Rész

 1  1|     megfeledkezett egy délutánra az ő istenes hivatásáról. A szegény
 2  1|         atyák még Dominik úrnak, az ő híres francia szakácsuknak
 3  1|             Szilveszter testvér, az ő leghívebb szolgájuk, örökre
 4  1|       részvéttel tette a fejemre az ő nagy, jóságos kezét. Kissé
 5  1|             Megtörten ültem le, míg ő sajnálkozva nézett végig.~ ~-
 6  1|       libériás hajdu ült. Bezzeg az ő kegyes tanításait nem megzápult
 7  2|       barátsággal nyalogatta meg az ő nagy, otromba tenyerét.
 8  2|           poklokba fog kerülni!” De ő mitsem hallott többé mást,
 9  3|        néhány kanonoki székre is az ő jelöltjeit hívták meg. De
10  3|             ha a pincemester marad, ő tüstént búcsút mond a kolostornak.~ ~
11  3| szőrcsuhában zarándokolt Canossába, ő is födetlen fővel járult
12  4|           öreg Nickelsdorfhoz és az ő halhatatlan teasüteményéhez
13  5|         attól félve, hogy a sors az ő nevét jelöli ki s a megkönnyebbülés
14  6|              Nem, - susogta Ella és ő is fölült az ágyában.~ ~-
15  6|            a szegény apa...~ ~- Hát ő mit fog tenni?~ ~- A jó
16  6|             szomoru nótát? Talán az ő sorsa valami összefüggésben
17  7|             ama pillanatban, amikor ő excellenciája csendesen
18  7|             püspök haldoklik. S míg ő függönyös ágyában utoljára
19  8|         megint a szép asszonyban az ő régi Terkáját, aki kék selyemszalagokat
20  8|      szomorúan furcsa volt, hogy az ő Terkája egyedül pihen egy
21  8|             idegen födél alatt, míg ő ébren, cél nélkül csatangol
22  8|          feleségem is velem van. De ő otthon alszik, míg én magamban
23  8|             A feleségében, mikor az ő rossz órája elérkezik, egy
24  8|            felesége alakjában... Az ő keze szorongatta akkor éjjel
25  8|        föláldozta volna, semhogy az ő szerelmes urának egy hajaszála
26  8|           szégyenkezve tekintett az ő ura szemébe, majd hizelkedve
27  8|    szerelmes asszony odaadásával az ő szelid, leánykori Terkája...~ ~ ~
28  9|        nyakára húzta, olyan volt az ő mozdulatlan lova hátán,
29  9|            elüldögéltünk odafenn az ő szobájában, melyet a szalontól
30  9|          volt a legszomorúbb, mikor ő azt affektálta, hogy nincs
31  9|             Sejtették, tudták, hogy ő nemsokára elmegy a hugocskája
32 10|          méltóztatott hallani róla? Ő a helybeli nőegyesület elnöknője
33 10|   harminchoz, mint a negyvenhez, de ő már megcsontosodott agglegénynek
34 10|       összevihogtak a tanulólányok, ő csöndesen megcsókolta a
35 11|        fenyőfaajtóra s így szólt az ő különös pátoszával:~ ~-
36 11|        lengyel doktort, a farsangon ő kísérte föl Imreynét a lépcsőházak
37 12|   csillogott a napsugárban. Majd az ő híres, álmatag pozában,
38 12|             Crailsthal grófot, s az ő ügyes zongorakísérete mellett
39 12|      csevegett a fiatalabb hugával, ő óvatosan tépett le egy darabot
40 13|       ébredt annak a tudatára, hogy ő voltaképp a pusztai élet
41 13|             Csertán Andrásról... Ki ő, mi lehet, mennyi idős?
42 13|   mindörökre a föld alá teszik...~ ~Ő az egyetlen író, akinek
43 13|   kávéházban mondanak fölötte, mert ő a sírba is magával fogja
44 14|            asszonyhoz.~ ~- Kommerné ő nagysága, ugyebár? - mondta
45 14|            szegődött. E pillanatban ő is arra gondolt, amire a
46 14|          amelynek annyi sok éven át ő volt a koronázatlan királynője.
47 14|             hogy minden fiatalember ő beléje legyen először szerelmes
48 14|          szerelmes s minden asszony ő utána rendelje meg a kalapjait
49 14|         asszonnyal egy födél alatt; ő volt ugyanis a Kommerné
50 14|             A kisvárosi pletykák az ő füléhez is eljutottak, s
51 14|             Egyszer valamikor, majd ő is megtudja, hogy ki vagyok;
52 15|               De azért ne bánja, az ő ostobasága mellé kitünően
53 15|         vékony ajtó választja el az ő szobájától. Mielőtt valami
54 15|          van itt, így felel majd az ő láthatatlan rejtekéből:~ ~-
55 15|            Terka pedig így szólt az ő édes, dallamos hangján:~ ~-
56 15|          pokolinak találta, hogy az ő szép, poétikus Terkája,
57 16|    kiterjedésü vasgyárban. Ilyenkor ő is ócska bluzt viselt, a
58 16|      Gondold meg, kis leányom, hogy ő a munka és a becsület képviselője...