Rész

 1  1|           hidegen válaszolt:~ ~- Nem itt a helyed, szegény barát,
 2  1|        testvér, kelj föl. Pihenj meg itt a portásszobában és halld
 3  2|        minden könnyüszerrel kikerült itt a vidéken, ahol az emberek,
 4  2|      helyzete valóban borzalmas volt itt az erdőségben. Sehol egy
 5  2|              kolostori személyzetet. Itt a ropogós széna, most egyél
 6  2|             komédiáskocsi volt, mely itt a tisztáson akarta bevárni,
 7  2|          csillogtak. Üde volt minden itt a mosolygó erdőszélen s
 8  2|          mely bizonyossá tegye, hogy itt volt.~ ~De azért este, mikor
 9  3|                 Méltóságod állandóan itt lakik? - kérdezte Anzelm
10  3|          tett, hogy a páterekkel már itt, e siralmas földi létben
11  3|              gyüjteménye halmozódott itt együvé a tokák legpompásabb
12  3|               Gyorsabban, mint ahogy itt elbeszélem, már el is tűnik
13  4|    szemléjéről. Ma az egész vezérkar itt lesz jóformán és a generális
14  4|             hallhatólag mondták:~ ~- Itt vagyunk, itt vagyunk végre.
15  4|            mondták:~ ~- Itt vagyunk, itt vagyunk végre. A művész
16  5|              el fogja ismételni...~ ~Itt azonban érthetetlen dolog
17  5| főtisztelendő úr...~ ~- De hiszen... itt még... nagyon is fiatal
18  6|                   Biz az volt-nincs. Itt valószínüleg a Rozenberg-kisasszonyok
19  7|              rohamosan, alig töltött itt évenkint pár napot s a városka
20  7|          Évenkint jóformán alig volt itt többször, mint a két főünnepen
21  7|            sietve kutat, rendezkedik itt ama közeli pillanatig, amikor
22  7|              életéből. De mind, akik itt állanak, a szakács, az inasok,
23  9|              volt; egészen szokatlan itt, Budapesten, ahol minden
24  9|               a beteg fiu) egész nap itt állt, e mellett az ablak
25  9|       hugocskája után s megint érzik itt a szobában a koporsóra helyezett
26  9|        erősebben kezdett köhécselni, itt, ebben a szobában találtuk
27  9|            azaz hogy nem, nem maradt itt, mert pár év mulva azt is
28 10|          reggel. Korányi tanár úr is itt járt a mult héten, de az
29 10|         poétikus epizódjaira gondolt itt, az ismeretlen vidéki városban?~ ~
30 10|        agglegénynek hitte magát, aki itt fog megöregedni a tamáshalmi
31 10|             Foglaljanak csak helyet, itt az asztal mellett. És legyenek
32 11|           vizek királynője és ime ez itt az én birodalmam. Jőjj velem,
33 12|              fölkelni, egy lakáj van itt a nagyhercegi palotából.~ ~-
34 12|              kezét.~ ~- Örülök, hogy itt láthatom, - szólott, - mert
35 12|         fogok szincerizálni. De most itt vagyok és az én koronám
36 13|          embergyűlölő, aki mindennap itt virrasztott hajnalig, de
37 13|             mondták, ha még nem volt itt, de ha itt volt, kivétel
38 13|              még nem volt itt, de ha itt volt, kivétel nélkül respektálták!~ ~-
39 14|         tegyek? Csak nem sétálhatunk itt föl s alá a havas esőben?~ ~-
40 14|              képzeltem, hogy amíg én itt a Cartesius ördögöcskéiről
41 14|       hirtelen megdobbant a szíve... Itt, a hófehér világosságban,
42 15|              hangját hallotta. Terka itt volt a szomszédban, alig
43 15|          pongyolában.~ ~- Kik laknak itt a szomszéd szobában? - kérdezte
44 15|             kis tündérkirályné lenne itt a szomszédjában egy idegen
45 15|         félénk hang megkérdi, ki van itt, így felel majd az ő láthatatlan
46 15|             talán nem felejtette el. Itt vagyok és tanuja vagyok
47 15|         torkát, hogy átkiáltson:~ ~- Itt vagyok és minden szót hallok.
48 15|               vagy várj, nézzük csak itt a skatulyában...~ ~Nyitray,
49 16|        leányom, a munka...~ ~A leány itt vállátvonva félbeszakította
50 16|           minden lépésedre; most már itt az ideje, hogy magad vigyázz
51 16|           Legyen, kis Bellám, hiszen itt az ideje, hogy mindent megtudj...