Rész

 1  1|        Dominik úr aranysárga levesét, mert Szilveszter testvér, az
 2  1|              függött az aranykereszt. Mert az érsek aranyos palotájának
 3  1|          vezekelned hosszu éveken át. Mert mit tettél teljes világi
 4  1|       lelketekre ezt a különös álmot, mert az Ur szól hozzátok belőle.
 5  2|             az emberek jó szívében?~ ~Mert a szentséges állat, mely
 6  2|                micsoda társaság ez!~ ~Mert a kocsiban, ahova most belépett,
 7  2|              csak gyorsan, édes fiam, mert szomjas vagyok.~ ~S akkor
 8  2|             ismét az ajkaihoz emelte; mert az, aki most a lelkébe lopózott,
 9  3|              van mentve.~ ~- Ez hiba, mert a tétlenséget nem szeretem.
10  4|              fogom adni lemondásomat, mert a tehetség örökre búcsút
11  4|        lehetetlen lett volna mindezt, mert a csodálatos rudacskák egyenesen
12  4|          Milyen felséges találmány!~ ~Mert Guttenberg, Sohwartz Berthold,
13  5|             nem bizonyult tulzottnak, mert Szedenich tanár úr, mikor
14  5|         holnap az édesanyád arcképét, mert úgy rémlik nekem, mintha
15  6|              lesz lefeküdni, édeseim, mert holnap korán kell talpon
16  6| Rozenberg-kisasszonyok fognak aludni, mert a birtok mindenestül a volt
17  7|              meg a penészes hordókat, mert mindez egyszerü staffage
18  7|           előkészületek megkezdődnek. Mert a kamarás úr, aki ez esetben
19  8|           legyen, - mondta remegve, - mert bizony Isten elmegyek hazulról.~ ~-
20  8|              rejtelmesben való hitet, mert a mi boncolókésünk megáll
21  8|                 Álmodom, - susogta, - mert a szívem mindjárt megérezné,
22  8|             ti ostoba velencei bírák, mert lám, én vagyok igazán a
23  8|           szép Bevilaqua hercegnében, mert a vérpadon már nem a gyilkos
24  9|             hogy nem, nem maradt itt, mert pár év mulva azt is elhívták
25 11|         kerületben. Nem igérek sokat, mert huszonöt forintból végre
26 11|               Margitnak foglak hívni, mert Margitról énekeltem a verseimben...~ ~
27 11|          öccsét a harmadik emeletről, mert a kis Margit azzal osztotta
28 11|           gyermek, rossz tündér vagy, mert nem földi asszonytól származtál.~ ~
29 11|         ledobta kalapját, felöltőjét, mert hallotta, amint a sellő
30 12|              hangon beszéljenek róla, mert a kis Sondersberg nagyhercege,
31 12|            itt láthatom, - szólott, - mert már egyszer, hallottam,
32 12|               maradt a csodálkozásra, mert pár perc mulva széttárult
33 12|                a szemei ragyogtak. És mert minden nagy tehetségben
34 12|               ijedten bámult utána és mert érezte, hogy csuful be van
35 12|           látszik kijózanodott kissé, mert így dörmögött:~ ~- Bizony
36 13|              kissé zöld belletristák, mert az öregeket nem igen érdeklik
37 13|       szamárnak tart-e magában? Irok, mert különben éhen halnék, de
38 13|           törődik a világ itéletével, mert a lelkében ott lobog a Csertán
39 13|          kávéházban mondanak fölötte, mert ő a sírba is magával fogja
40 14|             karzat legutolsó sorában, mert jobb helyre, fájdalom, nem
41 14|      diadalának, méltóságos tanár úr, mert ez a diadal sokkal többjébe
42 15|             is igen tudta, mit eszik, mert a huszonkétórai utazástól
43 15|    belebolondult egy fekete jaquetbe, mert hiszen Katona urat sem ismerhette
44 15|              ha nyolc után fölkelünk, mert még Hanfstaengnél is rendbe
45 15|           urnak, hogy azonnal jőjjön, mert egy szomorúan sürgős ügy
46 15|              Ha hiányzik, varrja föl, mert Katona úr meghűthetné a
47 16|               el kell mondanod nekem, mert, amint tudod, én vagyok
48 16|               ágy szélén. - Nézz meg, mert talán ma látsz utoljára
49 16|           Bella megdöbbenve.~ ~- Nem, mert az én hivatásomnak vége...
50 16|             és a francia beszédeddel, mert a műveltségeden száz és
51 16|            hiszem, hozzá fogok menni, mert a francia nyelv meg a zongora,