Rész

 1  1|              Oh, hatalmas szent, hát én ki volnék zárva a mennyországból?~ ~
 2  1|             volt halottja, amelyiken én, szegény, szőrcsuhás barát,
 3  1|             és kituszkoltak a kapun. Én pedig, édes fiaim, fázva,
 4  2|             Rossz emberek, hát ti az én szolgáimnak csak megromlott
 5  2| szerencsétlen emberek, nem mondtam-e én ezt meg előre?”...~ ~A csacsi,
 6  3|    étvágyával?~ ~- Köszönöm barátom, én csak megvolnék, hanem a
 7  3|            magát az ablakom elől!” S én lélekzet nélkül szaladtam
 8  5|                Haller molnár volt az én nagyapám... Haller Mihály,
 9  8|         egyedül alszik odahaza, - és én ki vagyok verve, mint egy
10  8|            nem haragszik, éltesse az én istenem...~ ~Az idegen udvariasan
11  8|              De ő otthon alszik, míg én magamban kószálok, mint
12  8|     Összevesztünk, megharagudtunk és én este elrohantam hazulról...
13  8|           világ legszebb asszonya az én gyűrűmet hordja, de mit
14  8|              A Clarey-theoriához, az én theoriámhoz... Ha akarja,
15  8|        lélekvándorlás.~ ~- Clarey az én nevem, - szólott az idegen, -
16  8|            mindjárt megérezné, ha az én uram nem lenne az élők között...~ ~
17  8|              volt a hónál, amikor az én szerelmes uramtól megváltam...~ ~-
18  8|             volna inkább, semhogy az én szerelmes uram egy hajszála
19  8|             is megváltottam volna az én uramat egyetlen pillanatnyi
20  8|           nem a felesége ölte meg... Én gyilkoltam meg, akit hütelenül
21  8|              házasságrontó ördög, az én lelkemet bujtatta egy éjjelen
22  8|        Bevilaqua hercegné testébe és én öltem meg a csábítót, a
23  8|         gyilkos tőrt, de a kéznek az én lelkem parancsolt... Asmodei
24  8|            velencei bírák, mert lám, én vagyok igazán a Bevilaqua
25  8|    misztikusnak tetszhetik ön előtt, én a legutolsó betűig hiszek
26  9|          gördül le...~ ~De engem, az én vidékiesen konzervált kedélyemmel,
27  9|             Ebben a házban lakott az én tizennégyesztendős korom
28  9|          hogy mégis - igen... amikor én fölmentem... Engem nagyon,
29  9|           nagyon, nagyon szeretett s én is igazán szívből szerettem
30  9|         másnap ismét bele dobhassuk. Én pompás elbeszéléseket írtam
31 10|              Anyegin történetében... Én a maga emlékében mindörökre
32 11|       vágyódások láza, hogyan tudjam én? Imreyné lágyan simította
33 11|          királynője és ime ez itt az én birodalmam. Jőjj velem,
34 12|              mit szólna az az úr, ha én küldözgetnék neki ilyenkor
35 12|             De most itt vagyok és az én koronám is ér annyit, mint
36 13|             remekműveit...~ ~- Bánom én, - szólott az irodalmi sonkát
37 13|               Csak ti tudnátok, amit én tudok, ostobák!... De esküszöm,
38 14|          álom: maga meg mindig diák, én pedig fiatal és szép vagyok...~ ~
39 14|             történelmet átvettük, az én eszem egészen másutt járt:
40 14|             úgy képzeltem, hogy amíg én itt a Cartesius ördögöcskéiről
41 14|              kínszenvedéseit érezte, én talán ásítottam és unatkoztam
42 14|                Lehet, hogy csupán az én idegrendszeremre hat ilyen
43 14|            de bizonyos, hogy maga az én szememben a legvonzóbb,
44 14|              legcsábítóbb asszony... Én, a lusta és fáradt ember,
45 14|        egyszer, egyetlen egyszer is, én ülhetnék ott a harmadik
46 15|             a feleségem, maga?... És én még ellágyulva sóhajtozgattam
47 15|          láthatatlan rejtekéből:~ ~- Én vagyok, Nyitray, tudja,
48 15|            aztán kitette a lábát, az én gondom, hogy Terkához bejussak.
49 15|      alkalmasint kidobná, mint ahogy én is kidobnám, aki a házasságom
50 15|           már honnan került volna az én utcai toalettjeim közé?
51 16|     öregbéreshez mennék feleségül... Én azzal, hogy a jövendőbelim
52 16|            nekem, mert, amint tudod, én vagyok a te jó szellemed...~ ~
53 16|        megdöbbenve.~ ~- Nem, mert az én hivatásomnak vége... Holnaptól
54 16|                 Amíg kicsike voltál, én vigyáztam minden lépésedre;
55 16|              Bellám, ha tudnád, amit én tudok!... Ne dicsekedj a
56 16|          hogy mégegyszer megnézem... Én azt hiszem, hozzá fogok