Rész

 1  2|           Uram Istenem, így lesz hát ez örökké?~ ~A csacsi, aki
 2  2|           gondolta magában, de amint ez már természetes, mitsem
 3  2|          eléje helyezni odahaza! Oh, ez a fiu kitünően gondoskodik
 4  2|            Jézusom, micsoda társaság ez!~ ~Mert a kocsiban, ahova
 5  2|         hajlott orru papagály s mind ez a furcsa, frivol környezet,
 6  3|        teendőtől föl van mentve.~ ~- Ez hiba, mert a tétlenséget
 7  3|             zavarok?~ ~- Időnkint.~ ~Ez döntött. Anzelm úr kijelentette,
 8  3|           ebédek voltak azok, amiket ez időtől fogva a sötétbarna
 9  3|              szükségesnek. Egyébként ez többször is előfordulhat.
10  3|       veszedelem fenyegette. Óh, óh, ez a könnyelmü Anzelm bizonnyal
11  3|         minden egyes alkotása?~ ~Ah, ez rémületes nap volt! A kolostorban
12  3|            konsternációt idézett elő ez a bűnbe tévedt férfiu, aki
13  4|             ideje. A kis főhercegnők ez időben abbahagyják a kényszermunkát
14  4|   gourmanderiához. A szakácstudomány ez előkelő művészei teljesen
15  4|             Micsoda teasütemény volt ez! Egy kissé sós, egy kissé
16  5|              piarista szívében mégis ez az ártatlan kis regény képviselte
17  5|               amikor ezt mondta:~ ~- Ez az utolsó arcképe?~ ~- Igenis,
18  5|         arcképe, főtisztelendő úr... Ez még 1891-ben készült...
19  7|     félmilliós püspökség középpontja ez a zöldredőnyös, impozáns
20  7|               Mert a kamarás úr, aki ez esetben a rokonságot képviseli,
21  7|           vajjon lesz-e olyan fényes ez a temetés, mint ama híres
22  8|           annyira idegen volt előtte ez a szeszélyes teremtés! De
23  8|          könnyekre fakadt. A fejében ez a gondolat motoszkált:~ ~-
24  8|         Huszárnak úgy tetszett, hogy ez a vörös, gyapothaju ember
25  8|           gyűrűmet hordja, de mit ér ez, mikor néha igazi pokol
26  8|              az ismeretlen, - hiszen ez megint egy ujabb eset a
27  8|          logikájának országútján, de ez a pár centiméternyi előny
28  8|      nyughatatlan lélek költözködik. Ez a lélekvándorlás egy természetfölötti
29  8|             és megkérdezték:~ ~- Kié ez a kicsiny jószág?~ ~- Az
30  8|         válva.~ ~- Hát hogyan került ez a meggyilkolt herceg kezébe?~ ~
31  8|              Clarey doktor, - és bár ez a történet misztikusnak
32  9|             ki magukat reggelenként. Ez ám az igazán szép világ
33  9|          téli napjaimat eltöltöttem. Ez a kis szoba egy zordonul
34  9|              kivánt volna, de nekünk ez a tábla mégis nagyon tetszett
35  9|           élénkebben elképzelhessük. Ez a szerkesztői foglalkozás
36  9|            istenem, micsoda nap volt ez! - a szalón üvegajtaján
37  9|              végignézek, eszembe jut ez a zordon kastély és a világos,
38 10|          savanyu öreg ember szívében ez a hét fehér nap képviselte
39 11|             el az öngyilkosságot.”~ ~Ez, mint önök láthatják, egy
40 11|         őszinte meggyőződésével:~ ~- Ez a haj épp úgy föl fogja
41 11|         szomszédaikhoz:~ ~- Észbontó ez a vörös haj... Milyen válla
42 11|              vizek királynője és ime ez itt az én birodalmam. Jőjj
43 12|        hegedüse Európának. Fájdalom, ez a szőke, hosszuhaju fiatalember
44 12|             úr palotájának küszöbén. Ez Crailsthal gróf volt, a
45 12|                micsoda édes két baba ez...~ ~A nagyherceg bemutatta
46 12|   leküzdhetetlen szomjuság kapta meg ez aranyszőke, fehérruhás leány
47 13|       Ismertem, de várja be a végét: ez az eset se a maga hóbortos
48 13|          annál, aminek látszott...~ ~Ez a története az egyetlen
49 14|   koronázatlan királynője. Kommerné! ez a név szinte fogalommá lett
50 14|         magam is diák lettem újra... Ez már aztán igazán a csodánál
51 14|               Hogy szerelmes voltam, ez nem a kellő kifejezés, egyszerűen
52 14|           fel előtte, mint valaha... Ez a bájos teremtés csakugyan
53 14|           Tehát holnap!~ ~De mi volt ez? A dolgozószoba sarkában,
54 14|            méltóságos tanár úr, mert ez a diadal sokkal többjébe
55 15|          utazástól megernyedt idegei ez estén még jobban zaklatták,
56 15|         ismerős volt előtte. Mi volt ez, álmodott? De nem, a női
57 15|         micsoda pokoli véletlen volt ez? Nyitray egyszerre úgy érezte,
58 15|         kékszemü leányra gondolt. És ez a kis tündérkirályné lenne
59 15|            nem szégyenli magát, hogy ez előtt a kövér, idegen úr
60 16|        valahogy a boszton-táncot is. Ez, valljuk be, nagy áldozat
61 16|              kis portici némának?... Ez vajjon komolyan azt hiszi,
62 16| megfeledkezett volna a kérőjéről, ha ez estén, vacsora után, mikor