Rész

 1  1|                 borért vesztegetted. Hát így becsülted meg, mit a Szent
 2  1|                 hát, jámbor híveim, hogy így járjak, ha egyszer a szememet
 3  2|               magában:~ ~- Uram Istenem, így lesz hát ez örökké?~ ~A
 4  2|                  rossz keresztények, hát így megfeledkeztek az Isten
 5  2|                  volt kissé, alkalmasint így elmélkedett magában: „Minek
 6  2|              húzódott össze az ülésében, így szólt:~ ~- Hanem most aztán
 7  2|               jövén a dolgok mivoltával, így fohászkodott magában:~ ~-
 8  5|                  a nyitrai rendházban és így kissé megérzett kiejtésén
 9  5|                  mikor a tanár egyszerre így szólott:~ ~- Kolnay György!~ ~
10  5|                  az örömtől) és nyájasan így szólott hozzá:~ ~- Csak
11  5|               Szedenich főtisztelendő úr így susog egy kép láttára:~ ~-
12  5|                 megindulva és ábrándosan így szólott magában:~ ~- Ugyanaz
13  6| jószágigazgatónak hívja a birtokára.~ ~- Így hát a kastély...~ ~- Biz
14  6|             gyermekségük bizalmas társa, így szól hozzájuk, amint a folyosón
15  8|              fogai vacogtak és egyszerre így szólott magában:~ ~- Bár
16  8|                nézte a pihenő hercegnét, így kiáltott föl diadalmasan:~ ~-
17  8|                 kinzó kamarákban is csak így szólott...~ ~- Az életemmel
18  8|         Bevilaqua herceg gyilkosa...~ ~- Így beszélt a gonosz hetaira, -
19 10|            virágos boltban sem tudtak, s így a fehér napok igazi jelentősége
20 10|          sétálgatott a kis város utcáin. Így történt, hogy a könyvkereskedés
21 10|              fehér világon, aztán halkan így szólott magában:~ ~- Kicsi
22 10|                zavarral lehúzta, nevetve így szólott az urakhoz:~ ~-
23 11|                  Mese a sellőről.~ ~Önök így olvasták:~ ~„Imrey Gyulának,
24 11|                szöghaju költő szemébe, s így szólt egy dallam édes hangján:~ ~-
25 11|           asszony dallamos hangja, hanem így szólt:~ ~- A víz hideg és
26 11|               egy fehér, fenyőfaajtóra s így szólt az ő különös pátoszával:~ ~-
27 11|      pénzeslevélhordó feje köré.~ ~Aztán így szólt a szegény, ruhátlan
28 11|            csókolta meg a sellő kezét, s így beszélt az igazak őszinte
29 11|              hallgatta ezt a jóslatot és így szólt:~ ~- Margitnak foglak
30 11|                volt, vállfűző nélkül, de így is karcsuan bontakozott
31 11|              aranyos fényben csillogott, így szólt az egykori poéta:~ ~-
32 11|                  és Raben doktor egyszer így szólt, mintha álmot látna:~ ~-
33 11|                  kioszkot, a fogatokat - így szólt egyszerre, egy dallam
34 12|           álmosan hunyorgatott, a pincér így szólt hozzá:~ ~- Méltóztassék
35 12|                  egy jól bezárt fogatba, így szólt néha az impresszáriójához:~ ~-
36 12|                 szemébe. Ilyenkor, midőn így szemtől-szemben állt a föld
37 12|                 az ajkai mozogtak volna, így szólott magában.~ ~- Abban
38 12|                 kijózanodott kissé, mert így dörmögött:~ ~- Bizony Isten
39 13|        nemrégiben jött fel a vidékről, s így még mindent igen komolyan
40 13|          lakására térve, borzongó háttal így szólott magában:~ ~- Most
41 13|                  tért, némi büszkeséggel így szólott magában:~ ~- Ha
42 13|                  szólott magában:~ ~- Ha így megy, pár év mulva milliomos
43 13|            tartják, mennyei boldogsággal így szólott magában:~ ~- Csak
44 14|                 füléhez is eljutottak, s így jól tudta, hogy Kommerné
45 14|                 olyan illetlen vagyok és így egyszerűen csak magának
46 14|                 Kommerné lehunyt szemmel így szólott:~ ~- Tehát holnap!~ ~-
47 14|            karosszékbe, s dobogó szívvel így szólott:~ ~- Tehát holnap!~ ~
48 14|                  a maga elfogultságában, így képzelte... Bölcs és szókimondó
49 14|               sarokból, aztán lenézéssel így szólt hozzá:~ ~- Tehát holnap
50 15|               öntudatlanul morzsolgatta, így szólott magában:~ ~- Bár
51 15|                  elenged az életéből, ha így szólhat a hűtelen leányhoz:~ ~-
52 15|             hallani, amint egy férfihang így szólott magyarul:~ ~- Azt
53 15|                 expressz.~ ~Egy női hang így felelt:~ ~- Jó lesz, ha
54 15|               hang megkérdi, ki van itt, így felel majd az ő láthatatlan
55 15|                 is volt annyi esze, hogy így feleljen önönmagának:~ ~-
56 15|           ruhanemüek között. Terka pedig így szólt az ő édes, dallamos
57 16|                  pályázik, ajkbigyesztve így szólott:~ ~- No lám, nem
58 16|           rosszalólag rázta meg a fejét, így folytatta:~ ~- Nem azért
59 16|              szemét, a jó szelleme pedig így folytatta:~ ~- Azt mondtad
60 16|                 és felöltözött, szelíden így szólott az édesatyjához:~ ~-