IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Szilveszter testvér álma Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1001 13| Mivel eközben a kis gazdaság dolgai is jól folytak, Csiknak 1002 5| Szedenich tanár úr viselt dolgait? Nyitrai fiu sohase kerül 1003 15| kell hozni az acélmetszetek dolgát.~ ~Nyitray úgy érezte, hogy 1004 16| többnyire naiv és ostoba dolgokat beszélt. Nem azért, mintha 1005 8| beszél a természetfölötti dolgokról, ostoba vagy szédelgő... 1006 8| régóta tudom, hogy kivel van dolgom...~ ~Huszár magára kapta 1007 13| hiúság: épp oly együgyü dolgot beszéltek, mintha azt mondanátok, 1008 9| Antal úr német írásbeli dolgozata hivatott helyen nagy feltünést 1009 16| azzal, hogy a jövendőbelim dolgozik-e, vagy nem: annyit se törődöm, 1010 4| szomszédos cukrászatban lázasan dolgoznak a kis főhercegnők kedvenc 1011 14| holnap!~ ~De mi volt ez? A dolgozószoba sarkában, a villamozó gép 1012 9| kedvvel, milyen ambicióval dolgoztunk mi ezen a kis ujságon! Mikoló 1013 2| Oh, szent atyám, minő jó dolguk van ezeknek a pogányoknak!~ ~ 1014 4| mindenki érzi, hogy kiváló dologgal van elfoglalva.~ ~Tizenegy 1015 2| látott. A tisztás, mely a domb alatt elterült, egészen 1016 2| sütött az égboltozatról s a domboldal, smaragdzöld fűszálain, 1017 6| a fák között, a lejtős domboldalon, villamos szikrácskák csillogtak, 1018 1| prédikációját mondta el a domborádi búcsún, ahova a Bakony minden 1019 3| századot töltött a hordók és dongák közt, aki a pincebeli kincsekre 1020 8| mondta kegyetlenül a dózsé.~ ~Értelmetlenül nézett 1021 8| durva pokrócon pihent, a dozsépalota börtönében...~ ~Eléje tartották 1022 15| vacsorázó asztalának. A droschke elvitte a Vier Jahreszeiten-be, 1023 9| egész nap rémítő históriákat dudolt be, s melynek hátulsó részén 1024 10| odakünn itéletnapi szélvihar dühöngött, a jól elzárt kastély körül... 1025 12| nagyságod számára.~ ~Sauters dühösen morgott.~ ~- Szemtelenség 1026 11| szürke, penészes törpék dugnák ki rubintos orrukat, a bokrok 1027 12| Sauters a nadrágzsebébe dugta a kezét.~ ~- Tudja, - szólt 1028 4| jártak-keltek, a kukták titkolózva dugták össze a fejüket. A pástétomvagdaló 1029 9| aminők nálunk, a Bakonyban dulnak, amikor a havat harsogó 1030 11| vasúti összekötő hídról a Dunába ugrott. Ugyancsak a híd 1031 13| kis apai birtoka volt a Dunántúl, egy Istentől elhagyott, 1032 14| között, a zenéhez közel, a dunaparti fogadók obligát törzsalakjai: 1033 9| szemfüles rendőrbácsija, mikor duplarétü köpenyegét a nyakára húzta, 1034 15| várakozott erre a kövér, duplatokás filiszterre... Ötödfélnapos 1035 2| otromba tenyerét. Oh, minő durvák, esetlenek voltak ezek a 1036 3| vármegyében sem volt hasonló dusálkodás.~ ~Husvét előtti hétfőn, 1037 15| orient-express kocsijában ebédelt s azóta öt héten át, amíg 1038 13| népkonyha-utalványokkal fizessem az ebédemet...~ ~Csiknak egy kis apai 1039 12| nyolcan vagy tizen voltak az ebéden és Sauters bizonyos önérzettel 1040 7| nagy ritkán adott egy-egy ebédet, amelyen a város előkelőségei: 1041 12| Végre csöngettek az ebédhez, - délután hat óra volt. 1042 2| terítővel ékesítette föl a nagy ebédlőasztalt s míg a clown fütyölve törölgette 1043 3| ünnepélyes alkalomkor a kolostor ebédlőjébe meghívást kaptak, valóságos 1044 10| megint, a tamáshalmi kastély ebédlőjében, mely bizalmas, meleg fészekként 1045 3| vagy nem, de a gvárdián, az ebédutáni órák csendjében, titokban 1046 6| a fák között. És míg az ébenfafödél mindörökre eltakarta előlük 1047 3| páterek gyanusabb hangokra ébredtek föl. Hegedük, bőgők hangjai 1048 2| elmélkedett magában: „Minek ébreszteném fel a szegény pátert? Biz’ 1049 1| elsorvadt káposztáért, ecetes borért vesztegetted. Hát 1050 8| semmiféle poéta sem vett eddigelé a tolla hegyére...~ ~Bevilaqua 1051 5| boltívei alatt, miközben egy édesajku, szőkehaju francia baba 1052 5| volna, - hozd el holnap az édesanyád arcképét, mert úgy rémlik 1053 16| nem mehet el panaszra az édesanyádhoz?... Megtanultad-e a leckédet 1054 5| És az ajka... egészen az édesanyjáé... Azt hiszem, boldog lennék, 1055 16| őszintébb volt hozzá, mint az édesanyjához... Egy este azonban a Bella 1056 6| a bánatos népdalt, amely édesanyjukat annyiszor megríkatta:~ ~ 1057 5| Károlynak...~ ~- És micsoda az édesatyja?~ ~- Törvényszéki bíró, 1058 16| szelíden így szólott az édesatyjához:~ ~- Apa, te azt mondtad, 1059 5| mellé.~ ~- Hogy hívják az édesatyját? - kérdezte a gyermektől 1060 6| tehát elbúcsúzkodtak az édesatyjuktól s kilenc felé már bevonultak 1061 6| Jó lesz lefeküdni, édeseim, mert holnap korán kell 1062 2| kacér, csengő hangot, mely édesen fúródott a fülébe:~ ~- Az 1063 4| Berthold, Stephenson, sőt Edison is egyszerü kontárok voltak 1064 9| szőke, vidor madárkát, akit Edithnek hívtak, egy nap virágos 1065 6| ügyvéd. - Ha jól emlékszem, efféle hírek keringtek felőle az 1066 2| nap ragyogóbban sütött az égboltozatról s a domboldal, smaragdzöld 1067 2| vezetett.~ ~Pedig fenn az égen csunya felhők keletkeztek, 1068 3| tudakozódtak az egymás drága egészsége felől!~ ~Ama kiválasztottjai 1069 13| elpusztult, s hogy ismét erős, egészséges, mint annakelőtte. Az elhanyagolt 1070 6| mind a két ezüstgirandole égett a szalonbeli zongorán...~ ~ 1071 2| hatalmas zivatart megelőzte. Az égiháboru néhány perc alatt csattogni 1072 12| szabadultak ki olykor, az Egmont vagy a Torquato Tasso előadása 1073 11| farkasszemet a habok közül. Égő, vörös palástja vállára 1074 16| Szinte naponkint kihurcoltak egy-kettőt a temetőbe, ott estek össze 1075 13| a legnagyobb írói, akik egyáltalában nem írtak semmit, hanem 1076 3| kényeztette a derék mestert s egyáltalán képtelen volt arra, hogy 1077 8| nem is félt ebben a hideg egyedülvalóságban, amely mázsás súllyal borult 1078 2| Itt a ropogós széna, most egyél te is szolgám, amennyi beléd 1079 8| idegen csillogó szemmel egyenesedett föl a székén és lecsüngő, 1080 7| egy délceg huszártiszti egyenruha csörtetett fölfelé. Mindez 1081 16| megismerkedett vele a kereskedelmi egyesület kosztümbálján, miután, mindenesetre 1082 14| kitünő orvos lett, majd az egyetem egyik tanszékére is meghívták. 1083 8| Doktortanár vagyok egy angol egyetemen, de az anatómia nem ölte 1084 12| A két nagyhercegnő utóbb egyetértő pillantást váltott, mire 1085 3| szinte komorabb volt a kis egyházban s bár kinevessenek, - maguk 1086 7| püspöki gyűrűk, az aranyos egyháznagyi keresztek, a papirok, az 1087 8| idegen mellé és bort rendelt. Egyideig mind a ketten hallgattak, 1088 2| közelebb hozzá, s a papagályok egyike a vállára telepedett.~ ~ 1089 8| Magyarországba!...~ ~Közelebb huzták egymáshoz a széküket, koccintottak, 1090 4| lemondólag integettek volna egymásnak, a főudvarmester mintha 1091 10| percig, zavartan néztek egymásra, de a házigazdában csakhamar 1092 2| Pompásan el fognak mulatgatni egymással a kis állatok.~ ~Remegve 1093 8| hogy mi előbbre vagyunk egynéhány centiméterrel a világrendszer 1094 9| pillanatot sohasem felejtem el. Egyre azt ismételte: „Óh, kicsikém... 1095 8| chianti silány volt, de Huszár egyre-másra ürítette ki a poharakat 1096 12| moszkvai császári opera egyremásra küldte utána a táviratokat, 1097 9| képes könyvet s a doktor egyszersmindenkorra egy szoba-billiardot. Szóval, 1098 9| magát a minus tizenhatnak s egytől-egyig elmaradt a posztról, melyet 1099 13| megvetéssel a kortársak együgyüségéről, titokban a kortársak tetszését 1100 13| azt hiszik felőle, hogy együgyüvé lett... Csik Sándor nem 1101 10| találkozás; a hajnalig tartó együttlétek, a teaasztal feledhetetlen 1102 13| azzal, hogy kivételek is egzisztálnak...~ ~A név mellékes, mondjuk, 1103 4| hogy a fenséges asszony éhesen kelt föl a reggeliző asztal 1104 11| miről beszéltek, de az éj hirtelen föléjük borult. 1105 6| sétáló vendégek közül. - Éjfélkor fölkelnek az ágyból, hogy 1106 3| pontosan megjelentek, sokszor éjfélutánig is elmulattak ebben az otthonos 1107 13| vetnék abból, amit magányos éjjeleim közben elképzeltem. Csupán 1108 8| én lelkemet bujtatta egy éjjelen a Bevilaqua hercegné testébe 1109 12| Arany Griff-ben szállt meg éjjelre s vacsora előtt bejárta 1110 12| morgott.~ ~- Szemtelenség éjnek idején fölverni az embert. 1111 6| esték és az illatos nyári éjszakák boldog poézisének immár 1112 3| valahogy! Egy leány, aki éjszakánkint férfiruhában lopózik a kolostorba! 1113 10| minden szegénye könnyet ejt. A maga korában talán hetedhét 1114 7| agónia utolsó öntudatában nem ejti-e kétségbe a haldokló aggastyánt 1115 9| lombozatai, s az arannyal ékes házak egyetlen hanggal sem 1116 2| gyűrődött, vörös terítővel ékesítette föl a nagy ebédlőasztalt 1117 9| fehér hermelin bundában ékeskedett; mikor a modern közlekedési 1118 12| műkincseit, a drága metszeteket, ékszereket, néhány ritka eredeti szobrot, 1119 7| csak nagy néha látták az ekvipázs fényes tükörüvege mögött, 1120 9| árulták el, hogy bennük él valami. Szinte a Faubourg-Saint-Germain 1121 6| ismételte:~ ~- A zongorát is eladják?~ ~- Mindent, mindent, mindent, - 1122 6| kérdezősködni kezdett.~ ~- Mindent eladnak?~ ~- Mindent.~ ~- A könyvtárt 1123 16| Még most is, bár nagy, eladó leánnyá serdült, igen jól 1124 8| csipkéin. A szőke princessa elájult és mire fölébredt, egy durva 1125 2| Callioni, hívjuk be, míg az eső eláll!~ ~S a direktor kitárván 1126 14| Nagyságos asszonyom, most elárulok egy titkot, de előbb meg 1127 3| hárman is odacsatlakoztak az elárvult szakácshoz s hizelgő ajánlatokkal 1128 1| nem engedte tovább, hogy elbámészkodjam, hanem nyájasan megszólított:~ ~- 1129 3| Gyorsabban, mint ahogy itt elbeszélem, már el is tűnik az ajtónyilás 1130 9| bele dobhassuk. Én pompás elbeszéléseket írtam török bégekről, indus 1131 13| másnap délben maga adta föl elbeszélését a szomszéd falu postájára. 1132 13| császárral se s a harmadik elbeszélést már az előrelátott siker 1133 14| valami fogadó elé s éjfélig elbeszélgetünk és cigánymuzsikát hallgatunk.~ ~ 1134 2| erdőségben, s azt hiszem, maga is elbóbiskolt ezen az ismert úton, mely 1135 4| oroszlánok szomszédjában is elborultan jártak föl-alá az őrtálló 1136 6| A bárókisasszonyok tehát elbúcsúzkodtak az édesatyjuktól s kilenc 1137 3| népszerüséget szerezni, határozottan elbujhatott volna a kolostor új szakácsának 1138 2| elkeseredésében a jó fráter elbúsulva lógatta le a fejét s a szörnyü 1139 12| hangversenyterem összes vendégeit elbűvölte hegedüjátékával, visszafelé 1140 13| beszéltek vele s olykor hosszan eldisputáltak a rejtélyes Csertán Andrásról... 1141 4| A Balzac híres regényét eldobva, a főhercegnő unatkozva 1142 2| asztal mellé, a fontos kérdés eldöntését későbbi időkre halasztván.~ ~ 1143 16| franciául, de boldog és elégedett asszony akarok lenni...~ ~ ~ 1144 8| sokat mesélhetnék önnek, de elégedjék meg egy ismeretlen velencei 1145 16| lelkéig. S mivel meg volt elégedve azzal, amit látott, a következő 1146 9| ellenállhatatlanabbá, mindig elegendő legyen készletben. Engem 1147 9| kedélyemmel, mindez nem elégített ki s élénk szívfájdalommal 1148 5| Haller Idával... Beszédbe elegyedtek és hamarosan megbarátkoztak... 1149 13| hulldogáló novemberi esőt...~ ~Eleintén bíz’ nem volt mulatságos 1150 2| szomorúság közt látta, hogy az elemózsiák ma már alig folynak be oly 1151 2| szekérszám szállíttatja az elemózsiát s a finom somlyóhegyi bort. 1152 8| koccintottak, s Huszár elénekelte a kondorosi csárdát. Az 1153 15| kölyök, s talán tíz évet elenged az életéből, ha így szólhat 1154 9| mindez nem elégített ki s élénk szívfájdalommal képzeltem 1155 9| költeménnyel”, csakhogy a jelenetet élénkebben elképzelhessük. Ez a szerkesztői 1156 14| pillantott rá, de egyszerre élénken kipirult.~ ~- Jé, nem Jávor 1157 14| boldoggá az embert, amíg egy elérhetetlen álom hősnői, s rögtön, szétoszlanak, 1158 8| mikor az ő rossz órája elérkezik, egy idegen asszony lelke 1159 16| öntötték, míg egy napon elérte őket a végzetük: kiben a 1160 14| hazáig elkisérte a mindjobban elérzékenyülő Kommernét, s a míg a házmester 1161 4| idegesen csörömpöltek, az éléskamra ajtaja sietve föltárult, 1162 4| főkulcsár aggodalmasan motoz az éléskamrák raktáraiban. A gourmanderia 1163 2| aki könnyező szemekkel élesztgette a tüzet; egy fehérszőrü 1164 1| mit tettél teljes világi életedben? Potomságokért vesztegetted 1165 9| remegtek azóta a Miklós életéért! Sejtették, tudták, hogy 1166 13| mint a legkisebb... Hosszu életem alatt mindössze csak egyetlen 1167 8| csak így szólott...~ ~- Az életemmel is megváltottam volna az 1168 1| agyvelőmben? Hát kegyes életemnek, lemondásomnak, bűn nélkül 1169 11| szeretkezéssel fogjuk eltölteni az életet...~ ~De a költő modern ember 1170 14| csakugyan a negyvenedik életévében járna? Csúf és hihetetlen 1171 14| túl volt a huszonötödik életévén; most tehát közel járhatott 1172 13| lánggal támadt föl fiatalos életösztöne: érezte, hogy az idegessége 1173 5| megilletődve tárgyalták az új tanár életrajzát. Koller Félix érdeklődő 1174 16| balkezes embert válasszam élettársamul...~ ~Az apa, aki alelnöke 1175 6| mesefészekben töltik el földi életük javarészét.~ ~- Szőke báró 1176 9| rántottán és gulyáson tengetvén életüket s nyolcával-tizével huzódva 1177 8| mikor néha igazi pokol az életünk... Olykor csupa vidámság 1178 16| szomoruan, hogy a Bella szíve elfacsarodott a fájdalomtól.~ ~- Hát erre 1179 16| A Bella szemét ilyenkor elfátyolozták a könnyek, a szívéből pedig 1180 11| palástja vállára omlott. Mintha elfeledett volna mindent, a renaissance 1181 13| boldogságtól... Mindig az elfeledt író szerény testi alakjában 1182 9| akkor a kis fiam egészen elfelejt majd engem, ha egyszer a 1183 13| immár a nagy betűket is elfelejtette. Mikor látta, hogy hülyének 1184 9| ajándékozott meg, aki örökösen elfintorított arccal állt nála a kétszázéves 1185 8| Clarey-féle theoria az első elfogadható magyarázata az asszonyok 1186 4| hogy kiváló dologgal van elfoglalva.~ ~Tizenegy óra van, a villásreggeli 1187 11| a holdsugárban. Imreynek elfogódott a szíve, - egyszerre tisztában 1188 2| mosollyal nézte a barát elfogult zavarát, s a saját kezével 1189 14| Jávor tanár legalább a maga elfogultságában, így képzelte... Bölcs és 1190 2| hallgatlak.~ ~De titkolózva, elfojtott suttogással tette hozzá:~ ~- 1191 7| haldoklott. Lenn az irodában még elfojtottabbá válik a suttogás s a folyosókon 1192 11| árva gyertyavilág. Gyorsan elfutott a sínek mentén s utolsó 1193 15| akinek ablakai alatt órákig elgyalogolt olykor a legesősebb éjszakákon, 1194 7| májusi zöld. Ebben a csöndes, elhagyatott zugolyban, a papi házak 1195 14| éves fiu karján készült elhagyni a színház előcsarnokát.~ ~ 1196 8| alattomos vizére. Oly végtelenül elhagyottnak érezte magát, hogy nem is 1197 7| orvos, aki most a hálótermet elhagyta, szomorúan rázza a fejét. 1198 14| egy kényelmes fiakkerbe, s elhajtattak a Dunapartra, a szőnyeges, 1199 14| önökkel vacsorázzam... Szépen elhajtatunk valami fogadó elé s éjfélig 1200 4| sürgés-forgás egyszerre elhal a legbelső konyha ajtaja 1201 13| Gazette-et... A többiek is elhallgattak és kissé megdöbbenve néztek 1202 4| semmi, - intett a főszakács elhalóan.~ ~A komornyik, ki a Nickelsdorf 1203 9| croquet-fölszereléssel; sőt még az elhalt kis leány egy képes könyvét 1204 12| Mikor a lelkesült tapsok elhangzottak, szó nélkül magához intette 1205 13| egészséges, mint annakelőtte. Az elhanyagolt kis gazdaság is föllendült, 1206 13| vasárnapi novellákat, Csik elhatározta, hogy végét veti a szánalmas 1207 16| fiatalembert... Az éjjel elhatároztam, hogy mégegyszer megnézem... 1208 6| a gyüjtő-szenvedélyének élhessen.~ ~A kis kastély emeleti 1209 15| akarta magával az ellenkezőt elhitetni. Egy reggel a himenhirek 1210 11| felől panaszkodott, Imrey elhivatta a lengyel orvost. Raben 1211 4| főkonyhamestert már reggel nyolckor elhivatták a főhercegi palotába.~ ~ 1212 9| mert pár év mulva azt is elhívták oda a többiek, hogy ki se 1213 3| kézmozdulattal kiáltja felém: „Rögtön elhordja ön magát az ablakom elől!” 1214 5| Kolnay György másnap elhozta az arcképet és mialatt Szedenich 1215 7| a püspök utolsó perceit éli. A nagy, költséges gépezet 1216 13| lett a dicséretben és az elismerésben. Szóval kétségtelennek látszott, 1217 9| nyomdát fedez föl, vagy elitélt gonosztevőket kísér a szibériai 1218 2| A jó fráter, aki épp az elitéltek érdekében kockáztatott meg 1219 9| Cselédszoba. (Eredeti távirat.) Elize komorna közeli fölgyógyulását 1220 12| is más rajtam kívül, aki eljátszaná...~ ~- Ismerte Vieuxtempsot, 1221 6| végigömlöttek arcán, még egyszer eljátszotta a bánatos népdalt, amely 1222 3| tisztelendő atyám?~ ~- Ha megint eljönne, - mondta sóhajtva, - legalább 1223 16| életben...~ ~- Nem fogsz többé eljönni hozzám? - kérdezte Bella 1224 12| udvarban megfordult, szinte elkábulva állt meg ebben a csillogásban, 1225 8| vizét. Huszárt hirtelen elkapták az egyedüllét borzalmai, 1226 9| csakhogy a jelenetet élénkebben elképzelhessük. Ez a szerkesztői foglalkozás 1227 1| gyujtogatták föl a csillagokat. Elképzelhetitek-e, jó emberek, milyen rettentő 1228 13| magányos éjjeleim közben elképzeltem. Csupán a magam számára 1229 14| annak, hogy a kisvárosból elkerült, s azóta szédületes karriért 1230 6| lesz belőletek, ha mellőlem elkerültök?~ ~ ~ ~ 1231 2| poklokra kerülnek?~ ~S nagy elkeseredésében a jó fráter elbúsulva lógatta 1232 4| zugtak odakünn, a szélkakas elkeseredve forgott. Az udvari titkárok 1233 11| Ámde nincs ruhám, amelyben elkísérnélek.~ ~Imrey Gyula körülnézett; 1234 14| Jávor később egészen hazáig elkisérte a mindjobban elérzékenyülő 1235 15| Mielőtt valami ostobaságot elkövethetett volna, izgatottan nyomta 1236 13| mikor egyszer csakugyan elkövetkezett az az előrelátott idő, hogy 1237 15| valami ostobaságot kell elkövetnie, de most fogalma sem volt 1238 2| piécekkel szerepelt a cirkusz elkoptatott szőnyegén.~ ~- Csókolsz-e 1239 11| a vármegyéhez.~ ~Az apa elküldte a kivánt pénzt és a költő 1240 15| feleségem, maga?... És én még ellágyulva sóhajtozgattam az arcképéhez, 1241 9| megélhetett belőle, ha a teljes ellátásról különben a szülői házban 1242 9| nagymama hetenkint egy névvel ellátott csokoládé-tortát fizetett, 1243 9| vanille zamatjával tettek ellenállhatatlanabbá, mindig elegendő legyen 1244 2| természetes, mitsem mondott. Ellenben a fráter, aki fázkolódva 1245 15| hiába akarta magával az ellenkezőt elhitetni. Egy reggel a 1246 9| tizenhatnak s egytől-egyig elmaradt a posztról, melyet idegenszerü 1247 8| remegve, - mert bizony Isten elmegyek hazulról.~ ~- Fenyegetsz?~ ~- 1248 13| eset se a maga hóbortos elméletét igazolja. El fogom mondani 1249 2| volt kissé, alkalmasint így elmélkedett magában: „Minek ébreszteném 1250 2| atyám, világosítsd fel az elmémet a multak felől!~ ~Mint egy 1251 11| terítőben mégis bajos volna elmenni a színházba vagy a Dunapartra. 1252 14| ember, szinte frissebbnek, elmésebbnek, vállalkozóbbnak érzem magam, 1253 8| theoriámhoz... Ha akarja, elmondhatom, érdekelni fogja...~ ~ A 1254 10| mély hajlongások között elmondta, hogy a személyvonat megakadt 1255 8| férfiakra s mikor a rémhírt elmondták neki, bágyadtan hunyta le 1256 15| harmatos fenyők illata - mind elmosódott a levegőben, mint a szivar 1257 3| sokszor éjfélutánig is elmulattak ebben az otthonos kis fészekben, 1258 14| el: egy unatkozó asszonyt elmulattatna, vagy egy félórán keresztül... 1259 2| nevelkedtek.~ ~Oh, hogy elmultak ezek a gyönyörü idők! A 1260 4| alatt, a rákokra, melyek még élnek a kosárban, a könnyü, hófehér 1261 10| Ő a helybeli nőegyesület elnöknője volt, Jobbágy Miklósnak, 1262 3| megnyilott s Anzelm úr alakját elnyelte a homályos éjszaka, a szegény 1263 9| ottrekedt utazóktól kártyában elnyeri a pénzüket), közlekedési 1264 8| bizalmas szögletébe. Huszár az előadás közben is észrevette már, 1265 12| Egmont vagy a Torquato Tasso előadása közben...~ ~Sauters Willyt 1266 2| bársonyzekéjében, s neje, ki az előadási napokon füstölgő petróleumlámpások 1267 12| nagyhercegi színházban pompás előadásokat tartottak, s az ibolyakék 1268 11| asszonynak...~ ~Nem nézték az előadást, csak őt nézték. Akik szemébe 1269 8| annyi a különbség, hogy mi előbbre vagyunk egynéhány centiméterrel 1270 7| Alant a folyosókon s az előcsarnok nagy kőkockáin, mindenütt 1271 14| készült elhagyni a színház előcsarnokát.~ ~A tanár tétovázva állott 1272 9| resteltünk vállalkozni. Az előfizető úr vagy hölgy köteles volt 1273 9| bocsátottunk ki, mivel az előfizetők - a nagymama, a mama, a 1274 3| Egyébként ez többször is előfordulhat. Ha esetleg nem tetszik: 1275 8| az én uram nem lenne az élők között...~ ~Befelé fordult, 1276 12| a tiszta kis rezidencia előkelőbb utcáit, megnézte a márványos 1277 14| tiszteljék a női grácia, az igazi előkelőség, az elegáns mondaine-világ 1278 7| ebédet, amelyen a város előkelőségei: a kanonokok, egy nyugalmazott 1279 7| elhagyott termekre s a temetési előkészületek megkezdődnek. Mert a kamarás 1280 3| tett arra, hogy a dáridót előlegesen tudatni kellett volna, hidegen 1281 6| ébenfafödél mindörökre eltakarta előlük a zongora billentyüit, talán 1282 16| hetilap legújabb számát elolvassa. Később felöltözött s elment 1283 8| de ez a pár centiméternyi előny nevetséges semmiség... Az 1284 7| emlegetik a folyosókon és az előszobákban...~ ~A szemináriumi igazgató, 1285 1| kapuit gyorsan fölnyissák előtted...~ ~Szólt és kituszkoltak 1286 5| Szedenich főtisztelendő úr elővette az albumkönyvet. Mi történt 1287 7| excellenciája csendesen elpihen az Urban, mindez megáll, 1288 13| érezte, hogy az idegessége elpusztult, s hogy ismét erős, egészséges, 1289 16| gagyogj... Ők hitványul elpusztultak, de belőled finom, úri kisasszony 1290 9| csauszokról, muftikról s a Jókai elragadó regényeinek minden impressziójáról; 1291 7| a hátsó bejárat valamely elrejtett zugolyában, zokog talán 1292 13| disputáltak, lármájukkal elriasztva néhány békés ujságolvasót, 1293 10| mesebeli szárnyak, melyek huss, elröpítenek magától...~ ~Szólt és eltünt, 1294 8| megharagudtunk és én este elrohantam hazulról... A világ legszebb 1295 12| a sondersbergi házirend elsőosztályu, gyémántos keresztjét. Sauters 1296 1| te romlott karalábéért, elsorvadt káposztáért, ecetes borért 1297 8| szemembe nevet - bizony Isten elsülyedek szégyenletemben...~ ~Huszár 1298 10| nagyvilágba. A parasztokat elszállásolták valahogy az őrházba, de 1299 6| az ébenfafödél mindörökre eltakarta előlük a zongora billentyüit, 1300 11| telik sokra, de becsülettel eltartalak, azt fogadom.~ ~A sellő 1301 5| gimnáziumba és talán évtizedek is eltelnek, amíg egy felföldi ember 1302 2| tisztás, mely a domb alatt elterült, egészen üres volt, csak 1303 8| idegent:~ ~- Ha nem haragszik, éltesse az én istenem...~ ~Az idegen 1304 3| sűrű kocintgatások közt éltették a hazát, a kolostort, az 1305 11| és szeretkezéssel fogjuk eltölteni az életet...~ ~De a költő 1306 7| városkában, hol utolsó napjait eltöltötte. A félmilliós püspökség 1307 9| amellyel az egész téli évadot eltöltöttük. Nem tudom, melyikünknek 1308 6| egy darabig még szomorúan elüldögélt az asztal mellett, de mikor 1309 9| egy-két esztendőnél. Óraszám elüldögéltünk odafenn az ő szobájában, 1310 8| szeszélyek, amelyek önt elüldözik a lakásából, egy idegen, 1311 12| vendéglőbe s egy félóra mulva elutazott Sondersbergből.~ ~ ~ ~ 1312 10| elhagyott feleség szomorúságát elűzzék...~ ~- Kicsi Tatjána... 1313 15| fogja kopogtatni a szobáikat elválasztó szárnyas ajtót, s ha egy 1314 2| nem volna, éhen kellene elveszni a kolostornak!~ ~- Jóságos 1315 4| iránt.~ ~- Még nincs minden elveszve, - szólt, - adok egy ujabb 1316 5| a dunántúli hegyek közé elvetődik. És mégis minden kis diák 1317 6| Hálódba mért kerítettél?~ Elvett volna engem más is,~ Náladnál 1318 12| felejtette el azt a páratlan élvezetet.~ ~- Mindnyájan meg voltunk 1319 4| egy gourmand hamisítatlan élvezetével zárta le, nyelvével kéjelegve 1320 7| s a kis székváros mitsem élvezett a püspöki luxus fényéből, 1321 3| notabilitása, ragyogó szemekkel élvezvén a pompás menut, amelyhez 1322 8| megtiltanád, hogy a szabad levegőt élvezzem?~ ~- De kis anyám, hiszen 1323 3| ezt már lehetetlen volt elviselni!~ ~Szigorúan, hogy a portásnak 1324 14| ruhatárban bundáját, egy percig elvonultatta maga előtt a foyer prémekbe 1325 11| lóversenyen szeméhez emelte az emailos gukkert, a jockeyk rajta 1326 2| kitünően gondoskodik az emb-, akarom mondani a csacsiról; 1327 8| titokzatos útja az ujdonszülött emberbe, hanem a lélek akut változása 1328 12| mélységes megvetéssel nézett az embereknek alatta hullámzó millióira. 1329 15| egyszer odabenn vagyok, akkor emberhalál lesz a tréfás kaland vége.~ ~ 1330 8| mint köztünk és a laikus emberiség közt...~ ~Az asszonyi szeszélyek 1331 7| micsoda kötelességeket ró az emberre az a körülmény, ha a kegyelmes 1332 3| meg. Beszédem van a gonosz emberrel!~ ~De milyen vakmerőség! 1333 7| páholyában s odafönn az emeleten mélységes csend borul a 1334 11| érette az öccsét a harmadik emeletről, mert a kis Margit azzal 1335 3| ropogósan, étvágyingerlően emelkedett ki a hatalmas tálakból, 1336 6| volna jogosult kifogásokat emelni. Az asszonyok, a született 1337 14| hogy a híres tanár ég felé emelt karral dirigált hajnal felé 1338 12| a rögtönzött, szőnyeges emelvényre.~ ~Affektálva hangolta pár 1339 3| feleségem szenved némelykor.~ ~- Emésztési zavarok?~ ~- Időnkint.~ ~ 1340 2| Tessék beljebb kerülni, Eminenciád! - rikácsolta feléje az 1341 7| klasszikus zamatu frázisokban emlegetik a folyosókon és az előszobákban...~ ~ 1342 10| veled...~ ~ ~Micsoda drága emlék jutott eszébe a kihült szívü 1343 5| Haller Idától nem maradt más emléke annál az egyszerü arcképnél, 1344 10| történetében... Én a maga emlékében mindörökre az illatos poézis 1345 9| is gyakorta megjelenik az emlékeim között egy kicsiny szoba, 1346 10| állottak: A hét fehér nap emlékére! A megtört férj, aki az 1347 5| A lemondásnak és az emlékezetnek fogok élni!” - mondta bánatosan, 1348 1| testvér álma.~ ~Nem tudom, emlékeznek-e önök a jó Szilveszter testvérre, 1349 14| hideg, szürke, közömbös emlékké fakul, olyanná, amelynek 1350 6| belvárosi ügyvéd. - Ha jól emlékszem, efféle hírek keringtek 1351 9| képes könyvét is odaadták emlékül. Mikor a háziorvos, a kopaszfejü 1352 7| anekdotákat, részleteket említenek föl a haldokló egyháznagy 1353 12| őr a piactéri szökőkútnál énekelni kezdett, nyugodtan a fal 1354 2| egy trágár, olasz bordalt énekelt, amiért a felesége kedélyesen 1355 1| kolostor templomában meghatva énekelte utánam a rekviemet. A páterek 1356 11| foglak hívni, mert Margitról énekeltem a verseimben...~ ~Egy este 1357 2| pajkos istentelen nótákat énekeltetett vele, nem volt, nem lehetett 1358 7| hallják a harangzugást, az éneket, az öreg címzetes püspök 1359 14| ötletem. Ha nincs jobb dolga, engedje meg, hogy önökkel vacsorázzam... 1360 10| tekintetes úr egy kicsike szobát engedjen át neki a gyönyörü kastélyban.~ ~- 1361 1| udvarlását.~ ~De Szent Péter nem engedte tovább, hogy elbámészkodjam, 1362 3| gvárdián már a negyedik napon engesztelő gondolatokkal foglalkozott. „ 1363 14| ragyogószemü fiatal asszonyt ennyinek nézze. Jávor, amint a pillantása 1364 9| el... Azonkívül hoztunk entrefilé-kat arról, ha a spájzot kimeszelték; 1365 2| hideg arcát s némi szögletes enyelgéseket kisérlett meg a barátságos 1366 8| a kicsiny jószág?~ ~- Az enyém, - felelte tikkadtan, halálra 1367 10| maga is egy édes álom az enyémben... Tatjána vagyok, a maga 1368 9| a kis szoba egy zordonul épített kastélyforma épületben volt, 1369 13| a lelkük szűzi mélyében építették föl a maguk poézistól csillogó 1370 10| Életének mely poétikus epizódjaira gondolt itt, az ismeretlen 1371 15| a Terkával kezdett egész epizódot véglegesen kiverte a fejéből.~ ~ 1372 13| szétmállott csontjaitok fölött épül s amelynek alkotását sohase 1373 1| minden! A ködszerü, aranyos épületekből túlvilági zene hallatszott, 1374 13| magtár és kukoricaszárító épült s a béresek, érezvén a gazda 1375 12| vánkosába:~ ~- Tudja az ördög, ér-e valamit a Kék keselyü- és 1376 3| saláták haragoszöld bokor erdejével körülvéve. S ebédek előtt, 1377 8| Ha akarja, elmondhatom, érdekelni fogja...~ ~ A Clarey-féle 1378 14| órák magányában nem egyszer érdekes diskurzust folytatott már...~ ~ 1379 13| mert az öregeket nem igen érdeklik már az akadémikus kérdések. 1380 12| gyönyörüen játszik s feszült érdeklődéssel várja az ön hangversenyét, 1381 5| életrajzát. Koller Félix érdeklődő csoport közepette mesélte, 1382 12| VII. Albert Henrik nem érdemelte meg, hogy ilyen hangon beszéljenek 1383 11| csodaszerü sellő-történet, melyet érdemes leírni és meghallgatni.~ ~*~ ~ 1384 2| atyám, ne büntesd meg őket érdemük szerint!” S a következő 1385 7| szívek, az érzelmek mélyéből ered, hanem a kenetteljes pásztorlevélből, 1386 9| értekezéseket írt, melyeknek eredete mind e mai napig homályos 1387 14| Sokszor úgy éreztem, hogy az ereim megpattannak az indulattól, 1388 14| toalettjét. Mikor Jávor, érettségiző diák korában utóljára koptatta 1389 9| ódonszerü pacsuli-illat volt érezhető. Az egész ház: a jóságos 1390 6| talán csak öntudatlanul érezték, hogy gyermekségük tiszta 1391 14| benézhetek!... Sokszor úgy éreztem, hogy az ereim megpattannak 1392 3| feje e napon minden ételt érintetlenül hagyott az ebédlőben. Sötét 1393 9| mely a világon senkivel sem érintkezik; intézi a belügyeket (tudniillik 1394 6| hosszasan künn állott az erkélyen... A tavat nézte, meg a 1395 12| el a Hotel Mediterranea erkélyén.~ ~Beszélni kezdett néhány 1396 1| szememet. A hatalmas egyháznagy érkezett most ide a mennyországhoz 1397 11| mindannyian harmadiknak érkeztek be. Mikor délben végigsétált 1398 3| őrizett a kolostor kincseket érő pincéje? Hol a torták, a 1399 1| istállójában. Teljes életében nem erőltette meg magát annyira a drága 1400 9| télen, mikor Mikoló ismét erősebben kezdett köhécselni, itt, 1401 8| bűntettnek volt az oka. Erről sokat mesélhetnék önnek, 1402 1| fogadták a megboldogult érseket, láthatatlan orgonák zúgtak...~ ~ 1403 11| álmot látna:~ ~- Meghalnék érted, ha úgy kivánnád.~ ~Margit 1404 15| hogy tervezgetései nem értek egy fabatkát. Egy öreg nagynéni 1405 9| modorában. Mikoló tudományos értekezéseket írt, melyeknek eredete mind 1406 12| nagyhercege, ősi hagyományai értelmében, lelkesen pártfogolta a 1407 8| botokud nyelvről. A hisztéria értelmetlen szó, amit az orvos csak 1408 8| meghalni is kész volnál értem, most egy hitvány náthától 1409 3| borzasztó eset! Egyébiránt értesítsd a szakácsot, hogy azonnal 1410 3| a jó atyák bánata felől értesültek! Ej, micsoda rémületes konsternációt 1411 11| Reggel azt kérdezte tőle:~ ~- Értesz-e valamit a könyvvitelhez?~ ~- 1412 11| Tízezer forintot adott értük és nagy kvartalakban bocsátotta 1413 16| tudományodra, kicsi Bellám? S nem érzed-e, hogy oktalan és rosz-szívü 1414 14| mámorító levegőben, a cigány érzékeny nótái mellett hirtelen úgy 1415 7| kiáltása csendülne meg s amaz érzéketlen fabábu helyett, aki feszesen 1416 11| nyers francia selyemből. Érzéki és bájos volt, mint egy 1417 7| sírboltjába. Nem a szívük, az érzelmeik szólalnak meg e pillanatban, 1418 7| megtisztelik, nem a szívek, az érzelmek mélyéből ered, hanem a kenetteljes 1419 7| zugolyában, zokog talán egy érzelmes asszonyi lélek, de ebből 1420 11| esett térdre. És amíg Margit érzelmesen emelte rá rejtelmes jaspis-szemeit, 1421 14| elmésebbnek, vállalkozóbbnak érzem magam, hogy magával szemben 1422 8| ismeretlen lélek mozgatja az érzések és a hangulatok rugóit. 1423 13| vinni azt a gyönyörüséges érzést, hogy sokkal különb volt 1424 4| lelkemben.~ ~A gróf szánalmat érzett a vén szolga iránt.~ ~- 1425 4| világos műtermében mindenki érzi, hogy kiváló dologgal van 1426 5| Akkor halt meg, mikor Erzsike hugocskám született...~ ~ 1427 14| felsőbbséggel nézte e gyarló világ eseményeit... A tanárnak úgy tetszett, 1428 3| volna, ahhoz a szenzációs eseményhez képest, ami egy havas decemberi 1429 7| Mert a kamarás úr, aki ez esetben a rokonságot képviseli, 1430 7| fejét, amellyel a szomoru esetet megénekli. Itt-ott már talán 1431 2| tenyerét. Oh, minő durvák, esetlenek voltak ezek a tenyerek a 1432 14| látszott rajta, hogy milyen jól esik neki a híres ember beszéde. 1433 13| én tudok, ostobák!... De esküszöm, hogy sohase fogjátok megtudni...~ ~ 1434 15| jegyet. Egy nappal a Terka esküvője előtt Nyitray már az orient-express 1435 14| sétálhatunk itt föl s alá a havas esőben?~ ~- Tudja mit? Van egy 1436 2| fér!”~ ~Az öreg, megfakult esőernyő mitsem használt e bibliabéli 1437 6| kacagásuknak, a havas téli esték és az illatos nyári éjszakák 1438 1| egészen fájdalom nélkül.~ ~Esteledett amikor a mennyország kapujához 1439 4| vár. Vonuljon vissza s az estéli teához már, remélem, az 1440 2| borból, amelyet az ifju gróf estélyéről a köpenyege alatt hozott 1441 12| ibolyakék udvari páholyból estéről-estére figyelmesen hajolt a szinpad 1442 10| odakünn, az üveges verandán az esti homály lassanként az egész 1443 7| napernyő látszott és az északi bástya felől egy délceg 1444 11| szóltak a szomszédaikhoz:~ ~- Észbontó ez a vörös haj... Milyen 1445 16| akinek te ismered, mióta az eszed megjött... Szegényen, egy 1446 8| mondta, - még az sem jutna eszedbe magadtól, hogy egy pohár 1447 15| Később furfangos terveket eszelt ki, amelyekkel Katona urat 1448 14| pletykákat mesélt nekem és volt eszemben, hogy a szerelmi vallomásait 1449 15| elvesztette volna a józan eszét, Később, mikor az esküvő 1450 15| Nyitray nem is igen tudta, mit eszik, mert a huszonkétórai utazástól 1451 9| mikor a modern közlekedési eszközök helyett a jó ősi alkalmatosság, 1452 14| várjanak bennünket...~ ~Rövid eszmecsere után beültek egy kényelmes 1453 13| lehet igazi genie, aki az eszméit megbecsteleníti azzal, hogy 1454 9| melyikünknek jött előbb az az eszméje, hogy mi tőlünk a haza joggal 1455 9| mama hogy örült ennek az eszmének! Ha jöttem, mindig megcsókolt 1456 13| egy napon örömmel vette észre, hogy a tintája beleszáradt 1457 1| mennyország kapusa most hirtelen észrevett. Ismét haragosan, visszautasítólag 1458 6| keringtek felőle az utóbbi esztendőben.~ ~- Mi nem jut eszébe? 1459 7| mindenüvé, ahol az utóbbi esztendőkben megfordult.~ ~- Óh, óh, 1460 9| igen viheti tovább egy-két esztendőnél. Óraszám elüldögéltünk odafenn 1461 6| Az asszonyok, a született esztétikusok, gyönyörködve nézték a két 1462 6| tudja, hogy min járt az eszük, de mindegyikőjük ébren 1463 9| porcellánkutyák álltak az etagére-okon s mindig finom, ódonszerü 1464 9| örömtől, uzsonnára a kedvenc ételeimet adatta fel s odalenn a szakácsnak 1465 3| tiszteletreméltó feje e napon minden ételt érintetlenül hagyott az 1466 14| udvarolnak... Az oxigén meg az éther-injekció pompás!... Nem csodálnám, 1467 14| be, vagy mintha egy erős éther-injekcióval hoztam volna mozgásba a 1468 7| közelben valahol egy gyermek etikett nélkül való kiáltása csendülne 1469 8| söpredék jár ide, meg az etnografiára szomjas idegen. Huszár boldog 1470 13| ilyenkor még az ozsonnáját ette a kávéházban) fáradtan nyugalomra 1471 8| erre figyelmeztetés...~ ~Ettek néhány falatot a vacsorából, 1472 14| A banda utóbb, mikor az étterem már jóformán kiürült, egészen 1473 12| órakor megvacsorázott az étteremben, s tizenegy felé, mikor 1474 3| ünnepnapok is, amikor a barátok éttermében szokott összegyűlni a város 1475 2| ingerelte a jámbor Szilveszter étvágyát.~ ~- Vajjon vétkezem-e, 1476 3| hogyan állunk méltóságod étvágyával?~ ~- Köszönöm barátom, én 1477 3| a fácán, mely ropogósan, étvágyingerlően emelkedett ki a hatalmas 1478 2| sok vándorlásban derekas étvágyra tett szert, a kezeit dörzsölve 1479 4| főhercegnők kielégíthetik étvágyukat. A komornyik sietve távozik 1480 12| ezidőszerint első hegedüse Európának. Fájdalom, ez a szőke, hosszuhaju 1481 15| gyorsasággal váltott meg egy fél Európára szóló körutazó jegyet. Egy 1482 15| Titánia nászúton.~ ~Miután fél Európát szerencsésen átkóborolta, 1483 9| amellyel az egész téli évadot eltöltöttük. Nem tudom, 1484 5| Szedenich tanár úr ebben az évben nem tanított, kárörvendő 1485 12| mindig Sauters Willynek; ifju éveiben mint Rothmann Vilmos tanította 1486 14| szembe?~ ~- Mindazokkal, akik évek óta az utamba kerültek, 1487 1| tüzekben kell vezekelned hosszu éveken át. Mert mit tettél teljes 1488 15| valami vidéki majálison, évekig érezte az erdei fenyők harmatos, 1489 7| összes helybeli notabilitások évente megjelentek, s a kis székváros 1490 10| igen látott. Húsz-huszonkét évesnek látszó fiatal asszony volt, 1491 1| Aranyos, ezüstös tálakból evett és tokajit szürcsölt naponkint. 1492 8| hahotázva megszólalt:~ ~- Evoé, le van hát vágva a szép, 1493 1| reád bízott valaha? Hiszen évszám se szedtél össze néhány 1494 8| hotelbe, amelyből néhány évszázad előtt vidám olasz hercegek 1495 5| veszprémi gimnáziumba és talán évtizedek is eltelnek, amíg egy felföldi 1496 5| 1891-ben készült... egy évvel az anyuskám halála előtt...~ ~ 1497 3| derék atyákat s egy órai examen után tökéletesen meggyőződött 1498 7| ama pillanatban, amikor ő excellenciája csendesen elpihen az Urban, 1499 6| között.~ ~- Ezeknek aztán exotikus izlésük van, - mondta valaki 1500 15| indul Bécs felé a párisi expressz.~ ~Egy női hang így felelt:~ ~- 1501 7| állapota felől megjelenik. Ezekből a cikornyás aláírásokból 1502 12| koronám is ér annyit, mint ezeké a báboké...~ ~A keblét feszülni 1503 3| volna tenni? A jó páterek ezentúl pamutot raktak a fülükbe 1504 15| el egy porosz vezérkari ezredes. Nyitray fölvitette a csomagjait, 1505 6| nagy kék szemét az ablak ezüstfénye felé fordítja.~ ~- Hogy 1506 6| perc mulva már mind a két ezüstgirandole égett a szalonbeli zongorán...~ ~ 1507 15| Terkáéknál föltették az ezüstgirandole-okat, az idősebb nővér és a Terka 1508 4| legszebb hattyudalt alkotta meg ezúttal mindazok közt, melyekről 1509 7| csendülne meg s amaz érzéketlen fabábu helyett, aki feszesen áll 1510 15| tervezgetései nem értek egy fabatkát. Egy öreg nagynéni vagy 1511 8| ágyasházában. A palota aranyos façadeját, a Veronese és Tizian freskóit, 1512 4| koppasztó asztalokra, hol a fácánok sárga bőre megcsillan a 1513 8| kezdett a fehér decemberi fagyban, a fogai vacogtak és egyszerre 1514 11| szemmel szopogatta a hideg fagylaltszeleteket, a korzón megállottak az 1515 8| s miközben a víz felől fagyos levegő áramlott be, egész 1516 2| kolostori szakácsnő vörös, fagyoskodó kezeit, ijedten forgatta 1517 6| olaszországi rózsákból...~ ~A park fái között most már friss hajnali 1518 7| résztvesznek valamennyien ama fájdalomban, melyet a nagy csapás kelteni 1519 16| Bella szíve elfacsarodott a fájdalomtól.~ ~- Hát erre tanított valaha 1520 8| kötekedő lélek mélyében fakadtak. De a lelket, amely a felesége 1521 1| föld felől. Mintha szines fáklyák közeledtek volna a felhők 1522 14| szürke, közömbös emlékké fakul, olyanná, amelynek se színe, 1523 3| aranyozta meg a kolostor szürke falait, mikor Anzelm úr diadalmasan 1524 8| figyelmeztetés...~ ~Ettek néhány falatot a vacsorából, majd fizettek 1525 8| ujságokkal teleaggatott faliajtón. A chianti silány volt, 1526 5| a piarista-kert sárguló falombjait, melyek mindjobban beleolvadtak 1527 14| házhoz bejuthatott. Hányszor falta szinte föl mohó pillantásával 1528 13| elbeszélését a szomszéd falu postájára. Az elbeszélés 1529 14| nevet most már az utolsó faluban is ismerték. Boldogtalan 1530 13| szerényen adta a pipázó falusit, aki immár a nagy betűket 1531 1| a környék országútját és falvait... De az üzlet rossz és 1532 2| naphosszat bolyong a környékbeli falvakban, de alig gyül össze egyéb, 1533 5| úgy viselkedett, ahogy a fáma beszélte. Negyvenéves férfiu 1534 9| poroszló az öreg „London News” fametszetén, aki titkos nihilista nyomdát 1535 9| reggeli csöndjét: a jobb fantáziáju ember okvetetlenül azt hitte, 1536 7| meg e pillanatban, hanem a fantáziájuk s lelki szemeik előtt már 1537 14| szinte belesápadtam... A fantáziám izgató képekkel telt meg 1538 11| takarták el irígyen az ágy faragott amorettjeit. Margit pongyolában 1539 9| szánkóján nem; mikor a Papodban farkasok zengenek s a balatonmelléki 1540 11| vöröshaju asszony nézett vele farkasszemet a habok közül. Égő, vörös 1541 9| prairie közepén egy barátságos farmban, valami lakatlan szigeten, 1542 12| vérvörös plakátok, melyek farsang táján öles betükkel hirdették 1543 14| húzott, s a füstös levegő farsangiasan vidám és mámorító hangulattal 1544 11| látták a lengyel doktort, a farsangon ő kísérte föl Imreynét a 1545 2| erdei tisztáson, ahonnan a fát a kolostor majorságába szállították, 1546 5| leroskadt a karosszékbe, szemét fátyol borította el és egyszerre 1547 10| világot elborította csillagos fátyolával:~ ~- Ki vagyok, mi vagyok, 1548 9| bennük él valami. Szinte a Faubourg-Saint-Germain hangulata csapta meg az 1549 15| föl, mint Gyenes úr néha a Faust második fölvonásában. Aztán 1550 15| rémülten esett le az egyik fauteuilebe. Nem lehetett többé tévedésről 1551 12| A vörös, aranydíszítésü fauteuilek között itt-ott állt néhány 1552 7| szentszéki iroda világos fauteuiljében egy-egy percre helyet foglal 1553 2| Ellenben a fráter, aki fázkolódva húzódott össze az ülésében, 1554 8| csatangol az álomvárosban... Fázni kezdett a fehér decemberi 1555 12| utána a táviratokat, mivel február közepén okvetetlenül elő 1556 2| Szilveszter sohasem volt egy fedél alatt olyan nőkkel, akik 1557 9| titkos nihilista nyomdát fedez föl, vagy elitélt gonosztevőket 1558 9| kora téli alkony be nem fedte homályával az egész vidéket. 1559 14| háztetőket csillogó hószilánkok fedték, Jávor tanár úgy érezte, 1560 3| mintha már is ott ülnének a fehéren megterített asztal mellett.~ ~*~ ~ 1561 3| előtt állván, körülötte a fehéringes minisztráns gyerekekkel, 1562 13| összecsomagolta a holmijait: némi fehérnemüt, egy becsületben megőszült 1563 10| gyöngülő szeme a havas világ fehérségébe kalandozott, csak ott volt 1564 3| összeszedte.~ ~- Micsoda fehérszemély volt önnél, Anzelm úr?~ ~- 1565 2| élesztgette a tüzet; egy fehérszőrü gömbölyü pincsi kutya, amely 1566 11| mikor föltekintett, egy fehérvállu, vöröshaju asszony nézett 1567 13| létére meg tud-e még szorozni fejből két számot két számmal? 1568 9| ott elég!...”~ ~A koporsó fejénél, ünnepélyes fekete ruhában, 1569 4| adhatjuk föl.~ ~Cilinderjét fejére csapva, a gróf csakhamar 1570 14| gyerekkori regény legutolsó fejezete lejátszódik... Hogy vacogott 1571 16| kaptak el, amikor részeg fejjel a nagy szíjjak körül támolyogtak... 1572 9| célirányos külügyi politikát fejt ki (amennyiben az ottrekedt 1573 3| tökéletes otthonosságot fejtett ki.~ ~Megszemlélvén a konyhát 1574 13| forradalmi gesztusokkal fejtette ki, hogy nem is lehet igazi 1575 6| komoly férfiakkal; Mici a feketearcu Köd kapitánnyal, Ella a 1576 3| pikézubbonyt s a vászonsipkát, s feketében, gyászfátyolos cilinderrel 1577 9| szitáló hópelyheken át idáig feketéllettek a liget kopár lombozatai, 1578 8| gyönyörü porcellánkandalló feketén ásított a villamos lámpák 1579 14| feljönne hozzánk egy csésze feketére... Nemcsak pompás kávét 1580 4| főhercegasszony fölemelkedett fekvéséből. A forró, barnavörös tea 1581 16| A leány itt vállátvonva félbeszakította a patétikusan szavaló öreg 1582 2| között.~ ~- Huh! Ennek a fele sem tréfa, gazdám!~ ~Alkalmasint 1583 2| amely időközben szintén felébredt, bámészkodva tekintett végig 1584 16| Pá, kis Bellám, sohase feledd el, hogy mire tanított a 1585 9| igazságszolgáltatást sem feledi ki a programjából (a konvenciós 1586 4| még mindig semmi!...~ ~ ~Félegy táján megkopogtatták az 1587 9| ezt a pillanatot sohasem felejtem el. Egyre azt ismételte: „ 1588 11| gukkert, a jockeyk rajta felejtették a szemüket és mindannyian 1589 6| nyitva! A menuettet azon a felejthetetlen estén játszották, mikor 1590 15| megkérdi, ki van itt, így felel majd az ő láthatatlan rejtekéből:~ ~- 1591 15| volt annyi esze, hogy így feleljen önönmagának:~ ~- Csak azt 1592 11| Jőjj, várlak.~ ~A kacagást félelmesen verték vissza a holdvilágos 1593 5| György bámulva nézett a félelmetes tanárra s kipirulva bólogatott:~ ~- 1594 4| izgatottan, a művész remegő félelmével várta a szürkülő hajnalt, 1595 9| Gratulálunk!” - avagy: „Lapunk felelős szerkesztőjének új husvéti 1596 8| jószág?~ ~- Az enyém, - felelte tikkadtan, halálra válva.~ ~- 1597 15| szárnyas ajtót, s ha egy félénk hang megkérdi, ki van itt, 1598 10| mulatságosak, hogy az elhagyott feleség szomorúságát elűzzék...~ ~- 1599 8| és a hangulatok rugóit. A feleségében, mikor az ő rossz órája 1600 8| fölvette a kabátját és a feleségéhez lépett.~ ~- Elég legyen, - 1601 8| is észrevette már, hogy a feleségének ismét elérkezett a rossz 1602 11| egy gróf elvált miatta a feleségétől. Amikor a kioszk egyik szélső 1603 16| egy öregbéreshez mennék feleségül... Én azzal, hogy a jövendőbelim 1604 7| rokonságot képviseli, kitünően felfogja, micsoda kötelességeket 1605 3| körülvéve. S ebédek előtt, felgyülekezve a dióbarna ebédlőbe - amíg 1606 11| szőke hajfürteit és szemében felgyulladt a láng, amelyért feneketlen 1607 12| álló pezsgőből.~ ~Sauters félhangon sugta:~ ~- Nem fog válaszolni?~ ~ 1608 9| a redakciót. Előfizetési felhívásokat nem bocsátottunk ki, mivel 1609 14| is ismerték. Boldogtalan félholtak csillogó szemmel álmodtak 1610 14| prelegálok, odabenn a titokzatos félhomályban, egy boldog fickó a maga 1611 4| asztalra készíti az aranyos felhordó tálokat, a főszakács műértő 1612 16| vére tapad... Egy temető félig-meddig megtelt emberi hullákkal, 1613 5| tanár életrajzát. Koller Félix érdeklődő csoport közepette 1614 14| Akarja, hogy holnap délután feljöjjek? - szólt Jávor tanár ragyogó 1615 14| Jávor, hát holnap délután feljönne hozzánk egy csésze feketére... 1616 4| adok egy ujabb órát. Félkettőig talán jön egy használható 1617 13| A kétlelkü író később felköltözködött Budapestre, de inkognitóját 1618 8| ember olaszságával rögtön felköszöntötte az idegent:~ ~- Ha nem haragszik, 1619 3| vígan lakmározott, és hangos felköszöntőkkel üdvözölte a világ legszeretetreméltóbb 1620 2| míg a nap kisüt megint a fellegek közül.~ ~A fráter, tisztába 1621 7| utolsó napjait eltöltötte. A félmilliós püspökség középpontja ez 1622 11| doktor ledobta kalapját, felöltőjét, mert hallotta, amint a 1623 11| egy gazdátlan kalapra és felöltőre bukkant, amelyekről utólag 1624 8| idegen, - és talán hallott is felőlem valamit, föltéve, hogy a 1625 4| forró teát s idegesen tolta félre a csészét. Szép, fehér ujjával 1626 14| volna, hogy maga is ennyire félreismer...~ ~Oly megindultan mondta 1627 14| legény volt, aki szuverén felsőbbséggel nézte e gyarló világ eseményeit... 1628 8| érezte magát, hogy nem is félt ebben a hideg egyedülvalóságban, 1629 14| meghallgassam... Amíg maga a féltékeny szerelmes kínszenvedéseit 1630 3| aki a pincebeli kincsekre féltékenyebb volt, mint maga a gvárdián, 1631 14| majdnem megbolondultam a féltékenységtől. Amíg a fiúkkal a természettant, 1632 9| aggódás - attól kezdette félteni, hogy katonának sorozzák 1633 14| irígyelte őket, milyen pokoli féltés lobogott ilyenkor a gyermekesen 1634 3| földesúrnak, aki hercegi feltételeket ajánlott, udvariasan nem-et 1635 9| még a szellősuttogástól is féltett s aki valóságos rab volt 1636 9| dolgozata hivatott helyen nagy feltünést keltett.” Mindezt magunk 1637 12| Hazamenet pedig, mikor feltürt gallérral ült egy jól bezárt 1638 9| fölébredtünk s az utcákat térden felül borította a hótömeg, a szél 1639 16| meggyőződésből, tett néhány felületes megjegyzést:~ ~- Gondold 1640 3| gonosz szakács a tanyáját felütötte. Mint ama nagy császár egykor, 1641 14| megjelenik, s haldokló nábobok a félvagyonukat igérték neki, ha tudományával 1642 11| felgyulladt a láng, amelyért feneketlen ingoványokba rohannak a 1643 12| ilyenkor leveleket.~ ~S fenhéjázón tette hozzá:~ ~- Küldje 1644 13| kivételes lények az irodalomban, fenkölt és független jellemek, akik 1645 2| kolostor felé vezetett.~ ~Pedig fenn az égen csunya felhők keletkeztek, 1646 10| bástya ormán pedig büszke fenségben trónolt a kivilágított püspöki 1647 12| fordult a szomszédnőjéhez:~ ~- Fenséged csak most hallott első ízben?~ ~- 1648 16| akinek fürtei fölött villamos fény ragyogott... Bella, amíg 1649 7| élvezett a püspöki luxus fényéből, mint a pompás fogatot, 1650 8| Isten elmegyek hazulról.~ ~- Fenyegetsz?~ ~- Meg is teszem...~ ~- 1651 3| asztalát komoly veszedelem fenyegette. Óh, óh, ez a könnyelmü 1652 2| nagy, komoly veszedelmek fenyegették az istenfélő fráter lelki 1653 2| fráter lelki üdvösségét! A fényesre kopott, zöld reverenda a 1654 1| ott, mikor egyszerre nagy fényességet látok föltünni a föld felől. 1655 7| kanonoki övre s a nagy, fénylő aranykeresztre, amely a 1656 11| grandezzával mutatott egy fehér, fenyőfaajtóra s így szólt az ő különös 1657 2| is szolgám, amennyi beléd fér!”~ ~Az öreg, megfakult esőernyő 1658 3| poéziséhez képest csak hitvány fércmű volt e szakácsnő minden 1659 15| képzeletében: dr. Katona Ferencné. Most már ezt szerette volna 1660 14| lépcsőkön, hogy a tudomány férfia, mint nőcsábító se tartozik 1661 6| táncoltak legelőször komoly férfiakkal; Mici a feketearcu Köd kapitánnyal, 1662 8| aranyzöld szemével az idegen férfiakra s mikor a rémhírt elmondták 1663 15| lehetett hallani, amint egy férfihang így szólott magyarul:~ ~- 1664 16| annyi esze, mint a többi férfinak, hanem abból az egyszerü 1665 14| Csábító tekintetet vetett a férfira, akit egyszerre szilaj jókedv 1666 14| kipirult.~ ~- Jé, nem Jávor Feri? Bizony Isten csak most 1667 10| nap emlékére! A megtört férj, aki az apácákkal együtt 1668 11| Ki van nevezve a kedves férje a könyvviteli osztályba...~ ~ 1669 8| s fojtott hangon szólt a férjéhez:~ ~- Szégyen, - legalább 1670 5| kijelentette, hogy sohase megy férjhez... „A lemondásnak és az 1671 6| lehet, de azt hiszem, hogy a férjhezmenés se kellemetlen...”~ ~Mici 1672 3| elmulattak ebben az otthonos kis fészekben, leereszkedő közönnyel üdvözölvén 1673 15| levélre kimozduljon a puha fészekből. A pincért alkalmasint kidobná, 1674 10| ebédlőjében, mely bizalmas, meleg fészekként húzódott meg a jégsivatag 1675 12| osztrigákat fölszolgálta, fesztelen mosollyal fordult a szomszédnőjéhez:~ ~- 1676 12| anekdotát a Vieuxtemps életéből, fesztelenül, kedélyesen, ezeknek a nagy 1677 12| ezeké a báboké...~ ~A keblét feszülni érezte, a szemei ragyogtak. 1678 12| is gyönyörüen játszik s feszült érdeklődéssel várja az ön 1679 14| után beültek egy kényelmes fiakkerbe, s elhajtattak a Dunapartra, 1680 11| honnan, nem, egyszer csak fiakkeren jártak, a Stefánia-úton 1681 12| kissé elmerülve csevegett a fiatalabb hugával, ő óvatosan tépett 1682 16| hívd meg ma ebédre azt a fiatalembert... Az éjjel elhatároztam, 1683 14| Egyszerre eszébe jutott a fiatalsága, amikor három éven át lakott 1684 10| krizantemum-koszorút, szívének, fiatalságának, egész életének hideg halotti 1685 3| virágokat helyezzenek s a Figaro-t, mely nélkül egyetlen percig 1686 12| páholyból estéről-estére figyelmesen hajolt a szinpad felé egy 1687 8| valaha nem kellett erre figyelmeztetés...~ ~Ettek néhány falatot 1688 13| szerkesztő külön hírben figyelmeztette olvasóit az ujonnan fölbukkant 1689 6| és egy percig kémlelődre figyelni kezdett. A ház belsejében 1690 6| cigányzenét hoztak és a filagóriában meg a kastély terraszán 1691 12| Egy darab tisztességes filet-t többre becsülnék e percben, 1692 9| ideges mama, a kis szőke, filigrán-testalkatu leányka, mind-mind a fiu 1693 15| erre a kövér, duplatokás filiszterre... Ötödfélnapos ismeretség 1694 12| szólott, - nem valami fin de siécle-legények - mi?~ ~ 1695 5| sublád legalsó fiókját...~ ~A fiókban mindenféle lim-lom hevert, 1696 5| visszatette az albumot a sublád fiókjába és az ablakból félórán át 1697 5| kihúzta a sublád legalsó fiókját...~ ~A fiókban mindenféle 1698 5| Egy sápadt, rövidnadrágos fiúcska lépett ki a tábla mellé, 1699 9| a háznál, mintha a saját fiuk lettem volna s a Miklós 1700 14| féltékenységtől. Amíg a fiúkkal a természettant, meg, a 1701 5| főtisztelendő úr Nyitrán huszonhárom fiút buktatott meg az ötödikben 1702 2| kisérlett meg a barátságos fiúval, aki már önálló piécekkel 1703 9| jóságos nagymama, az apróbb fivérek, a halovány, ideges mama, 1704 9| nagymamától a legkisebb fivérig mind szeretett, kényeztetett 1705 13| népkonyha-utalványokkal fizessem az ebédemet...~ ~Csiknak 1706 9| ellátott csokoládé-tortát fizetett, a mama minden szám után 1707 8| falatot a vacsorából, majd fizettek és indultak. A piazzettán 1708 1| nem megzápult tojásokkal fizették. Aranyos, ezüstös tálakból 1709 9| háziorvos, a kopaszfejü megyei fizikus, a maga csontfejü botjával 1710 4| erőteljes burgundi leves fő, a hosszu koppasztó asztalokra, 1711 12| valamit és a tizenöt-húsz főből álló hallgatóság bizonyára 1712 3| zarándokolt Canossába, ő is födetlen fővel járult e borzalmas 1713 2| szállították, két hatalmas, sárga, födött kocsi tünt a szemébe: valóságos 1714 13| illatoktól becsípve, járt föl- s alá a ház előtt, utóbb 1715 12| egyet, mester?~ ~A lakáj föladta a kabátjukat és karonfogva 1716 8| mindannyian, a hóhérlegények fölágaskodtak a vörös pódiumon és halálos 1717 3| úr kijelentette, hogy a fölajánlott állást, legnagyobb sajnálatára, 1718 8| hitves, aki az életét is föláldozta volna, semhogy az ő szerelmes 1719 3| járult e borzalmas ember elé, föláldozván önmagát, hogy a kolostort 1720 5| kegyetlenséggel nézte végig a fölálló diákokat. Tizenkét évig 1721 6| tányért is leszedte, a missz fölállott az asztal mellől.~ ~- Jó 1722 13| figyelmeztette olvasóit az ujonnan fölbukkant talentumra. Csik nem cserélt 1723 3| hírök futott.~ ~Az izraelita földesúrnak, aki hercegi feltételeket 1724 15| kávéházat, egymásután a földhöz vágott egy csomó rossz bajor 1725 16| dolgozott, hatszáz nyomorult, földhöztapadt ördög, aki a keresményét 1726 1| örökre búcsút mondott a földieknek.~ ~Meghaltam, édes fiaim, 1727 6| nyári hajnal volt, mintha a földön nem is lenne egyéb, csak 1728 13| elbeszélő műveit, újra meg újra földolgozta a régi témáit és ötleteit. 1729 9| házban: csakhogy alant, a földszinten, pár világos, meleg szobában, 1730 11| a Népszínházig. Mikor a földszinti körszékeken helyet foglaltak 1731 1| mentem, míg szerencsésen fölébredtem álmomból...~ ~- Akarjátok-e 1732 9| mult hetek egy reggelén fölébredtünk s az utcákat térden felül 1733 11| beszéltek, de az éj hirtelen föléjük borult. Távol, Kelenföld 1734 4| húzták s a főhercegasszony fölemelkedett fekvéséből. A forró, barnavörös 1735 12| tagadhatatlanul nagy tehetsége gyorsan fölemelték a hírnév magaslatára, koncertjein 1736 9| távirat.) Az új istálló fölépülése már a közel jövőben várható.” - „ 1737 7| huszártiszti egyenruha csörtetett fölfelé. Mindez illat és ragyogás 1738 9| távirat.) Elize komorna közeli fölgyógyulását orvosi körökben kétségtelennek 1739 12| Bizony Isten kidobtak...~ ~Fölhajtotta a télikabátja gallérját, 1740 12| függönyt szolgálatkészen fölhúzta, gyorsan elolvasta a levelet, 1741 7| üveges koporsót, amelynek fölibe helyezik az elhunyt egyháznagy 1742 15| vége.~ ~De Nyitraynak még fölindulásában is volt annyi esze, hogy 1743 10| rokonság a temetés előtt egy fölírás nélkül való krizantémum-koszorút 1744 10| értelmetlenül nézte a különös fölírást, de Róza kisasszony, az 1745 3| atyám légy velem! - azonnal fölismerem, hogy egy átöltözködött 1746 16| lányok jelenléte módfölött fölizgatta. Nem szabad hát csodálni, 1747 3| azért vele megyek a folyosói följárás lámpájáig, hát - szent atyám 1748 14| A csontváz hangtalanul fölkacagott, aztán még gúnyosabban folytatta:~ ~- 1749 10| Szent Sebestyén szobránál fölkanyarodott a vár felé, ahol csak egy-két 1750 9| megtiltották neki, hogy az ágyból fölkeljen.~ ~Attól fogva csak kétszer 1751 6| vendégek közül. - Éjfélkor fölkelnek az ágyból, hogy a zongorát 1752 12| hozzá:~ ~- Méltóztassék fölkelni, egy lakáj van itt a nagyhercegi 1753 15| Jó lesz, ha nyolc után fölkelünk, mert még Hanfstaengnél 1754 13| megváltozott sorsán bánkódjék. Néha föllátogatott Budapestre, az irodalmi 1755 13| elhanyagolt kis gazdaság is föllendült, az ősi ház tisztességesebb 1756 12| hangversenymester egyetlen föllépését, örvendetes szenzációt keltettek 1757 12| karosszékekben, míg Sauters föllépett a rögtönzött, szőnyeges 1758 4| az erő, az ambició utolsó föllobbanása volt az, amely a halhatatlan 1759 9| mégis - igen... amikor én fölmentem... Engem nagyon, nagyon 1760 1| francia szakácsuknak is fölmondani készülnek...~ ~Szilveszter 1761 1| purgatórium kapuit gyorsan fölnyissák előtted...~ ~Szólt és kituszkoltak 1762 3| csengetést hallok. Kisietek s fölnyitom, hát egy alacsony, símaarcu 1763 6| megjegyzéseket tettek, Ella baronesz fölnyitotta a zongorát s a következő 1764 13| egykor a kávéházban mondanak fölötte, mert ő a sírba is magával 1765 5| mikor noteszéből a neveket fölolvasta, szúró kegyetlenséggel nézte 1766 9| komolyabbat cselekedtünk: fölolvastunk. A kedélyünk mindakettőnknek 1767 9| engem, ha egyszer a lovára fölpattan...” Sőt annyira mentünk, 1768 9| a szegény Mikoló szemei fölragyogtak ilyenkor, mintha már csakugyan 1769 14| A szép asszony könnyedén fölsóhajtott.~ ~- Jávor, maga nagyon 1770 12| főudvarmestertől.~ ~Sauters fölszakította a címeres borítékot, s míg 1771 12| Amíg a lakáj az osztrigákat fölszolgálta, fesztelen mosollyal fordult 1772 4| nem létezett íz, melynek föltalálása önre vár. Vonuljon vissza 1773 3| kolostor új szakácsának föltaláló képessége mellett. A szegény 1774 3| amelyet az öreg szakácsné föltálalt! Hol voltak az Anzelm úr 1775 3| sötétbarna refektoriumban föltálaltak! Minő ragyogó gyüjteményei 1776 12| felelt, de a lakáj most föltárta a nagy szárnyasajtókat, 1777 4| éléskamra ajtaja sietve föltárult, a kukták lélekzet nélkül 1778 11| ütődött a fülébe, s mikor föltekintett, egy fehérvállu, vöröshaju 1779 12| aranyos rámáikban, Sauters föltette a csiptetőjét. Mikor Crailsthal 1780 15| ismeretlenség homályából, Terkáéknál föltették az ezüstgirandole-okat, 1781 8| hallott is felőlem valamit, föltéve, hogy a külföldi ujságokat 1782 1| egyszerre nagy fényességet látok föltünni a föld felől. Mintha szines 1783 1| távolodtam el tornyaitok fölül és a szívem, higyjétek el, 1784 6| susogta Ella és ő is fölült az ágyában.~ ~- Tudja, hogy 1785 10| emlékét most ily váratlanul fölújítsa...~ ~Zimankós januári este 1786 12| Szemtelenség éjnek idején fölverni az embert. Szeretném látni, 1787 8| között, mikor a poroszlók fölverték álmából. Szeliden, értelmetlenül 1788 7| a szegény egyháznagy még fölveszi az egyházi szentségeket 1789 7| is gondosan ügyel, hogy fölvett diplomata modorát megtartsa - 1790 9| volt minden, nem bírták fölvidítani... Azaz, hogy mégis - igen... 1791 10| táblai elnök megköszönte a fölvilágosítást, - aztán gondolkozva végigbotorkázott 1792 2| szokta pazar ötletekkel fölvillanyozni.~ ~Leültették az egyik székre, 1793 8| amikor ezek a gonosz órák fölvirradtak. Terka ideges, házsártos, 1794 15| vezérkari ezredes. Nyitray fölvitette a csomagjait, átöltözködött, 1795 15| úr néha a Faust második fölvonásában. Aztán fölvette megint a 1796 9| közepén állítja meg a haragos förgeteg s aztán két hétig se ide, 1797 7| papsága megrendülve kapja le a fövegét... A palota hideg nyugalmát 1798 4| tegnap jött vissza háromhetes főfelügyelői szemléjéről. Ma az egész 1799 3| úr, úgylátszik, szigoru fogadalmat tett, hogy a páterekkel 1800 3| legnagyobb sajnálatára, nem fogadhatja el.~ ~Másnap, a délelőtti 1801 13| hogy a vazallusai hódolatát fogadja: úgy tetszett neki, hogy 1802 1| szegény barát, a mennyek nem fogadnak be...~ ~- És miért? - kérdeztem 1803 14| Szépen elhajtatunk valami fogadó elé s éjfélig elbeszélgetünk 1804 14| vacsorálhatunk... Majd a fogadóból telefonálok haza, hogy ne 1805 14| zenéhez közel, a dunaparti fogadók obligát törzsalakjai: a 1806 11| becsülettel eltartalak, azt fogadom.~ ~A sellő sokáig nézett 1807 1| sárgarépát, rothadt burgonyát fogadtál el cserében? Ugyan szégyeld 1808 15| kell elkövetnie, de most fogalma sem volt arról, hogy mit 1809 14| ahol a pénzügyigazgatósági fogalmazó ült...~ ~Az asszony elpirult, 1810 13| mondhatnám verejtékes homlokkal fogalmazta meg a kis elbeszélő műveit, 1811 14| Kommerné! ez a név szinte fogalommá lett a férfiak között, akik 1812 8| Flórián pincére a vacsora fogásait behordta, Huszárné sápadtan 1813 12| gallérral ült egy jól bezárt fogatba, így szólt néha az impresszáriójához:~ ~- 1814 11| színházak plüssét, a kioszkot, a fogatokat - így szólt egyszerre, egy 1815 7| fényéből, mint a pompás fogatot, mely a piacon át olykor-olykor 1816 13| De esküszöm, hogy sohase fogjátok megtudni...~ ~Fitymálva, 1817 11| csókkal és szeretkezéssel fogjuk eltölteni az életet...~ ~ 1818 11| így szólt:~ ~- Margitnak foglak hívni, mert Margitról énekeltem 1819 7| fauteuiljében egy-egy percre helyet foglal valami kiválóbb személyiség 1820 6| pongyolájukban a fekete zongora körül foglalatoskodtak. A fürdőközönség jól ismerte 1821 2| tekintélyes komolysággal foglalja el az asztalfőt, s a páterek 1822 10| szólott az urakhoz:~ ~- Foglaljanak csak helyet, itt az asztal 1823 9| elképzelhessük. Ez a szerkesztői foglalkozás hónapokig boldogokká tett 1824 3| engesztelő gondolatokkal foglalkozott. „Ej, ej, ha úgy véletlenül 1825 13| leírtak, ami a lelküket foglalkoztatta? Azt merném mondani, hogy 1826 3| megkívánja, hogy mindig foglalkozzam. Egyébiránt, hogyan állunk 1827 15| szobák is mind el vannak foglalva. Tegnap húsz vagy huszonöt 1828 11| aszfaltbetyárok sápadtan fogózkodtak meg a kirakatok vasában. 1829 14| vigyázva nevetett, hogy a fehér fogsora kilássék - aztán jókedvüen 1830 16| utoljára az életben...~ ~- Nem fogsz többé eljönni hozzám? - 1831 2| a dolgok mivoltával, így fohászkodott magában:~ ~- Oh, szent atyám, 1832 4| munka lázasan folyik. A főherceg tegnap jött vissza háromhetes 1833 12| kezét az uralkodóknak és a főhercegeknek s köteles adóként fogadta 1834 3| kérdezte Anzelm úr a főispántól.~ ~- Nem, tisztelt barátom, 1835 8| Marcangoló keserűség fojtotta el a szívét és majdhogy 1836 8| De kis anyám, hiszen négy fok hideg van odakünn...~ ~- 1837 11| megtiltotta a fürdőt tizennyolc fokon alul. De ha szeretsz, szépséges 1838 4| reggeliző asztal mellől.~ ~A főkonyhamestert már reggel nyolckor elhivatták 1839 10| a hóesés még mindjobban fokozódik, nincs is igen remény arra, 1840 4| főhercegnők kedvenc tortáján, a főkulcsár aggodalmasan motoz az éléskamrák 1841 8| a Giorgio Maggiore sötét foltjai látszottak. Huszár sietve 1842 16| amikor a lelkiismerete foltos volt valami rossz cselekedettől...~ ~ 1843 3| az aranyszínü, erőteljes folyadékok, melyeknek kanalazgatása 1844 16| a vérvörös, sziporkázó, folyékony vasat nézte, maga is olyan 1845 4| ebéd lévén, a munka lázasan folyik. A főherceg tegnap jött 1846 2| az elemózsiák ma már alig folynak be oly bőségesen, mint tíz, 1847 3| törtek át a kolostor csöndes folyosóin és mikor a gvárdián éjjeli 1848 9| nyiltak a konyhából és a folyosókról, növelve a mi romanticizmusunkat, 1849 6| kastély terraszán pezsgő folyt... Akkor táncoltak legelőször 1850 4| milyen lázongó tépelődéseket folytat odabenn egy meghasonlott 1851 7| odafenn utolsó küzdelmét folytatja, mialatt nagy, fekete szemeit 1852 15| most meg ezek háborgatnak a folytonos csacsogásukkal. Nem volna 1853 7| kövér kezek cerimoniásan fonódnak együvé, s az egyházmegye 1854 14| természettanból, amíg a főnöknője egyedül ült a harmadik szobában 1855 2| telepedett le az asztal mellé, a fontos kérdés eldöntését későbbi 1856 9| hirek közé igtattuk... A fontosabb hireket, minő például „Lapunk 1857 7| haldoklik. S míg a kopasz megyei főorvos, a maga affektált tekintélyével, 1858 7| székesegyház kapuja elé s a főpap áldást osztva vonult be 1859 9| járdáról a másikra), gondolt fordít a hadügyekre (kettővel megszaporítván 1860 6| az ablak ezüstfénye felé fordítja.~ ~- Hogy lehetne az? - 1861 9| homályos előttem s Thümmelből fordított, mivel más német klasszikus 1862 11| a haj épp úgy föl fogja forgatni a Belvárost, mint az Andrássy-út 1863 2| fagyoskodó kezeit, ijedten forgatta szemét a plafond felé, melyről 1864 16| kísérteties tüzei körül forgolódtak, este kurjongatva öntötték 1865 2| meg-meghajladozott az erős forgószélben, mely a hatalmas zivatart 1866 4| a szélkakas elkeseredve forgott. Az udvari titkárok mintha 1867 11| kuponjait. Imrey huszonöt forintért dolgozott egy hetilapnál 1868 11| a sínek mentén s utolsó forintjáért szerzett egy zöld kreton 1869 3| tiszteletreméltó paterek formális vizsgálatnak voltak alávetve. 1870 13| ősi ház tisztességesebb formát öltött, új magtár és kukoricaszárító 1871 15| egy szomorúan sürgős ügy forog szóban. Ha aztán kitette 1872 7| ma még mozog; a kerekek forognak, a küllők működnek, de ama 1873 13| kis adag - sonkát rendelt, forradalmi gesztusokkal fejtette ki, 1874 6| mégsem volt oly türhetetlen a forróság, mint a völgykatlanban meghuzódó 1875 16| voltak s mikor a hatalmas, forróságtól fülledt munkatermekben, 1876 5| egyszerre köddé és párává foszlik a Haller Ida napsugaras 1877 10| később egy gyászkeretes fotográfia tünt a szemébe, egy fehérhaju, 1878 2| Szilveszter, kipirulva, mint a főtt rák, készségesen válaszolt:~ ~- 1879 12| szót Crailsthal gróffal, a főudvarmesterrel.~ ~Sauters ostobán állt 1880 12| Crailsthal gróftól, a főudvarmestertől.~ ~Sauters fölszakította 1881 7| itt többször, mint a két főünnepen s a lakosság előtt szinte 1882 9| arisztokrácia, a legitim főúri családok tartózkodó csöndje. 1883 15| nekiindult a bajorok ismeretlen fővárosának. Körülbelül másfél óráig 1884 12| magaslatára, koncertjein minden fővárosban tomboltak, és a vérvörös 1885 6| teremtést, akikről nem egy fővárosból idetévedt úrfi álmodozott 1886 14| elvonultatta maga előtt a foyer prémekbe és drága szőrmékbe 1887 8| fekete függönyén, az ölfás, főzelékes, teherhordó gályákon, amelyek 1888 12| bemutatták, Sauters, aki rozettás frakkjában jeges arroganciával tekintett 1889 9| üvegajtó választott el; s míg a franciás kandallóban vígan lobogott 1890 7| gyászát klasszikus zamatu frázisokban emlegetik a folyosókon és 1891 8| façadeját, a Veronese és Tizian freskóit, a tanácsterem csodálatos 1892 11| rózsaszínü csipkekalapról. A friseur-kisasszony mikor babrálni kezdett a 1893 14| és fáradt ember, szinte frissebbnek, elmésebbnek, vállalkozóbbnak 1894 11| egy szál kiváncsi tengeri fű...~ ~ ~Az öreg Imreynek, 1895 14| Te vagy a lovagom, tőled függ, hogy mit csináljunk?...~ ~- 1896 7| függönyös ágyában utoljára függeszti szemét a mennyezet barokk-cifrázataira, 1897 13| irodalomban, fenkölt és független jellemek, akik csak belső 1898 4| távozik a belső termek felé, a függő üveges folyosón keresztül.~ ~ 1899 2| plafond felé, melyről a függő-lámpán kívül nagy, vörös paprikafüzérek 1900 8| az alvó gondolák fekete függönyén, az ölfás, főzelékes, teherhordó 1901 11| hálószobában, ahol rózsaszínü függönyök takarták el irígyen az ágy 1902 7| püspök haldoklik. S míg ő függönyös ágyában utoljára függeszti 1903 12| s míg a lakáj a hófehér függönyt szolgálatkészen fölhúzta, 1904 1| bíborszínü öltözetben, mellén ott függött az aranykereszt. Mert az 1905 12| nagyhercegek ódon képei függtek aranyos rámáikban, Sauters 1906 10| kastély körül... Mintha még fülében csengett volna a fehér gyermekasszony 1907 14| kisvárosi pletykák az ő füléhez is eljutottak, s így jól 1908 2| csak ezt mondaná: „Derék füles, hiszen jóformán te táplálod 1909 15| ütötték meg egyszerre a fülét. A Terkáék szobájában két 1910 16| a hatalmas, forróságtól fülledt munkatermekben, a kék lángok 1911 3| ezentúl pamutot raktak a fülükbe s félénken húzódtak meg 1912 6| nyári éjszaka volt, a közeli fürdőből csapatostul rándultak ki 1913 6| mindennap megfordultak a fürdői sétatéren. Látszott rajtuk, 1914 6| körül foglalatoskodtak. A fürdőközönség jól ismerte a két rózsásarcu 1915 11| az orvos megtiltotta a fürdőt tizennyolc fokon alul. De 1916 7| majorosokat, akikhez nyaranta, a fürdőzés ideje alatt be szokott látogatni 1917 14| asztalhoz, s a pincérek fürgén, szolgálatkészen sürögtek-forogtak 1918 6| mindkettőnek pár akaratos fürt szabadult ki az aranyszőke 1919 16| burkolt leány volt, akinek fürtei fölött villamos fény ragyogott... 1920 11| babrálni kezdett a lágy, vörös fürtökben, elragadtatva csókolta meg 1921 12| kivágására omló aranyszőke fürtöket meglátta, halkan csettintett 1922 12| mosolyogva szakított le pár fürtöt a zöldessárga szőlőből, 1923 14| arccal nézegetett a szivarja füstjébe, aztán komolyan válaszolt:~ ~- 1924 2| ki az előadási napokon füstölgő petróleumlámpások alatt 1925 14| magyar nótákat húzott, s a füstös levegő farsangiasan vidám 1926 11| ferencvárosi szobámba, ahol be is füthetünk, ha hideg szél fujna a kilencedik 1927 7| életben. E csésze teáért fütik most a konyhák nagy tűzhelyeit, 1928 8| A piazzettán áthaladva, füttyentettek egy gondolásnak, aki pár 1929 2| ebédlőasztalt s míg a clown fütyölve törölgette a poharakat, 1930 11| Kezére hajtotta fejét és fütyörészett, - mikor egyszerre egy csodálatos 1931 14| szomoru agglegény lakásába... Fütyörészni kezdett valami keringőt, 1932 2| cincérek mászkáltak a magas füvek között s egy-két csillogó, 1933 9| amikor a havat harsogó szél fujja hegyeken-völgyeken át, amikor 1934 11| füthetünk, ha hideg szél fujna a kilencedik kerületben. 1935 9| borította a hótömeg, a szél fujt, mint valahol a geleméri 1936 15| időben gratulálok.~ ~Később furfangos terveket eszelt ki, amelyekkel 1937 2| csengő hangot, mely édesen fúródott a fülébe:~ ~- Az ön egészségére, 1938 2| a domboldal, smaragdzöld fűszálain, páfrányain gyémántos vízcsöppek 1939 2| szénát, amelyet Klaus, a fűtő, szokott volt eléje helyezni 1940 11| poétára. Nem szóval, egy futó lehelettel sugta inkább:~ ~- 1941 16| lehetővé tette, hogy franciául gagyogj... Ők hitványul elpusztultak, 1942 12| meggyszegélyes libériájában, a galéria mitológiai asszonyai teljes 1943 15| át, amíg a színházakat, a galériákat és a legalávalóbb chantantokat 1944 8| játéka, amely már sok ezer galibának és bűntettnek volt az oka. 1945 12| Hazamenet pedig, mikor feltürt gallérral ült egy jól bezárt fogatba, 1946 8| ölfás, főzelékes, teherhordó gályákon, amelyek nesztelenül pihentek 1947 10| házigazdában csakhamar úrrá lett a gáncs nélkül való gavallér és 1948 9| hogy a piros-sapkás sarki gárda - ha nem is halt meg, - 1949 2| közeledtek. Sonka és vaj, garmadái a tojásoknak, itt-ott egy 1950 7| igen ismerte jobban, mint a gasteini majorosokat, akikhez nyaranta, 1951 3| megindulva.~ ~S az atyák, gasztronomiai álmaikba elmerülve, sóvárogva 1952 3| csodákat tudtak mesélni a gasztronómiai tudomány e hatalmas vívmányai 1953 10| lett a gáncs nélkül való gavallér és uriember.~ ~- Asszonyom, - 1954 13| épült s a béresek, érezvén a gazda közellétét, kinyujtották 1955 14| Méltóságod egy diadallal gazdagabbá lesz, de egy szép, egy édes, 1956 10| talált, amelynek nem akadt gazdája. A habos selyemszalagon 1957 11| aki valahol a Tisza mentén gazdálkodott, ezt írta a fia egy őszi 1958 2| Ennek a fele sem tréfa, gazdám!~ ~Alkalmasint ezt gondolta 1959 11| egyik karfáján a rendőr egy gazdátlan kalapra és felöltőre bukkant, 1960 13| tovább olvasta a Police Gazette-et... A többiek is elhallgattak 1961 11| karonfogva suhantak ki a gázvilágos utcára és lóvasúton mentek 1962 2| derék testvér kiszáradt gégéjén. Egy percre eszébe jutott 1963 3| saláták s a halak reszkető gelée-i? Hol a fácán, mely ropogósan, 1964 9| szél fujt, mint valahol a geleméri csárda környékén, s a barátok 1965 11| mocsaras partokat, messziről, a Gellérthegy mögött, már sejtelmesen 1966 13| hogy nem is lehet igazi genie, aki az eszméit megbecsteleníti 1967 13| ujdonsággal pályázunk a genie-címre és jellegre...~ ~Az irodalmi 1968 13| rajongva beszéltek a csodálatos genieről, aki az anyaföld szűz báját 1969 16| össze, kit a gyár kegyetlen gépei kaptak el, amikor részeg 1970 7| perceit éli. A nagy, költséges gépezet ma még mozog; a kerekek 1971 16| fiatalember kell, aki a legszebb gérokkot és a legszenzációsabb nyakkendőket 1972 12| Zacone-jére, miközben hosszu, gesztenyeszínü haja selymes simaságban 1973 13| beszéltek róla, - egy jel, egy gesztus, egy vigyázatlan szó, nem 1974 13| sonkát rendelt, forradalmi gesztusokkal fejtette ki, hogy nem is 1975 14| volt ugyanis a Kommerné két gimnázista öccsének a nevelője... Szegény 1976 5| sohase kerül a veszprémi gimnáziumba és talán évtizedek is eltelnek, 1977 8| menyasszonyát, távolról a Lido és a Giorgio Maggiore sötét foltjai látszottak. 1978 9| kicsiny szoba, odahaza, ami girbe-gurba városunk legmagasabb pontján, 1979 15| szőke Titánia tavaszias glóriája eloszlott, a kis bolyhos 1980 9| még nem szántotta föl a gördülő kocsik kereke, s melyet 1981 1| mezitláb indultam meg azon a göröngyös úton, amely a tisztító tüzek 1982 12| márványos szökőkutakat, a híres Goethe-emléket és I. Albert Henrik nagyherceg 1983 12| e percben, mint az egész Goethe-múzeumot...~ ~Végre csöngettek az 1984 16| megváltoztak. A gazdag leányok gőgje egy pillanat alatt eltünt 1985 15| Nem hiányzik-e egy gomb a hálóingről nagyságos asszony? 1986 4| fehér ujjával a csöngető gombjához közeledett.~ ~S míg az öreg 1987 6| Van is ezeknek egyéb gondjuk, mint a mulatság! A sors 1988 7| egyik kanonoki stallumra gondol, amely még mindig betöltetlenül 1989 8| végigsuhant szeme az alvó gondolák fekete függönyén, az ölfás, 1990 8| áthaladva, füttyentettek egy gondolásnak, aki pár perc alatt elvitte 1991 8| könnyekre fakadt. A fejében ez a gondolat motoszkált:~ ~- A szép feleségem 1992 13| opportunisták becstelenítik meg gondolataikat a nyilvánossággal...~ ~A 1993 13| sohase jutna az eszembe, hogy gondolataimat a világgal is közöljem. 1994 3| izgatottan járt föl és alá, sötét gondolatokba merülve.~ ~A refektorium 1995 3| negyedik napon engesztelő gondolatokkal foglalkozott. „Ej, ej, ha 1996 14| egykor a fogunk, arra a gondolatra, hogy a szép, a bűbájos, 1997 16| felületes megjegyzést:~ ~- Gondold meg, kis leányom, hogy ő 1998 14| innen vagy túl levő részét gondolja?~ ~- Hiába mulat rajtam, 1999 14| hallgatva szívta a szivarját, s gondolkodó arccal nézegetett a szivarja 2000 10| fölvilágosítást, - aztán gondolkozva végigbotorkázott a piacon. 2001 14| mondasz hozzá Bandi, mit gondolsz?... Te vagy a lovagom, tőled 2002 3| halmozták el; miközben sóvárogva gondoltak a tüneményes püspöki ebédek 2003 15| aztán kitette a lábát, az én gondom, hogy Terkához bejussak. 2004 2| odahaza! Oh, ez a fiu kitünően gondoskodik az emb-, akarom mondani 2005 11| vállfüzőről és utcai toalettekről gondoskodjam.~ ~A háziasszonytól kölcsönkértek 2006 9| kézisajtó beszerzéséről kezdtünk gondoskodni, mikor egy este Miklóst 2007 11| ruhát. Később cipőkről is gondoskodott s egy kicsiny, rózsaszínü 2008 9| különben a szülői házban gondoskodtak... S milyen kedvvel, milyen