IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Szilveszter testvér álma Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4010 16| tündért. Annál nagyobb volt a meglepetése, hogy most, mikor már majdnem 4011 15| cipőt. Később a lavoirban megloccsant a víz, majd egy álmos, ásítással 4012 5| visszacsavarta a fejét. A fiu megmaradt a papi pályán és Haller 4013 3| önmagát, hogy a kolostort megmenthesse.~ ~- De az unokahugom, tisztelendő 4014 11| kölcsönkértek egy centimétert és megmérték a sellő karcsu tailleját. 4015 12| előtt. Maga sem tudta volna megmondani miért, de mámorában és művészi 4016 14| mindent tudott és mindenről megmondta őszintén a véleményét. Jávor 4017 16| idetévedt ördögfiók. Este megmosta ugyan a kezeit s zubbonyát 4018 12| visszavonult, a főudvarmester megmutatta a művésznek a sondersbergi 4019 16| elhatároztam, hogy mégegyszer megnézem... Én azt hiszem, hozzá 4020 4| halhatatlan teasüteményben megnyilatkozott.~ ~*~ ~A gróf az első kész 4021 3| zárdakapu nagy robajjal megnyilott s Anzelm úr alakját elnyelte 4022 9| alizarin tintát) s azzal megnyitottuk a redakciót. Előfizetési 4023 3| szakács nem tudott volna megnyugodni abban, hogy a rendes preferánsz 4024 7| szót váltanak: valamennyien megnyugodva gondolnak arra, hogy a nevük 4025 14| méltóságos tanár úr, mindig megöli az álmokat, s a hitvány 4026 16| szíjjak körül támolyogtak... Megölte őket az ital, amit apád 4027 10| hitte magát, aki itt fog megöregedni a tamáshalmi rozsföldek 4028 13| fehérnemüt, egy becsületben megőszült szmokingot, s igen sok arcképet 4029 14| úgy éreztem, hogy az ereim megpattannak az indulattól, s a szegény 4030 1| Egy hatalmas karosszékben megpillantottam a megboldogult püspököt, 4031 9| ujságon! Mikoló valósággal megpirult az egészségtől! A szegény 4032 13| egy cognacos teát, aztán megpróbálta, hogy régi jó számvető létére 4033 5| A kurátor eközben erősen megrántotta odakünn a nagyhangu secundus 4034 11| ha úgy kivánnád.~ ~Margit megrázkódott, kezével végigdörzsölte 4035 9| annak van csak jó dolga, aki megreked egy-egy kis vidéki város 4036 2| arra, hogy kiderüljön. Két megrekedt komédiáskocsi volt, mely 4037 1| Jaj, édes fiaim, mennyire megrémültem! Remegve szóltam be a hasadékon, 4038 7| megszólalnak s a vár összes papsága megrendülve kapja le a fövegét... A 4039 6| amely édesanyjukat annyiszor megríkatta:~ ~Ha tudtad, hogy nem szerettél,~ 4040 2| ti az én szolgáimnak csak megromlott sárgarépát s pár hitvány 4041 1| száműzve a mennyekből?~ ~Péter megsajnált és részvéttel tette a fejemre 4042 12| türelmetlenül dobta le a megsárgult írásokat.~ ~- Egy darab 4043 6| báróék parkjába, melyben mégsem volt oly türhetetlen a forróság, 4044 5| Szedenich tanár úr még egyszer megsimogatta a gyermek rózsás arcát ( 4045 7| világon senki sem fogja megsiratni igazán s hogy a nagy gyász, 4046 3| végig haladt, sokkal inkább megsüvegelték, mintha a főispán, vagy 4047 8| Mikor a hóhér fényes bárdja megsuhant, rémületes kacagás hallatszott 4048 15| majd egy álmos, ásítással megszakított hang verődött át a Nyitray 4049 9| fordít a hadügyekre (kettővel megszaporítván az éjjeli bakterek számát), 4050 3| otthonosságot fejtett ki.~ ~Megszemlélvén a konyhát és a kolostor 4051 12| vagyont szerzett és gyorsan megszilárdult felőle az a szédítő vélemény, 4052 2| kacérságot még a manége mellett megszokta, pajkos mosollyal nézte 4053 14| lett a férfiak között, akik megszokták, hogy a gyönyörü elvált 4054 7| cognacot...De im! a harangok megszólalnak s a vár összes papsága megrendülve 4055 1| elbámészkodjam, hanem nyájasan megszólított:~ ~- Szólj, ki vagy édes 4056 5| tizenegy óra után a szegény, megszontyolodott ötödik osztályra...~ ~Még 4057 14| asszony szemébe. Aztán erősen megszorították az egymás kezét s Kommerné 4058 16| annyi, hogy te zongorázni megtanulj, más húsz pedig azt is lehetővé 4059 16| és testi szenvedések után megtanulta valahogy a boszton-táncot 4060 16| panaszra az édesanyádhoz?... Megtanultad-e a leckédet és nem voltál-e 4061 16| demokrata-pártnak, inkább a külszín megtartása kedvéért, semmint komoly 4062 7| fölvett diplomata modorát megtartsa - néhány barátságos szót 4063 13| csak igen kevesen tudtak megtenni: megcsinálta másodszor is 4064 3| is ott ülnének a fehéren megterített asztal mellett.~ ~*~ ~Óh, 4065 13| furcsa játék vége? Csik megtette azt, amit rajta kívül csak 4066 14| alukálok... Már akárhányszor megtettem, hogy a konyhában a szakácsnéval 4067 8| rémülten.~ ~- Talán csak azt is megtiltanád, hogy a szabad levegőt élvezzem?~ ~- 4068 11| gyönge idegeimre, az orvos megtiltotta a fürdőt tizennyolc fokon 4069 9| újra elfogta a láz s másnap megtiltották neki, hogy az ágyból fölkeljen.~ ~ 4070 7| nagy gyász, mellyel emlékét megtisztelik, nem a szívek, az érzelmek 4071 10| hét fehér nap emlékére! A megtört férj, aki az apácákkal együtt 4072 3| havas decemberi éjszakán megtörtént. Anzelm úr hátulsó lakásában 4073 9| azt affektálta, hogy nincs megtörve s odalenn egész éjszakákon 4074 16| itt az ideje, hogy mindent megtudj... Az apád nem volt ám mindig 4075 14| Egyszer valamikor, majd ő is megtudja, hogy ki vagyok; de mit 4076 13| esküszöm, hogy sohase fogjátok megtudni...~ ~Fitymálva, bizonyos 4077 13| békés ujságolvasót, akik megütődve néztek a hosszukás törzsasztal 4078 12| lovasszobrát. Tíz órakor megvacsorázott az étteremben, s tizenegy 4079 12| ebédre. Pokolian éhes vagyok, megvallom...~ ~Míg a nagyhercegi család 4080 16| A jó szellemének mindent megvallott s százszor őszintébb volt 4081 8| az én szerelmes uramtól megváltam...~ ~- Meggyilkoltad a te 4082 2| következtében.~ ~- Dicsértessék a Megváltó! - mondotta az ajtóban alázattal.~ ~ 4083 3| uralkodnak...~ ~- Óh, édes Megváltóm, éhen haljunk-e hát?~ ~Higyjék 4084 8| szólott...~ ~- Az életemmel is megváltottam volna az én uramat egyetlen 4085 9| és a papirmasszát hamar megvásároltuk (három tollat, harminc ív 4086 13| irodalmi sonkát evő ifju megvetőleg vállat vont.~ ~- Uraságod 4087 11| ábrándozó poétát, fehér teste megvillant a holdsugárban. Imreynek 4088 3| Köszönöm barátom, én csak megvolnék, hanem a feleségem szenved 4089 1| ő kegyes tanításait nem megzápult tojásokkal fizették. Aranyos, 4090 16| a szegény cicát, ami nem mehet el panaszra az édesanyádhoz?... 4091 9| nyelvet beszélnék!) S a melankóliára hajló kedélyét még jobban 4092 9| programokat készítettünk. A melankólikus hajlamu álmodozó Miklós ( 4093 2| lógatta le a fejét s a szörnyü melegben, mely ide, az erdei fák 4094 1| nagy, jóságos kezét. Kissé melegebben szólott:~ ~- Kelj föl, szegény 4095 9| mosolygott, mikor meglátott s melegen nyujtotta felém hosszu fehér 4096 5| egyszerre csak a megindulás melegsége öntötte el borostás ábrázatát.~ ~- 4097 7| széken. Minő mondhatatlan melegséget hozna a halál zordon levegőjébe, 4098 7| a női szívek szánalmát, melegségét puszta kiváncsiság pótolja. 4099 9| halvány, komoly, öröklött mellbetegségben szenvedő fiu, akit a szegény 4100 9| a táplálékát, az Amazon mellékén, víg karaván közepette, 4101 13| egzisztálnak...~ ~A név mellékes, mondjuk, hogy Csiknak vagy 4102 12| pedig sajátkezüleg tűzte mellére a sondersbergi házirend 4103 1| míg egyszerre ott állt meg mellettem, a mennyország kapujában.~ ~ 4104 11| partok közt. A vashídon mellettük suhant el két óriás vörös 4105 6| babák, mi lesz belőletek, ha mellőlem elkerültök?~ ~ ~ ~ 4106 7| igazán s hogy a nagy gyász, mellyel emlékét megtisztelik, nem 4107 14| A multjának legbájosabb melódiáit adja könnyelmüen cserébe 4108 15| a Terka sógora bizonyos méltósággal foglaltak helyet a családi 4109 1| amint a nehéz bíborruha méltóságosan besurran a mennyekbe, hol 4110 6| szomszédos báróék parkjába, melyben mégsem volt oly türhetetlen 4111 7| nem a szívek, az érzelmek mélyéből ered, hanem a kenetteljes 4112 12| ürítgette a boros poharakat, melyekbe a lakáj sűrűen töltögette 4113 4| nagy vörösréz kondérokra, melyekben erőteljes burgundi leves 4114 11| csönd borult a gyárak fölé, melyekből nem áramlott ki a kémények 4115 12| a nagy szárnyasajtókat, melyeken belül a plafond aranyos 4116 4| teáját. Az angol rudacskák, melyeket a teába mártogatott, az 4117 2| Bársonyos, kis kacsója, melyekkel esténkint a lovagostort 4118 4| meg ezúttal mindazok közt, melyekről a poézis története megemlékezik.~ ~ 4119 6| végigcsendült a régi rokokó-melódia, melyen valamikor, havas téli alkonyatok 4120 6| akkor este írta le ezt a mélyértelmü axiómát: „Kolostorba vonulni 4121 14| a szívembe látna...~ ~- Melyik kamarába? A rekeszizom innen 4122 9| eltöltöttük. Nem tudom, melyikünknek jött előbb az az eszméje, 4123 2| forgatta szemét a plafond felé, melyről a függő-lámpán kívül nagy, 4124 3| ebédlőbe, mintha mindnyájan a „memento mori”-t viselték volna az 4125 5| árnyékai borultak...~ ~A mende-monda nem bizonyult tulzottnak, 4126 2| erdőségben. Sehol egy födél, egy menedék, ahova e rémületes vízözön 4127 2| hoplákkal szokta gyorsabb menésre nógatni; signor Callioni, 4128 7| borokért, mivel az ebéd rendes menetét nem zavarja meg különösebben 4129 16| ácsmesterhez, vagy egy öregbéreshez mennék feleségül... Én azzal, hogy 4130 2| csunya felhők keletkeztek, a menny, messze a látóhatár szélén, 4131 1| helyed, szegény barát, a mennyek nem fogadnak be...~ ~- És 4132 1| méltóságosan besurran a mennyekbe, hol milliónyi csillag fénylett 4133 7| utoljára függeszti szemét a mennyezet barokk-cifrázataira, két 4134 8| ágyasházában; a vérvörös mennyezeten belül hidegen, átmetszett 4135 13| Andrásról... Ki ő, mi lehet, mennyi idős? Nős-e vagy nőtelen, 4136 8| péterkebogár meg a hangya közt mennyivel nagyobb a különbség, mint 4137 1| hasadéknyira beláthattam a mennyországba. Oh, édes fiaim, milyen 4138 1| Menj, semmi kereseted a mennyországban!...~ ~Leborultam Szent Péter 4139 1| hát én ki volnék zárva a mennyországból?~ ~Szent Péter hidegen válaszolt:~ ~- 4140 14| meghajolt, Kommerné pedig tréfás mentegetőzéssel folytatta:~ ~- Bocsássa 4141 2| hátba csapta.~ ~- Oh, atyám, ments meg a gonosztól! - mondotta 4142 9| fölpattan...” Sőt annyira mentünk, hogy egyszer egy napon 4143 3| minden teendőtől föl van mentve.~ ~- Ez hiba, mert a tétlenséget 4144 3| nélkül praenumerálják. A menu összeállításában a nagytehetségü 4145 15| jóakarattal nyugodott bele abba a menube, amelyet a fehérkötényes 4146 12| darabot az aranyszegélyes menülapról, s az óraláncán csüggő aranyos 4147 14| szomszédságában.~ ~A tanár pompás menüt állított össze, a jegesvödör 4148 3| tüneményes püspöki ebédek menujére, melyeknek kilenc vármegyében 4149 3| szemekkel élvezvén a pompás menut, amelyhez hetedhét vármegyében 4150 8| árnyékok lepték el a tenger menyasszonyát, távolról a Lido és a Giorgio 4151 7| verőfényben s a várhegy meredek oldalát teljesen elborította 4152 3| ahogy az atyák szótalanul merednek tányérjukra, itt-ott csipegetve, 4153 16| elég, ha a nagy szemeit rám méregette néhányszor?... Nem, ott 4154 12| a bor fejébe szállt, s merészen, hosszasan tekintett az 4155 2| fiatalok. Mindennek dacára merev mosolygással csípte meg 4156 3| nyissák föl, de erre a szakács mérgesen tárja ki az egyik ablakszárnyat 4157 11| bocsátotta ki őket, hollandi merített papiron.~ ~A költő levetette 4158 13| lelküket foglalkoztatta? Azt merném mondani, hogy azok se voltak 4159 8| nyiltszívü leányban egy merőben idegen kisasszonyt vezetett 4160 3| alá, sötét gondolatokba merülve.~ ~A refektorium asztalát 4161 10| bűnbánata... Szárnyaim vannak, mesebeli szárnyak, melyek huss, elröpítenek 4162 6| uraságokról, akik az édes mesefészekben töltik el földi életük javarészét.~ ~- 4163 11| beszélgetés úgy kezdődött, mint a mesékben, a sellő csábítóan nézett 4164 15| Münchenben, hogy a Bavariáról is mesélhessen majd otthon, a rendes vacsorázó 4165 8| volt az oka. Erről sokat mesélhetnék önnek, de elégedjék meg 4166 3| visszajövet, ahogy a krónika meséli, közvetetlen a sirbolt vasajtaja 4167 14| szamár kisvárosi pletykákat mesélt nekem és volt eszemben, 4168 11| utóbb frivol pletykákat meséltek a molett, csodaszép vörös 4169 6| mulatság! A sors egy édes meseországgal vette őket körül e gyötrelmes 4170 12| ebédlőben föl voltak gyujtva a mesés Gruintz-gyüjteményből való 4171 9| Adtunk táviratokat a ház messzebb eső részeiből, mint: „Majorság. ( 4172 1| egy vakandtúrás. Mindig messzebbre, mindig magasabbra távolodtam 4173 9| koporsóját s azon túl a nagy, messzelátó ablakon át a távoli hófedte 4174 9| csakugyan ott járna valahol a messzeségben...~ ~Egy év mulva, a következő 4175 13| és ah, oly véghetetlenül messzire van tőlünk... Ilyenforma 4176 3| valósággal kényeztette a derék mestert s egyáltalán képtelen volt 4177 8| sietve botorkált végig az egy méter szélességü utcákon, az apró 4178 9| csöngetője verte föl a magyar metropolis reggeli csöndjét: a jobb 4179 12| rezidencia műkincseit, a drága metszeteket, ékszereket, néhány ritka 4180 1| pedig, édes fiaim, fázva, mezitláb indultam meg azon a göröngyös 4181 13| csizmában járta a hideg mezőket és a mocsarakat, s egy napon 4182 11| mondott, egy gróf elvált miatta a feleségétől. Amikor a 4183 11| Mikor Margit egy délben migrén felől panaszkodott, Imrey 4184 5| az én nagyapám... Haller Mihály, a negyedik malomban...~ ~ 4185 10| elnöknője volt, Jobbágy Miklósnak, a megyei tiszti ügyésznek 4186 9| gondoskodni, mikor egy este Miklóst újra elfogta a láz s másnap 4187 9| aggódva: „Hanem aztán, kis Mikolóm, az anyácskád kedvéért ne 4188 9| reménykedni kezdett, hogy a Mikolónak mi baja sincsen... Egyszer 4189 9| tisztogatja).~ ~E hideg, hófehér milieu keretében még most is gyakorta 4190 12| embereknek alatta hullámzó millióira. Mikor egy-egy ujabb sikere 4191 13| de ha csak egy rongyos millióm is lenne, sohase jutna az 4192 13| Ha így megy, pár év mulva milliomos leszek...~ ~Egy májusi napon 4193 1| besurran a mennyekbe, hol milliónyi csillag fénylett hófehér 4194 4| halántékán, mely a Danteén, Miltonén, Tassóén valaha, mikor örökbecsü 4195 6| kisasszony tanította őket. Mily boldogok voltak akkor! Inasok, 4196 6| A jó Isten tudja, hogy min járt az eszük, de mindegyikőjük 4197 9| fölolvastunk. A kedélyünk mindakettőnknek romantikus volt a végletekig. 4198 9| legteljesebb jóakarat jele volt. Mindannyi hizelgett nekünk, biztatott 4199 7| circum-dederunt-ját!... S mindannyit már előre valami különös 4200 4| hattyudalt alkotta meg ezúttal mindazok közt, melyekről a poézis 4201 14| kivel állít szembe?~ ~- Mindazokkal, akik évek óta az utamba 4202 3| művészetében a jó atyák mindegyike tökéletes otthonosságot 4203 6| hogy min járt az eszük, de mindegyikőjük ébren virrasztott a sötétségben. 4204 10| konduktor várakozik, aki mindenáron beszélni akar a tekintetes 4205 16| egyesület kosztümbálján, miután, mindenesetre nagy lelki és testi szenvedések 4206 2| tekintett a tisztelendőre, mindenestől az asztalra helyezte a lábast, 4207 6| fognak aludni, mert a birtok mindenestül a volt bérlőnk kezére kerül.~ ~- 4208 4| molett muzsája, mely eddig mindenha hűséges volt hozzá, most 4209 2| akik szépek és fiatalok. Mindennek dacára merev mosolygással 4210 14| csontváz mindent tudott és mindenről megmondta őszintén a véleményét. 4211 2| szürke párák fogták el mindenünnen a kilátást s csak a csacsi 4212 7| kísérte a szegény püspököt mindenüvé, ahol az utóbbi esztendőkben 4213 4| kelnek föl a zongora mellől. Mindkettő éhes, mint valami fiatal 4214 6| hogy az ágyból keltek föl, mindkettőnek pár akaratos fürt szabadult 4215 2| így elmélkedett magában: „Minek ébreszteném fel a szegény 4216 3| főispán, vagy akár egy eleven miniszter ment volna el a boltok előtt.~ ~*~ ~ 4217 6| közt pepecsel - mondta egy miniszteri hivatalnok. - Egy időben 4218 3| körülötte a fehéringes minisztráns gyerekekkel, akik nagyranyitott 4219 3| tekintélyes főszakács, aki kuktai minőségben maga mellé fogadta, igazi 4220 11| orvos tulajdonai voltak. Minthogy Raben már hosszabb idő óta 4221 9| meg, - de megadta magát a minus tizenhatnak s egytől-egyig 4222 16| előkelő úr, akinek te ismered, mióta az eszed megjött... Szegényen, 4223 11| partján. Senkisem tudhatja, miről beszéltek, de az éj hirtelen 4224 3| zárkóztak el szobáikba. Még a mise is szinte komorabb volt 4225 3| Uram bocsáss! - a régi misés könyvbe tekintgetve pompás 4226 3| annyira kedélyesek! Egy-egy miséző atya, a szürke templom oltárköve 4227 6| asztal mellett, de mikor Miska, a báró volt huszár-inasa, 4228 8| és bár ez a történet misztikusnak tetszhetik ön előtt, én 4229 12| libériájában, a galéria mitológiai asszonyai teljes világosságukban 4230 2| tisztába jövén a dolgok mivoltával, így fohászkodott magában:~ ~- 4231 13| járta a hideg mezőket és a mocsarakat, s egy napon örömmel vette 4232 16| hogy a lányok jelenléte módfölött fölizgatta. Nem szabad hát 4233 5| odalépett a nyárfalevél módjára remegő György mellé.~ ~- 4234 2| mint maga az ördög, aki ily módon akarta ezt a becsületes, 4235 9| jégtáblákon” a Jules Verne modorában. Mikoló tudományos értekezéseket 4236 7| hogy fölvett diplomata modorát megtartsa - néhány barátságos 4237 11| Andrássy-út villáit és a Múzeum mögötti palotákat...~ ~A költő büszkeséggel 4238 12| katonák, a boltozat üvegajtaja mögül négy vagy öt lakáj szaladt 4239 14| Hányszor falta szinte föl mohó pillantásával a bájos teremtést, 4240 5| bólogatott:~ ~- Igenis... Haller molnár volt az én nagyapám... Haller 4241 5| nem Haller, a Sédmalom molnára volt-e a te anyai részről 4242 14| igazi előkelőség, az elegáns mondaine-világ képviselőjét. Hogy miért 4243 2| csacsiról; mintha csak ezt mondaná: „Derék füles, hiszen jóformán 4244 13| majd egykor a kávéházban mondanak fölötte, mert ő a sírba 4245 13| dolgot beszéltek, mintha azt mondanátok, hogy a gőzvasút elől hiányozhatik 4246 16| barátnőidhez?... Mindent el kell mondanod nekem, mert, amint tudod, 4247 14| Tudom, hogy azt kellene mondanom: Tanár úr, de higyje el, 4248 2| pauzát sem tartva a szent mondás után, azonnal hozzátette:~ ~- 4249 14| vacsora bár bennünket?... Mit mondasz hozzá Bandi, mit gondolsz?... 4250 7| egyik folyosói széken. Minő mondhatatlan melegséget hozna a halál 4251 13| mint eddig. Igen nehezen, mondhatnám verejtékes homlokkal fogalmazta 4252 8| ponton, ami semmiképp sem mondható a dolgok végső okának. Köztünk 4253 5| mosolyog) Kolnay... fiacskám... mondjad csak meg (egyszerre tegezni 4254 8| A költők talánynak mondják az asszonyi lelket, amely 4255 13| A fehér holló.~ ~Ha azt mondjátok, hogy vannak kivételes lények 4256 13| egzisztálnak...~ ~A név mellékes, mondjuk, hogy Csiknak vagy Tatárnak 4257 4| az őrtálló katonák is azt mondották magukban:~ ~- Milyen felséges 4258 2| szerencsétlen emberek, nem mondtam-e én ezt meg előre?”...~ ~ 4259 3| ki magának.~ ~- Meglesz, monsieur, meglesz, - szólt a gvárdián 4260 11| levette a kalapját, csodálatos moraj futott végig a parketten 4261 5| a megkönnyebbülés hangos moraja hallatszott, mikor a tanár 4262 2| messze a látóhatár szélén, morajlani, dörögni kezdett, s az erdei 4263 12| számára.~ ~Sauters dühösen morgott.~ ~- Szemtelenség éjnek 4264 3| mintha mindnyájan a „memento mori”-t viselték volna az ábrázatjukon. 4265 7| ferencrendi barát fog csendes imát mormolni, a kis vánkost, az elhunyt 4266 13| volna, hogy a régi dicsősége morzsáiból tengesse szomoru életét... 4267 15| bajor kalácsot öntudatlanul morzsolgatta, így szólott magában:~ ~- 4268 3| ajtón, mint a legutolsó mosogató leány, akinek habozás nélkül 4269 1| püspököt, aki az üdvözültek mosolyával hallgatta egy rózsaszínü 4270 9| akit csak ritkán láttak mosolyogni s a jó nagymamája minden 4271 4| rudacskái, hivogatólag szembe mosolyogtak vele. Szinte hallhatólag 4272 11| volt, a folyam csöndesen mosta a mocsaras partokat, messziről, 4273 1| kolostorban szomoru élet van mostanában, s a levert atyák még Dominik 4274 11| népmesékből, hogy a víz alatt moszatos, zöld halál várja a szerencsétlent, 4275 11| és egyszerre ráfordította moszatszerü, zöld szemét (ha akarta, 4276 8| A fejében ez a gondolat motoszkált:~ ~- A szép feleségem egyedül 4277 4| a főkulcsár aggodalmasan motoz az éléskamrák raktáraiban. 4278 15| lehetett hallani) szuszogva motozott mindenütt a különböző ruhanemüek 4279 8| a tanácsterem csodálatos mozaikját ön is jól ismeri; hiszen 4280 13| gőzvasút elől hiányozhatik a mozdony, mely a kocsikat magával 4281 9| nyakára húzta, olyan volt az ő mozdulatlan lova hátán, mint valami 4282 7| az Urban, mindez megáll, mozdulatlanná lesz; a konyhákat becsukják, 4283 4| öreg, úgy látszik, elaludt. Mozdulatlanul ül a karosszékben, fejét 4284 4| találnak.~ ~De mindez a mozgalom, sürgés-forgás egyszerre 4285 14| éther-injekcióval hoztam volna mozgásba a vérem keringését...~ ~ 4286 8| belül egy ismeretlen lélek mozgatja az érzések és a hangulatok 4287 7| költséges gépezet ma még mozog; a kerekek forognak, a küllők 4288 12| s anélkül, hogy az ajkai mozogtak volna, így szólott magában.~ ~- 4289 4| hattyudala vagyunk, a legnagyobb mű, amelyet életében megalkotott!~ ~ 4290 15| világos reggelig csatangolt München öreg tornyai és házai között.~ ~ ~ ~ 4291 15| Nyitray megállt egy napra Münchenben, hogy a Bavariáról is mesélhessen 4292 4| gróf az első kész példányt műértőleg vette az ajkai közé.~ ~De 4293 9| indus rájákról, csauszokról, muftikról s a Jókai elragadó regényeinek 4294 12| sondersbergi rezidencia műkincseit, a drága metszeteket, ékszereket, 4295 7| kerekek forognak, a küllők működnek, de ama pillanatban, amikor 4296 9| bennünket: „Csak játsszatok, mulassatok és szóljatok, ha valami 4297 14| részét gondolja?~ ~- Hiába mulat rajtam, nem mindennapi dolog, 4298 2| pokrócokkal. Pompásan el fognak mulatgatni egymással a kis állatok.~ ~ 4299 14| sürögtek-forogtak a kis mulató társaság körül... Egy szigorlóorvos, 4300 6| ezeknek egyéb gondjuk, mint a mulatság! A sors egy édes meseországgal 4301 9| teljesen kárba vesztek nála. A mulatsága az volt az egész napon át, 4302 13| Eleintén bíz’ nem volt mulatságos az önkéntes remeteség, de 4303 10| És legyenek jókedvüek és mulatságosak, hogy az elhagyott feleség 4304 9| találtuk ki azt a pompás mulatságot, amellyel az egész téli 4305 2| Signorina Giulietta, a műlovarnő, szánakozva nézte a szegény 4306 2| világosítsd fel az elmémet a multak felől!~ ~Mint egy különös 4307 14| mint amennyit megér... A multjának legbájosabb melódiáit adja 4308 5| amúgy is minden kis diák mumusa, a piaci cserebere fölé 4309 13| divatos elbeszélő, akinek a munkáiért törték magukat az olvasók 4310 13| tagjaikat, s újra nekiláttak a munkának. Csik, ha alkonyat idején ( 4311 16| munka nem imponál... Ha munkás ember volna az ideálom, 4312 9| illusztrációk nélkül is. A munkatársak megvoltak (mi ketten és 4313 16| hatalmas, forróságtól fülledt munkatermekben, a kék lángok között ide-oda 4314 9| lova hátán, mint valami muszka poroszló az öreg „London 4315 8| Szégyen, - legalább ne mutasd ki ennyire, hogy irtózol 4316 11| Imrey bizonyos grandezzával mutatott egy fehér, fenyőfaajtóra 4317 2| a legkisebb hajlamot sem mutatta arra, hogy kiderüljön. Két 4318 4| A gourmanderia e világos műtermében mindenki érzi, hogy kiváló 4319 8| most ötven centesimiért mutogatják a kiváncsi német utazóknak. 4320 13| ötleteit. Amikor egy-egy műve megjelenése után rendes 4321 4| valaha, mikor örökbecsü műveiket megalkották. Az ifjuság; 4322 16| francia beszédeddel, mert a műveltségeden száz és száz ember vére 4323 12| váratlanul kivette karját a művészéből, udvariasan megemelte a 4324 4| szakácstudomány ez előkelő művészei teljesen tisztában vannak 4325 12| kedélyesen, ezeknek a nagy művészeknek a kedves és szinte érthetetlen 4326 13| szmokingot, s igen sok arcképet a művészet világából, - s egy novemberi 4327 3| találni. A gourmanderia nehéz művészetében a jó atyák mindegyike tökéletes 4328 3| tétlenséget nem szeretem. Művészetem megkívánja, hogy mindig 4329 12| és minden néven nevezendő művészetet. A sondersbergi nagyhercegi 4330 12| megmondani miért, de mámorában és művészi lelkesedésében hirtelen 4331 2| selyemruhájához, sőt a kutya, amely a művésznő ölében hevert, nyájas barátsággal 4332 11| Andrássy-út villáit és a Múzeum mögötti palotákat...~ ~A 4333 11| s oly komolyan vették a Muzsa csókját, akár a mai, józanabb 4334 4| A szakácstudomány molett muzsája, mely eddig mindenha hűséges 4335 4| közepette várta a szeszélyes muzsát, mely barázdás homlokát 4336 12| zenét a kis hercegnő... Na szép, hát majd játszunk 4337 14| betegágyuknál megjelenik, s haldokló nábobok a félvagyonukat igérték 4338 12| látja ebédre.~ ~Sauters a nadrágzsebébe dugta a kezét.~ ~- Tudja, - 4339 5| a te anyai részről való nagyapád?...~ ~György bámulva nézett 4340 5| Haller molnár volt az én nagyapám... Haller Mihály, a negyedik 4341 6| intézetbe visznek, amelyet a nagyapánk alapított. De a szegény 4342 7| körülmény, ha a kegyelmes nagybácsi örökre búcsút mond a zsiros 4343 5| lépni a szemináriumból, de nagybátyja, a veszprémi kanonok, gyorsan 4344 4| zavarta senki ezekben a nagyfontosságu pillanatokban. Ünnepies 4345 5| erősen megrántotta odakünn a nagyhangu secundus csöngetőt, mire 4346 12| mert a kis Sondersberg nagyhercege, ősi hagyományai értelmében, 4347 12| előcsarnokban, ahol a sondersbergi nagyhercegek ódon képei függtek aranyos 4348 12| bemutatni Adél és Sophie nagyhercegnőknek, akik a maguk részéről is 4349 12| Albert Henrik, a két szőke nagyhercegnőt vezetve karjain az ebédlőbe.~ ~ 4350 12| átutazott a sondersbergi nagyhercegségen s egy napra megállapodott 4351 16| tud úgy beszélni, mint a nagykövetségi attachék, de a keblében 4352 13| lassanként átszivárgott a nagyközönség körébe, s az ismeretlen 4353 9| láttak mosolyogni s a jó nagymamája minden tréfája s a szegény 4354 9| tett bennünket. A jóságos nagymamának direkt be kellett szerezni 4355 16| szalónemberré, a társaságban nagyokat hallgatott s ha megszólalt, 4356 7| örülni látszott minden; a nagyprépost háza fölött szinte mosolygott 4357 13| meglátjuk, akkor is olyan nagyra lesz-e azzal, hogy kivételek 4358 3| minisztráns gyerekekkel, akik nagyranyitott szemekkel szívták magukba 4359 14| asszonyhoz.~ ~- Kommerné ő nagysága, ugyebár? - mondta barátságosan.~ ~ 4360 12| volt ragadtatva a saját nagyságától s mélységes megvetéssel 4361 12| Egy levelet hozott nagyságod számára.~ ~Sauters dühösen 4362 3| menu összeállításában a nagytehetségü férfiu tökéletesen szabad 4363 9| kóstolókat rendez a Korona nagytermében), célirányos külügyi politikát 4364 6| annyira messze estek most a nagyváros banális lármájától! Mintha 4365 10| előbb kikászolódhatik a nagyvilágba. A parasztokat elszállásolták 4366 16| ha megszólalt, többnyire naiv és ostoba dolgokat beszélt. 4367 6| Elvett volna engem más is,~ Náladnál szebb virágszál is...~ ~ 4368 5| felföldi dialektus.~ ~- Áki nálám nem tánul, - mondta valami 4369 6| valamennyi rózsásarcu babája náluk gyült össze táncpróbára 4370 9| el az olyan telet, aminők nálunk, a Bakonyban dulnak, amikor 4371 7| szeminárium táján egy világos női napernyő látszott és az északi bástya 4372 11| hogy a habos, lehelletszerü napernyőt a sellő tartja vérvörös 4373 16| mindig elpirult, s reggeltől napestig mint gépészmérnök dolgozott 4374 3| édes fiam...~ ~Ragyogó napfény aranyozta meg a kolostor 4375 15| egy szombat este, ötödfél napi ismeretség után, Terka szerelmesen 4376 9| legszebb, legkedvesebb téli napjaimat eltöltöttem. Ez a kis szoba 4377 15| Később, mikor az esküvő napjának is hírét vette, ideges gyorsasággal 4378 3| mondta:~ ~- A születésem napját ünnepeltem.~ ~S midőn a 4379 6| herceggel, a hadapróddal. Kis naplókönyvük be sok részletet tudott 4380 10| remény arra, hogy három napnál előbb kikászolódhatik a 4381 4| teába mártogatott, az utóbbi napokban határozottan nem izlettek 4382 2| s neje, ki az előadási napokon füstölgő petróleumlámpások 4383 13| Aznap este már a tanyája nappali szobájában, egy hatalmas 4384 4| Felséges!...~ ~És a napsugarak, melyek vidáman táncoltak 4385 5| párává foszlik a Haller Ida napsugaras pillantásától...~ ~Szedenich 4386 12| jardiniére-ekben csillogott a narancs vörös héja, aranyoszöld 4387 8| bizalmasan hunyorgatott.~ ~- Nászutas?...~ ~- Dehogy, két éve, 4388 15| jött Párisból. Azt hiszem, nászutasok lehetnek.~ ~- Hogy hívják 4389 15| Titánia nászúton.~ ~Miután fél Európát szerencsésen 4390 8| értem, most egy hitvány náthától is megijedsz...~ ~Huszár 4391 9| a kém, a bőrharisnya, a Nautilus és Nemo kapitány, meg a 4392 5| mialatt másfélezer apró nebulót vezetett be az algebra titkaiba, 4393 13| szerkesztőségben...~ ~Az elbeszélés negyednap megjelent az előkelő ujságban 4394 15| A szobaleány csak egy negyedóra mulva került elő éjjeli 4395 11| veszedelmes sellő-szemeit, és négyéves korában a szomszédék hatesztendős 4396 11| verset írni, de küldj azonnal négyszáz forintot, hogy a szigorlatokkal 4397 3| hófehér kötényben és egy négyszögletes, ragyogó vászonsipkában, 4398 14| bájos teremtés csakugyan a negyvenedik életévében járna? Csúf és 4399 2| arcfintorgatások közt hajtogatnak föl néhanapján. Csak a gálosvölgyi káptalani 4400 6| kánikulás napok unalmában. Míg néhányan léha megjegyzéseket tettek, 4401 13| ment úgy, mint eddig. Igen nehezen, mondhatnám verejtékes homlokkal 4402 9| koporsóba tették s a lépcsőkről nehézkes emberek kopogása hallatszott 4403 3| félénken húzódtak meg ágyukban, nehogy a vidám hangokból hozzájuk 4404 15| világítást, vállalkozón nekiindult a bajorok ismeretlen fővárosának. 4405 13| fáradt tagjaikat, s újra nekiláttak a munkának. Csik, ha alkonyat 4406 13| boldogító titka... Az a nekrológ se bántja, amit majd egykor 4407 3| feltételeket ajánlott, udvariasan nem-et mondva, két komoly versenyző 4408 8| sárga világosságán, amely némán fénylett ki az utca alattomos 4409 16| még mi kéne a kis portici némának?... Ez vajjon komolyan azt 4410 14| hozzánk egy csésze feketére... Nemcsak pompás kávét kapna, de egy 4411 8| nélkül hullámzani kezd, mint némely csodálatos tengerszemek. 4412 16| de a keblében derék és nemes szív dobog... És a munka, 4413 9| bőrharisnya, a Nautilus és Nemo kapitány, meg a híres utazók 4414 9| Sejtették, tudták, hogy ő nemsokára elmegy a hugocskája után 4415 14| gyerek illedelmesen. - Ha a néni úgy parancsolja, hát vendéglőben 4416 6| egyszer eljátszotta a bánatos népdalt, amely édesanyjukat annyiszor 4417 13| tanácsu városok és osztatlan népiskolák számára beszéltem...~ ~A 4418 13| leszek arra utalva, hogy népkonyha-utalványokkal fizessem az ebédemet...~ ~ 4419 11| volt és alaposan tudta a népmesékből, hogy a víz alatt moszatos, 4420 13| falusi Csertán András sokkal népszerűbbé lett, mint amilyen valaha 4421 3| ókorban bírt magának némi népszerüséget szerezni, határozottan elbujhatott 4422 11| és lóvasúton mentek el a Népszínházig. Mikor a földszinti körszékeken 4423 6| A ház belsejében semmi nesz se hallatszott többé. A 4424 7| jéghideg csöndje, a lépések nesztelen suhanása s az a rémületes 4425 8| teherhordó gályákon, amelyek nesztelenül pihentek a part rozsdás 4426 7| egy egész csomó sikerült névaláírás díszíti a violába játszó 4427 5| viselt és mikor noteszéből a neveket fölolvasta, szúró kegyetlenséggel 4428 2| istenfélő ájtatosságban nevelkedtek.~ ~Oh, hogy elmultak ezek 4429 14| futott be, A szegény kis nevelőből kitünő orvos lett, majd 4430 14| két gimnázista öccsének a nevelője... Szegény fiu létére nagy 4431 10| kisasszony, az elhunyt matróna nevelt leánya, akinek délfelé valami 4432 12| az irodalmat és minden néven nevezendő művészetet. A 4433 7| szemináriumi igazgató, aki neves egyházi költő, már az alkaiosi 4434 14| elnevette magát - vigyázva nevetett, hogy a fehér fogsora kilássék - 4435 13| s első könyvét, mely új nevével a könyvpiacon megjelent, 4436 12| irodalmat és minden néven nevezendő művészetet. A sondersbergi 4437 11| mondta neki:~ ~- Ki van nevezve a kedves férje a könyvviteli 4438 9| íróasztal fölött. A mama a névnapjaimra halmozott el cukrokkal, 4439 5| likőröskészletek a különböző névnapokról, régi lázsiások és aranyak 4440 7| megnyugodva gondolnak arra, hogy a nevük benne lesz holnap abban 4441 9| a nagymama hetenkint egy névvel ellátott csokoládé-tortát 4442 9| poroszló az öreg „London News” fametszetén, aki titkos 4443 16| lettél, aki nem a szívet nézed, hanem a kabátot és a nyakkendőt. ... 4444 14| szivarját, s gondolkodó arccal nézegetett a szivarja füstjébe, aztán 4445 13| aki mindeddig szótalanul nézegette az asztalfőn az illusztrált 4446 14| asszonyom, hogy most más szemmel nézem, mint akkor... De tudja-e, 4447 4| előtt bizonyos félelemmel nézik a két őrtálló katonát, távolról 4448 11| kis leány zöldes szemébe nézve, mely néha aranyos fényben 4449 14| fiatal asszonyt ennyinek nézze. Jávor, amint a pillantása 4450 14| tudja? Igazán nem tudja? No nézzen meg egy kicsit jobban, nagyságos 4451 4| suttogta egymás közt:~ ~- Nézzétek, micsoda glória van a homloka 4452 15| kofferben van, vagy várj, nézzük csak itt a skatulyában...~ ~ 4453 4| voltak e pillanatban az öreg Nickelsdorfhoz és az ő halhatatlan teasüteményéhez 4454 9| fametszetén, aki titkos nihilista nyomdát fedez föl, vagy 4455 12| legyen mondva, ezidőszerint nincsen is más rajtam kívül, aki 4456 2| tekintett ki az ablakon:~ ~- Nini, egy barát!~ ~Signorina 4457 12| aki karácsony hetében a nizzai hangversenyterem összes 4458 14| a tudomány férfia, mint nőcsábító se tartozik éppen az utolsó 4459 10| hallani róla? Ő a helybeli nőegyesület elnöknője volt, Jobbágy 4460 9| a belügyeket (tudniillik nőegyleti kóstolókat rendez a Korona 4461 9| konyhából és a folyosókról, növelve a mi romanticizmusunkat, 4462 7| élén megindul, látják a növendékpapok fehér, csipkés ingeit, a 4463 7| látják a püspökkert buja déli növényeit, az üveges koporsót, amelynek 4464 9| üvegházából kikölcsönzött dús déli növények vették körül a koporsót 4465 2| szokta gyorsabb menésre nógatni; signor Callioni, a direktor, 4466 2| volt egy fedél alatt olyan nőkkel, akik szépek és fiatalok. 4467 3| Valahol messze, a regényes Normandia egy hercegi kastélyában 4468 3| esztendő alatt, amely a szép normandiai napok mögött lefutott, talán 4469 13| mi lehet, mennyi idős? Nős-e vagy nőtelen, tud-e idegen 4470 8| feje... Fogjatok hát el, nosza fogjatok, ti ostoba velencei 4471 3| összegyűlni a város minden notabilitása, ragyogó szemekkel élvezvén 4472 7| elnök, s az összes helybeli notabilitások évente megjelentek, s a 4473 14| levegőben, a cigány érzékeny nótái mellett hirtelen úgy rémlett 4474 6| szép asszony ezt a szomoru nótát? Talán az ő sorsa valami 4475 13| mennyi idős? Nős-e vagy nőtelen, tud-e idegen nyelvet, avagy 4476 5| reverendát viselt és mikor noteszéből a neveket fölolvasta, szúró 4477 5| halálos csöndben nézte végig a noteszét, hogy egy diákot kiszólítson. 4478 2| művésznő ölében hevert, nyájas barátsággal nyalogatta meg 4479 15| szerelmesen omlott a Katona úr nyakába. Nyitray úgy szégyelte magát, 4480 9| barackot a fejemre s néha a nyakamat is megcsiklandozta, ami 4481 9| mikor duplarétü köpenyegét a nyakára húzta, olyan volt az ő mozdulatlan 4482 15| Katona úr meghűthetné a nyakát.~ ~Oly keserü világmegvetéssel 4483 8| belül hidegen, átmetszett nyakkal feküdt a legelőkelőbb velencei 4484 15| Cigarettázva oldogatta le a nyakkendőjét, mikor a szomszédos szobában, 4485 16| gérokkot és a legszenzációsabb nyakkendőket viseli az egész városban...~ ~ 4486 16| nézed, hanem a kabátot és a nyakkendőt. ...Oh, kis Bellám, mennyire 4487 2| nagy abrakos zsák, amelyet nyakukba akasztottak.~ ~- Velünk 4488 1| meg magát annyira a drága nyalánkságok cipelésében, mint ezen az 4489 6| élet! Apa mindennap pompás nyalánkságokkal tért haza és anyuska még 4490 2| hevert, nyájas barátsággal nyalogatta meg az ő nagy, otromba tenyerét. 4491 6| operette-áriák váltották föl s a nyaralók kissé irígykedve néztek 4492 7| gasteini majorosokat, akikhez nyaranta, a fürdőzés ideje alatt 4493 13| cserépkályha mellől, hallgatta a nyárfák fölött zizegő őszi szelet, 4494 5| csak egészen odalépett a nyárfalevél módjára remegő György mellé.~ ~- 4495 16| fogok menni, mert a francia nyelv meg a zongora, hála Isten, 4496 14| higyje el, nem megy rá a nyelvem... Szinte azt hiszem, hogy 4497 8| sem tudunk, mint a botokud nyelvről. A hisztéria értelmetlen 4498 3| kivétel nélkül megeredt a nyelvük és sűrű kocintgatások közt 4499 3| sóvárogva csettentettek a nyelvükkel, mintha már is ott ülnének 4500 3| az eset felől értesülést nyerne valahogy! Egy leány, aki 4501 2| gálosvölgyi kovácsot, néhány nyersszavu kurta-nemest, akik a csacsifogat 4502 1| mindannyian ismertek, nem nyikorgott többé az országútakon, s 4503 8| egy idegen asszony lelke nyilatkozik meg, s a szeszélyek, amelyek 4504 14| van, odalenn mandulafák nyilnak s édes, részegítő illatok 4505 4| tizenöt perc mulva lázasan nyilt föl az ajtó.~ ~- Hol a kulcsár? - 4506 9| apró, börtönforma ablakok nyiltak a konyhából és a folyosókról, 4507 8| tudta meg, hogy az édes, nyiltszívü leányban egy merőben idegen 4508 13| becstelenítik meg gondolataikat a nyilvánossággal...~ ~A többiek helyeslőleg 4509 13| megbecsteleníti azzal, hogy nyilvánosságra hozza őket. A világnak azok 4510 3| ablakból. Kopogtatok, hogy nyissák föl, de erre a szakács mérgesen 4511 12| a fogat elé, hogy ajtót nyisson. Az üvegajtón át Sauters 4512 7| fekete szemeit utoljára nyitja föl, a terjedelmes palotában, 4513 5| Szedenich főtisztelendő úr Nyitrán huszonhárom fiút buktatott 4514 15| tréfás kaland vége.~ ~De Nyitraynak még fölindulásában is volt 4515 12| az ebédlőbe.~ ~Összesen nyolcan vagy tizen voltak az ebéden 4516 9| gulyáson tengetvén életüket s nyolcával-tizével huzódva meg éjszakára az 4517 4| főkonyhamestert már reggel nyolckor elhivatták a főhercegi palotába.~ ~ 4518 10| tündérének sohasem tudott többé a nyomára találni... Pedig a savanyu 4519 7| személyét is találgatják s a nyomdász, aki a gyászjelentés szövegét 4520 8| jelenleg szemüveges tübingeni nyomdászok csiptetnek szemérmetlenül 4521 7| a közjegyző pecsétet fog nyomni az elhagyott termekre s 4522 9| belépett, az is barátságosan nyomott barackot a fejemre s néha 4523 15| elkövethetett volna, izgatottan nyomta meg a villamos csöngetőt.~ ~ 4524 7| fövegét... A palota hideg nyugalmát zajos futkosás, hangos beszéd 4525 7| előkelőségei: a kanonokok, egy nyugalmazott generális, az öreg főispán, 4526 2| kolostor öreg csacsija csöndes nyugalommal huzigált tova az erdőszélen, 4527 8| hirtelen egy szenvedélyes, nyughatatlan lélek költözködik. Ez a 4528 15| ahol lomha jóakarattal nyugodott bele abba a menube, amelyet 4529 11| költője szemébe.~ ~- Légy nyugodt, - mondta, - nem sokáig 4530 13| sikerült, s Csik némileg nyugodtabban dőlt hátra a kényelmes bőrszékben.~ ~- 4531 1| öreg csacsija ugyancsak nyujtogatta a derekát másnap, a kolostor 4532 2| szemrehányásával tekintett a nyujtózkodó barátra, aki e pillanatban 4533 1| somlyai bornak, a kövér, rőt nyulaknak még színét sem láttad hosszu 4534 14| arccal lépett közelebb a szép nyulánk asszonyhoz.~ ~- Kommerné 4535 14| közel, a dunaparti fogadók obligát törzsalakjai: a kékatillás, 4536 16| vasgyárban. Ilyenkor ő is ócska bluzt viselt, a kezei kormosak 4537 8| halkan, egy szerelmes asszony odaadásával az ő szelid, leánykori Terkája...~ ~ ~ 4538 8| az ok világos: a szelid, odaadó asszonyba hirtelen egy szenvedélyes, 4539 3| vasajtaja mellett, már hárman is odacsatlakoztak az elárvult szakácshoz s 4540 16| aki a keresményét mind odahozta a pálinkásboltba... Nappal 4541 3| Amíg a megrémült portás odajárt, a jó gvárdián izgatottan 4542 14| állított össze, a jegesvödör is odakerült később az asztal mellé, 4543 5| egyszerre csak egészen odalépett a nyárfalevél módjára remegő 4544 14| bár kissé tétovázva, - odanyujtotta neki a keztyűs kis kezét.~ ~- 4545 8| barátkozás vágya s a poharát odaütötte az angoléhoz. És a bihari 4546 12| világosságukban ragyogtak a csillár odavetődő fényében. Sauters, aki sok 4547 7| két vagy három teremmel odébb, a könyvtári szoba kis benyilójában 4548 9| etagére-okon s mindig finom, ódonszerü pacsuli-illat volt érezhető. 4549 9| ketten és Laci, a Mikoló öccse), a nyomdát és a papirmasszát 4550 14| mint mikor a gimnazista öccseit a matematikára tanítottam... 4551 14| Kommerné két gimnázista öccsének a nevelője... Szegény fiu 4552 11| fia letaszította érette az öccsét a harmadik emeletről, mert 4553 8| szégyenletemben...~ ~Huszár az ölébe tette a gukkerjét.~ ~- Kis 4554 14| pillanatnyi haragnak, csók és ölelés lesz a vége... Csak pár 4555 9| erős volt, a Mikoló mamája ölelte át a kis fia koporsóját... 4556 1| Péter saruihoz és sírva öleltem át lábait. Könyörögve szóltam:~ ~- 4557 12| plakátok, melyek farsang táján öles betükkel hirdették SAUTERS 4558 8| gondolák fekete függönyén, az ölfás, főzelékes, teherhordó gályákon, 4559 8| Bevilaqua hercegné testébe és én öltem meg a csábítót, a hites 4560 9| szerkesztőjének új husvéti öltönye kiválóan sikerült” - a lap 4561 13| ház tisztességesebb formát öltött, új magtár és kukoricaszárító 4562 1| haladt, tündöklő, bíborszínü öltözetben, mellén ott függött az aranykereszt. 4563 13| csak egy igen csinosan öltözött, de fölöttébb kiskoru ifju, 4564 14| közepén, s Jávor tanár magára öltvén a ruhatárban bundáját, egy 4565 14| gérokkos szamár bókjait és ömlengéseit hallgatja...”~ ~Kommerné 4566 8| éjszaka, kékes világosság ömlött végig a széles csatornán, 4567 2| barátságos fiúval, aki már önálló piécekkel szerepelt a cirkusz 4568 13| cseppfolyóssá lesz...~ ~Csik önérzetes ember volt, akinek derogált 4569 12| ebéden és Sauters bizonyos önérzettel fogadta, mikor a kamarás 4570 2| megfeledkeztek az Isten önfeláldozó szolgáiról? Jó atyám, ne 4571 11| istenien vörös!~ ~Egy diák öngyilkos lett érte, egy bankár csődöt 4572 15| amely az első nap majdnem az öngyilkosságba kergette - és most megint 4573 11| akarattal követték el az öngyilkosságot.”~ ~Ez, mint önök láthatják, 4574 7| sötéten horgasztja le - önkéntelenül is az egyik kanonoki stallumra 4575 13| nem volt mulatságos az önkéntes remeteség, de vagy hat hét 4576 9| keresztül. Megalakul az önkormányzatu köztársaság, mely a világon 4577 3| kolostortól!~ ~Titokban, még önmaga előtt is restelkedve, a 4578 3| borzalmas ember elé, föláldozván önmagát, hogy a kolostort megmenthesse.~ ~- 4579 8| Erről sokat mesélhetnék önnek, de elégedjék meg egy ismeretlen 4580 10| leszünk, ha megengedi, hogy önnel együtt vacsorázzunk; de 4581 3| Micsoda fehérszemély volt önnél, Anzelm úr?~ ~- Az unokahugom, 4582 14| dolga, engedje meg, hogy önökkel vacsorázzam... Szépen elhajtatunk 4583 15| esze, hogy így feleljen önönmagának:~ ~- Csak azt lessem, hogy 4584 4| íz, melynek föltalálása önre vár. Vonuljon vissza s az 4585 7| egy remegő asszonyi kéz öntené ajkai közé az utolsó csepp 4586 2| zavarát, s a saját kezével öntött a pohárba a finom rüdesheimi 4587 5| csak a megindulás melegsége öntötte el borostás ábrázatát.~ ~- 4588 7| vajjon az agónia utolsó öntudatában nem ejti-e kétségbe a haldokló 4589 16| valami alvilágból idetévedt ördögfiók. Este megmosta ugyan a kezeit 4590 14| amíg én itt a Cartesius ördögöcskéiről prelegálok, odabenn a titokzatos 4591 16| egy ácsmesterhez, vagy egy öregbéreshez mennék feleségül... Én azzal, 4592 5| gyermek oly bájosan nézett az öregedő piaristára, hogy Szedenich 4593 12| jókedvüen hunyorgatott.~ ~- Az öregek kissé értelmetlenül bámulnak, - 4594 13| zöld belletristák, mert az öregeket nem igen érdeklik már az 4595 14| Ugy-e, hogy csúffá és öreggé lettem? Ugy-e, hogy most 4596 4| Miltonén, Tassóén valaha, mikor örökbecsü műveiket megalkották. Az 4597 2| Istenem, így lesz hát ez örökké?~ ~A csacsi, aki szent hivatását 4598 9| barátja, egy halvány, komoly, öröklött mellbetegségben szenvedő 4599 11| ülésén. A kicsiny Margit örökölte anyja veszedelmes sellő-szemeit, 4600 9| kéményseprővel ajándékozott meg, aki örökösen elfintorított arccal állt 4601 12| nemrégiben egy hatalmas trón örökösével. A két sondersbergi princessz 4602 9| még a nagymamától is sok örökség nézett rájuk, aki ott lakott 4603 14| színe, se illata többé... Ne örüljön hát a diadalának, méltóságos 4604 7| ódon kőtömegei közt élni, örülni látszott minden; a nagyprépost 4605 12| barátságosan nyujtotta a kezét.~ ~- Örülök, hogy itt láthatom, - szólott, - 4606 9| egészségtől! A szegény mama hogy örült ennek az eszmének! Ha jöttem, 4607 12| hangversenymester egyetlen föllépését, örvendetes szenzációt keltettek a Volgától 4608 5| És az alkonyi csöndben össze-vissza csókolta a György ajkát, 4609 3| nélkül praenumerálják. A menu összeállításában a nagytehetségü férfiu tökéletesen 4610 7| suttogás s a folyosókon összebujnak az inasok. A kulcsárné még 4611 13| lakástól. A meghasonlott író összecsomagolta a holmijait: némi fehérnemüt, 4612 3| szeszélyes, civakodó és összeférhetetlen természetü. Ignác, a pincemester, 4613 14| szerencsés kópé, akinek a nevét összefüggésbe hozták az övével, s a kis 4614 6| Talán az ő sorsa valami összefüggésben volt a dal melankolikus 4615 1| ájtatos svábja, parasztja összegyülekezik évenkint.~ ~Oh, kedves fiaim, 4616 6| mikor a hadgyakorlatra összegyült huszárok lampionos majálist 4617 3| barátok éttermében szokott összegyűlni a város minden notabilitása, 4618 3| refektoriumban, ahol az egész konvent összegyűlt, a tiszteletreméltó paterek 4619 7| a temetésre gondolnak s összehasonlításokat, jövendöléseket kockáztatnak 4620 14| sóhajtgatás, hanem az úgynevezett összehasonlító szerelem híve vagyok... 4621 11| ma, hajnalban, a vasúti összekötő hídról a Dunába ugrott. 4622 8| végig forró kezével az ura összekuszált szakállát.~ ~- Mennyire 4623 16| el azokat, akiket a gép összemarcangolt, de az üzlet virágzott és 4624 12| vezetve karjain az ebédlőbe.~ ~Összesen nyolcan vagy tizen voltak 4625 3| atya minden lélekerejét összeszedte.~ ~- Micsoda fehérszemély 4626 7| haldoklik a püspök!~ ~A kis összetöpörödött, beteges egyháznagy, akinek 4627 3| portásnak még a fogai is összeverődtek, könyörtelenül állott meg 4628 8| csüggedten folytatta:~ ~- Összevesztünk, megharagudtunk és én este 4629 10| míg a virágkereskedésben összevihogtak a tanulólányok, ő csöndesen 4630 8| természetfölötti hatalom olykor összevissza cseréli pár rövid napra 4631 1| most Péter, a szemöldjét összevonva.~ ~- Igenis, rebegtem.~ ~ 4632 8| legelőkelőbb velencei úr és sápadt, összezsugorodott keze egy kicsiny medaillont 4633 14| villamozó gép mellett, egy ösztövér csontváz állott, egy csöndes, 4634 11| hercegkisasszonyokról és tündérekről írt ötfelvonásos tragédiákat.~ ~Egy este 4635 13| földolgozta a régi témáit és ötleteit. Amikor egy-egy műve megjelenése 4636 2| közönségét szokta pazar ötletekkel fölvillanyozni.~ ~Leültették 4637 14| Tudja mit? Van egy kitünő ötletem. Ha nincs jobb dolga, engedje 4638 16| szép, kedves, elegáns és ötletes fiatalember kell, aki a 4639 15| mellett, s egy szombat este, ötödfél napi ismeretség után, Terka 4640 15| duplatokás filiszterre... Ötödfélnapos ismeretség után belebolondult 4641 5| huszonhárom fiút buktatott meg az ötödikben az algebrából. „Vérengző 4642 5| régi iskolai könyvekkel, az ötödosztályosok halaványan és megilletődve 4643 3| becsületes Ignác, aki majdnem egy ötödrész századot töltött a hordók 4644 8| a Sansovino remekét most ötven centesimiért mutogatják 4645 5| délután öt óra után...~ ~Ötvenhat diák diadalordítása közt 4646 5| édes arcocska, amilyen az övé volt egykor... És az ajka... 4647 15| szárnyasajtó választott el az övétől, hangos beszélgetést hallott. 4648 14| összefüggésbe hozták az övével, s a kis instruktor, akárhányszor 4649 11| ha a te fehér testedet övezi, de zöld kreton terítőben 4650 7| betöltetlenül áll, a viola kanonoki övre s a nagy, fénylő aranykeresztre, 4651 9| öreg nagynéni is - csakúgy özönlöttek, hanem a szoba ajtajára 4652 2| kopogott ebben a kétségbeejtő özönvízben. Sűrü, szürke párák fogták 4653 12| rögtönzött hangversenyt óhajtana bemutatni Adél és Sophie 4654 4| Valami pikánsat, különöset óhajtanék.~ ~A gróf izgatottan rohant 4655 8| mondható a dolgok végső okának. Köztünk és a laikusok között 4656 16| hanem abból az egyszerü okból, hogy a lányok jelenléte 4657 3| bankettek terén már a ködös ókorban bírt magának némi népszerüséget 4658 11| lehet váltani egy józan és okos szót. Lágy, vörös haját, 4659 7| csupán két csésze tea fogja okozni, meg néhány lágy tojás s 4660 16| Bellám? S nem érzed-e, hogy oktalan és rosz-szívü voltál, amikor 4661 6| rózsabokrétát... harmatos olaszországi rózsákból...~ ~A park fái 4662 7| tábornok jegyzi föl a maga olaszos nevét, s a főispán olvashatatlan 4663 8| És a bihari magyar ember olaszságával rögtön felköszöntötte az 4664 15| szomszédjában egy idegen férfi oldalán? Nyitray előtt világos volt, 4665 7| verőfényben s a várhegy meredek oldalát teljesen elborította az 4666 8| gyalogszerrel szaladt át a hotel oldalsó utcáján, s pár pillanat 4667 15| kezdett.~ ~Cigarettázva oldogatta le a nyakkendőjét, mikor 4668 9| gonosztevőket kísér a szibériai ólombányákba. Még ennél is jobban tévútra 4669 2| kezeivel a reverendáját oltalmazva, mely kopott és zöld volt 4670 8| kisasszonyt vezetett haza az oltár mellől. Terkának megvoltak 4671 3| miséző atya, a szürke templom oltárköve előtt állván, körülötte 4672 9| A látóhatár széle ködbe olvadt s minden oly ragyogóan fehér 4673 7| olaszos nevét, s a főispán olvashatatlan manupropiája után egy egész 4674 13| külön hírben figyelmeztette olvasóit az ujonnan fölbukkant talentumra. 4675 13| munkáiért törték magukat az olvasók és a szerkesztők. Körülbelül 4676 8| hogy a külföldi ujságokat olvassa. Doktortanár vagyok egy 4677 11| Mese a sellőről.~ ~Önök így olvasták:~ ~„Imrey Gyulának, a Kiviteli 4678 6| amiről az Ulrik történeté-ben olvastunk: szerződés a pokolbeli sátánnal.~ ~ 4679 2| szürke, alamuszi fejét olyanformán bólogatta meg, mintha választ 4680 14| közömbös emlékké fakul, olyanná, amelynek se színe, se illata 4681 15| bolyhos belépőjében néha olyannak tünt föl előtte, mint egy 4682 2| ismerte őket, szakasztottan olyanok voltak, mint két megkopasztott 4683 6| tudom, hogy mi lehet. Valami olyas, mint amiről az Ulrik történeté-ben 4684 7| fogatot, mely a piacon át olykor-olykor a vasuti állomásra robogott.~ ~ 4685 12| a ruha szelid kivágására omló aranyszőke fürtöket meglátta, 4686 13| negyvenéves koráig csak úgy ontotta magából könnyüszerrel a 4687 11| Stefánia-úton és páholyt béreltek az Operában. A habituék, meglátva az 4688 6| táncoltunk...~ ~A szalonból operettáriák suhantak ki a szeliden szendergő 4689 6| A keringőt jókedvü operette-áriák váltották föl s a nyaralók 4690 12| hogyan hívják ennek a kis operettfejedelemnek a rendjelecskéit, de egy 4691 13| hogy csak a hülyék és az opportunisták becstelenítik meg gondolataikat 4692 12| mikor az alabárdos éjjeli őr a piactéri szökőkútnál énekelni 4693 3| itéletet.~ ~- Még ebben az órában el fog távozni a kolostorból...~ ~- 4694 3| fogta a derék atyákat s egy órai examen után tökéletesen 4695 8| Terkának megvoltak a rossz órái és jaj volt minden teremtett 4696 15| magáénak tekintette, üres óráiban képzeletbeli lakásokat butorozott 4697 15| fővárosának. Körülbelül másfél óráig csatangolt, tizenegy után 4698 15| Terkát, akinek ablakai alatt órákig elgyalogolt olykor a legesősebb 4699 12| aranyszegélyes menülapról, s az óraláncán csüggő aranyos ceruzával 4700 13| vadregényes tanya, két órányira minden zsindelyfödeles emberi 4701 9| tovább egy-két esztendőnél. Óraszám elüldögéltünk odafenn az 4702 5| lim-lom hevert, himzett óratartók, pamutdinnyék, likőröskészletek 4703 1| megboldogult érseket, láthatatlan orgonák zúgtak...~ ~Szent Péter 4704 11| messziről egy kis vasúti őrház ablakából sugárzott ki valami 4705 10| elszállásolták valahogy az őrházba, de az utasok között egy 4706 10| személyvonat megakadt a tamáshalmi őrháznál, s mivel a hóesés még mindjobban 4707 11| mellettük suhant el két óriás vörös szem, aztán félelmes 4708 15| esküvője előtt Nyitray már az orient-express kocsijában ebédelt s azóta 4709 8| elég lassu alkalmatosság az orient-expresshez képest... Pedig a péterkebogár 4710 3| melyből egy egész hordót őrizett a kolostor kincseket érő 4711 10| befagyott folyó, a bástya ormán pedig büszke fenségben trónolt 4712 7| a püspök fényes halotti ornátusát, a lobogó gyertyalángokat, 4713 4| föl-alá, mint egy kiéhezett oroszlán!~ ~Tiz vagy tizenöt perc 4714 4| kapu előtt, a talapzatos oroszlánok szomszédjában is elborultan 4715 10| embernek? Mit jelentett az oroszos leánynév, melyet könnyezve, 4716 12| fordította feléje pisze orrát. Talán őrült volt, vagy 4717 1| és hirtelen becsapta az orrom előtt a mennyország kapuját. 4718 2| csontos ábrázata, a hajlott orru papagály s mind ez a furcsa, 4719 11| törpék dugnák ki rubintos orrukat, a bokrok közül. A nedves 4720 5| kapocs köti össze széles az országban. Mikor Szedenich főtisztelendő 4721 3| de a szakácsnak hetedhét országon sem lehet párjára találni. 4722 1| nem nyikorgott többé az országútakon, s az öreg gvárdián a kolostor 4723 8| világrendszer logikájának országútján, de ez a pár centiméternyi 4724 1| járja laptikájával a környék országútját és falvait... De az üzlet 4725 4| Nickelsdorf ajtaja előtt őrt állt, aggodalmasan mesélte 4726 12| feléje pisze orrát. Talán őrült volt, vagy csak részeg, - 4727 9| komorna közeli fölgyógyulását orvosi körökben kétségtelennek 4728 14| valami keringőt, amelyet még orvosnövendék korában hallott odafönn, 4729 14| már bizonyos, hogy maguk orvosok, még az udvarlási rendszerükben 4730 11| Imrey elhivatta a lengyel orvost. Raben később egyedül is 4731 9| délutánokon keresztül az őserdőkben kószáltunk, ahol paradicsommadarak 4732 9| város kaszinójában, ahol őskorbeli troglodithák ütik a tarokkot 4733 8| elszántan nyitotta ki az osteria ajtaját. Körülnézett; a 4734 13| tudnátok, amit én tudok, ostobák!... De esküszöm, hogy sohase 4735 12| főudvarmesterrel.~ ~Sauters ostobán állt egy percig, de Crailsthal 4736 15| De azért ne bánja, az ő ostobasága mellé kitünően illik a maga 4737 11| s így beszélt az igazak őszinte meggyőződésével:~ ~- Ez 4738 16| mindent megvallott s százszor őszintébb volt hozzá, mint az édesanyjához... 4739 7| mely a háztetőkre, a lámpák oszlopaira kergeti az embert, ha a 4740 7| szentháromság magasra kiemelkedő oszlopát. Csak nagy ritkán adott 4741 8| homlokzatán, az aranyos oszlopokon. Oly hangtalan, oly rejtelmes 4742 8| Veronese asszonyai felé, az oszlopos termekben valaha a szőke 4743 5| az iskolából. És a többi osztály, ahol Szedenich tanár úr 4744 5| Szedenich tanár úr, mikor osztályában legelőször megjelent, csakugyan 4745 9| helybeli gimnázium harmadik osztályát. Gratulálunk!” - avagy: „ 4746 11| kedves férje a könyvviteli osztályba...~ ~Egy vén könyvkiadó, 4747 5| katedra előtt s miközben az osztályban halálos csönd támadt, egyszerre 4748 5| megszontyolodott ötödik osztályra...~ ~Még az első hetekben 4749 5| járták végig a negyedik osztályt, fogvacogva távoztak az 4750 13| rendezett tanácsu városok és osztatlan népiskolák számára beszéltem...~ ~ 4751 11| mert a kis Margit azzal osztotta meg a délelőtti vajas kenyerét.~ ~ 4752 12| asztalnál. Amíg a lakáj az osztrigákat fölszolgálta, fesztelen 4753 7| kapuja elé s a főpap áldást osztva vonult be a szentélybe, 4754 2| nyalogatta meg az ő nagy, otromba tenyerét. Oh, minő durvák, 4755 1| senkisem válaszolt. Szent Péter otthagyott a kapunál, a rekeszték kis 4756 4| használható ideája. Bátorság!~ ~Otthagyta a szegény szakácsot, az 4757 11| nem áramlott ki a kémények otthonias füstje. Oly hideg volt minden, 4758 3| éjfélutánig is elmulattak ebben az otthonos kis fészekben, leereszkedő 4759 3| atyák mindegyike tökéletes otthonosságot fejtett ki.~ ~Megszemlélvén 4760 9| politikát fejt ki (amennyiben az ottrekedt utazóktól kártyában elnyeri 4761 14| alapon udvarolnak... Az oxigén meg az éther-injekció pompás!... 4762 14| szemben ülhetek... Mintha oxigént leheltem volna be, vagy 4763 13| máskor ilyenkor még az ozsonnáját ette a kávéházban) fáradtan 4764 16| magad vigyázz magadra... Pá, kis Bellám, sohase feledd 4765 9| mindig finom, ódonszerü pacsuli-illat volt érezhető. Az egész 4766 2| smaragdzöld fűszálain, páfrányain gyémántos vízcsöppek csillogtak. 4767 11| délelőtti vajas kenyerét.~ ~A páholy hátulsó ülésén később ott 4768 7| naphosszat varrni fog a páholyában s odafönn az emeleten mélységes 4769 8| asszonyt, aki a jobboldali páholyban ül. Mindenki gúnyosan a 4770 12| tartottak, s az ibolyakék udvari páholyból estéről-estére figyelmesen 4771 11| futott végig a parketten és a páholyokon. Akik a sellő Tizián-hajcsomóit 4772 8| hiszen azt sem tudom, micsoda páholyról beszélsz...~ ~A vörösbluzos 4773 11| jártak, a Stefánia-úton és páholyt béreltek az Operában. A 4774 2| kisasszony, aki mellette ült, pajkosan szögezte rá nagy, zöldes 4775 3| jókedv, a tréfálkozás, a pajzán anekdoták? A kedélyes refektorium 4776 8| a szalmafonatos chianti palack mellett. Huszár megbillentette 4777 3| fel a pince legmohosabb palackjait - minő mennyei kedéllyel 4778 16| őket a végzetük: kiben a pálinka gyulladt meg, ki az utcán 4779 16| keresményét mind odahozta a pálinkásboltba... Nappal a gyár kísérteties 4780 16| okosabb dolog az eszébe, hát pálinkásboltot nyitott a gyár szomszédságában... 4781 16| kurjongatva öntötték magukba a pálinkát... Addig öntötték, míg egy 4782 8| omlott össze a csillogó pallos láttára...~ ~Mikor a hóhér 4783 14| számukra egy jó sarokasztalt, pálmák között, a zenéhez közel, 4784 12| lakáj van itt a nagyhercegi palotából.~ ~- Mit akar?~ ~- Egy levelet 4785 3| szegény kanonokok, magányos palotáikban odahaza, határozott szükölködésre 4786 11| villáit és a Múzeum mögötti palotákat...~ ~A költő büszkeséggel 4787 11| velem alá, hüvös vizalatti palotámba, csókkal és szeretkezéssel 4788 7| keresztül, amely e fényes palotát betölti. Nagy, fenséges 4789 5| A fiu megmaradt a papi pályán és Haller Idától nem maradt 4790 13| helyemben: ott hagyom a pályát, mely számomra nem terem 4791 14| melynek homályát a keleti pályaudvar felől, már kezdték áttörni 4792 16| a gépészmérnök a kezére pályázik, ajkbigyesztve így szólott:~ ~- 4793 13| úgynevezett megírt - ujdonsággal pályázunk a genie-címre és jellegre...~ ~ 4794 4| A kis divánasztalt a pamlag elé húzták s a főhercegasszony 4795 9| húzódni éjszakára, az amerikai pampászokban, a prairie közepén egy barátságos 4796 5| hevert, himzett óratartók, pamutdinnyék, likőröskészletek a különböző 4797 3| tenni? A jó páterek ezentúl pamutot raktak a fülükbe s félénken 4798 11| egy délben migrén felől panaszkodott, Imrey elhivatta a lengyel 4799 16| cicát, ami nem mehet el panaszra az édesanyádhoz?... Megtanultad-e 4800 2| húzódott közelebb hozzá, s a papagályok egyike a vállára telepedett.~ ~ 4801 13| vetett, amikor végül az a pápaszemes veterán, aki mindeddig szótalanul 4802 15| pár későn jövő vendég s a papirfalakon át tisztán lehetett hallani, 4803 9| be kellett szerezni egy papirkosarat, amiből az anyagot naponkint 4804 9| kifüggesztettünk egy hatalmas papirlapot ezzel a fölírással:~ ~ ~ ~ 4805 9| Mikoló öccse), a nyomdát és a papirmasszát hamar megvásároltuk (három 4806 7| egyháznagyi keresztek, a papirok, az aranypénzek között s 4807 11| őket, hollandi merített papiron.~ ~A költő levetette a kopott, 4808 13| béresasszonyt tintáért s papirosért küldött az ispánhoz. Körülbelül 4809 9| három tollat, harminc ív papirt s egy kis üveg alizarin 4810 7| egyházmegye legcsinosabb papja, - mialatt a fejét sötéten 4811 9| létrás szánkóján nem; mikor a Papodban farkasok zengenek s a balatonmelléki 4812 2| szánakozva nézte a szegény papot, akiről csak úgy csorgott 4813 2| függő-lámpán kívül nagy, vörös paprikafüzérek lógtak az asztalra.~ ~De 4814 3| visszautasítsa.~ ~Az alsó papság, a vidéki klerus vetélkedve 4815 7| megszólalnak s a vár összes papsága megrendülve kapja le a fövegét... 4816 7| személyzet, a seprőbajuszu parádés kocsisok s a halzsiros majorságbeli 4817 9| őserdőkben kószáltunk, ahol paradicsommadarak ugrálnak a liánok között, 4818 3| földi létben megismerteti a paradicsomot.~ ~De hogy meghíztak valamennyien! 4819 12| üvegajtón át Sauters egy magas, paradicsomvörös urat látott közeledni a 4820 2| özönvízben. Sűrü, szürke párák fogták el mindenünnen a 4821 2| lábast, mely finom, illatos párákkal ingerelte a jámbor Szilveszter 4822 13| kényelmes bőrszékben.~ ~- Paralitikus még nem vagyok, - mondta, - 4823 9| szakácsnak ki volt adva a parancs, hogy a csokoládékrém-cukorkáimból, 4824 3| most alázattal várom kegyes parancsát, hogy mit cselekedjem?~ ~- 4825 14| illedelmesen. - Ha a néni úgy parancsolja, hát vendéglőben is vacsorálhatunk... 4826 8| de a kéznek az én lelkem parancsolt... Asmodei meghallgatta 4827 9| csokoládékrém-cukorkáimból, melyet egy parányi vanille zamatjával tettek 4828 1| Bakony minden ájtatos svábja, parasztja összegyülekezik évenkint.~ ~ 4829 10| kikászolódhatik a nagyvilágba. A parasztokat elszállásolták valahogy 4830 12| sem felejtette el azt a páratlan élvezetet.~ ~- Mindnyájan 4831 5| titkaiba, egyszerre köddé és párává foszlik a Haller Ida napsugaras 4832 11| táncolta a szupé-csárdást, a párbajorvosok inspekciót tartottak az 4833 4| éhes, mint valami fiatal párduc. Egy komornyik a tálaló 4834 14| hófehér világosságban, a parfümös, mámorító levegőben, a cigány 4835 3| úr, szakáccsá üttetvén, Párisba jutott, ahonnan egy magyar 4836 15| amely tegnapelőtt jött Párisból. Azt hiszem, nászutasok 4837 15| tizenkettőkor indul Bécs felé a párisi expressz.~ ~Egy női hang 4838 3| hetedhét országon sem lehet párjára találni. S a becsületes 4839 6| izlésük van, - mondta valaki a parkban sétáló vendégek közül. - 4840 6| kigyulladt két gyertyaláng s a parkból tisztán lehetett látni a 4841 12| szórtak derüt a termek fényes parkettjére. Az ötödik teremben egy 4842 6| vendégek a szomszédos báróék parkjába, melyben mégsem volt oly 4843 6| poézisének immár örökre vége... A parkon túl, ahonnan még a kastély 4844 4| Egy kissé sós, egy kissé parmezános, itt-ott kiérzett valami 4845 1| húzta a hintaját, amelyen parókás, libériás hajdu ült. Bezzeg 4846 9| odaadták volna, ha a fiu párszor jóízüen mosolyog; de hiába 4847 8| amelyek nesztelenül pihentek a part rozsdás karikái mellett, 4848 12| hagyományai értelmében, lelkesen pártfogolta a zenét, az irodalmat és 4849 11| siklottak tova a mocsaras partok közt. A vashídon mellettük 4850 11| csöndesen mosta a mocsaras partokat, messziről, a Gellérthegy 4851 11| a bokrok közül. A nedves parton egy nagy kő hevert a piszkos 4852 3| mondott az Anzelm úr pompás pástétomainak s a konyhákat hosszu időkre 4853 4| dugták össze a fejüket. A pástétomvagdaló cselédleányok félelemmel 4854 7| ered, hanem a kenetteljes pásztorlevélből, melyet a püspöki helynök 4855 2| vízözön ellen, mely nagy patakokban csurgott alá a türelmes 4856 3| sovárogva nézett utána egy-egy páter, a gvárdián érthetetlen 4857 3| összegyűlt, a tiszteletreméltó paterek formális vizsgálatnak voltak 4858 3| fogadalmat tett, hogy a páterekkel már itt, e siralmas földi 4859 16| vállátvonva félbeszakította a patétikusan szavaló öreg urat.~ ~- Hagyd, 4860 11| s így szólt az ő különös pátoszával:~ ~- Ime, királynőm, jövendő 4861 11| melyből villamos szikrák pattantak ki (Imrey Gyula úgy érezte), 4862 2| alázattal.~ ~De magában, pauzát sem tartva a szent mondás 4863 2| cirkuszi bódé közönségét szokta pazar ötletekkel fölvillanyozni.~ ~ 4864 13| szívta magába a zöldelő pázsit illatát, s mikor este hazatért, 4865 3| könyvbe tekintgetve pompás pecsenyéket látott lelki szemei előtt, 4866 3| Minő ragyogó gyüjteményei a pecsenyéknek, a mártásoknak s a császárság 4867 7| pillanatig, amikor a közjegyző pecsétet fog nyomni az elhagyott 4868 5| előtti nyári nap, mikor a pécsi szemináriumból idelátogatott 4869 12| s a többiek is követték példáját. A nagyherceg udvariasan 4870 3| együvé a tokák legpompásabb példányainak! Igen, ezek valódi papi 4871 9| volt azonnal végigolvasni a példányát, hogy tovább vihessük. Maga 4872 9| magunk írtuk le egyetlen példányban és a lapkihordó szerepére 4873 13| két hét alatt az utolsó példányig szétkapkodták az irodalmi 4874 4| A gróf az első kész példányt műértőleg vette az ajkai 4875 6| Köd kapitánnyal, Ella a pelyhes állu Turn-Schneckensdorf 4876 6| fehérkötényes szobalányok, pénz, jókedv, gondtalan élet! 4877 11| cserfalombokból koszorút font a pénzeslevélhordó feje köré.~ ~Aztán így szólt 4878 11| Az apa elküldte a kivánt pénzt és a költő cserfalombokból 4879 9| utazóktól kártyában elnyeri a pénzüket), közlekedési reformokat 4880 6| könyvei és a ritkaságai közt pepecsel - mondta egy miniszteri 4881 7| tudat, hogy a püspök utolsó perceit éli. A nagy, költséges gépezet 4882 3| Anzelm úr vendégei víg táncra perdültek s a lakás kinyitott ablakain 4883 3| a szegény gvárdián sötét pesszimizmussal hajtotta le a fejét s még 4884 2| egészen üres volt, csak a péterkék, a cincérek mászkáltak a 4885 2| előadási napokon füstölgő petróleumlámpások alatt szokta árusítani a 4886 13| hogy annak a külvárosi Peturnak nincs igaza... Minden író 4887 6| meg a kastély terraszán pezsgő folyt... Akkor táncoltak 4888 12| gyűszűnyit az előtte álló pezsgőből.~ ~Sauters félhangon sugta:~ ~- 4889 14| diadalmas pillantással ütötte a pezsgős poharát az asszonyéhoz...~ ~ 4890 14| a kékatillás, kipirult, pezsgőző huszárönkéntesek szomszédságában.~ ~ 4891 15| vagyok és minden szót hallok. Pfuj - kis Terka, nem szégyenli 4892 5| minden kis diák mumusa, a piaci cserebere fölé a sötét félelem 4893 12| az alabárdos éjjeli őr a piactéri szökőkútnál énekelni kezdett, 4894 5| ablakból félórán át nézte a piarista-kert sárguló falombjait, melyek 4895 5| bájosan nézett az öregedő piaristára, hogy Szedenich tanár úr 4896 8| fizettek és indultak. A piazzettán áthaladva, füttyentettek 4897 2| barátságos fiúval, aki már önálló piécekkel szerepelt a cirkusz elkoptatott 4898 8| hogy az ő Terkája egyedül pihen egy idegen födél alatt, 4899 2| Biz’ Isten ráfér egy kis pihenés!” S csak lépésben, lustálkodva 4900 1| Szilveszter testvér, kelj föl. Pihenj meg itt a portásszobában 4901 8| poroszló, aki szomjasan nézte a pihenő hercegnét, így kiáltott 4902 8| fölébredt, egy durva pokrócon pihent, a dozsépalota börtönében...~ ~ 4903 8| gályákon, amelyek nesztelenül pihentek a part rozsdás karikái mellett, 4904 4| csütörtök délután. Valami pikánsat, különöset óhajtanék.~ ~ 4905 3| bezárták. A szakács levetette a pikézubbonyt s a vászonsipkát, s feketében, 4906 6| lázától.~ ~- Emlékszik... a piknik után éjjeli zenét kaptunk 4907 6| négyest, amit a jászabonyi pikniken táncoltunk...~ ~A szalonból 4908 16| Bella érezte, hogy a pilláira jótékony álom bocsátkozik, 4909 4| ezekben a nagyfontosságu pillanatokban. Ünnepies magány, csöndes 4910 4| ideám, nincs egy ihletett pillanatom. Csupa közönséges sablonok 4911 9| szorított a keblére, hogy ezt a pillanatot sohasem felejtem el. Egyre 4912 2| egy-két csillogó, kénsárga pillangó cikázott szerteszét a levegőben.~ ~ 4913 14| csontváz most is csúfolkodva pillant rá a sarokból, aztán lenézéssel 4914 14| ennyinek nézze. Jávor, amint a pillantása újra és újra végigsiklott 4915 5| hirtelen megállott, szúró pillantását a sápadt gyerekre szögezte 4916 5| a Haller Ida napsugaras pillantásától...~ ~Szedenich tanár úrnak 4917 14| Hányszor falta szinte föl mohó pillantásával a bájos teremtést, mikor 4918 1| közeledtek volna a felhők alól, a pillantásom elveszett a napsugárban. 4919 14| asszony még mindig idegenül pillantott rá, de egyszerre élénken 4920 11| őt nézték. Akik szemébe pillantottak, hirtelen megérezték, hogy 4921 9| is csináltunk reklámot: „Pilothy Antal úr német írásbeli 4922 3| kosarakban cipelte fel a pince legmohosabb palackjait - 4923 3| hordók és dongák közt, aki a pincebeli kincsekre féltékenyebb volt, 4924 3| a kolostor kincseket érő pincéje? Hol a torták, a crémek, 4925 12| álmosan hunyorgatott, a pincér így szólt hozzá:~ ~- Méltóztassék 4926 8| szemem...~ ~Mikor a Flórián pincére a vacsora fogásait behordta, 4927 14| hurcolkodott az asztalhoz, s a pincérek fürgén, szolgálatkészen 4928 15| kimozduljon a puha fészekből. A pincért alkalmasint kidobná, mint 4929 13| koromra referádákat írjak a pincetüzekről, hát úgy teszek, ahogy minden 4930 2| egy fehérszőrü gömbölyü pincsi kutya, amely a primadonna 4931 13| kávéházba, s szerényen adta a pipázó falusit, aki immár a nagy 4932 3| udvar felé, ahol a szakács pipázva tekintget ki az ablakon. 4933 10| feledhetetlen tête a tête-je, a pironkodó vallomás, hogy a férjét 4934 9| ritka körülmény, hogy a piros-sapkás sarki gárda - ha nem is 4935 11| mögött, már sejtelmesen pirult az ég alja. Az Imrey lázas 4936 12| mosolyogva fordította feléje pisze orrát. Talán őrült volt, 4937 16| viselt, a kezei kormosak és piszkosak voltak s mikor a hatalmas, 4938 12| tomboltak, és a vérvörös plakátok, melyek farsang táján öles 4939 4| mindig semmi.~ ~A kastély platánjai szomorúan zugtak odakünn, 4940 6| tavat nézte, meg a park platánjait... A két leány egy darabig 4941 6| ki a szeliden szendergő platánok közé és míg a budapesti 4942 14| ült vele... A kisvárosi pletykák az ő füléhez is eljutottak, 4943 14| konyhában a szakácsnéval pletykáztam, csakhogy az időt valamivel 4944 11| hálószobát, a színházak plüssét, a kioszkot, a fogatokat - 4945 16| álmodva hánykolódott selymes plumeaui között, egy furcsa s valószínütlen 4946 8| hóhérlegények fölágaskodtak a vörös pódiumon és halálos csönd támadt, 4947 11| csókját, akár a mai, józanabb poéta-nemzedék a salgótarjáni vagy a rimamurányi 4948 4| volt, igazi glória. A nagy poéták lelkesedése töltötte be 4949 11| vágyával nézett a sóvárgó poétára. Nem szóval, egy futó lehelettel 4950 11| mosolyogva nézték az ábrándozó poétát, fehér teste megvillant 4951 3| puddingok, melyeknek ragyogó poéziséhez képest csak hitvány fércmű 4952 6| illatos nyári éjszakák boldog poézisének immár örökre vége... A parkon 4953 13| mélyében építették föl a maguk poézistól csillogó remekműveit...~ ~- 4954 2| jó dolguk van ezeknek a pogányoknak!~ ~De ugyanekkor signor 4955 2| az ördög a kezébe adta a poharat, s ismét az ajkaihoz emelte; 4956 2| a saját kezével öntött a pohárba a finom rüdesheimi borból, 4957 7| néhány lágy tojás s egy pohárka tokaji bor; mivel a szegény 4958 2| habitüék udvarlását.~ ~- Föl a pohárral, tisztelendő úr!~ ~- A Szentséged 4959 12| szenzációt keltettek a Volgától a Póig. Sauters csakhamar vagyont 4960 2| őket a mennyekből kifelé, a poklok örökös tüzéig. S fráter 4961 2| Szilveszter, ön biztosan a poklokba fog kerülni!” De ő mitsem 4962 6| történeté-ben olvastunk: szerződés a pokolbeli sátánnal.~ ~Ella ijedten 4963 12| soká várni arra az ebédre. Pokolian éhes vagyok, megvallom...~ ~ 4964 15| hangosan elnevette magát. Oly pokolinak találta, hogy az ő szép, 4965 2| mellé s jól betakargatjuk pokrócokkal. Pompásan el fognak mulatgatni 4966 8| mire fölébredt, egy durva pokrócon pihent, a dozsépalota börtönében...~ ~ 4967 13| karosszékében és tovább olvasta a Police Gazette-et... A többiek 4968 6| esze, hogy ott hagyta a politikai cirkuszt. Régebben gyakran 4969 9| nagytermében), célirányos külügyi politikát fejt ki (amennyiben az ottrekedt 4970 3| kinyitott ablakain át dallamos polkák hangjai suhantak ki a havas 4971 8| Bevilaqua hercegné éjjeli pongyolájának csipkéin. A szőke princessa 4972 6| bárókisasszonyt, akik szalagos éjjeli pongyolájukban a fekete zongora körül foglalatoskodtak. 4973 6| föl csöndesen a reggeli pongyolánkat és gyujtsunk lámpát a szalonban...~ ~- 4974 15| magyarul:~ ~- Azt hiszem, pont tizenkettőkor indul Bécs 4975 12| úrnak, - mondta, - hogy pontban három órakor ott leszek.~ ~ 4976 9| girbe-gurba városunk legmagasabb pontján, ahol a legszebb, legkedvesebb 4977 8| boncolókésünk megáll egy bizonyos ponton, ami semmiképp sem mondható 4978 14| szívedobbanásait, a lélekzetvételeinek pontos számát is közölné velem...~ ~ 4979 15| magában:~ ~- Valami távoli pontról, teszem föl a Luitpold-kávéházból 4980 1| levertem magamról az út porát és meghúztam a csöngetyűt 4981 8| könyörgésemet és most ime, porba hullt a gyalázatos teremtés 4982 8| átkozottul hideg volt, a gyönyörü porcellánkandalló feketén ásított a villamos 4983 9| meleg szobában, ahol apró porcellánkutyák álltak az etagére-okon s 4984 8| hütelenül elhagyott a nyomorult, porontyommal együtt... Asmodei, a házasságrontó 4985 3| tisztelendő atyám, milyen eset! A portánál mintegy harminc perc előtt, 4986 3| elviselni!~ ~Szigorúan, hogy a portásnak még a fogai is összeverődtek, 4987 1| kelj föl. Pihenj meg itt a portásszobában és halld meg, micsoda bűnnel 4988 3| gvárdián magához intette a portást, aki sietve szaladt föl 4989 16| Hát még mi kéne a kis portici némának?... Ez vajjon komolyan 4990 13| elbeszélését a szomszéd falu postájára. Az elbeszélés alá, melyet 4991 13| adta a következő héten a postára...~ ~Sejtik, hogy mi lett 4992 13| diákos félelemmel tért haza a postáról a tanyájára.~ ~- Ha kiadják, 4993 9| egytől-egyig elmaradt a posztról, melyet idegenszerü csönd 4994 7| melegségét puszta kiváncsiság pótolja. Csak alant, a virágcserepes 4995 1| teljes világi életedben? Potomságokért vesztegetted az Ur szentséges 4996 12| Majd az ő híres, álmatag pozában, mely minden asszony szívét 4997 8| volt ebben az érthetetlen pózban és Huszár ijedten nézett 4998 3| minden késedelem nélkül praenumerálják. A menu összeállításában 4999 9| amerikai pampászokban, a prairie közepén egy barátságos farmban, 5000 1| kukoricacsősz is ismeri, ezt a prédikációját mondta el a domborádi búcsún, 5001 3| megnyugodni abban, hogy a rendes preferánsz játszmájáról lemondjon. 5002 14| Cartesius ördögöcskéiről prelegálok, odabenn a titokzatos félhomályban, 5003 14| elvonultatta maga előtt a foyer prémekbe és drága szőrmékbe burkolt 5004 14| Jávor tanár.~ ~Egy premiér után volt, január közepén, 5005 14| hajnal felé a cigánybanda primásának...~ ~Jávor később egészen 5006 8| pongyolájának csipkéin. A szőke princessa elájult és mire fölébredt, 5007 12| örökösével. A két sondersbergi princessz két bájos, fehérruhás gyermekleány 5008 12| volt, a főudvarmester (a Prinz Adalbert címü víg opera 5009 5| hírek keltek szárnyra az új professzor kegyetlenségéről. Honnan 5010 5| látva, hogy a matematika professzora álmodozva lapozza végig 5011 5| el egyszerre a vérszomjas professzort? Miért cirógatta meg ily