Rész

 1  1|           álmom volt a mult éjjel!... Azt álmodtam, hogy örökre behunytam
 2  1|     Könyörögve szóltam:~ ~- De miért? Azt mondd meg legalább, miért
 3  2|        szunnyadozni kezdett. Utoljára azt gondolta magában: „Oh, oh,
 4  2|            utánok egy darabig, mintha azt mondta volna: „Lám, lám,
 5  2|       ballagott tova az erdőségben, s azt hiszem, maga is elbóbiskolt
 6  2|              tisztelendő felé, mintha azt mondta volna: „Oh, micsoda
 7  3|          milyen vakmerőség! A szakács azt üzente, hogy ha a gvárdián
 8  4|               gróf, - mondotta - önök azt akarják, hogy éhen haljak...~ ~-
 9  4|       titkárok, az őrtálló katonák is azt mondották magukban:~ ~-
10  5|         bizonyára megdöbbentek volna, azt látva, hogy a matematika
11  5|              És mit szóltak volna, ha azt is hallják, hogy Szedenich
12  5|              egészen az édesanyjáé... Azt hiszem, boldog lennék, ha
13  6|              hogy történt mindez?~ ~- Azt nem tudom. A missz azt mondja,
14  6|                Azt nem tudom. A missz azt mondja, hogy apa igen sok
15  6|       éjszakán.~ ~- El fogom játszani azt a keringőt, amit a huszárok
16  6|        legnagyobb boldogság lehet, de azt hiszem, hogy a férjhezmenés
17  6|      szövegével? A két kis leány csak azt tudta, hogy szegény anyuska
18  8|              a tolakodásig gukkerezed azt a kifestett asszonyt, aki
19  8|            szólott szeliden, - hiszen azt sem tudom, micsoda páholyról
20  8|              kezdett.~ ~- Haha, talán azt hiszed, hogy nincs szemem...~ ~
21  8|              rémülten.~ ~- Talán csak azt is megtiltanád, hogy a szabad
22  8|           odakünn...~ ~- Haha, valaha azt igérted, hogy meghalni is
23  8|              boldog vőlegénykorában - azt hitte, hogy ismeri Terkát
24  8|               a bánatában... Jóformán azt sem tudta, mit tesz, egyszerre
25  9|         fantáziáju ember okvetetlenül azt hitte, hogy Szent-Pétervárott
26  9|               a legszomorúbb, mikor ő azt affektálta, hogy nincs megtörve
27  9|          ebben a szobában találtuk ki azt a pompás mulatságot, amellyel
28  9|            sohasem felejtem el. Egyre azt ismételte: „Óh, kicsikém...
29  9|         maradt itt, mert pár év mulva azt is elhívták oda a többiek,
30 10| virágkereskedésében, kérdezősködésére azt a választ kapta, hogy a
31 10|           lebujban. Mély tisztelettel azt bátorkodik hát instanciázni,
32 11|               becsülettel eltartalak, azt fogadom.~ ~A sellő sokáig
33 11|               forintból...~ ~ ~Reggel azt kérdezte tőle:~ ~- Értesz-e
34 11|         igazgató, mintegy könyörögve, azt mondta neki:~ ~- Ki van
35 12|            még most sem felejtette el azt a páratlan élvezetet.~ ~-
36 13|                   A fehér holló.~ ~Ha azt mondjátok, hogy vannak kivételes
37 13|              dolgot beszéltek, mintha azt mondanátok, hogy a gőzvasút
38 13|           Akár helyeslitek, akár nem, azt mondom, hogy csak a hülyék
39 13|              lelküket foglalkoztatta? Azt merném mondani, hogy azok
40 13|               nagyobb viziló, semhogy azt kívánná, hogy komolyan válaszoljak
41 13|              nélkül respektálták!~ ~- Azt mondom, - szólt a vén kávéházi
42 13|             játék vége? Csik megtette azt, amit rajta kívül csak igen
43 13|          idegen nyelvet, avagy csupán azt az egyet ismeri, amit az
44 13|             nem bántja a hiúságát, ha azt hiszik felőle, hogy együgyüvé
45 13|          sírba is magával fogja vinni azt a gyönyörüséges érzést,
46 14|              miért vált el az urától, azt a kis városban már talán
47 14|               szólítom... Tudom, hogy azt kellene mondanom: Tanár
48 14|           megy rá a nyelvem... Szinte azt hiszem, hogy az az egész
49 14|               sejtelmem nem csal, hát azt fogja bevallani, hogy szerelmes
50 14|       szerelmes volt belém? És igazán azt hitte, hogy odabenn a nyitott
51 14|        asszonynak tartott? Hát igazán azt hitte, hogy szerelmi kalandokon
52 14|               józan megfontolása?~ ~- Azt, hogy magához hasonló asszonnyal
53 14|          mások, mint a többi férfi... Azt lehetne mondani, hogy szinte
54 15|          portás jóakaratából megkapta azt az első emeleti szobát,
55 15|        szerencsésen kiverte a fejéből azt az ostobaságot, amely az
56 15|                Bár megfojtották volna azt a csacsit, aki legelőször
57 15|             így szólott magyarul:~ ~- Azt hiszem, pont tizenkettőkor
58 15|            tegnapelőtt jött Párisból. Azt hiszem, nászutasok lehetnek.~ ~-
59 15|                 Hogy hívják őket?~ ~- Azt nem tudom, de magyarok és
60 15|        feleljen önönmagának:~ ~- Csak azt lessem, hogy egy névtelen
61 16|        némának?... Ez vajjon komolyan azt hiszi, hogy elég, ha a nagy
62 16|              pedig így folytatta:~ ~- Azt mondtad tegnap, nem azért
63 16|             megtanulj, más húsz pedig azt is lehetővé tette, hogy
64 16|             édesatyjához:~ ~- Apa, te azt mondtad, ugy-e, tegnap,
65 16|               megkérte a kezemet?~ ~- Azt, gyermekem.~ ~- Nagyon kérlek,
66 16|            kérlek, hívd meg ma ebédre azt a fiatalembert... Az éjjel
67 16|             mégegyszer megnézem... Én azt hiszem, hozzá fogok menni,