IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Szilveszter testvér álma Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2009 6| szobalányok, pénz, jókedv, gondtalan élet! Apa mindennap pompás 2010 14| kikényszerít számukra a gondviseléstől...~ ~- Maga aztán csinos 2011 9| fedez föl, vagy elitélt gonosztevőket kísér a szibériai ólombányákba. 2012 2| Oh, atyám, ments meg a gonosztól! - mondotta a szegény fráter 2013 4| megállott.~ ~Szemeit egy gourmand hamisítatlan élvezetével 2014 4| generális urak értenek a gourmanderiához. A szakácstudomány ez előkelő 2015 13| mintha azt mondanátok, hogy a gőzvasút elől hiányozhatik a mozdony, 2016 14| asszonyban tiszteljék a női grácia, az igazi előkelőség, az 2017 11| hátulsó udvarán Imrey bizonyos grandezzával mutatott egy fehér, fenyőfaajtóra 2018 15| ha ilyen szokatlan időben gratulálok.~ ~Később furfangos terveket 2019 9| gimnázium harmadik osztályát. Gratulálunk!” - avagy: „Lapunk felelős 2020 12| lépcsőházon át a kapuig. A griffeknél megint szalutáltak a pikkelhaubés 2021 12| néhány halk szót Crailsthal gróffal, a főudvarmesterrel.~ ~Sauters 2022 12| magához intette Crailsthal grófot, s az ő ügyes zongorakísérete 2023 12| mondta, - Crailsthal gróftól, a főudvarmestertől.~ ~Sauters 2024 12| föl voltak gyujtva a mesés Gruintz-gyüjteményből való aranykandeláberek, 2025 10| völgybe: a kis folyó körül gubbaszkodó házakra, melyek szinte félve 2026 16| ágyban ismét a kicsike, gügyögő baba feküdt, aki sírva borult 2027 8| lenne hozzám, a tolakodásig gukkerezed azt a kifestett asszonyt, 2028 8| Huszár az ölébe tette a gukkerjét.~ ~- Kis anyám, - szólott 2029 11| szeméhez emelte az emailos gukkert, a jockeyk rajta felejtették 2030 9| csárdában, rántottán és gulyáson tengetvén életüket s nyolcával-tizével 2031 14| egy csöndes, de fölöttébb gunyolódó fickó, aki Jávor tanárral 2032 14| hangtalanul fölkacagott, aztán még gúnyosabban folytatta:~ ~- És aztán? 2033 8| jobboldali páholyban ül. Mindenki gúnyosan a szemembe nevet - bizony 2034 4| felséges találmány!~ ~Mert Guttenberg, Sohwartz Berthold, Stephenson, 2035 2| percre eszébe jutott még a gvardián, aki a refektóriumban oly 2036 3| rémült arccal szaladt föl a gvárdiánhoz.~ ~- No, fiam, mi történt? - 2037 11| doktorátusokat és hazamegyek gyakorlatra a vármegyéhez.~ ~Az apa 2038 9| milieu keretében még most is gyakorta megjelenik az emlékeim között 2039 6| politikai cirkuszt. Régebben gyakran reggeliztünk együtt a kioszk 2040 8| most ime, porba hullt a gyalázatos teremtés feje... Fogjatok 2041 14| Jávor tanár reszketve.~ ~Gyalog indult hazafelé a lakására, 2042 8| kőkockáin. Nem ült csónakba, gyalogszerrel szaladt át a hotel oldalsó 2043 3| Ám egy éjjel a jó páterek gyanusabb hangokra ébredtek föl. Hegedük, 2044 3| tudakozódik. A jövevény egy kissé gyanusnak tetszik s azért vele megyek 2045 8| tetszett, hogy ez a vörös, gyapothaju ember komolyan részt vesz 2046 11| félelmes csönd borult a gyárak fölé, melyekből nem áramlott 2047 16| gyár szomszédságában... A gyárban hatszáz szegény ember dolgozott, 2048 7| megsiratni igazán s hogy a nagy gyász, mellyel emlékét megtisztelik, 2049 7| s az egyházmegye örökös gyászát klasszikus zamatu frázisokban 2050 10| mindörökre titok maradt a gyászbaborult család előtt...~ ~ ~Galamb, 2051 9| fekete ruhában, kalapja körül gyászfátyollal, csendesen zokogott a kis 2052 7| találgatják s a nyomdász, aki a gyászjelentés szövegét várja, kuporodva 2053 7| egyházi költő, már az alkaiosi gyászzengzeten töri a fejét, amellyel a 2054 2| tisztelendő, akit most már halálos gyávaság fogott el, szorongva sóhajtott 2055 9| tarantászok vígan siklanak tova a gyémántfényü hómezőkön. A kerepesi-prospekt 2056 12| drága koncerthegedüjét, gyémántgyűrűje csillogott a napsugárban. 2057 15| világmegvetéssel kacagott föl, mint Gyenes úr néha a Faust második 2058 2| könnyelmü társaságban. A gyerekek közül kettő, a jövendő kor 2059 3| a fehéringes minisztráns gyerekekkel, akik nagyranyitott szemekkel 2060 12| harmademeleti szobában, ahol a gyerekéveimet eltöltöttem, ugyancsak nem 2061 2| szegény Szilveszter, aki gyerekkora óta alig látott mást, mint 2062 5| szúró pillantását a sápadt gyerekre szögezte s a megdöbbenés 2063 9| magukat, de az asszonyság a gyermekágyat még nem hagyhatja el... 2064 10| fülében csengett volna a fehér gyermekasszony sírása, mikor bűnének tudatára 2065 9| megajándékozni... Az anya is, meg a gyermekek is jól érzik magukat, de 2066 16| megkérte a kezemet?~ ~- Azt, gyermekem.~ ~- Nagyon kérlek, hívd 2067 12| tekintett az Adél nagyhercegnő gyermekes kék szemébe. Ilyenkor, midőn 2068 14| féltés lobogott ilyenkor a gyermekesen rajongó szívében! De a titkát 2069 12| princessz két bájos, fehérruhás gyermekleány volt, s mikor Sauters a 2070 5| édesatyját? - kérdezte a gyermektől és selymes haját gyöngéden 2071 6| hirtelen kigyulladt két gyertyaláng s a parkból tisztán lehetett 2072 7| halotti ornátusát, a lobogó gyertyalángokat, melyek alatt négy irgalmas 2073 6| kissé...~ ~Mici óvatosan gyertyát gyujtott és egy percig kémlelődre 2074 9| koporsót s a hatalmas karos gyertyatartók alatt, támogatva a nagymamától, 2075 11| sugárzott ki valami árva gyertyavilág. Gyorsan elfutott a sínek 2076 8| felesége ölte meg... Én gyilkoltam meg, akit hütelenül elhagyott 2077 8| igazán a Bevilaqua herceg gyilkosa...~ ~- Így beszélt a gonosz 2078 15| Nyitray, mintha a lába gyökeret vert volna, ijedten állt 2079 5| Miért cirógatta meg ily apai gyöngédséggel a remegő és ismeretlen gyermeket? 2080 10| kőszikláin lefelé haladt. És amíg gyöngülő szeme a havas világ fehérségébe 2081 15| poétikus Terkája, a fehérruhás, gyöngyvirágillatu májusi tündér, a Katona 2082 7| ragyogás közepette, a május gyöngyvirágos levegőjében, csöndes agoniában 2083 13| este hazatért, egy csomó gyöngyvirágot tett a pohár vízbe, mely 2084 12| ahol először volt alkalma gyönyörködni a Sauters Willy hegedüjében. 2085 6| született esztétikusok, gyönyörködve nézték a két viruló teremtést, 2086 12| Adél nagyhercegnő maga is gyönyörüen játszik s feszült érdeklődéssel 2087 13| magával fogja vinni azt a gyönyörüséges érzést, hogy sokkal különb 2088 5| remegve az ablakhoz sietett, gyönyörüséggel babrált az aranymetszéses 2089 5| tanár úr, miután a boldog Györgyöt almával és kaláccsal megkinálta 2090 6| ágyból, hogy a zongorát gyötörjék.~ ~- Miért ne! - szólott 2091 6| meseországgal vette őket körül e gyötrelmes földi életben...~ ~A keringőt 2092 2| csengő hoplákkal szokta gyorsabb menésre nógatni; signor 2093 15| napjának is hírét vette, ideges gyorsasággal váltott meg egy fél Európára 2094 9| ivóbeli asztalokon; amikor a gyorsvonatot a bakonyi hegyek közepén 2095 3| valamennyien! Minő válogatott gyüjteménye halmozódott itt együvé a 2096 3| föltálaltak! Minő ragyogó gyüjteményei a pecsenyéknek, a mártásoknak 2097 6| vissza, hogy teljesen a gyüjtő-szenvedélyének élhessen.~ ~A kis kastély 2098 2| környékbeli falvakban, de alig gyül össze egyéb, mint néhány 2099 6| rózsásarcu babája náluk gyült össze táncpróbára egy márciusi 2100 1| magasságban, csak nagy távolról gyujtogatták föl a csillagokat. Elképzelhetitek-e, 2101 6| reggeli pongyolánkat és gyujtsunk lámpát a szalonban...~ ~- 2102 12| Az ebédlőben föl voltak gyujtva a mesés Gruintz-gyüjteményből 2103 11| Önök így olvasták:~ ~„Imrey Gyulának, a Kiviteli Bank Részvénytársaság 2104 11| Szeretlek, szeretlek...~ ~Gyulladnak-e a sellők földi szerelemre, 2105 16| végzetük: kiben a pálinka gyulladt meg, ki az utcán esett össze, 2106 2| istállói szolga ugyanis egy gyűrődött, vörös terítővel ékesítette 2107 7| szélesebben, mint a hullámok gyűrűje, néhány rövid perc alatt 2108 11| kacagva szól a víz hullámos gyűrűjéből:~ ~- Jőjj, várlak.~ ~A kacagást 2109 7| tartatnak a nagy püspöki gyűrűk, az aranyos egyháznagyi 2110 1| Kövér ujjain gyémántos gyűrűket hordott, mint maga az uralkodó 2111 8| legszebb asszonya az én gyűrűmet hordja, de mit ér ez, mikor 2112 12| szőlőből, s maga is ivott egy gyűszűnyit az előtte álló pezsgőből.~ ~ 2113 9| szépirodalmi hetilapot, habár illusztrációk nélkül is. 2114 2| hallgatná a kisvárosi cirkuszi habitüék udvarlását.~ ~- Föl a pohárral, 2115 11| béreltek az Operában. A habituék, meglátva az Imreyné vörös 2116 9| közepette, s a sík tenger habjain, egy pompás yacht vagy brick-goelette 2117 8| Bevilaqua hercegnő szunnyadt habkönnyü csipkéi között...~ ~A szőke 2118 15| meghagyta, hogy kilenc előtt ne háborgassák, rosszkedvüen ment föl a 2119 15| házasságom negyedik hetében háborgatna.~ ~Szinte csiklandozta a 2120 15| szólt - és most meg ezek háborgatnak a folytonos csacsogásukkal. 2121 3| legutolsó mosogató leány, akinek habozás nélkül kitették a köpönyegét.~ ~ 2122 14| hallgatunk.~ ~A szép asszony habozva fordult fiatal kísérőjéhez.~ ~- 2123 4| kosárban, a könnyü, hófehér habra, melyet sárga réztálakban 2124 4| a zellert és a ludmájas hachét. A külső konyhában csinos 2125 6| Turn-Schneckensdorf herceggel, a hadapróddal. Kis naplókönyvük be sok 2126 12| virágágyak közül, aki egy kissé hadarva üdvözölte a fenséges úr 2127 6| pompás délután, mikor a hadgyakorlatra összegyült huszárok lampionos 2128 9| másikra), gondolt fordít a hadügyekre (kettővel megszaporítván 2129 16| patétikusan szavaló öreg urat.~ ~- Hagyd, apám, nekem a munka nem 2130 9| asszonyság a gyermekágyat még nem hagyhatja el... Azonkívül hoztunk 2131 13| társaságom hirtelen abba hagyja a diskurzust, ha véletlenül 2132 3| köpönyegét.~ ~De mindez még hagyján lett volna, ahhoz a szenzációs 2133 13| és tapsait áhítjátok... Hagyjátok békén az utókort, mely szétmállott 2134 13| férfi tenne a helyemben: ott hagyom a pályát, mely számomra 2135 14| éltek együtt), de szinte hagyománnyá lett, hogy minden fiatalember 2136 12| Sondersberg nagyhercege, ősi hagyományai értelmében, lelkesen pártfogolta 2137 8| friss, fiatalos leányhang hahotázva megszólalt:~ ~- Evoé, le 2138 6| szabadult ki az aranyszőke hajából és a szalagjuk csokra ellen 2139 15| Szálanként szeretném kitépni a hajamat, hogy csak egy pillanatig 2140 8| az ő szerelmes urának egy hajaszála meggörbüljön...~ ~ ~Mikor 2141 1| amelyen parókás, libériás hajdu ült. Bezzeg az ő kegyes 2142 9| téli rabot a meleg téli hajduszobába csukják, ahol a téns városi 2143 3| sem maradt meg e bozontos hajerdőnek, amelyben valaha nem egy 2144 11| a habok között, a vörös hajfonat végig terült az ezüstös 2145 11| a sellő tartja vérvörös hajfonata fölé...~ ~ ~Dr. Raben Jenő 2146 12| körszakáll s néhány aranyos szőke hajfürt. Az első a nagyherceg rózsás 2147 11| ujjaival a doktor szőke hajfürteit és szemében felgyulladt 2148 3| el az ifju legény fekete hajfürtjein.~ ~A hosszu harminc esztendő 2149 12| rózsás arcát árnyékolta be, a hajfürtök az Adél és Sophie nagyhercegnők 2150 11| állt a sellő, fényes, vörös hajköpönyegében. Zöldes szemei csillogtak 2151 2| időben, mely a legkisebb hajlamot sem mutatta arra, hogy kiderüljön. 2152 9| készítettünk. A melankólikus hajlamu álmodozó Miklós (a beteg 2153 3| Anzelm úr kijelentette, hogy hajlandó a szerződésre. Ám kikötötte, 2154 8| kidőlt-bedőlt alföldi csárdában ül, hajléktalan betyárok tanyáján... Marcangoló 2155 9| beszélnék!) S a melankóliára hajló kedélyét még jobban leverte, 2156 10| sompolygott az ebédlőbe, aki mély hajlongások között elmondta, hogy a 2157 3| férfiu e kegyenceit mély hajlongással fogadta.~ ~Ám egy éjjel 2158 2| bohóc csontos ábrázata, a hajlott orru papagály s mind ez 2159 8| meggörbüljön...~ ~ ~Mikor Huszár hajnalfelé valahogy visszabotorkázott 2160 6| fái között most már friss hajnali szellő lopózott végig, a 2161 4| félelmével várta a szürkülő hajnalt, a főhercegnő álmosan szólott 2162 2| be a kis egyház homályos hajójába s szent áhítattal borult 2163 12| hercegnők is csak szerelmesen hajolnak meg az igazi férfiak akarata 2164 8| az én szerelmes uram egy hajszála meggörbüljön...~ ~Ki lát 2165 12| a nagyhercegi palota elé hajtatott a hotel világoskék batárján. 2166 2| borzongó arcfintorgatások közt hajtogatnak föl néhanapján. Csak a gálosvölgyi 2167 12| pohár savanykás champagneit hajtott föl egymásután. Egyszerre 2168 12| Sophie hercegnők kedvesen hajtották meg kissé előtte a fejüket. 2169 7| a hálótermet s szomorúan halad végig a szőnyeges folyosón, 2170 3| sauce-ok, a saláták s a halak reszkető gelée-i? Hol a 2171 16| jövedelmezett... Húsz ember halálából kikerült annyi, hogy te 2172 7| agg egyháznagy, várva a halált, amelynek szárnycsattogását 2173 4| a fényesség ragyogott a halántékán, mely a Danteén, Miltonén, 2174 14| csontvázhoz, s gyöngéd, majdnem hálás pillantást vetett a csontember 2175 2| eldöntését későbbi időkre halasztván.~ ~A papagály néhányszor 2176 9| szobájában), s mikor a mama halavány arcszíne még átlátszóbbra 2177 5| könyvekkel, az ötödosztályosok halaványan és megilletődve tárgyalták 2178 11| tailleját. Imrey vett egy halcsont fűzőt, amelyet kék selyemszalagok 2179 7| püspöki javadalmaknak.~ ~Haldokolva bár, a szegény egyháznagy 2180 4| önök azt akarják, hogy éhen haljak...~ ~- Miért, fenség?~ ~- 2181 3| Óh, édes Megváltóm, éhen haljunk-e hát?~ ~Higyjék vagy nem, 2182 12| nagyhercegnő előbb váltott néhány halk szót Crailsthal gróffal, 2183 7| aggodalmasan tapogatja ki az ütőér halkabbá váló verését, amíg a személye 2184 3| vidám hangokból hozzájuk hallassék valami.~ ~*~ ~A portás egy 2185 7| asszonyi lélek, de ebből mi sem hallatszik föl a tömjénfüstös levegőn 2186 1| itt a portásszobában és halld meg, micsoda bűnnel vagy 2187 11| szerencsétlent, aki a sellő szavára hallgat. Őt tehát nem vesztegette 2188 14| szamár bókjait és ömlengéseit hallgatja...”~ ~Kommerné szeme sajátságosan 2189 2| Beszélj, jámbor hívő, hallgatlak.~ ~De titkolózva, elfojtott 2190 2| is lenge fehér szoknyában hallgatná a kisvárosi cirkuszi habitüék 2191 6| szellő suhant föl a mélyen hallgató tölgyekig, melyek a kis 2192 12| tizenöt-húsz főből álló hallgatóság bizonyára még most sem felejtette 2193 16| a társaságban nagyokat hallgatott s ha megszólalt, többnyire 2194 14| elbeszélgetünk és cigánymuzsikát hallgatunk.~ ~A szép asszony habozva 2195 14| A tanár néhány percig hallgatva szívta a szivarját, s gondolkodó 2196 4| mosolyogtak vele. Szinte hallhatólag mondták:~ ~- Itt vagyunk, 2197 13| Talán köztetek van, talán hallja is, amit beszéltek róla, - 2198 6| élet kezdődik... És nem hallották, amint az öreg zongora, 2199 12| szólott, - mert már egyszer, hallottam, mikor felséges rokonomnál, 2200 9| külső világról s hírét sem hallva az ujságoknak két álló héten 2201 3| Minő válogatott gyüjteménye halmozódott itt együvé a tokák legpompásabb 2202 9| fölött. A mama a névnapjaimra halmozott el cukrokkal, könyvekkel 2203 3| szakácshoz s hizelgő ajánlatokkal halmozták el; miközben sóvárogva gondoltak 2204 13| Irok, mert különben éhen halnék, de ha csak egy rongyos 2205 6| tudtad, hogy nem szerettél,~ Hálódba mért kerítettél?~ Elvett 2206 12| csakhamar mély bókot vágott a hálóinges nagy ember előtt.~ ~- Egy 2207 15| kérdezte Terka.~ ~- A hálóinget.~ ~Hangosan dobáltak ide-oda 2208 15| májusi tündér, a Katona úr hálóingét keresi, hogy hirtelen úgy 2209 15| Nem hiányzik-e egy gomb a hálóingről nagyságos asszony? Ha hiányzik, 2210 2| mint néhány tojás, egy halom zöldség s egy-két hordócska 2211 11| esett a renaissance-stílü hálószobában, ahol rózsaszínü függönyök 2212 16| következő pillanatban eltünt a hálószobából. Bella sóvárgó pillantással 2213 16| valószínütlen vendég nem kopogtat a hálószobája ajtaján.~ ~A szőke, hófehér 2214 16| csak ott termett megint a hálószobájában...~ ~- Te vagy? - kiáltott 2215 6| kilenc felé már bevonultak a hálószobájukba. A jó Isten tudja, hogy 2216 11| volna mindent, a renaissance hálószobát, a színházak plüssét, a 2217 7| délben, a rezidencia nagy hálótermében haldoklott az öreg püspök. 2218 1| palotájának ugyanazon a napon volt halottja, amelyiken én, szegény, 2219 9| korom legjobb barátja, egy halvány, komoly, öröklött mellbetegségben 2220 1| És miért? - kérdeztem halványan s a térdeim megcsuklottak 2221 7| seprőbajuszu parádés kocsisok s a halzsiros majorságbeli cselédek, mind-mind 2222 9| nyomdát és a papirmasszát hamar megvásároltuk (három tollat, 2223 4| Szemeit egy gourmand hamisítatlan élvezetével zárta le, nyelvével 2224 15| után fölkelünk, mert még Hanfstaengnél is rendbe kell hozni az 2225 9| arannyal ékes házak egyetlen hanggal sem árulták el, hogy bennük 2226 15| tévedésről szó; a Terka hangját hallotta. Terka itt volt 2227 15| az első szó, mikor tompa hangok ütötték meg egyszerre a 2228 3| ágyukban, nehogy a vidám hangokból hozzájuk hallassék valami.~ ~*~ ~ 2229 3| éjjel a jó páterek gyanusabb hangokra ébredtek föl. Hegedük, bőgők 2230 12| emelvényre.~ ~Affektálva hangolta pár percig drága koncerthegedüjét, 2231 2| mást, mint a kacér, csengő hangot, mely édesen fúródott a 2232 6| Vacsora közben borongós hangulat uralkodott, a báró szótlanul 2233 9| a Faubourg-Saint-Germain hangulata csapta meg az embert, a 2234 4| kiérzett valami a vaj átsuhanó hangulatából. Analizálni lehetetlen lett 2235 9| családok tartózkodó csöndje. Hangulatos, finom téli kép volt; egészen 2236 14| farsangiasan vidám és mámorító hangulattal volt tele... Jávor rágyujtott 2237 12| WILLY, a moszkvai udvari hangversenymester egyetlen föllépését, örvendetes 2238 12| emlékezett meg a berlini császári hangversenyről, ahol először volt alkalma 2239 12| karácsony hetében a nizzai hangversenyterem összes vendégeit elbűvölte 2240 14| Mikor utoljára láttam, ugyan hány éve is ennek, mondja csak?~ ~- 2241 12| hangversenyét, mester...~ ~Willy hanyagul bólogatott.~ ~- Zongorázik, - 2242 13| látszott, hogy elérkezett a hanyatlás ideje és a szegény Csik 2243 16| félig ébren, félig álmodva hánykolódott selymes plumeaui között, 2244 16| hozzá:~ ~- Jó voltál-e, nem haragítottál-e meg senkit? - kérdezte halkan 2245 14| vonakodásnak, a pillanatnyi haragnak, csók és ölelés lesz a vége... 2246 15| vagyok a boldogságának. Ne haragudjék hát, ha ilyen szokatlan 2247 7| csepp cognacot...De im! a harangok megszólalnak s a vár összes 2248 4| kápolnában tizenkét órát harangoztak.~ ~Baur, a kormánytanácsos, 2249 7| aranyos papi süvegében, harangzúgás közt kerülje meg a biboros 2250 7| kékruhás leánykáit s hallják a harangzugást, az éneket, az öreg címzetes 2251 4| vette az ajkai közé.~ ~De harapás közben egyszerre megállott.~ ~ 2252 5| tizenötéves korában is hosszu harisnyában járatnak. A fiu, aki csattos 2253 12| magában.~ ~- Abban a nyomorult harmademeleti szobában, ahol a gyerekéveimet 2254 11| szemüket és mindannyian harmadiknak érkeztek be. Mikor délben 2255 3| sirbolt vasajtaja mellett, már hárman is odacsatlakoztak az elárvult 2256 14| asszony kipirulva, amikor hármasban az utcára kiértek.~ ~Jávor 2257 10| Akkoriban közelebb állt a harminchoz, mint a negyvenhez, de ő 2258 6| hogy gyermekségük tiszta harmóniájának, ezüstös kacagásuknak, a 2259 2| udvari akrobatája”, egy régi harmonikát szedett elő valamelyik sarokból. 2260 11| tejáruló asszonynál, de a háromforintos szobácskában hercegkisasszonyokról 2261 4| főherceg tegnap jött vissza háromhetes főfelügyelői szemléjéről. 2262 9| Bakonyban dulnak, amikor a havat harsogó szél fujja hegyeken-völgyeken 2263 1| kinyitotta a kapu szárnyát. Egy hasadéknyira beláthattam a mennyországba. 2264 1| megrémültem! Remegve szóltam be a hasadékon, mint egy bűnben talált 2265 8| orvos csak okosabb hijján használ. A Clarey-féle theoria az 2266 4| Félkettőig talán jön egy használható ideája. Bátorság!~ ~Otthagyta 2267 2| istenfélő lelket a saját hatalmába keríteni.~ ~*~ ~Mikor a 2268 8| lelkét egy természetfölötti hatalom olykor összevissza cseréli 2269 9| volt az ő mozdulatlan lova hátán, mint valami muszka poroszló 2270 3| magányos palotáikban odahaza, határozott szükölködésre voltak kárhoztatva, 2271 2| amiért a felesége kedélyesen hátba csapta.~ ~- Oh, atyám, ments 2272 11| négyéves korában a szomszédék hatesztendős fia letaszította érette 2273 13| A vén ujságíró ezzel hátradőlt megint a karosszékében és 2274 7| virágcserepes ablakok mögött, a hátsó bejárat valamely elrejtett 2275 13| lakására térve, borzongó háttal így szólott magában:~ ~- 2276 4| vagyunk végre. A művész hattyudala vagyunk, a legnagyobb mű, 2277 4| vén Nickelsdorf a legszebb hattyudalt alkotta meg ezúttal mindazok 2278 12| Mindnyájan meg voltunk hatva, - mondta a nagyherceg, - 2279 9| Bakonyban dulnak, amikor a havat harsogó szél fujja hegyeken-völgyeken 2280 11| nem sokáig fogunk mi élni havi huszonöt forintból...~ ~ ~ 2281 7| látszott minden; a nagyprépost háza fölött szinte mosolygott 2282 15| München öreg tornyai és házai között.~ ~ ~ ~ 2283 14| Jávor később egészen hazáig elkisérte a mindjobban elérzékenyülő 2284 7| aranyozta meg a vár szürke házait, a szentháromság szobrai 2285 10| folyó körül gubbaszkodó házakra, melyek szinte félve lapultak 2286 11| Leteszem a doktorátusokat és hazamegyek gyakorlatra a vármegyéhez.~ ~ 2287 12| fogadta az udvarias bókokat. Hazamenet pedig, mikor feltürt gallérral 2288 11| forró őszi estén.~ ~Mikor hazamentek, Margit diadalmasan vetette 2289 15| nagynéni vagy egy ügyes házasságközvetítő kihalászta Katona urat az 2290 15| ahogy én is kidobnám, aki a házasságom negyedik hetében háborgatna.~ ~ 2291 8| porontyommal együtt... Asmodei, a házasságrontó ördög, az én lelkemet bujtatta 2292 3| kocintgatások közt éltették a hazát, a kolostort, az egész világot? 2293 6| hivatalnok. - Egy időben a Házba is beválasztották, de volt 2294 14| jóvoltából a gazdag és előkelő házhoz bejuthatott. Hányszor falta 2295 11| toalettekről gondoskodjam.~ ~A háziasszonytól kölcsönkértek egy centimétert 2296 10| szó, ugy-e? - kérdezte a házigazda mosolyogva.~ ~- Öreg satrapáról? 2297 10| zavartan néztek egymásra, de a házigazdában csakhamar úrrá lett a gáncs 2298 9| odaadták emlékül. Mikor a háziorvos, a kopaszfejü megyei fizikus, 2299 12| tűzte mellére a sondersbergi házirend elsőosztályu, gyémántos 2300 3| világ legszeretetreméltóbb háziurát.~ ~A szakács később imponáló 2301 14| elérzékenyülő Kommernét, s a míg a házmester ajtót nyitott, még egy utolsó 2302 9| mindenki úgy szeretett ott a háznál, mintha a saját fiuk lettem 2303 8| fölvirradtak. Terka ideges, házsártos, türhetetlen volt s Huszár 2304 14| kopott ágait nézte. Bár a háztetőket csillogó hószilánkok fedték, 2305 7| való izgatottság, mely a háztetőkre, a lámpák oszlopaira kergeti 2306 14| udvarias, de szemtelenül hazudik... Tizenöt év egy asszony 2307 6| piszkos, az önző, a rút, a hazug élet kezdődik... És nem 2308 12| el ráadásul a Beethoven hegedü-hangversenyét.~ ~A nagyhercegnők mámorosan 2309 12| összes vendégeit elbűvölte hegedüjátékával, visszafelé átutazott a 2310 12| gyönyörködni a Sauters Willy hegedüjében. Akkor Vieuxtempstől játszott 2311 3| gyanusabb hangokra ébredtek föl. Hegedük, bőgők hangjai törtek át 2312 12| hogy ezidőszerint első hegedüse Európának. Fájdalom, ez 2313 1| között, ahonnan a legmagasabb hegy is akkora, mint egy vakandtúrás. 2314 9| havat harsogó szél fujja hegyeken-völgyeken át, amikor a szegény vásárosok 2315 9| ablakon a hóval borított hegyekre s a távol, szürke látóhatár 2316 8| sem vett eddigelé a tolla hegyére...~ ~Bevilaqua herceget, 2317 10| szakadékban, a ködbe vesző hegyormok alatt. A fehér viskók közül 2318 2| kiáltott a fráter felé:~ ~- Hej, tisztelendő úr, álljon 2319 12| csillogott a narancs vörös héja, aranyoszöld szőlőfürtök 2320 10| mondta udvariasan - az a hely, az asztalfőn, az öné. És 2321 4| szakács megrémülve ugrott föl helyéből.~ ~- Kegyelmes úr! - sóhajtotta 2322 1| válaszolt:~ ~- Nem itt a helyed, szegény barát, a mennyek 2323 13| becsületes férfi tenne a helyemben: ott hagyom a pályát, mely 2324 9| írásbeli dolgozata hivatott helyen nagy feltünést keltett.” 2325 5| Mindenki dideregve ült a helyén, attól félve, hogy a sors 2326 12| meghajtotta a fejét.~ ~- Helyes, - mondta lekötelező jóindulattal, - 2327 13| legszebb rapszódiákat... Akár helyeslitek, akár nem, azt mondom, hogy 2328 13| nyilvánossággal...~ ~A többiek helyeslőleg bólogattak, csak egy igen 2329 12| nagyhercegnő mellett jelölte ki helyét az asztalnál. Amíg a lakáj 2330 3| dolog volna, ha az öreg helyettes püspök az eset felől értesülést 2331 7| koporsót, amelynek fölibe helyezik az elhunyt egyháznagy aranyos 2332 2| fűtő, szokott volt eléje helyezni odahaza! Oh, ez a fiu kitünően 2333 2| mindenestől az asztalra helyezte a lábast, mely finom, illatos 2334 5| szeptemberi napon Veszprémbe helyezték át a nyitrai rendházból, 2335 3| lakásában azonnal virágokat helyezzenek s a Figaro-t, mely nélkül 2336 3| konyhát és a kolostor egyéb helyiségeit, Anzelm úr kijelentette, 2337 14| legutolsó sorában, mert jobb helyre, fájdalom, nem tellett... 2338 2| A szegény Szilveszter helyzete valóban borzalmas volt itt 2339 12| a nagy költő III. Albert Henrikhez intézett annak idején Weimarból. 2340 8| keresztet vetve dadogta:~ ~- A hercegasszony medaillonja...~ ~A szőke 2341 6| állu Turn-Schneckensdorf herceggel, a hadapróddal. Kis naplókönyvük 2342 11| háromforintos szobácskában hercegkisasszonyokról és tündérekről írt ötfelvonásos 2343 8| végeztetett ki a szép Bevilaqua hercegnében, mert a vérpadon már nem 2344 8| szomjasan nézte a pihenő hercegnét, így kiáltott föl diadalmasan:~ ~- 2345 9| terének szürke kőszobra fehér hermelin bundában ékeskedett; mikor 2346 2| aprított egy bádog lábasba; Herr Christián, a „vasember”, 2347 8| Így beszélt a gonosz hetaira, - folytatta Clarey doktor, - 2348 9| pompájában! Mikor a mult hetek egy reggelén fölébredtünk 2349 5| osztályra...~ ~Még az első hetekben történt, szeptember végén, 2350 9| Aztán sokáig nem láttam, heteken át; csak egyszer, a tavasz 2351 9| különböző volt; a nagymama hetenkint egy névvel ellátott csokoládé-tortát 2352 1| cipelésében, mint ezen az áldott hétfői napon.~ ~ ~ ~ 2353 9| haragos förgeteg s aztán két hétig se ide, se oda, ha csak 2354 16| hogy egy pikáns francia hetilap legújabb számát elolvassa. 2355 11| forintért dolgozott egy hetilapnál s borzas haja volt és kissé 2356 9| várhat egy szépirodalmi hetilapot, habár illusztrációk nélkül 2357 9| amikor a szegény vásárosok hétszám rostokolnak egy-egy elhagyott, 2358 11| elvonult a világ elől és hat héttel később egy tarkarokolyás 2359 13| magába szivott?... A vita hevében többnyire ügyet se vetettek 2360 3| Anzelm úr!~ ~Néhányszor hevesen járta végig a kis szobát, 2361 8| vőlegénykori álmai, amikor hevülő szívvel gondolt a velencei 2362 13| számára született... Fiatalos hévvel vetette bele magát a kis 2363 13| mondanátok, hogy a gőzvasút elől hiányozhatik a mozdony, mely a kocsikat 2364 9| oda a többiek, hogy ki se hiányozzék...~ ~S nekem, egy-egy pillanatban, 2365 15| hálóingről nagyságos asszony? Ha hiányzik, varrja föl, mert Katona 2366 15| volna átkiáltani:~ ~- Nem hiányzik-e egy gomb a hálóingről nagyságos 2367 3| teendőtől föl van mentve.~ ~- Ez hiba, mert a tétlenséget nem 2368 5| szomoruan, - aki egyetlen hibáért szekundát ír.” És mivel 2369 8| szélességü utcákon, az apró hidak karfájáról egy percre végigsuhant 2370 11| hajnalban, a vasúti összekötő hídról a Dunába ugrott. Ugyancsak 2371 14| kellene mondanom: Tanár úr, de higyje el, nem megy rá a nyelvem... 2372 3| Megváltóm, éhen haljunk-e hát?~ ~Higyjék vagy nem, de a gvárdián, 2373 1| tornyaitok fölül és a szívem, higyjétek el, nem volt egészen fájdalom 2374 8| amit az orvos csak okosabb hijján használ. A Clarey-féle theoria 2375 15| elhitetni. Egy reggel a himenhirek közt olvasta, hogy Terka 2376 1| lakott? Hat fehér ló húzta a hintaját, amelyen parókás, libériás 2377 3| szakács kegyeit kiérdemelni s hír szerint néhány kanonoki 2378 13| után a szerkesztő külön hírben figyelmeztette olvasóit 2379 12| farsang táján öles betükkel hirdették SAUTERS WILLY, a moszkvai 2380 7| végig jár a szomoru eset híre: meghalt a püspök, a szegény 2381 9| megérkezését a személyi hirek közé igtattuk... A fontosabb 2382 7| benne lesz holnap abban a hirlapi referádában, mely a szegény 2383 12| tehetsége gyorsan fölemelték a hírnév magaslatára, koncertjein 2384 12| szintén türelmetlenül várják a hírneves művész hangversenyét.~ ~ 2385 3| melyeknek kilenc vármegyében hírök futott.~ ~Az izraelita földesúrnak, 2386 7| sajnálkozva suttogták a nevezetes hírt: haldoklik a püspök!~ ~A 2387 9| a szél egész nap rémítő históriákat dudolt be, s melynek hátulsó 2388 8| kezdett.~ ~- Haha, talán azt hiszed, hogy nincs szemem...~ ~ 2389 8| előtt, én a legutolsó betűig hiszek benne. A velencei tanács 2390 2| Szilveszter, hát te még hiszel az emberek jó szívében?~ ~ 2391 16| Ez vajjon komolyan azt hiszi, hogy elég, ha a nagy szemeit 2392 13| bántja a hiúságát, ha azt hiszik felőle, hogy együgyüvé lett... 2393 8| szeszélyek kútforrásairól, a hisztériáról úgyszólván annyit sem tudunk, 2394 14| pompás!... Nem csodálnám, ha hiteles bulletinnel igazolná, hogy 2395 8| öltem meg a csábítót, a hites felesége alakjában... Az 2396 8| belőlem a rejtelmesben való hitet, mert a mi boncolókésünk 2397 14| harmadik szobában...~ ~Jávor hitetlenül nézett a szép asszonyra, 2398 16| franciául gagyogj... Ők hitványul elpusztultak, de belőled 2399 8| állt, hanem a régi, szelid hitves, aki az életét is föláldozta 2400 13| azok se voltak kevésbbé hiu emberek, mint mi, akik egy-egy - 2401 13| nincs igaza... Minden író hiú, a legnagyobb épp úgy, mint 2402 13| akiktől idegen minden emberi hiúság: épp oly együgyü dolgot 2403 13| írja papirra, ha emberi hiusága nem sarkalja rá... Beszéljetek 2404 15| illik a maga üressége és hiúsága...~ ~Nyitray azonban nem 2405 13| író, akinek nem bántja a hiúságát, ha azt hiszik felőle, hogy 2406 16| keresed, hanem a vétkes, a hivalkodó, a bűnrecsábító csillogást...~ ~ 2407 6| mondta egy miniszteri hivatalnok. - Egy időben a Házba is 2408 1| egy délutánra az ő istenes hivatásáról. A szegény fráter, aki azon 2409 2| örökké?~ ~A csacsi, aki szent hivatását már tizenhat év óta teljesítette 2410 16| megdöbbenve.~ ~- Nem, mert az én hivatásomnak vége... Holnaptól fogva 2411 9| német írásbeli dolgozata hivatott helyen nagy feltünést keltett.” 2412 16| gyermekem.~ ~- Nagyon kérlek, hívd meg ma ebédre azt a fiatalembert... 2413 14| összehasonlító szerelem híve vagyok... Azé a szerelemé, 2414 2| idézi az egyház e kőszívü híveit s szigorúan kérdezi tőlük: „ 2415 6| katona, jószágigazgatónak hívja a birtokára.~ ~- Így hát 2416 2| víz.~ ~- Ugyan, Callioni, hívjuk be, míg az eső eláll!~ ~ 2417 9| Azok odaát mind magukhoz hívnak... Mintha már nem volna 2418 11| szólt:~ ~- Margitnak foglak hívni, mert Margitról énekeltem 2419 2| válaszolt:~ ~- Beszélj, jámbor hívő, hallgatlak.~ ~De titkolózva, 2420 4| Nickelsdorf halhatatlan rudacskái, hivogatólag szembe mosolyogtak vele. 2421 2| sem tudott az önző világi hivságok felől s álmában szinte hallani 2422 12| hizelgő bókok kíséretében hívta meg a nagyhercegi palotába. 2423 9| madárkát, akit Edithnek hívtak, egy nap virágos koporsóba 2424 9| jóakarat jele volt. Mindannyi hizelgett nekünk, biztatott bennünket: „ 2425 9| s a szegény anyja minden hizelkedése teljesen kárba vesztek nála. 2426 9| szalónjában, amellyel pár hó alatt az egész világóceánt 2427 13| végét: ez az eset se a maga hóbortos elméletét igazolja. El fogom 2428 9| a kis Mikoló... meg az a hódító, erős illat, amit a koporsó 2429 13| ment, hogy a vazallusai hódolatát fogadja: úgy tetszett neki, 2430 9| vállalkozni. Az előfizető úr vagy hölgy köteles volt azonnal végigolvasni 2431 14| magas, fejedelmi termetü hölgyre esett, aki egy tizenhat-tizenhét 2432 5| egész testében remegve, hörgő hangon kiáltotta:~ ~- Meghalt?~ ~- 2433 10| tamáshalmi őrháznál, s mivel a hóesés még mindjobban fokozódik, 2434 9| messzelátó ablakon át a távoli hófedte vidéket... A látóhatár széle 2435 9| végletekig. A Schmidt Kristóf, Hoffmann könyvei nem kellettek; hanem 2436 14| olyan bulletinnel, mely a hőfokát, a szívedobbanásait, a lélekzetvételeinek 2437 9| tudniillik átjárókat vágat a hóhegyeken keresztül az egyik járdáról 2438 8| néztek arra mindannyian, a hóhérlegények fölágaskodtak a vörös pódiumon 2439 11| Kelenföld táján, csillogott a hold és a habok ezüstös fényben 2440 8| hangtalan, oly rejtelmes volt a holdfényes viziváros, misztikus árnyékok 2441 14| Az, hogy többé már nem a holdsugaras sóhajtgatás, hanem az úgynevezett 2442 11| fehér teste megvillant a holdsugárban. Imreynek elfogódott a szíve, - 2443 6| nézték a tavon reszkető holdvilágot, az urak szentimentális 2444 11| kvartalakban bocsátotta ki őket, hollandi merített papiron.~ ~A költő 2445 13| története az egyetlen fehér hollónak, akit hosszu életemben megismertem...~ ~ 2446 12| a Kék keselyü- és a Zöld hollórend, vagy a jó ég tudja, hogyan 2447 13| meghasonlott író összecsomagolta a holmijait: némi fehérnemüt, egy becsületben 2448 14| méltóságod szívében, de holnapra hideg, szürke, közömbös 2449 16| én hivatásomnak vége... Holnaptól fogva nagy leány leszel, 2450 10| üveges verandán az esti homály lassanként az egész világot 2451 15| Katona urat az ismeretlenség homályából, Terkáéknál föltették az 2452 14| csillagsugaras éjszakában, melynek homályát a keleti pályaudvar felől, 2453 9| téli alkony be nem fedte homályával az egész vidéket. Komoly 2454 9| siklanak tova a gyémántfényü hómezőkön. A kerepesi-prospekt szemfüles 2455 4| Nézzétek, micsoda glória van a homloka körül!~ ~Az volt, igazi 2456 8| lelkesedve csapta föl a homlokáról. Oly titokzatos volt ebben 2457 14| föl magamban, mialatt a homlokomat hideg verejték borította 2458 8| csatornán, a kísérteties paloták homlokzatán, az aranyos oszlopokon. 2459 8| tegnap még fehérebb volt a hónál, amikor az én szerelmes 2460 9| szerkesztői foglalkozás hónapokig boldogokká tett bennünket. 2461 3| tisztelt barátom, csak három hónapon át.~ ~- S az év többi részében?~ ~- 2462 9| kilenc óra felé is. A szitáló hópelyheken át idáig feketéllettek a 2463 2| kocsihúzó lovat, csengő hoplákkal szokta gyorsabb menésre 2464 8| asszonya az én gyűrűmet hordja, de mit ér ez, mikor néha 2465 2| halom zöldség s egy-két hordócska savanyu, zamattalan bor, 2466 3| ötödrész századot töltött a hordók és dongák közt, aki a pincebeli 2467 7| csapolja meg a penészes hordókat, mert mindez egyszerü staffage 2468 3| kivánatossá, melyből egy egész hordót őrizett a kolostor kincseket 2469 1| ujjain gyémántos gyűrűket hordott, mint maga az uralkodó fejedelem. 2470 4| a kukták lélekzet nélkül hordták ki a szükséges anyagokat. 2471 9| köröndjén, ahol a nagy fehér hóréteget még nem szántotta föl a 2472 9| bámult-bámult ki a messze hórétegre, amíg csak a kora téli alkony 2473 7| mialatt a fejét sötéten horgasztja le - önkéntelenül is az 2474 13| Tatárnak hívják a történetem hősét. Csik előkelő író volt, 2475 14| amíg egy elérhetetlen álom hősnői, s rögtön, szétoszlanak, 2476 11| voltak. Minthogy Raben már hosszabb idő óta intim barátságban 2477 1| megérkeztem. Fáradt voltam a hosszadalmas utazástól, de azért levertem 2478 2| erdőben, a kifehérlő út hosszán, egyetlen kocsit sem látott. 2479 10| megdöbbenve nézte a képet, majd hosszasabb tünődés után a boltba is 2480 12| Európának. Fájdalom, ez a szőke, hosszuhaju fiatalember maga is el volt 2481 13| akik megütődve néztek a hosszukás törzsasztal felé. Egy nagyon 2482 2| belátszott egy percre a csacsi hosszúkás feje, mely komolyan, szemrehányólag 2483 14| Bár a háztetőket csillogó hószilánkok fedték, Jávor tanár úgy 2484 8| őket a víz partján fekvő hotelbe, amelyből néhány évszázad 2485 9| térden felül borította a hótömeg, a szél fujt, mint valahol 2486 8| borult a lelkére. Mit tudta, hova megy? Csak ment, sietve, 2487 9| bámultunk ki az ablakon a hóval borított hegyekre s a távol, 2488 5| kaláccsal megkinálta volna, - hozd el holnap az édesanyád arcképét, 2489 7| mondhatatlan melegséget hozna a halál zordon levegőjébe, 2490 15| Hanfstaengnél is rendbe kell hozni az acélmetszetek dolgát.~ ~ 2491 6| A városból cigányzenét hoztak és a filagóriában meg a 2492 14| egy erős éther-injekcióval hoztam volna mozgásba a vérem keringését...~ ~ 2493 9| hagyhatja el... Azonkívül hoztunk entrefilé-kat arról, ha 2494 13| azzal, hogy nyilvánosságra hozza őket. A világnak azok voltak 2495 11| Tizian-színü haja szinte hozzátartozott a Stefánia-út szépségeihez, 2496 7| Urunk!” S magukban rögtön hozzáteszik: „De mi lesz holnap, ha 2497 2| szent mondás után, azonnal hozzátette:~ ~- Jézusom, micsoda társaság 2498 1| különös álmot, mert az Ur szól hozzátok belőle. Minden kövér kappannal, 2499 13| azt mondom, hogy csak a hülyék és az opportunisták becstelenítik 2500 13| Bizonyára ön se tartja őket hülyéknek, pedig ugyebár mindent leírtak, 2501 8| Én gyilkoltam meg, akit hütelenül elhagyott a nyomorult, porontyommal 2502 14| barátságosan.~ ~Az asszony hüvösen nézte végig.~ ~- Az vagyok. 2503 12| Sophie nagyhercegnők, a hugaim, szintén türelmetlenül várják 2504 12| A nagyherceg bemutatta a hugainak, s egy öreg, fehérhaju dámának, 2505 12| elmerülve csevegett a fiatalabb hugával, ő óvatosan tépett le egy 2506 9| hogy ő nemsokára elmegy a hugocskája után s megint érzik itt 2507 9| jobban leverte, mikor a kis hugocskáját, ezt a kis szőke, vidor 2508 5| halt meg, mikor Erzsike hugocskám született...~ ~Szedenich 2509 2| végig a fák között.~ ~- Huh! Ennek a fele sem tréfa, 2510 16| félig-meddig megtelt emberi hullákkal, hogy tebelőled finom és 2511 7| mindig szélesebben, mint a hullámok gyűrűje, néhány rövid perc 2512 13| A vita mind nagyobb hullámokat vetett, amikor végül az 2513 6| küldtek a távolról csacsogó hullámoknak. A lármás budapesti asszonyok 2514 11| sellő kacagva szól a víz hullámos gyűrűjéből:~ ~- Jőjj, várlak.~ ~ 2515 4| Csupa közönséges sablonok hullámzanak a lelkemben.~ ~A gróf szánalmat 2516 8| olykor minden ok nélkül hullámzani kezd, mint némely csodálatos 2517 12| nézett az embereknek alatta hullámzó millióira. Mikor egy-egy 2518 13| ablakából nézte a szomorúan hulldogáló novemberi esőt...~ ~Eleintén 2519 8| könyörgésemet és most ime, porba hullt a gyalázatos teremtés feje... 2520 8| ajándékozott neki valaha, a Hungáriabeli kisterem bizalmas táncestéi 2521 8| elmondták neki, bágyadtan hunyta le a szemét.~ ~- Álmodom, - 2522 14| jóformán kiürült, egészen oda hurcolkodott az asztalhoz, s a pincérek 2523 4| muzsája, mely eddig mindenha hűséges volt hozzá, most makacsul 2524 10| mesebeli szárnyak, melyek huss, elröpítenek magától...~ ~ 2525 4| műértő pillantást vet a véres hússzeletekre (a kis Theodora Annunciata 2526 3| volt hasonló dusálkodás.~ ~Husvét előtti hétfőn, körülnézve, 2527 7| kiváncsi szeme elől. Csak husvétkor látták őt, midőn a fényes 2528 7| mindez egyszerü staffage a husz kanálnyi tea mellé, amire 2529 10| csakugyan nem igen látott. Húsz-huszonkét évesnek látszó fiatal asszony 2530 6| mikor Miska, a báró volt huszár-inasa, az utolsó tányért is leszedte, 2531 8| szeszélyes asszonyokról.~ ~Huszárék, végighallgatva az olasz 2532 8| idegen mosolyogva nézte s Huszárnak úgy tetszett, hogy ez a 2533 14| kékatillás, kipirult, pezsgőző huszárönkéntesek szomszédságában.~ ~A tanár 2534 8| át a holt laguna vizét. Huszárt hirtelen elkapták az egyedüllét 2535 7| bástya felől egy délceg huszártiszti egyenruha csörtetett fölfelé. 2536 5| főtisztelendő úr Nyitrán huszonhárom fiút buktatott meg az ötödikben 2537 15| tudta, mit eszik, mert a huszonkétórai utazástól megernyedt idegei 2538 14| Kommerné már túl volt a huszonötödik életévén; most tehát közel 2539 15| életéből, ha így szólhat a hűtelen leányhoz:~ ~- Szálanként 2540 2| csacsija csöndes nyugalommal huzigált tova az erdőszélen, sopánkodva 2541 7| szövegét várja, kuporodva huzódik meg az egyik folyosói széken. 2542 9| barlangjaiban meg lehetne húzódni éjszakára, az amerikai pampászokban, 2543 3| raktak a fülükbe s félénken húzódtak meg ágyukban, nehogy a vidám 2544 9| életüket s nyolcával-tizével huzódva meg éjszakára az ivóbeli 2545 14| cigány régi magyar nótákat húzott, s a füstös levegő farsangiasan 2546 11| sellő besuhant, kissé fázva huzta össze vörös haján a zöld 2547 8| Magyarországba!...~ ~Közelebb huzták egymáshoz a széküket, koccintottak, 2548 4| divánasztalt a pamlag elé húzták s a főhercegasszony fölemelkedett 2549 12| híres Goethe-emléket és I. Albert Henrik nagyherceg 2550 12| előadásokat tartottak, s az ibolyakék udvari páholyból estéről-estére 2551 5| a papi pályán és Haller Idától nem maradt más emléke annál 2552 5| vajaskenyeret majszoló Haller Idával... Beszédbe elegyedtek és 2553 4| talán jön egy használható ideája. Bátorság!~ ~Otthagyta a 2554 16| Ha munkás ember volna az ideálom, akkor egy ácsmesterhez, 2555 4| búcsút vett tőlem. Nincs egy ideám, nincs egy ihletett pillanatom. 2556 4| főhercegnő unatkozva szólott:~ ~- Idebenn fogom meginni!~ ~A kis divánasztalt 2557 15| huszonkétórai utazástól megernyedt idegei ez estén még jobban zaklatták, 2558 11| hideg és tekintettel gyönge idegeimre, az orvos megtiltotta a 2559 9| elmaradt a posztról, melyet idegenszerü csönd vett körül az egész 2560 8| rögtön felköszöntötte az idegent:~ ~- Ha nem haragszik, éltesse 2561 14| Az asszony még mindig idegenül pillantott rá, de egyszerre 2562 13| életösztöne: érezte, hogy az idegessége elpusztult, s hogy ismét 2563 14| Lehet, hogy csupán az én idegrendszeremre hat ilyen erővel, de bizonyos, 2564 5| mikor a pécsi szemináriumból idelátogatott Veszprémbe s egy délután 2565 3| rémületes konsternációt idézett elő ez a bűnbe tévedt férfiu, 2566 2| az Ur egyenkint maga elé idézi az egyház e kőszívü híveit 2567 8| gondolt a velencei hotel idilljére. Oly szomorúan furcsa volt, 2568 2| meghúzódhatna. A csacsi, amely időközben szintén felébredt, bámészkodva 2569 3| Emésztési zavarok?~ ~- Időnkint.~ ~Ez döntött. Anzelm úr 2570 13| Ki ő, mi lehet, mennyi idős? Nős-e vagy nőtelen, tud-e 2571 10| képe ezzel a fölírással: † Idősb Jobbágy Miklósné. Az öreg 2572 12| illusztrált lapokban: Adélt, az idősebbet, kombinációba is hozták 2573 14| pletykáztam, csakhogy az időt valamivel agyonüssem...~ ~- 2574 3| ebédek voltak azok, amiket ez időtől fogva a sötétbarna refektoriumban 2575 4| műveiket megalkották. Az ifjuság; az erő, az ambició utolsó 2576 3| kastélyában töltötte el Anzelm úr ifjuságának legszebb napjait; hófehér 2577 9| illatos kis szalónjában s igaz, hogy csak a zárt folyosón 2578 11| kezét, s így beszélt az igazak őszinte meggyőződésével:~ ~- 2579 2| az utazó cirkusz-társaság igazgatója, csodálkozva tekintett ki 2580 11| Kiviteli Bank Részvénytársaság igazgatójánál...~ ~A direktor svájci ember 2581 13| maga hóbortos elméletét igazolja. El fogom mondani a fehér 2582 14| ha hiteles bulletinnel igazolná, hogy csakugyan szerelmes 2583 1| kinyilatkoztatásokat, az Isten örökös igazságait te romlott karalábéért, 2584 9| éjjeli bakterek számát), s az igazságszolgáltatást sem feledi ki a programjából ( 2585 1| zarándoklásod alatt. Hát az Ur szent igéiért te csenevész sárgarépát, 2586 1| vesztegetted az Ur szentséges igéit. A kinyilatkoztatásokat, 2587 11| kilencedik kerületben. Nem igérek sokat, mert huszonöt forintból 2588 14| titkot, de előbb meg kell igérnie, hogy nem haragszik érte...~ ~- 2589 8| Haha, valaha azt igérted, hogy meghalni is kész volnál 2590 9| megérkezését a személyi hirek közé igtattuk... A fontosabb hireket, 2591 2| a csacsi vidám ügetéssel igyekezett a kolostor felé, a szegény 2592 3| vidéki klerus vetélkedve igyekeztek a szakács kegyeit kiérdemelni 2593 4| Nincs egy ideám, nincs egy ihletett pillanatom. Csupa közönséges 2594 8| között, amikor egy napon ijedt futkosás törte meg az aranyos 2595 16| De csakhamar elmult az ijedtsége: a küszöbön egy régi és 2596 14| nyilnak s édes, részegítő illatok suhannak be szomoru agglegény 2597 13| tavaszi estén. Egy ideig, az illatoktól becsípve, járt föl- s alá 2598 2| tölgyek nedves levelei édes illattal töltötték meg a levegőt. 2599 14| mindegy, - szólt a gyerek illedelmesen. - Ha a néni úgy parancsolja, 2600 14| Bocsássa meg, hogy olyan illetlen vagyok és így egyszerűen 2601 15| ostobasága mellé kitünően illik a maga üressége és hiúsága...~ ~ 2602 9| szépirodalmi hetilapot, habár illusztrációk nélkül is. A munkatársak 2603 14| egy édes, egy poétikus illuzióval szegényebbé... A valóság, 2604 13| véghetetlenül messzire van tőlünk... Ilyenforma kérdések fölött vitatkoztak 2605 15| csalni a felesége mellől. Ilyenformát gondolt magában:~ ~- Valami 2606 7| utolsó csepp cognacot...De im! a harangok megszólalnak 2607 12| hercegnő, hogy egész lelkemből imádjam?”~ ~A hercegnő elolvasta 2608 10| együtt egész délelőtt ott imádkozott az úrasszony ravatalánál, 2609 12| részéről is szenvedélyes imádói a zenének. A hangversenyt 2610 7| ferencrendi barát fog csendes imát mormolni, a kis vánkost, 2611 2| mind, akik most celláikban, imazsámolyukon térdepelnek. Az ablaküvegen 2612 16| apám, nekem a munka nem imponál... Ha munkás ember volna 2613 3| háziurát.~ ~A szakács később imponáló komolysággal mondta:~ ~- 2614 7| középpontja ez a zöldredőnyös, impozáns palota volt, e középkorias 2615 12| fogatba, így szólt néha az impresszáriójához:~ ~- Értenek is valamit 2616 9| elragadó regényeinek minden impressziójáról; s egy egész regényt is: „ 2617 11| farsangon ő kísérte föl Imreynét a lépcsőházak bolyhos szőnyegén. 2618 11| óta intim barátságban állt Imreynével, nagyon valószínü, hogy 2619 7| fogat, a bakon a kávészínü inassal, robogva kanyarodott a székesegyház 2620 11| könyvvitelhez?~ ~- Akár az indiai brahminok, - mondta kacagva 2621 15| hiszem, pont tizenkettőkor indul Bécs felé a párisi expressz.~ ~ 2622 14| az ereim megpattannak az indulattól, s a szegény szívem úgy 2623 8| vacsorából, majd fizettek és indultak. A piazzettán áthaladva, 2624 1| édes fiaim, fázva, mezitláb indultam meg azon a göröngyös úton, 2625 9| elbeszéléseket írtam török bégekről, indus rájákról, csauszokról, muftikról 2626 7| növendékpapok fehér, csipkés ingeit, a káptalan tizenkét kanonokát, 2627 2| finom, illatos párákkal ingerelte a jámbor Szilveszter étvágyát.~ ~- 2628 11| láng, amelyért feneketlen ingoványokba rohannak a gyönge földi 2629 13| felköltözködött Budapestre, de inkognitóját mind a mai napig nem vetette 2630 11| szupé-csárdást, a párbajorvosok inspekciót tartottak az előcsarnokban. 2631 10| délelőtt végzett a törvényszék inspiciálásával, s mivel a vonat csak késő 2632 10| tisztelettel azt bátorkodik hát instanciázni, hogy a tekintetes úr egy 2633 14| hozták az övével, s a kis instruktor, akárhányszor szórakozottan, 2634 4| titkárok mintha lemondólag integettek volna egymásnak, a főudvarmester 2635 7| helynök, aki már négy püspöki interregnumban vezette az egyházmegye ügyeit, 2636 12| katonatiszt, de Crailsthal gróf intésére mindannyian helyet foglaltak 2637 6| velünk?~ ~- Bennünket abba az intézetbe visznek, amelyet a nagyapánk 2638 9| senkivel sem érintkezik; intézi a belügyeket (tudniillik 2639 3| hogy az ügyet békés úton intézze el. Ám Anzelm úr azonnal 2640 11| Raben már hosszabb idő óta intim barátságban állt Imreynével, 2641 5| egyetlen hibáért szekundát ír.” És mivel az algebra amúgy 2642 14| utamba kerültek, a sorsomat irányították, s az életemben valamiféle 2643 7| fog! Erőteljes, katonás írásával legfölül a tábornok jegyzi 2644 9| Pilothy Antal úr német írásbeli dolgozata hivatott helyen 2645 13| illatát tudta belehozni az írásműveibe. A falusi Csertán András 2646 12| türelmetlenül dobta le a megsárgult írásokat.~ ~- Egy darab tisztességes 2647 7| gyertyalángokat, melyek alatt négy irgalmas nővér s négy ferencrendi 2648 16| leckédet és nem voltál-e irigy a barátnőidhez?... Mindent 2649 14| valamelyik udvarlójával... Hogy irígyelte őket, milyen pokoli féltés 2650 11| rózsaszínü függönyök takarták el irígyen az ágy faragott amorettjeit. 2651 6| míg a budapesti asszonyok irigykedve néztek föl a kivilágított 2652 5| Az iskolatársak bámuló irígységgel fogták körül a szerencsés 2653 13| szépet álmodik, de álmait nem írja papirra, ha emberi hiusága 2654 13| öreg koromra referádákat írjak a pincetüzekről, hát úgy 2655 13| akik csak belső kényszerből írnak, de akiktől idegen minden 2656 11| nem fogok többé verset írni, de küldj azonnal négyszáz 2657 9| állt nála a kétszázéves íróasztal fölött. A mama a névnapjaimra 2658 12| állt föl közeledtükre az íróasztala mellől: - VII. Albert Henrik, 2659 11| jegyezgette a Kiviteli Bank íróasztalánál...~ ~A doktor egy délelőtt 2660 7| szakad?”~ ~A szentszéki iroda világos fauteuiljében egy-egy 2661 11| mikor Margit meglátogatta az irodájában. Tízezer forintot adott 2662 13| vannak kivételes lények az irodalomban, fenkölt és független jellemek, 2663 7| egyszerűen a riporterek kedvéért iródnak ide, akik ceruzájukkal pontosan 2664 13| azok voltak a legnagyobb írói, akik egyáltalában nem írtak 2665 13| szamárnak tart-e magában? Irok, mert különben éhen halnék, 2666 13| bámulattal:~ ~- Hát a régi nagy írók, kedves Turcsányi úr, Tasso, 2667 13| mindössze csak egyetlen írót ismertem, akit nem bántott, 2668 13| írói, akik egyáltalában nem írtak semmit, hanem csak a lelkük 2669 9| Én pompás elbeszéléseket írtam török bégekről, indus rájákról, 2670 14| hogy Kommerné ugyancsak nem irtózik az udvarlóktól... Mindig 2671 8| mutasd ki ennyire, hogy irtózol tőlem. Ahelyett, hogy egy 2672 9| keltett.” Mindezt magunk írtuk le egyetlen példányban és 2673 13| le, ismeretlen álnév volt írva, s Csik diákos félelemmel 2674 5| naphosszat csereberéltek a régi iskolai könyvekkel, az ötödosztályosok 2675 11| halkan mondta, mint egy iskolás gyermek:~ ~- Szeretlek, 2676 11| Dr. Raben Jenő a költő iskolatársa volt és gyerekkori barátja. 2677 5| ismeretlen gyermeket? Az iskolatársak bámuló irígységgel fogták 2678 8| másikkal, amelyet régebbről ismer...~ ~A költők talánynak 2679 16| gazdag, előkelő úr, akinek te ismered, mióta az eszed megjött... 2680 14| Bizony Isten csak most ismerem meg. De mennyire megváltozott, 2681 15| kihalászta Katona urat az ismeretlenség homályából, Terkáéknál föltették 2682 15| mert hiszen Katona urat sem ismerhette jobban, mint a jaquetjét... 2683 13| szerkesztői. Ahol az irodalmat ismerik, mindenütt rajongva beszéltek 2684 16| küszöbön egy régi és kedves ismerőse jelent meg. Még most is, 2685 1| amelyet ti mindannyian ismertek, nem nyikorgott többé az 2686 13| elbeszélés alá, melyet az ispán másolt le, ismeretlen álnév 2687 13| s papirosért küldött az ispánhoz. Körülbelül éjfélig lázasan 2688 13| szerény testi alakjában issza kapucinerjét s valószínü, 2689 9| Eredeti távirat.) Az új istálló fölépülése már a közel jövőben 2690 1| árván maradt utánam az istállóban. A laptika, amelyet ti mindannyian 2691 1| megfeledkezett egy délutánra az ő istenes hivatásáról. A szegény fráter, 2692 1| lemondásomnak, bűn nélkül való istenfélelemnek az lenne a jutalma, hogy 2693 11| olykor:~ ~- Ah, milyen istenien vörös!~ ~Egy diák öngyilkos 2694 11| Dunapartra. Mondd meg hát, istennőm, a derekad számát, hogy 2695 7| mosolygott az allegorikus istenszem, a szeminárium táján egy 2696 13| birtoka volt a Dunántúl, egy Istentől elhagyott, vadregényes tanya, 2697 16| támolyogtak... Megölte őket az ital, amit apád a kicsiny boltban 2698 2| átkozott rüdesheimi pompásan itatta magát s korty korty után 2699 3| aki közönyösen várta az itéletet.~ ~- Még ebben az órában 2700 13| Sándor nem törődik a világ itéletével, mert a lelkében ott lobog 2701 10| melankolikus csendje, míg odakünn itéletnapi szélvihar dühöngött, a jól 2702 8| is csak együgyü jelekből itélnek. És a Bevilaqua hercegné 2703 4| időben, reggel bosszankodva itta meg teáját. Az angol rudacskák, 2704 9| megvásároltuk (három tollat, harminc ív papirt s egy kis üveg alizarin 2705 8| zúgkorcsma volt, ahol az ivóban szárogatják a nedves ruhát 2706 9| huzódva meg éjszakára az ivóbeli asztalokon; amikor a gyorsvonatot 2707 7| keztyüs kézzel beírja nevét az ívre, amelyet az asztalra kitettek. 2708 4| Egy még eddig nem létezett íz, melynek föltalálása önre 2709 13| jobban megcsinálta, mint első izben. A Csertán András neve az 2710 12| Fenséged csak most hallott első ízben?~ ~- Csak most, legnagyobb 2711 14| belesápadtam... A fantáziám izgató képekkel telt meg s úgy 2712 5| francia baba jelent meg izgatott képzelődése előtt...~ ~Szedenich 2713 14| kipirult, s majdnem diákos izgatottsággal súgta:~ ~- Tudja mi lehetne 2714 15| meggyógyulva. Az utazás nem izgatta többé, az egyedüllét pedig 2715 6| Ezeknek aztán exotikus izlésük van, - mondta valaki a parkban 2716 4| napokban határozottan nem izlettek neki. Olyan közönséges, 2717 4| fenséges asszonynak nem izlik a teasütemény.~ ~Az öreg 2718 3| vármegyében hírök futott.~ ~Az izraelita földesúrnak, aki hercegi 2719 15| droschke elvitte a Vier Jahreszeiten-be, ahol a portás jóakaratából 2720 14| Egy premiér után volt, január közepén, s Jávor tanár magára 2721 10| fölújítsa...~ ~Zimankós januári este volt, Galamb épp Vacsorához 2722 15| belebolondult egy fekete jaquetbe, mert hiszen Katona urat 2723 15| ismerhette jobban, mint a jaquetjét... De azért ne bánja, az 2724 7| szolgálattevő inas ezért jár-kel most a folyosókon, a pincemester 2725 5| korában is hosszu harisnyában járatnak. A fiu, aki csattos lakkcipőt, 2726 9| hóhegyeken keresztül az egyik járdáról a másikra), gondolt fordít 2727 12| való aranykandeláberek, a jardiniére-ekben csillogott a narancs vörös 2728 14| szótalanul csipegetni kezdte a jardiniéren sárgálló szőlőfürtöt. Aztán 2729 1| szobra elé, még mindig sorra járja laptikájával a környék országútját 2730 1| jámbor híveim, hogy így járjak, ha egyszer a szememet behunyom? 2731 4| zubbonyos szakácsok buzgólkodva járnak ide-oda, a kukták ritmussal 2732 3| Mindig abban szokott járni, tisztelendő atyám. Régi 2733 4| izgatottság. A csöndes utca járókelői, kik az üvegportálés palota 2734 8| uborkák csábítják a megéhezett járókelőt. Csak a söpredék jár ide, 2735 5| főtisztelendő úr vezetése mellett járták végig a negyedik osztályt, 2736 4| A szakácsok szótlanul jártak-keltek, a kukták titkolózva dugták 2737 3| Canossába, ő is födetlen fővel járult e borzalmas ember elé, föláldozván 2738 11| érzelmesen emelte rá rejtelmes jaspis-szemeit, halkan mondta, mint egy 2739 6| második négyest, amit a jászabonyi pikniken táncoltunk...~ ~ 2740 13| Sejtik, hogy mi lett a furcsa játék vége? Csik megtette azt, 2741 8| természetfölötti Erő gonosz játéka, amely már sok ezer galibának 2742 6| álmodozva kérdezte:~ ~- Mit játsszam?~ ~- Játssza el azokat a 2743 9| biztatott bennünket: „Csak játsszatok, mulassatok és szóljatok, 2744 6| márciusi éjszakán.~ ~- El fogom játszani azt a keringőt, amit a huszárok 2745 6| Még egyszer el kellene játszanunk azokat a darabokat, amelyeken 2746 12| nagyhercegnő maga is gyönyörüen játszik s feszült érdeklődéssel 2747 3| hogy a rendes preferánsz játszmájáról lemondjon. Négy vagy öt 2748 12| zongorakísérete mellett játszotta el ráadásul a Beethoven 2749 14| életemben valamiféle szerepet játszottak...~ ~- És mit mond a józan 2750 6| azon a felejthetetlen estén játszották, mikor a vidék valamennyi 2751 9| beszélj ám hangosan!”~ ~S mi játszottunk egész délutánon át, azaz 2752 12| hercegnő... Na szép, hát majd játszunk neki valami jóravaló darabot.~ ~ 2753 7| búcsút mond a zsiros püspöki javadalmaknak.~ ~Haldokolva bár, a szegény 2754 3| ahonnan egy magyar gróf dús javadalmazással szerződtette. Innen került 2755 6| mesefészekben töltik el földi életük javarészét.~ ~- Szőke báró afféle angolizlésü 2756 14| egyszerre élénken kipirult.~ ~- Jé, nem Jávor Feri? Bizony 2757 12| aki rozettás frakkjában jeges arroganciával tekintett 2758 14| menüt állított össze, a jegesvödör is odakerült később az asztal 2759 7| haldokló aggastyánt e palota jéghideg csöndje, a lépések nesztelen 2760 10| fészekként húzódott meg a jégsivatag közepén...~ ~Mint történt, 2761 9| egész regényt is: „Utazás a jégtáblákon” a Jules Verne modorában. 2762 11| amíg a költő a prokurákat jegyezgette a Kiviteli Bank íróasztalánál...~ ~ 2763 7| írásával legfölül a tábornok jegyzi föl a maga olaszos nevét, 2764 13| amit beszéltek róla, - egy jel, egy gesztus, egy vigyázatlan 2765 9| a legteljesebb jóakarat jele volt. Mindannyi hizelgett 2766 5| s a megdöbbenés látható jeleivel dadogta:~ ~- El fogja ismételni... 2767 8| a bírák is csak együgyü jelekből itélnek. És a Bevilaqua 2768 14| mögött ilyen titokzatos jelenetek történnek?... Ha tudná milyen 2769 9| költeménnyel”, csakhogy a jelenetet élénkebben elképzelhessük. 2770 8| német utazóknak. De ahol jelenleg szemüveges tübingeni nyomdászok 2771 16| egyszerü okból, hogy a lányok jelenléte módfölött fölizgatta. Nem 2772 12| úr és a nagyhercegi udvar jelenlétében.~ ~Sauters visszatette a 2773 10| szívü öreg embernek? Mit jelentett az oroszos leánynév, melyet 2774 10| így a fehér napok igazi jelentősége mindörökre titok maradt 2775 12| levelet a borítékba.~ ~- Jelentse a gróf úrnak, - mondta, - 2776 9| belmunkatársa, Kajuthy László ma jeles sikerrel végezte a helybeli 2777 3| refektorium egészen elvesztette jellegét és egy cinterem komorságával 2778 13| pályázunk a genie-címre és jellegre...~ ~Az irodalmi sonkát 2779 13| irodalomban, fenkölt és független jellemek, akik csak belső kényszerből 2780 5| hogy a sors az ő nevét jelöli ki s a megkönnyebbülés hangos 2781 12| Adél nagyhercegnő mellett jelölte ki helyét az asztalnál. 2782 3| kanonoki székre is az ő jelöltjeit hívták meg. De az öreg püspök 2783 2| szerteszállt a levegőbe, s egyetlen jelt sem hagyott maga után, mely 2784 2| azonnal hozzátette:~ ~- Jézusom, micsoda társaság ez!~ ~ 2785 9| ami nála a legteljesebb jóakarat jele volt. Mindannyi hizelgett 2786 15| Jahreszeiten-be, ahol a portás jóakaratából megkapta azt az első emeleti 2787 8| kifestett asszonyt, aki a jobboldali páholyban ül. Mindenki gúnyosan 2788 11| emelte az emailos gukkert, a jockeyk rajta felejtették a szemüket 2789 14| halálra unja magát, akkor jöjjön föl!~ ~Csábító tekintetet 2790 9| örült ennek az eszmének! Ha jöttem, mindig megcsókolt s komolyan 2791 1| rossz és a koldulás alig jövedelmez valamit... A kolostorban 2792 16| de az üzlet virágzott és jövedelmezett... Húsz ember halálából 2793 2| közül.~ ~A fráter, tisztába jövén a dolgok mivoltával, így 2794 14| mit ér nekem most minden jövendőbeli diadalom, ha e pillanatban 2795 16| feleségül... Én azzal, hogy a jövendőbelim dolgozik-e, vagy nem: annyit 2796 7| gondolnak s összehasonlításokat, jövendöléseket kockáztatnak meg aziránt, 2797 3| szakács után tudakozódik. A jövevény egy kissé gyanusnak tetszik 2798 15| zajosan nyitotta föl pár későn jövő vendég s a papirfalakon 2799 9| istálló fölépülése már a közel jövőben várható.” - „Cselédszoba. ( 2800 6| kezére kerül.~ ~- Sohase jövünk vissza többé?~ ~- Soha!~ ~ 2801 9| eszméje, hogy mi tőlünk a haza joggal várhat egy szépirodalmi 2802 6| ellen is lehetett volna jogosult kifogásokat emelni. Az asszonyok, 2803 12| Helyes, - mondta lekötelező jóindulattal, - hát meg fognak hallani, 2804 9| volna, ha a fiu párszor jóízüen mosolyog; de hiába volt 2805 14| paplant, s tíz perc mulva jóizűen aludt.~ ~ ~ ~ 2806 9| csauszokról, muftikról s a Jókai elragadó regényeinek minden 2807 6| életben...~ ~A keringőt jókedvü operette-áriák váltották 2808 10| asztal mellett. És legyenek jókedvüek és mulatságosak, hogy az 2809 14| témáról beszélne, hangosan, jókedvűen szólt a tanárhoz:~ ~- Ha 2810 3| össze kezüket s minő ragyogó jókedvvel tudakozódtak az egymás drága 2811 9| laktak vagy tizenhat szobát. Jómódu vagyonos népek voltak s 2812 16| ágy szélén s a Bella kezét jóságosan végigsimította. Aztán lágy, 2813 11| büszkeséggel hallgatta ezt a jóslatot és így szólt:~ ~- Margitnak 2814 8| megkérdezték:~ ~- Kié ez a kicsiny jószág?~ ~- Az enyém, - felelte 2815 6| az öreg porosz katona, jószágigazgatónak hívja a birtokára.~ ~- Így 2816 9| se ide, se oda, ha csak a jószívü márkói sváb létrás szánkóján 2817 16| érezte, hogy a pilláira jótékony álom bocsátkozik, de azért 2818 14| pompás kávét kapna, de egy jótéteményt is követne el: egy unatkozó 2819 16| felöltözött s elment egy barátnője jourjára s talán végképp megfeledkezett 2820 8| táncestéi után.~ ~Éjfél jóval elmult már, a piszkos sikátorokban 2821 14| tarthatta, hogy tanárai jóvoltából a gazdag és előkelő házhoz 2822 11| Muzsa csókját, akár a mai, józanabb poéta-nemzedék a salgótarjáni 2823 1| istenfélelemnek az lenne a jutalma, hogy a tisztítótűzbe kerüljek, 2824 15| egy pillanatig is eszembe juthatott az a badarság... Maga lenne 2825 8| egyedüllét borzalmai, s eszébe jutottak vőlegénykori álmai, amikor 2826 11| Margit mellette ült a piros jutta-pamlagon és egyszerre ráfordította 2827 12| mester?~ ~A lakáj föladta a kabátjukat és karonfogva mentek le 2828 2| rövid, szurtos vitorlavászon kabátjukban, a csillagos, tarka ruha 2829 16| viveurök közé; rossz szabásu kabátokat viselt; ha leányokkal beszélt, 2830 16| kezeit s zubbonyát fekete kabáttal cserélte föl, de őszintén 2831 8| bárdja megsuhant, rémületes kacagás hallatszott messziről, a 2832 11| gyűrűjéből:~ ~- Jőjj, várlak.~ ~A kacagást félelmesen verték vissza 2833 6| tiszta harmóniájának, ezüstös kacagásuknak, a havas téli esték és az 2834 8| vörösbluzos szép asszony idegesen kacagni kezdett.~ ~- Haha, talán 2835 2| signorina Giulietta, aki a kacérságot még a manége mellett megszokta, 2836 2| sárga komédiás-kocsi, a kacsingató primadonna, a bohóc csontos 2837 2| kisasszony bársonyos, puha kacsóihoz képest! A szegény Szilveszter, 2838 2| baráttal. Bársonyos, kis kacsója, melyekkel esténkint a lovagostort 2839 9| asszonyról, aki a férjét, Kaczor urat három apró cicával 2840 9| szenzációs hireket hozott Kaczorné asszonyról, aki a férjét, 2841 9| például „Lapunk belmunkatársa, Kajuthy László ma jeles sikerrel 2842 5| boldog Györgyöt almával és kaláccsal megkinálta volna, - hozd 2843 15| neki. Amíg a rossz bajor kalácsot öntudatlanul morzsolgatta, 2844 13| a tintája beleszáradt a kalamárisába...~ ~Mikor kitavaszodott, 2845 15| emberhalál lesz a tréfás kaland vége.~ ~De Nyitraynak még 2846 9| híres utazók illusztrált kalandjai. Egész délutánokon keresztül 2847 10| Harminc év ezer csalódásán, kalandjain, keserűségén kellett áthatolnia, 2848 14| azt hitte, hogy szerelmi kalandokon járt az eszem?.. Jávor, 2849 12| tehetségben van egy szemernyi a kalandorok véréből, egyszerre úgy tünt 2850 10| havas világ fehérségébe kalandozott, csak ott volt megint, a 2851 2| vasember”, aki üllőket kalapácsoltat a mellén; egy sanda és borzas 2852 9| ünnepélyes fekete ruhában, kalapja körül gyászfátyollal, csendesen 2853 14| asszony ő utána rendelje meg a kalapjait és a toalettjét. Mikor Jávor, 2854 11| magáról a ruhát, a fűzőt, a kalapot, a cipőt, és a doktor előtt 2855 11| karfáján a rendőr egy gazdátlan kalapra és felöltőre bukkant, amelyekről 2856 4| ajtaja előtt, melynek üveges kalitkáján belül az öreg Nickelsdorf 2857 14| szívembe látna...~ ~- Melyik kamarába? A rekeszizom innen vagy 2858 8| ajkát és a hercegné a kinzó kamarákban is csak így szólott...~ ~- 2859 12| Mikor később a szolgálattevő kammerjunker jelentette, hogy a nagyhercegnők 2860 4| kényeskedve ivott meg néhány kanál forró teát s idegesen tolta 2861 3| erőteljes folyadékok, melyeknek kanalazgatása közben a jó atyáknak kivétel 2862 7| egyszerü staffage a husz kanálnyi tea mellé, amire a püspöknek 2863 11| bágyadtan hajtotta le fejét a kanapéra, melyből itt-ott kikandikált 2864 9| választott el; s míg a franciás kandallóban vígan lobogott a tűz, mi 2865 6| idetévedt úrfi álmodozott a kánikulás napok unalmában. Míg néhányan 2866 7| ingeit, a káptalan tizenkét kanonokát, a szőrköteles barátokat, 2867 7| Lázár, a káptalan legöregebb kanonokja, most hagyta el a hálótermet 2868 6| férfiakkal; Mici a feketearcu Köd kapitánnyal, Ella a pelyhes állu Turn-Schneckensdorf 2869 9| bőrharisnya, a Nautilus és Nemo kapitány, meg a híres utazók illusztrált 2870 7| összes papsága megrendülve kapja le a fövegét... A palota 2871 3| tányérjukra, itt-ott csipegetve, kapkodva valamit, mint akiknek az 2872 14| Nemcsak pompás kávét kapna, de egy jótéteményt is követne 2873 5| diákokat valami láthatatlan kapocs köti össze széles az országban. 2874 4| lakosztályában.~ ~*~ ~A főhercegi kápolnában tizenkét órát harangoztak.~ ~ 2875 1| romlott karalábéért, elsorvadt káposztáért, ecetes borért vesztegetted. 2876 1| hozzátok belőle. Minden kövér kappannal, minden átalag jó borral 2877 2| pulyka, sárgahúsu, finom kappanok, egy-egy átalag aranyszínü 2878 1| csirkét és a szép, sárga kappanoknak, az aranyszínü somlyai bornak, 2879 2| olykor egy-egy kövérebb kappant, meg az öreg gróf, aki szekérszám 2880 1| Jaj édes fiaim, mint káprázott a szemem! A menet élén az 2881 2| mennyei poroszlók közbül kapták a gálosvölgyi kovácsot, 2882 12| hotel világoskék batárján. A kapubejárás szobrai mellett szalutáltak 2883 13| szerény testi alakjában issza kapucinerjét s valószínü, hogy egykor 2884 12| a nagy lépcsőházon át a kapuig. A griffeknél megint szalutáltak 2885 2| csacsifogat közeledtére bezárták kapuikat, s nagy diadallal cipelték 2886 1| Menj, hogy a purgatórium kapuit gyorsan fölnyissák előtted...~ ~ 2887 7| kanyarodott a székesegyház kapuja elé s a főpap áldást osztva 2888 1| mellettem, a mennyország kapujában.~ ~Jaj édes fiaim, mint 2889 5| megjelent a piarista rendház kapuján. A piacon, ahol a diákok 2890 1| orrom előtt a mennyország kapuját. Jaj, édes fiaim, mennyire 2891 1| Szent Péter otthagyott a kapunál, a rekeszték kis rézajtaját 2892 7| a konyhákat becsukják, a kapus naphosszat varrni fog a 2893 1| és alázattal tárta fel a kapuszárnyakat. És még láttam, amint a 2894 12| Sauters.~ ~Willy Sauters, aki karácsony hetében a nizzai hangversenyterem 2895 1| örökös igazságait te romlott karalábéért, elsorvadt káposztáért, 2896 9| az Amazon mellékén, víg karaván közepette, s a sík tenger 2897 9| minden hizelkedése teljesen kárba vesztek nála. A mulatsága 2898 11| vállfűző nélkül, de így is karcsuan bontakozott ki széles válla, 2899 8| órája. Mikor a torreadorok kardala végigharsogott a piszkos 2900 12| csiptetőjét. Mikor Crailsthal a kardját kezében tartva melléje állt, 2901 11| ugrott. Ugyancsak a híd egyik karfáján a rendőr egy gazdátlan kalapra 2902 8| szélességü utcákon, az apró hidak karfájáról egy percre végigsuhant szeme 2903 8| pihentek a part rozsdás karikái mellett, egy-egy ablak sárga 2904 16| hogy most a Schlemil Péter karjaiba temetkezzem...~ ~E szavak 2905 12| szőke nagyhercegnőt vezetve karjain az ebédlőbe.~ ~Összesen 2906 14| tizenhat-tizenhét éves fiu karján készült elhagyni a színház 2907 11| fák kiterjesztenék feléje karjukat és szürke, penészes törpék 2908 5| ebben az évben nem tanított, kárörvendő pillantásokat vetett tizenegy 2909 11| lett a Kiviteli Banknak, kárörvendve nézte az általános bomlást 2910 11| és a doktor kiterjesztett karokkal vetette át magát a híd magas 2911 5| hangtalanul susogta:~ ~- Kolnay Károlynak...~ ~- És micsoda az édesatyja?~ ~- 2912 9| a koporsót s a hatalmas karos gyertyatartók alatt, támogatva 2913 13| ezzel hátradőlt megint a karosszékében és tovább olvasta a Police 2914 12| mindannyian helyet foglaltak a karosszékekben, míg Sauters föllépett a 2915 14| híres tanár ég felé emelt karral dirigált hajnal felé a cigánybanda 2916 13| megcsinálta másodszor is a karrierjét. Épp úgy vagy talán még 2917 7| díszíti a violába játszó kartonpapirt. S mialatt a titkárral - 2918 9| amennyiben az ottrekedt utazóktól kártyában elnyeri a pénzüket), közlekedési 2919 3| lakásában esténkint rendes kártyapartiek folytak le, mivel a szakács 2920 14| korában hallott odafönn, a karzat legutolsó sorában, mert 2921 3| regényes Normandia egy hercegi kastélyában töltötte el Anzelm úr ifjuságának 2922 10| aki vacsorára állandóan a kastélyba járt, épp a boros üvegeket 2923 6| pedig irígykedve beszéltek a kastélybeli uraságokról, akik az édes 2924 9| szoba egy zordonul épített kastélyforma épületben volt, melynek 2925 9| egy-egy kis vidéki város kaszinójában, ahol őskorbeli troglodithák 2926 7| meghatva beszélnek a fenyegető katasztrófáról s anekdotákat, részleteket 2927 5| Gyorsan végigsétált a katedra előtt s miközben az osztályban 2928 4| folyosón keresztül.~ ~Nagy, katonai ebéd lévén, a munka lázasan 2929 9| attól kezdette félteni, hogy katonának sorozzák be s „akkor a kis 2930 7| kelteni fog! Erőteljes, katonás írásával legfölül a tábornok 2931 4| félelemmel nézik a két őrtálló katonát, távolról sem sejthetik, 2932 12| itt-ott állt néhány kamarás és katonatiszt, de Crailsthal gróf intésére 2933 15| bejárt vacsora után néhány kávéházat, egymásután a földhöz vágott 2934 13| Azt mondom, - szólt a vén kávéházi embergyűlölő, - hogy annak 2935 7| püspöki fogat, a bakon a kávészínü inassal, robogva kanyarodott 2936 14| feketére... Nemcsak pompás kávét kapna, de egy jótéteményt 2937 3| alávetve. A szakács, akinek kebelét az igazi művészek hatalmas 2938 16| nagykövetségi attachék, de a keblében derék és nemes szív dobog... 2939 12| mint ezeké a báboké...~ ~A keblét feszülni érezte, a szemei 2940 13| a szerkesztők hétfőn és kedden adogatták ki a vasárnapi 2941 3| palackjait - minő mennyei kedéllyel dörzsölgették össze kezüket 2942 9| én vidékiesen konzervált kedélyemmel, mindez nem elégített ki 2943 3| tréfálkozás, a pajzán anekdoták? A kedélyes refektorium egészen elvesztette 2944 3| tekintélytkeltők s mégis annyira kedélyesek! Egy-egy miséző atya, a 2945 9| S a melankóliára hajló kedélyét még jobban leverte, mikor 2946 9| cselekedtünk: fölolvastunk. A kedélyünk mindakettőnknek romantikus 2947 12| jóindulatu mosollyal, - hát kedveli a zenét a kis hercegnő... 2948 11| előkelő társaságának bájos és kedvelt tagja, akinek Tizian-színü 2949 13| közébük toppanok s ahhoz nincs kedvem, hogy öreg koromra referádákat 2950 12| szerzője), aki a lépcsőházban kedveskedve karolt Sauters Willybe.~ ~- 2951 9| leányka, mind-mind a fiu kedvét keresték, akiről tudták, 2952 9| gondoskodtak... S milyen kedvvel, milyen ambicióval dolgoztunk 2953 8| meghajolt:~ ~- Köszönöm, kegyedet is tisztelt úr. Hová való, 2954 3| vetélkedve igyekeztek a szakács kegyeit kiérdemelni s hír szerint 2955 1| megbecsülte, amit az Isten kegyelme reája bízott. Láttad-e, 2956 3| aki a hatalmas férfiu e kegyenceit mély hajlongással fogadta.~ ~ 2957 12| gyémántos keresztjét. Sauters kegyesen bókolt:~ ~- Köszönöm fenséges 2958 5| szárnyra az új professzor kegyetlenségéről. Honnan tudták a Szedenich 2959 5| neveket fölolvasta, szúró kegyetlenséggel nézte végig a fölálló diákokat. 2960 8| Meggyilkoltad a te uradat! - mondta kegyetlenül a dózsé.~ ~Értelmetlenül 2961 4| élvezetével zárta le, nyelvével kéjelegve csettintett.~ ~Micsoda teasütemény 2962 14| obligát törzsalakjai: a kékatillás, kipirult, pezsgőző huszárönkéntesek 2963 16| estén, vacsora után, mikor kékfüggönyös, csipkékkel díszített ágyasházában 2964 7| Egy-két kanonok, a jámbor, kéköves canonicus magister sopánkodva 2965 7| barátokat, az angol kisasszonyok kékruhás leánykáit s hallják a harangzugást, 2966 15| részegítő illatát, ha a kékszemü leányra gondolt. És ez a 2967 2| apró gyerek s két ragyogó, kéktollas papagály. Mindezek valamennyien 2968 11| hirtelen föléjük borult. Távol, Kelenföld táján, csillogott a hold 2969 14| éjszakában, melynek homályát a keleti pályaudvar felől, már kezdték 2970 2| fenn az égen csunya felhők keletkeztek, a menny, messze a látóhatár 2971 6| hogy a férjhezmenés se kellemetlen...”~ ~Mici csillogó tekintettel 2972 2| az istenfélő Szilveszter kellemetlenül érezte magát ebben a könnyelmü 2973 12| bizalmasan, - csak aztán ne kellessék valami nagyon soká várni 2974 11| kissé több bort ivott a kelleténél s mámorosan bolyongott a 2975 9| Kristóf, Hoffmann könyvei nem kellettek; hanem a vadölő, a kém, 2976 14| szerelmes voltam, ez nem a kellő kifejezés, egyszerűen majdnem 2977 11| sellő magára vette a puha kelmét, de karcsu, fehér alakja 2978 4| kényszermunkát és boldogan kelnek föl a zongora mellől. Mindkettő 2979 4| fenséges asszony éhesen kelt föl a reggeliző asztal mellől.~ ~ 2980 7| fájdalomban, melyet a nagy csapás kelteni fog! Erőteljes, katonás 2981 9| hivatott helyen nagy feltünést keltett.” Mindezt magunk írtuk le 2982 12| föllépését, örvendetes szenzációt keltettek a Volgától a Póig. Sauters 2983 9| kellettek; hanem a vadölő, a kém, a bőrharisnya, a Nautilus 2984 9| épületben volt, melynek kéményein át a szél egész nap rémítő 2985 11| melyekből nem áramlott ki a kémények otthonias füstje. Oly hideg 2986 9| balatonmelléki vincellérek a kéményen át ássák ki magukat reggelenként. 2987 9| egy furcsa arcu, porcellán kéményseprővel ajándékozott meg, aki örökösen 2988 6| gyertyát gyujtott és egy percig kémlelődre figyelni kezdett. A ház 2989 16| felesége legyek?... Hát még mi kéne a kis portici némának?... 2990 7| érzelmek mélyéből ered, hanem a kenetteljes pásztorlevélből, melyet 2991 2| között s egy-két csillogó, kénsárga pillangó cikázott szerteszét 2992 9| óriási épületben, ahol nagy kényelemmel laktak vagy tizenhat szobát. 2993 11| osztotta meg a délelőtti vajas kenyerét.~ ~A páholy hátulsó ülésén 2994 4| Nickelsdorf szegény alkotására, kényeskedve ivott meg néhány kanál forró 2995 3| konyhájára, aki valósággal kényeztette a derék mestert s egyáltalán 2996 13| jellemek, akik csak belső kényszerből írnak, de akiktől idegen 2997 4| ez időben abbahagyják a kényszermunkát és boldogan kelnek föl a 2998 10| szelidtekintetü matróna képe ezzel a fölírással: † Idősb 2999 12| sondersbergi nagyhercegek ódon képei függtek aranyos rámáikban, 3000 6| Azokat is.~ ~- Meg a képeket, a szobrokat, a zongorát?~ ~ 3001 14| belesápadtam... A fantáziám izgató képekkel telt meg s úgy képzeltem, 3002 3| új szakácsának föltaláló képessége mellett. A szegény kanonokok, 3003 10| öreg úr megdöbbenve nézte a képet, majd hosszasabb tünődés 3004 4| az őrtálló komornyik nagy képpel ujságolta:~ ~- Az öreg akként 3005 3| derék mestert s egyáltalán képtelen volt arra, hogy valami kívánságát 3006 7| ez esetben a rokonságot képviseli, kitünően felfogja, micsoda 3007 16| ő a munka és a becsület képviselője... Talán nem tud úgy beszélni, 3008 14| az elegáns mondaine-világ képviselőjét. Hogy miért vált el az urától,