Rész

 1  1|     domborádi búcsún, ahova a Bakony minden ájtatos svábja, parasztja
 2  1|             milyen gyönyörü volt ott minden! A ködszerü, aranyos épületekből
 3  1|             Ur szól hozzátok belőle. Minden kövér kappannal, minden
 4  1|              Minden kövér kappannal, minden átalag jó borral közelebb
 5  2|       egy-egy átalag aranyszínü bor, minden könnyüszerrel kikerült itt
 6  2|      vízcsöppek csillogtak. Üde volt minden itt a mosolygó erdőszélen
 7  3|            év többi részében?~ ~- Ön minden teendőtől föl van mentve.~ ~-
 8  3|             percig sem tud meglenni, minden késedelem nélkül praenumerálják.
 9  3|              Ha esetleg nem tetszik: minden pillanatban távozhatom.~ ~
10  3|          kopogtatásra a szegény atya minden lélekerejét összeszedte.~ ~-
11  3|              fércmű volt e szakácsnő minden egyes alkotása?~ ~Ah, ez
12  3|          szokott összegyűlni a város minden notabilitása, ragyogó szemekkel
13  3|        tiszteletreméltó feje e napon minden ételt érintetlenül hagyott
14  4|            torta vékony szeletkéire. Minden rendben van, a főhercegnők
15  4|          szolga iránt.~ ~- Még nincs minden elveszve, - szólt, - adok
16  4|              hallatszott el a konyha minden egyes részébe.~ ~A konyhabeli
17  5|             közé elvetődik. És mégis minden kis diák szívébe félelem
18  5|            mivel az algebra amúgy is minden kis diák mumusa, a piaci
19  6|         csöndes, oly titokzatos volt minden és annyira messze estek
20  6|            hogy szegény anyuska néha minden ok nélkül könnyezni kezdett...~ ~
21  7|           közt élni, örülni látszott minden; a nagyprépost háza fölött
22  7|            nagy termekre, amelyekből minden élet kihal. S ezt a nagy
23  8|             a rossz órái és jaj volt minden teremtett léleknek, amikor
24  8|        asszonyi lelket, amely olykor minden ok nélkül hullámzani kezd,
25  9|      szokatlan itt, Budapesten, ahol minden a maga egyhangu programja
26  9|         mosolyogni s a jó nagymamája minden tréfája s a szegény anyja
27  9|            tréfája s a szegény anyja minden hizelkedése teljesen kárba
28  9|              mosolyog; de hiába volt minden, nem bírták fölvidítani...
29  9|           Jókai elragadó regényeinek minden impressziójáról; s egy egész
30  9|    csokoládé-tortát fizetett, a mama minden szám után egy képes könyvet
31  9|       látóhatár széle ködbe olvadt s minden oly ragyogóan fehér volt...
32 10|          öreg dáma, akiért a környék minden szegénye könnyet ejt. A
33 10|            asztalfőn, az öné. És öné minden, amit maga körül lát: a
34 11|     otthonias füstje. Oly hideg volt minden, oly kísérteties és Raben
35 11|              földi asszony, hazugság minden, amit rajtam látsz. A sellő
36 12|             a zenét, az irodalmat és minden néven nevezendő művészetet.
37 12|             magaslatára, koncertjein minden fővárosban tomboltak, és
38 12|         híres, álmatag pozában, mely minden asszony szívét feléje fordította,
39 12|            szemei ragyogtak. És mert minden nagy tehetségben van egy
40 13|             írnak, de akiktől idegen minden emberi hiúság: épp oly együgyü
41 13|              Peturnak nincs igaza... Minden író hiú, a legnagyobb épp
42 13| pincetüzekről, hát úgy teszek, ahogy minden becsületes férfi tenne a
43 13|      vadregényes tanya, két órányira minden zsindelyfödeles emberi lakástól.
44 14|        szinte hagyománnyá lett, hogy minden fiatalember ő beléje legyen
45 14|           legyen először szerelmes s minden asszony ő utána rendelje
46 14|         vagyok; de mit ér nekem most minden jövendőbeli diadalom, ha
47 15|        átkiáltson:~ ~- Itt vagyok és minden szót hallok. Pfuj - kis
48 16|         valaha, kicsike babakorában, minden áldott estén találkozott
49 16|          amíg nagy leánnyá nem lett, minden este látta, mikor zöldfüggönyös
50 16|             de azért tisztán hallott minden szót, amit különös látogatója
51 16|         kicsike voltál, én vigyáztam minden lépésedre; most már itt