Rész

 1  1|          kolduló barát? - kérdezte most Péter, a szemöldjét összevonva.~ ~-
 2  1|       hatalmas egyháznagy érkezett most ide a mennyországhoz s egy
 3  1|            de a mennyország kapusa most hirtelen észrevett. Ismét
 4  2|     ülésében, így szólt:~ ~- Hanem most aztán előre, Stella!~ ~A
 5  2| személyzetet. Itt a ropogós széna, most egyél te is szolgám, amennyi
 6  2|             Mert a kocsiban, ahova most belépett, majd csaknem az
 7  2|          árusítani a biléteket, de most egy megcsorbult késsel burgonyát
 8  2|          szegény tisztelendő, akit most már halálos gyávaság fogott
 9  2|          könyörgés mitsem használt most; a komédiáskocsi ablakain
10  2|             s a páterek mind, akik most celláikban, imazsámolyukon
11  2|               Callioni mester, aki most tökéletesen becsípett, e
12  2|      ajkaihoz emelte; mert az, aki most a lelkébe lopózott, aki
13  3|          idáig tisztelendő atyám s most alázattal várom kegyes parancsát,
14  4|       mindenha hűséges volt hozzá, most makacsul vonakodott, hogy
15  5|          úr, - Kolnay György, maga most szépen el fogja ismételni...~ ~
16  5|           végigsimította.~ ~György most majdnem hangtalanul susogta:~ ~-
17  5|            a gyermek rózsás arcát (most már rózsás volt az örömtől)
18  5|          poézist... „Mit csinálhat most Haller Ida?” gondolta magában
19  6|      tornyos kastélyt körülvették. Most senkinek sem volt kedve
20  6|            és annyira messze estek most a nagyváros banális lármájától!
21  6|            kioszk ákácai alatt, de most már legalább két-három éve,
22  6|       szemét lehunyva susogta:~ ~- Most játssza el a második négyest,
23  6|   rózsákból...~ ~A park fái között most már friss hajnali szellő
24  6|          kezdett...~ ~Ella és Mici most megcsókolták a zongorát,
25  7|            inasok. A kulcsárné még most is vígan csörgeti kulcsait,
26  7|     életben. E csésze teáért fütik most a konyhák nagy tűzhelyeit,
27  7|   szolgálattevő inas ezért jár-kel most a folyosókon, a pincemester
28  7|     káptalan legöregebb kanonokja, most hagyta el a hálótermet s
29  7|            még?~ ~De az orvos, aki most a hálótermet elhagyta, szomorúan
30  8|            kiméletlenül szakította most föl az ablak vékonyka szárnyát,
31  8|     meghalni is kész volnál értem, most egy hitvány náthától is
32  8|         hiszen a Sansovino remekét most ötven centesimiért mutogatják
33  8|             aranyszőke, feje... És most tudjátok meg, ti ostoba
34  8|    meghallgatta a könyörgésemet és most ime, porba hullt a gyalázatos
35  9|       hófehér milieu keretében még most is gyakorta megjelenik az
36  9|           zokogott a kis Laci, aki most már igazán egyedül maradt...
37 10|            a boltba is bement.~ ~- Most halt meg az az úrnő, akinek
38 10|            Tatjána hófehér emlékét most ily váratlanul fölújítsa...~ ~
39 10|            világon? A vén embernek most egyszerre eszébe jutott
40 11|        Krisztus-arca.~ ~Imrey, aki most már nevetve mesélte el,
41 12|          mitsem felelt, de a lakáj most föltárta a nagy szárnyasajtókat,
42 12| szomszédnőjéhez:~ ~- Fenséged csak most hallott első ízben?~ ~-
43 12|       hallott első ízben?~ ~- Csak most, legnagyobb sajnálatomra...~ ~
44 12|          hallgatóság bizonyára még most sem felejtette el azt a
45 12|            fogok szincerizálni. De most itt vagyok és az én koronám
46 12|         percig, de Crailsthal gróf most hizelkedve karolt bele:~ ~-
47 13|           így szólott magában:~ ~- Most már bizonyos, hogy az agyvelőm
48 14|            Feri? Bizony Isten csak most ismerem meg. De mennyire
49 14|             De a nagyságos asszony most éppen olyan, mint akkor,
50 14|           a huszonötödik életévén; most tehát közel járhatott a
51 14|           Jávor tanár: ezt a nevet most már az utolsó faluban is
52 14|               Nagyságos asszonyom, most elárulok egy titkot, de
53 14|            vagyok; de mit ér nekem most minden jövendőbeli diadalom,
54 14|             csillogó szemü asszony most szebbnek tünt fel előtte,
55 14|         öreggé lettem? Ugy-e, hogy most már nem dobogna meg a szíve,
56 14|          nagyságos asszonyom, hogy most más szemmel nézem, mint
57 14|   lemondólag intett a kezével.~ ~- Most is csak annyiba vesz, mint
58 14|          tetszett, hogy a csontváz most is csúfolkodva pillant rá
59 15|       öngyilkosságba kergette - és most megint szomorúan érezte,
60 15|          szerelmes volt.~ ~Nyitray most is az volt, hiába akarta
61 15|            Sajnos, nem úgy volt, - most jobban érezte, mint valaha.
62 15|          nem aludtam, - szólt - és most meg ezek háborgatnak a folytonos
63 15|    ostobaságot kell elkövetnie, de most fogalma sem volt arról,
64 15| képzeletében: dr. Katona Ferencné. Most már ezt szerette volna átkiáltani:~ ~-
65 16|            a francia nyelvet, hogy most a Schlemil Péter karjaiba
66 16|           ismerőse jelent meg. Még most is, bár nagy, eladó leánnyá
67 16|        vigyáztam minden lépésedre; most már itt az ideje, hogy magad
68 16|           volt a meglepetése, hogy most, mikor már majdnem megfeledkezett
69 16|          perfektül franciául, hogy most a Schlemil Péter karjai