
28  6|              operette-áriák váltották föl s a nyaralók kissé irígykedve
29  6|                   Mici izgatottan ült föl ágyában és szinte látni
30  6|               testvérétől.~ ~- Vegyük föl csöndesen a reggeli pongyolánkat
31  6|           asszonyok irigykedve néztek föl a kivilágított ablakokra,
32  7|         szinte misztikus színben tünt föl a püspök, aki mint valami
33  7|            legfölül a tábornok jegyzi föl a maga olaszos nevét, s
34  7|    anekdotákat, részleteket említenek föl a haldokló egyháznagy életéből.
35  7|               szemeit utoljára nyitja föl, a terjedelmes palotában,
36  7|               ebből mi sem hallatszik föl a tömjénfüstös levegőn keresztül,
37  7|        futkosás, hangos beszéd váltja föl egy pillanatra... A kamarás
38  8|          kiméletlenül szakította most föl az ablak vékonyka szárnyát,
39  8|               Huszár boldogan ismerte föl megint a szép asszonyban
40  8|         csillogó szemmel egyenesedett föl a székén és lecsüngő, vörös
41  8|               haját lelkesedve csapta föl a homlokáról. Oly titokzatos
42  8|      idegesség, hisztéria! - kiáltott föl az ismeretlen, - hiszen
43  8|               hercegnét, így kiáltott föl diadalmasan:~ ~- Vér!~ ~
44  8|              holt herceg nem nyitotta föl az ajkát és a hercegné a
45  9|         szánkó vidám csöngetője verte föl a magyar metropolis reggeli
46  9|               nihilista nyomdát fedez föl, vagy elitélt gonosztevőket
47  9|           hóréteget még nem szántotta föl a gördülő kocsik kereke,
48  9|              kopogása hallatszott ide föl... S a kínos köhögés odaát
49 11| meggyőződésével:~ ~- Ez a haj épp úgy föl fogja forgatni a Belvárost,
50 11|        doktort, a farsangon ő kísérte föl Imreynét a lépcsőházak bolyhos
51 12|               arcu, fiatal ember állt föl közeledtükre az íróasztala
52 12|            hat óra volt. Az ebédlőben föl voltak gyujtva a mesés Gruintz-gyüjteményből
53 12|         savanykás champagneit hajtott föl egymásután. Egyszerre csodálatos
54 12|           véréből, egyszerre úgy tünt föl előtte, hogy a hercegnők
55 13|              szűzi mélyében építették föl a maguk poézistól csillogó
56 13|        lelkében a régi lánggal támadt föl fiatalos életösztöne: érezte,
57 13|               másnap délben maga adta föl elbeszélését a szomszéd
58 14|    bejuthatott. Hányszor falta szinte föl mohó pillantásával a bájos
59 14|              Csak nem sétálhatunk itt föl s alá a havas esőben?~ ~-
60 14|                  Hányszor sóhajtottam föl magamban, mialatt a homlokomat
61 14|              Ragyogó szemmel kacagott föl még egyszer, - látszott
62 14|              unja magát, akkor jöjjön föl!~ ~Csábító tekintetet vetett
63 15|        háborgassák, rosszkedvüen ment föl a szobájába és vetkőzni
64 15|             Az ajtót zajosan nyitotta föl pár későn jövő vendég s
65 15|        belépőjében néha olyannak tünt föl előtte, mint egy illatos,
66 15|         Valami távoli pontról, teszem föl a Luitpold-kávéházból névtelen
67 15|          asszony? Ha hiányzik, varrja föl, mert Katona úr meghűthetné
68 15|             világmegvetéssel kacagott föl, mint Gyenes úr néha a Faust
69 16|              fekete kabáttal cserélte föl, de őszintén szólva, ilyenkor
70 16|                   Te vagy? - kiáltott föl örömmel, míg a vonásai egyszerre