IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Szilveszter testvér álma Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6014 11| meglátogatta az irodájában. Tízezer forintot adott értük és 6015 8| façadeját, a Veronese és Tizian freskóit, a tanácsterem 6016 11| páholyokon. Akik a sellő Tizián-hajcsomóit látták, bágyadtan szóltak 6017 11| és kedvelt tagja, akinek Tizian-színü haja szinte hozzátartozott 6018 11| hogy vállfüzőről és utcai toalettekről gondoskodjam.~ ~A háziasszonytól 6019 15| került volna az én utcai toalettjeim közé? Talán abban a meggyszínü 6020 14| rendelje meg a kalapjait és a toalettjét. Mikor Jávor, érettségiző 6021 10| ismeretlen öreg úr rendelte. Többet a virágos boltban sem tudtak, 6022 4| aggodalmasan mesélte a többieknek:~ ~- Az öreg, úgy látszik, 6023 14| mert ez a diadal sokkal többjébe kerül, mint amennyit megér... 6024 12| darab tisztességes filet-t többre becsülnék e percben, mint 6025 3| művészetében a jó atyák mindegyike tökéletes otthonosságot fejtett ki.~ ~ 6026 2| erdőszélen s a cserfák, a tölgyek nedves levelei édes illattal 6027 6| suhant föl a mélyen hallgató tölgyekig, melyek a kis tornyos kastélyt 6028 12| egy napot a rezidenciában tölt, s ebéd előtt, három órakor, 6029 6| akik az édes mesefészekben töltik el földi életük javarészét.~ ~- 6030 12| melyekbe a lakáj sűrűen töltögette a Medocot, később négy, 6031 2| nedves levelei édes illattal töltötték meg a levegőt. A csacsi 6032 12| Algirban. Nem egy jó délutánt töltöttünk el a Hotel Mediterranea 6033 8| messziről, a megborzadt tömeg sorai közül. Reszketve néztek 6034 3| szemekkel szívták magukba a tömjén átható illatát, vasárnaponkint - 6035 7| mi sem hallatszik föl a tömjénfüstös levegőn keresztül, amely 6036 14| amikor megfogható valósággá tömörülnek... A gyerekkori regény ma 6037 7| alkaiosi gyászzengzeten töri a fejét, amellyel a szomoru 6038 13| lett... Csik Sándor nem törődik a világ itéletével, mert 6039 16| dolgozik-e, vagy nem: annyit se törődöm, mint azzal, hogy Chinában 6040 13| kivétel nélkül nagyon is törődött azzal, hogy a kortársai 6041 9| pompás elbeszéléseket írtam török bégekről, indus rájákról, 6042 2| ebédlőasztalt s míg a clown fütyölve törölgette a poharakat, tányérokat, 6043 8| szárogatják a nedves ruhát s a törött ablaküvegen belül penészes 6044 11| karjukat és szürke, penészes törpék dugnák ki rubintos orrukat, 6045 7| kegyelmes úr, amíg szívbaja nem tört ki rohamosan, alig töltött 6046 8| egy napon ijedt futkosás törte meg az aranyos palota csöndjét. 6047 3| Hegedük, bőgők hangjai törtek át a kolostor csöndes folyosóin 6048 14| a természettant, meg, a történelmet átvettük, az én eszem egészen 6049 6| olyas, mint amiről az Ulrik történeté-ben olvastunk: szerződés a pokolbeli 6050 10| Puskin dalolt az Anyegin történetében... Én a maga emlékében mindörökre 6051 13| Csiknak vagy Tatárnak hívják a történetem hősét. Csik előkelő író 6052 13| fogom mondani a fehér holló történetét, majd meglátjuk, akkor is 6053 8| egy ismeretlen velencei történettel, amelyet még semmiféle poéta 6054 6| ágyában.~ ~- Tudja, hogy mi történik holnap?~ ~- Tudom.~ ~- A 6055 14| ilyen titokzatos jelenetek történnek?... Ha tudná milyen együgyü 6056 10| kora délelőtt végzett a törvényszék inspiciálásával, s mivel 6057 14| dunaparti fogadók obligát törzsalakjai: a kékatillás, kipirult, 6058 1| tanításait nem megzápult tojásokkal fizették. Aranyos, ezüstös 6059 2| Sonka és vaj, garmadái a tojásoknak, itt-ott egy eleven malac 6060 2| sárgarépát s pár hitvány tojást adtatok?” S a mennyei poroszlók 6061 7| lágy tojás s egy pohárka tokaji bor; mivel a szegény püspöknek 6062 1| ezüstös tálakból evett és tokajit szürcsölt naponkint. Kövér 6063 8| tisztességes szavad lenne hozzám, a tolakodásig gukkerezed azt a kifestett 6064 2| Szentséged drága egészségére! - toldotta meg a bohóc, miközben Callioni 6065 14| gondolsz?... Te vagy a lovagom, tőled függ, hogy mit csináljunk?...~ ~- 6066 8| poéta sem vett eddigelé a tolla hegyére...~ ~Bevilaqua herceget, 6067 9| hamar megvásároltuk (három tollat, harminc ív papirt s egy 6068 4| kanál forró teát s idegesen tolta félre a csészét. Szép, fehér 6069 2| híveit s szigorúan kérdezi tőlük: „Rossz emberek, hát ti 6070 12| koncertjein minden fővárosban tomboltak, és a vérvörös plakátok, 6071 15| ajkán az első szó, mikor tompa hangok ütötték meg egyszerre 6072 6| csipkeruháját s aranyos topánkájában végiglopódzott a sötét folyosó 6073 13| diskurzust, ha véletlenül közébük toppanok s ahhoz nincs kedvem, hogy 6074 3| egyszer!”~ ~De Anzelm úr nem toppant be. Tétlenül bolyongva az 6075 4| fektette tenyerére s idegesen toppantott lábával. A szakácstudomány 6076 15| Szinte csiklandozta a torkát, hogy átkiáltson:~ ~- Itt 6077 16| kérdezte halkan a tündér. - Nem torkoskodtál-e a spájzban, nem kínoztad-e 6078 15| csatangolt München öreg tornyai és házai között.~ ~ ~ ~ 6079 1| magasabbra távolodtam el tornyaitok fölül és a szívem, higyjétek 6080 6| túl, ahonnan még a kastély tornyát se lehet látni többé, a 6081 12| olykor, az Egmont vagy a Torquato Tasso előadása közben...~ ~ 6082 8| elérkezett a rossz órája. Mikor a torreadorok kardala végigharsogott a 6083 8| szorongatta akkor éjjel a gyilkos tőrt, de a kéznek az én lelkem 6084 4| piros combjára, a kedvenc torta vékony szeletkéire. Minden 6085 4| kis főhercegnők kedvenc tortáján, a főkulcsár aggodalmasan 6086 3| kincseket érő pincéje? Hol a torták, a crémek, a puddingok, 6087 5| kissé megérzett kiejtésén a tótos felföldi dialektus.~ ~- 6088 3| tisztelendő atyám. Régi tradició a családunkban.~ ~- Ej, 6089 2| miközben Callioni mester egy trágár, olasz bordalt énekelt, 6090 11| tündérekről írt ötfelvonásos tragédiákat.~ ~Egy este kissé több bort 6091 9| s a jó nagymamája minden tréfája s a szegény anyja minden 6092 3| ábrázatjukon. Hol volt a jókedv, a tréfálkozás, a pajzán anekdoták? A kedélyes 6093 14| ember beszéde. Jávor tanár tréfásan bólogatott, aztán lemondólag 6094 9| kaszinójában, ahol őskorbeli troglodithák ütik a tarokkot s kergetik 6095 1| És megharsantak a mennyei trombiták, az angyalok édes diszkantja 6096 12| nemrégiben egy hatalmas trón örökösével. A két sondersbergi 6097 10| ormán pedig büszke fenségben trónolt a kivilágított püspöki palota. 6098 3| előttem, aki a szakács után tudakozódik. A jövevény egy kissé gyanusnak 6099 3| s minő ragyogó jókedvvel tudakozódtak az egymás drága egészsége 6100 3| hogy a dáridót előlegesen tudatni kellett volna, hidegen fordult 6101 16| Fodor Bella, mikor az apja tudatta vele, hogy a gépészmérnök 6102 14| még és méltóságod azzal a tudattal jön le a lépcsőkön, hogy 6103 11| a Duna partján. Senkisem tudhatja, miről beszéltek, de az 6104 14| nézem, mint akkor... De tudja-e, mi ennek az oka?... Az, 6105 11| vágyódások láza, hogyan tudjam én? Imreyné lágyan simította 6106 8| aranyszőke, feje... És most tudjátok meg, ti ostoba velencei 6107 10| uriasszony is van, aki nem tudna meglenni a dohányfüstös 6108 16| Szegény kis Bellám, ha tudnád, amit én tudok!... Ne dicsekedj 6109 11| magában:~ ~- Ha mindezek tudnák, hogy sötétzöld szeméből 6110 13| szólott magában:~ ~- Csak ti tudnátok, amit én tudok, ostobák!... 6111 16| mondanod nekem, mert, amint tudod, én vagyok a te jó szellemed...~ ~ 6112 3| szaladt föl a lépcsőkön.~ ~- Tudod-e, - mondta neki suttogva, - 6113 14| félvagyonukat igérték neki, ha tudományával még két-három évet kikényszerít 6114 16| hogy honnan származik a tudományod?...~ ~- Akarom.~ ~- Legyen, 6115 16| lett... Büszke vagy-e hát a tudományodra, kicsi Bellám? S nem érzed-e, 6116 9| Verne modorában. Mikoló tudományos értekezéseket írt, melyeknek 6117 13| Egyébként méltóztassék tudomásul venni, hogy nem a kisebb 6118 6| annyiszor megríkatta:~ ~Ha tudtad, hogy nem szerettél,~ Hálódba 6119 3| jelent meg a gvárdián előtt s tudtára adta, hogy a következő héten 6120 8| hisztériáról úgyszólván annyit sem tudunk, mint a botokud nyelvről. 6121 9| kergetik a bikát: mitsem tudva a külső világról s hírét 6122 8| ahol jelenleg szemüveges tübingeni nyomdászok csiptetnek szemérmetlenül 6123 7| látták az ekvipázs fényes tükörüvege mögött, jóformán ismeretlen 6124 10| szemében bámulat és zavar tükröződött, szőke haja kissé ziláltan 6125 16| Egy este azonban a Bella tündére még szomorúbb, még bánatosabb 6126 11| hercegkisasszonyokról és tündérekről írt ötfelvonásos tragédiákat.~ ~ 6127 10| de a tamáshalmi kastély tündérének sohasem tudott többé a nyomára 6128 15| leányra gondolt. És ez a kis tündérkirályné lenne itt a szomszédjában 6129 16| látta többé a nedvesszemü tündért. Annál nagyobb volt a meglepetése, 6130 9| a fölírással:~ ~ ~ ~A~ „TÜNDÉRVILÁG”~ SZERKESZTŐSÉGE.~ ~A szerkesztővel 6131 1| az elhunyt érsek haladt, tündöklő, bíborszínü öltözetben, 6132 10| a képet, majd hosszasabb tünődés után a boltba is bement.~ ~- 6133 5| sublád előtt. Egy percig tünődött, mintha álmot látna, aztán 6134 2| patakokban csurgott alá a türelmes fráter haján és ábrázatán. 6135 16| Nappal a gyár kísérteties tüzei körül forgolódtak, este 6136 2| kifelé, a poklok örökös tüzéig. S fráter Szilveszter sajnálkozva 6137 1| göröngyös úton, amely a tisztító tüzek felé vezet. Mentem, mentem, 6138 1| jámbor fráter és a tisztító tüzekben kell vezekelned hosszu éveken 6139 2| szemekkel élesztgette a tüzet; egy fehérszőrü gömbölyü 6140 11| származásu budapesti orvos tulajdonai voltak. Minthogy Raben már 6141 1| ködszerü, aranyos épületekből túlvilági zene hallatszott, szeráfok, 6142 5| mende-monda nem bizonyult tulzottnak, mert Szedenich tanár úr, 6143 3| itt elbeszélem, már el is tűnik az ajtónyilás mögött s Anzelm 6144 6| kapitánnyal, Ella a pelyhes állu Turn-Schneckensdorf herceggel, a hadapróddal. 6145 4| táncoltak a konyha asztalain, tűzhelyein, elragadtatva ismételték:~ ~- 6146 7| fütik most a konyhák nagy tűzhelyeit, tizenkét szolgálattevő 6147 12| Henrik pedig sajátkezüleg tűzte mellére a sondersbergi házirend 6148 9| értekezni lehet naponként~ d. u. 3-4.~ ~ ~ ~Lehetett bíz 6149 8| branzinók és haragoszöld uborkák csábítják a megéhezett járókelőt. 6150 11| ferencvárosi ház hátulsó udvarán Imrey bizonyos grandezzával 6151 12| Sauters, aki sok fejedelmi udvarban megfordult, szinte elkábulva 6152 14| hogy maguk orvosok, még az udvarlási rendszerükben is mások, 6153 14| gyerekkori szerelem: az udvarlásnak, a vonakodásnak, a pillanatnyi 6154 14| harmadik szobában valamelyik udvarlójával... Hogy irígyelte őket, 6155 14| ugyancsak nem irtózik az udvarlóktól... Mindig volt egy-egy szerencsés 6156 12| mint a két nagyhercegnő udvarmesternője szerepelt sok év óta a sondersbergi 6157 12| sok év óta a sondersbergi udvarnál. A vörös, aranydíszítésü 6158 14| szinte anatómiai alapon udvarolnak... Az oxigén meg az éther-injekció 6159 2| az istenfélő fráter lelki üdvösségét! A fényesre kopott, zöld 6160 1| diszkantja megcsendült, mintegy üdvözletképp. Mindenütt hajlongva fogadták 6161 3| fészekben, leereszkedő közönnyel üdvözölvén egy-egy szembejövő pátert, 6162 1| megboldogult püspököt, aki az üdvözültek mosolyával hallgatta egy 6163 2| mialatt a csacsi vidám ügetéssel igyekezett a kolostor felé, 6164 2| rengetegből!~ ~Kétségbeesve ügetett tovább a jó csacsi, s ime, 6165 2| viharedzett csacsi képes, ügetni kezdett az erdei úton. Minő 6166 15| mert egy szomorúan sürgős ügy forog szóban. Ha aztán kitette 6167 13| bele magát a kis gazdaság ügyeibe, naphosszat vizhatlan csizmában 6168 7| interregnumban vezette az egyházmegye ügyeit, a szentszéki irodában komoly 6169 7| aki e percben is gondosan ügyel, hogy fölvett diplomata 6170 10| Miklósnak, a megyei tiszti ügyésznek a felesége. Aranyszívü öreg 6171 6| kérdezte egy belvárosi ügyvéd. - Ha jól emlékszem, efféle 6172 8| angol ember, aki egyedül üldögélt a szalmafonatos chianti 6173 2| barát, a kicsiny talyigán üldögélve, melyet a kolostor öreg 6174 2| fázkolódva húzódott össze az ülésében, így szólt:~ ~- Hanem most 6175 14| magam, hogy magával szemben ülhetek... Mintha oxigént leheltem 6176 14| egyetlen egyszer is, én ülhetnék ott a harmadik szobában, 6177 2| Christián, a „vasember”, aki üllőket kalapácsoltat a mellén; 6178 3| nyelvükkel, mintha már is ott ülnének a fehéren megterített asztal 6179 1| vagy vádolva...~ ~Megtörten ültem le, míg ő sajnálkozva nézett 6180 3| A születésem napját ünnepeltem.~ ~S midőn a gvárdián homályos 6181 4| nagyfontosságu pillanatokban. Ünnepies magány, csöndes áhitat közepette 6182 3| Pedig közeledtek a husvéti ünnepnapok is, amikor a barátok éttermében 6183 15| mellé kitünően illik a maga üressége és hiúsága...~ ~Nyitray 6184 8| volt, de Huszár egyre-másra ürítette ki a poharakat s egy pillanatra 6185 12| arroganciájával. Közben szorgalmasan ürítgette a boros poharakat, melyekbe 6186 9| ahol őskorbeli troglodithák ütik a tarokkot s kergetik a 6187 11| egy csodálatos női hang ütődött a fülébe, s mikor föltekintett, 6188 7| aggodalmasan tapogatja ki az ütőér halkabbá váló verését, amíg 6189 15| szó, mikor tompa hangok ütötték meg egyszerre a fülét. A 6190 3| szerelmesen. Anzelm úr, szakáccsá üttetvén, Párisba jutott, ahonnan 6191 9| kikötünk, esetleg sátort is ütünk... Akkor már a szegény Mikoló 6192 9| harminc ív papirt s egy kis üveg alizarin tintát) s azzal 6193 12| sondersbergi katonák, a boltozat üvegajtaja mögül négy vagy öt lakáj 6194 9| nap volt ez! - a szalón üvegajtaján át láttam a szerkesztőségben ( 6195 9| melyet a szalontól csupán egy üvegajtó választott el; s míg a franciás 6196 12| hogy ajtót nyisson. Az üvegajtón át Sauters egy magas, paradicsomvörös 6197 10| kastélyba járt, épp a boros üvegeket bontogatta, mikor Galamb 6198 9| Odabenn a püspökkert üvegházából kikölcsönzött dús déli növények 6199 4| csöndes utca járókelői, kik az üvegportálés palota előtt bizonyos félelemmel 6200 6| az alvó virágok illatos üzenetet küldtek a távolról csacsogó 6201 3| vakmerőség! A szakács azt üzente, hogy ha a gvárdián urnak 6202 9| ahol paradicsommadarak ugrálnak a liánok között, a tengerparti 6203 6| lármájától! Mintha nem is ugyanabban a világban éltek volna, 6204 8| úrrá lett, ön mégis mindig ugyanannak véli azzal a másikkal, amelyet 6205 1| érsek aranyos palotájának ugyanazon a napon volt halottja, amelyiken 6206 2| ezeknek a pogányoknak!~ ~De ugyanekkor signor Callioni, az utazó 6207 9| mely az ablak vasrácsán úgyis szalmazsákból font köteleket 6208 3| barátokhoz hasonlítva. Anzelm úr, úgylátszik, szigoru fogadalmat tett, 6209 8| kútforrásairól, a hisztériáról úgyszólván annyit sem tudunk, mint 6210 13| egy-egy - úgynevezett megírt - ujdonsággal pályázunk a genie-címre 6211 10| közömbösen szemlélve az irodalmi ujdonságokat, amelyek ide, az Isten háta 6212 8| lelkének titokzatos útja az ujdonszülött emberbe, hanem a lélek akut 6213 1| szürcsölt naponkint. Kövér ujjain gyémántos gyűrűket hordott, 6214 11| lágyan simította végig finom ujjaival a doktor szőke hajfürteit 6215 4| félre a csészét. Szép, fehér ujjával a csöngető gombjához közeledett.~ ~ 6216 6| paplant, de néhány perc mulva ujólag kérdezősködni kezdett.~ ~- 6217 13| figyelmeztette olvasóit az ujonnan fölbukkant talentumra. Csik 6218 9| jobban, mint sok igazi ujság) s az ember elég jól megélhetett 6219 13| negyednap megjelent az előkelő ujságban s a második kísérlet után 6220 8| föltéve, hogy a külföldi ujságokat olvassa. Doktortanár vagyok 6221 8| kashmirmellényes járt ki és be az ujságokkal teleaggatott faliajtón. 6222 9| világról s hírét sem hallva az ujságoknak két álló héten keresztül. 6223 4| őrtálló komornyik nagy képpel ujságolta:~ ~- Az öreg akként jár 6224 13| elriasztva néhány békés ujságolvasót, akik megütődve néztek a 6225 9| dolgoztunk mi ezen a kis ujságon! Mikoló valósággal megpirult 6226 6| Valami olyas, mint amiről az Ulrik történeté-ben olvastunk: 6227 6| álmodozott a kánikulás napok unalmában. Míg néhányan léha megjegyzéseket 6228 14| jótéteményt is követne el: egy unatkozó asszonyt elmulattatna, vagy 6229 14| érezte, én talán ásítottam és unatkoztam odabenn a harmadik szobában...~ ~ 6230 4| regényét eldobva, a főhercegnő unatkozva szólott:~ ~- Idebenn fogom 6231 14| Ha nem fél, hogy halálra unja magát, akkor jöjjön föl!~ ~ 6232 8| Meggyilkoltad a te uradat! - mondta kegyetlenül a 6233 10| nevetve így szólott az urakhoz:~ ~- Foglaljanak csak helyet, 6234 3| kolostorban rémületes állapotok uralkodnak...~ ~- Óh, édes Megváltóm, 6235 11| mindeddig csak dilettáns uralkodók és hercegek műveit bocsátotta 6236 12| leereszkedéssel nyujtotta kezét az uralkodóknak és a főhercegeknek s köteles 6237 6| közben borongós hangulat uralkodott, a báró szótlanul szívta 6238 8| megváltottam volna az én uramat egyetlen pillanatnyi szenvedéstől...~ ~ 6239 8| amikor az én szerelmes uramtól megváltam...~ ~- Meggyilkoltad 6240 8| semhogy az ő szerelmes urának egy hajaszála meggörbüljön...~ ~ ~ 6241 13| megvetőleg vállat vont.~ ~- Uraságod sokkal nagyobb viziló, semhogy 6242 6| beszéltek a kastélybeli uraságokról, akik az édes mesefészekben 6243 10| délelőtt ott imádkozott az úrasszony ravatalánál, értelmetlenül 6244 14| képviselőjét. Hogy miért vált el az urától, azt a kis városban már 6245 7| excellenciája csendesen elpihen az Urban, mindez megáll, mozdulatlanná 6246 6| egy fővárosból idetévedt úrfi álmodozott a kánikulás napok 6247 10| utasok között egy előkelő uriasszony is van, aki nem tudna meglenni 6248 10| nélkül való gavallér és uriember.~ ~- Asszonyom, - mondta 6249 5| mellé, afféle kényeztetett úrigyerek, akit még tizenötéves korában 6250 10| Most halt meg az az úrnő, akinek az arcképe a kirakatban 6251 14| közelebb hajolt egykori úrnőjéhez, aztán halkan, csillogó 6252 7| suttogják: „Óh, szegény jó Urunk!” S magukban rögtön hozzáteszik: „ 6253 14| szőnyeges, fehér világosságban úszó, cigánymuzsikától hangos 6254 9| boldogtalan mama szinte könnyekben uszott az örömtől, uzsonnára a 6255 13| Szerencsére akkor se leszek arra utalva, hogy népkonyha-utalványokkal 6256 2| Szilveszter sajnálkozva nézett utánok egy darabig, mintha azt 6257 10| valahogy az őrházba, de az utasok között egy előkelő uriasszony 6258 9| tavasszal teendő nagy balatoni utazást beszéltük meg, amelyhez 6259 6| A kétórai vonattal utazni fogunk.~ ~- És mi lesz velünk?~ ~- 6260 2| ugyanekkor signor Callioni, az utazó cirkusz-társaság igazgatója, 6261 9| Nemo kapitány, meg a híres utazók illusztrált kalandjai. Egész 6262 8| suhanc s egy vöröshaju, utazókabátos angol ember, aki egyedül 6263 8| mutogatják a kiváncsi német utazóknak. De ahol jelenleg szemüveges 6264 9| amennyiben az ottrekedt utazóktól kártyában elnyeri a pénzüket), 6265 15| tizenöt perccel azelőtt utazott el egy porosz vezérkari 6266 8| kívánságát, a legközelebbi utcában világos sugarak vetődtek 6267 10| sétálgatott a kis város utcáin. Így történt, hogy a könyvkereskedés 6268 12| kis rezidencia előkelőbb utcáit, megnézte a márványos szökőkutakat, 6269 8| szaladt át a hotel oldalsó utcáján, s pár pillanat mulva egészen 6270 14| utóljára koptatta a vidéki utcák kövezetét, Kommerné már 6271 9| reggelén fölébredtünk s az utcákat térden felül borította a 6272 10| csillogott ki strucc-tollas utikalapja alól. Pár percig, zavartan 6273 8| ember lelkének titokzatos útja az ujdonszülött emberbe, 6274 7| hazafelé tartva, megállottak az útjokban. Lenn a piacon, a kereskedők 6275 7| megénekli. Itt-ott már talán az utód személyét is találgatják 6276 13| meg földi szemmel... Az utókor hüvös és idegen és ah, oly 6277 13| áhítjátok... Hagyjátok békén az utókort, mely szétmállott csontjaitok 6278 11| felöltőre bukkant, amelyekről utólag kiderült, hogy dr. Raben 6279 14| érettségiző diák korában utóljára koptatta a vidéki utcák 6280 7| megáldoz, mielőtt a nagy útra megindulna. Ime, az öreg 6281 9| szerkesztőségnek odalenn terítettek uzsonnához, a nagymama illatos kis 6282 14| szórakozásom, hogy egész az uzsonnáig alukálok... Már akárhányszor 6283 9| könnyekben uszott az örömtől, uzsonnára a kedvenc ételeimet adatta 6284 11| Mikor délben végigsétált a Váci-utcán, a szegény aszfaltbetyárok 6285 14| fejezete lejátszódik... Hogy vacogott egykor a fogunk, arra a 6286 8| decemberi fagyban, a fogai vacogtak és egyszerre így szólott 6287 8| Ettek néhány falatot a vacsorából, majd fizettek és indultak. 6288 10| januári este volt, Galamb épp Vacsorához készült a tamáshalmi kastély 6289 14| parancsolja, hát vendéglőben is vacsorálhatunk... Majd a fogadóból telefonálok 6290 10| rozsföldek között. A kasznár, aki vacsorára állandóan a kastélyba járt, 6291 8| Carmen-jét, a Márkus-térre mentek vacsorázni, a Flórián egyik bizalmas 6292 15| mesélhessen majd otthon, a rendes vacsorázó asztalának. A droschke elvitte 6293 14| engedje meg, hogy önökkel vacsorázzam... Szépen elhajtatunk valami 6294 10| megengedi, hogy önnel együtt vacsorázzunk; de ha esetleg jobb szereti 6295 9| szigeten, ahol az ember úgy vadássza meg naponként a táplálékát, 6296 6| Persze.~ ~- És apa vadászfegyvereit?~ ~- Azokat is.~ ~- Meg 6297 9| könyvei nem kellettek; hanem a vadölő, a kém, a bőrharisnya, a 6298 1| meg, micsoda bűnnel vagy vádolva...~ ~Megtörten ültem le, 6299 13| egy Istentől elhagyott, vadregényes tanya, két órányira minden 6300 9| létesít (tudniillik átjárókat vágat a hóhegyeken keresztül az 6301 10| Harminc éven át szomjuhozó vággyal gondolt rá, de a tamáshalmi 6302 4| ide-oda, a kukták ritmussal vágják apróra a zellert és a ludmájas 6303 8| haját a hóhér durva keze vágta le, amikor a szép rabasszony 6304 15| mondott semmit, hanem úgy vágtatott az utcán két napig, mintha 6305 8| megszólalt:~ ~- Evoé, le van hát vágva a szép, aranyszőke, feje... 6306 16| kisasszony lett... Büszke vagy-e hát a tudományodra, kicsi 6307 8| egyszerre elfogta a barátkozás vágya s a poharát odaütötte az 6308 13| fiatalember, aki irodalmi - vagyis kis adag - sonkát rendelt, 6309 11| átjárja-e vérüket földi vágyódások láza, hogyan tudjam én? 6310 9| tizenhat szobát. Jómódu vagyonos népek voltak s még a nagymamától 6311 12| Póig. Sauters csakhamar vagyont szerzett és gyorsan megszilárdult 6312 9| koszorúk átható illatát. A vagyonukat odaadták volna, ha a fiu 6313 11| osztotta meg a délelőtti vajas kenyerét.~ ~A páholy hátulsó 6314 5| malom előtt találkozott a vajaskenyeret majszoló Haller Idával... 6315 1| hegy is akkora, mint egy vakandtúrás. Mindig messzebbre, mindig 6316 3| gonosz emberrel!~ ~De milyen vakmerőség! A szakács azt üzente, hogy 6317 2| lábaidat, hogy kiérhessünk valahára ebből a rengetegből!~ ~Kétségbeesve 6318 7| mögött, a hátsó bejárat valamely elrejtett zugolyában, zokog 6319 6| játszották, mikor a vidék valamennyi rózsásarcu babája náluk 6320 14| életben egyedül az álom ér valamicskét... A Kommernék csak addig 6321 14| irányították, s az életemben valamiféle szerepet játszottak...~ ~- 6322 14| pletykáztam, csakhogy az időt valamivel agyonüssem...~ ~- Akarja, 6323 16| hogy a két balkezes embert válasszam élettársamul...~ ~Az apa, 6324 13| azt kívánná, hogy komolyan válaszoljak a megjegyzéseire... Egyébként 6325 6| Mindent, mindent, mindent, - válaszolta Mici baronessz bánatosan.~ ~ 6326 1| Szilveszter testvér, - válaszoltam alázatosan.~ ~- A kolduló 6327 15| a férjét egy vékony ajtó választja el az ő szobájától. Mielőtt 6328 7| irodában még elfojtottabbá válik a suttogás s a folyosókon 6329 9| szerepére sem resteltünk vállalkozni. Az előfizető úr vagy hölgy 6330 14| frissebbnek, elmésebbnek, vállalkozóbbnak érzem magam, hogy magával 6331 15| lecsavarván a villamos világítást, vállalkozón nekiindult a bajorok ismeretlen 6332 2| lovagostort suhogtatta, a fiu vállán át a jó Szilveszter nagy 6333 13| sonkát evő ifju megvetőleg vállat vont.~ ~- Uraságod sokkal 6334 16| a munka...~ ~A leány itt vállátvonva félbeszakította a patétikusan 6335 11| a derekad számát, hogy vállfüzőről és utcai toalettekről gondoskodjam.~ ~ 6336 11| Margit pongyolában volt, vállfűző nélkül, de így is karcsuan 6337 16| a boszton-táncot is. Ez, valljuk be, nagy áldozat volt a 6338 10| tête a tête-je, a pironkodó vallomás, hogy a férjét sohase szerette, 6339 14| eszemben, hogy a szerelmi vallomásait meghallgassam... Amíg maga 6340 11| A doktor talán sohasem vallott még szerelmet, de e pillanatban 6341 14| dobogó szívvel borul a vállunkra. Holnap diadalt ül a gyerekkori 6342 7| tapogatja ki az ütőér halkabbá váló verését, amíg a személye 6343 2| szegény Szilveszter helyzete valóban borzalmas volt itt az erdőségben. 6344 3| példányainak! Igen, ezek valódi papi tokák voltak, kompaktak, 6345 3| meghíztak valamennyien! Minő válogatott gyüjteménye halmozódott 6346 14| illuzióval szegényebbé... A valóság, méltóságos tanár úr, mindig 6347 14| semmiségbe, amikor megfogható valósággá tömörülnek... A gyerekkori 6348 6| Biz az volt-nincs. Itt valószínüleg a Rozenberg-kisasszonyok 6349 16| plumeaui között, egy furcsa s valószínütlen vendég nem kopogtat a hálószobája 6350 7| néhány barátságos szót váltanak: valamennyien megnyugodva 6351 11| végén már velük is lehet váltani egy józan és okos szót. 6352 7| futkosás, hangos beszéd váltja föl egy pillanatra... A 6353 6| váltót írt alá.~ ~- Mi az a váltó?~ ~- Nem tudom, hogy mi 6354 6| mondja, hogy apa igen sok váltót írt alá.~ ~- Mi az a váltó?~ ~- 6355 6| keringőt jókedvü operette-áriák váltották föl s a nyaralók kissé irígykedve 6356 8| emberbe, hanem a lélek akut változása az élő emberi testben. Az 6357 7| élet kihal. S ezt a nagy változást csupán két csésze tea fogja 6358 8| felelte tikkadtan, halálra válva.~ ~- Hát hogyan került ez 6359 2| tekintettel arra, hogy a sok vándorlásban derekas étvágyra tett szert, 6360 16| Szegényen, egy szál kabátban vándorolt ide a felföldi hegyek közül 6361 9| csokoládékrém-cukorkáimból, melyet egy parányi vanille zamatjával tettek ellenállhatatlanabbá, 6362 9| fehérebb volt, mint az ágy vánkosa...~ ~Aztán sokáig nem láttam, 6363 12| Sauters ezt dörmögte a vánkosába:~ ~- Tudja az ördög, ér-e 6364 8| beáradó világosságban ébren, a vánkosain könyökölve találta a szépséges 6365 7| csendes imát mormolni, a kis vánkost, az elhunyt ragyogó rendjeleivel. 6366 10| odakünn egy vasuti konduktor várakozik, aki mindenáron beszélni 6367 15| amíg maga türelmetlenül várakozott erre a kövér, duplatokás 6368 12| Menjünk hát kedves Sauters, ne várassuk őket.~ ~Adél és Sophie nagyhercegnők 6369 8| Huszár bámulva hallgatta a váratlan kitöréseket. Ilyenkor csodálkozva 6370 2| frivol környezet, mely egy varázslat könnyűségével tünt el szemei 6371 9| mi tőlünk a haza joggal várhat egy szépirodalmi hetilapot, 6372 9| fölépülése már a közel jövőben várható.” - „Cselédszoba. (Eredeti 6373 15| meggyszínü kofferben van, vagy várj, nézzük csak itt a skatulyában...~ ~ 6374 12| hugaim, szintén türelmetlenül várják a hírneves művész hangversenyét.~ ~ 6375 14| telefonálok haza, hogy ne várjanak bennünket...~ ~Rövid eszmecsere 6376 6| lámpát a szalonban...~ ~- Várjon egy kissé...~ ~Mici óvatosan 6377 11| hullámos gyűrűjéből:~ ~- Jőjj, várlak.~ ~A kacagást félelmesen 6378 11| hazamegyek gyakorlatra a vármegyéhez.~ ~Az apa elküldte a kivánt 6379 12| kellessék valami nagyon soká várni arra az ebédre. Pokolian 6380 3| tisztelendő atyám s most alázattal várom kegyes parancsát, hogy mit 6381 6| kastély angolkertjében. A városból cigányzenét hoztak és a 6382 9| hajduszobába csukják, ahol a téns városi huszárok lódingjait tisztogatja).~ ~ 6383 7| ismeretlen volt ebben a vidéki városkában, hol utolsó napjait eltöltötte. 6384 13| kisebb rendezett tanácsu városok és osztatlan népiskolák 6385 7| rövid perc alatt az egész városon végig jár a szomoru eset 6386 14| háta mögött fekvő vidéki városra, amelynek annyi sok éven 6387 9| odahaza, ami girbe-gurba városunk legmagasabb pontján, ahol 6388 15| nagyságos asszony? Ha hiányzik, varrja föl, mert Katona úr meghűthetné 6389 7| becsukják, a kapus naphosszat varrni fog a páholyában s odafönn 6390 7| együtt jár. Kilenc évig várt erre a nevezetes állásra 6391 8| szakállát.~ ~- Mennyire vártalak, édes, - susogta halkan, 6392 7| feküdt az agg egyháznagy, várva a halált, amelynek szárnycsattogását 6393 11| fogózkodtak meg a kirakatok vasában. És a költő, aki ekkor már 6394 3| meséli, közvetetlen a sirbolt vasajtaja mellett, már hárman is odacsatlakoztak 6395 6| nem költözött el ama komor vasajtó mögé, mely születésük óta 6396 9| hegyeken-völgyeken át, amikor a szegény vásárosok hétszám rostokolnak egy-egy 6397 16| vérvörös, sziporkázó, folyékony vasat nézte, maga is olyan volt, 6398 2| lábasba; Herr Christián, a „vasember”, aki üllőket kalapácsoltat 6399 16| dolgozott egy óriási kiterjedésü vasgyárban. Ilyenkor ő is ócska bluzt 6400 11| mocsaras partok közt. A vashídon mellettük suhant el két 6401 9| romanticizmusunkat, mely az ablak vasrácsán úgyis szalmazsákból font 6402 3| egy négyszögletes, ragyogó vászonsipkában, melyet a tekintélyes főszakács, 6403 3| levetette a pikézubbonyt s a vászonsipkát, s feketében, gyászfátyolos 6404 13| irodalmi kávéházba ment, hogy a vazallusai hódolatát fogadja: úgy tetszett 6405 16| őszintén szólva, ilyenkor sem vedlett át igazi szalónemberré, 6406 11| forintot, hogy a szigorlatokkal végezhessek. Leteszem a doktorátusokat 6407 9| László ma jeles sikerrel végezte a helybeli gimnázium harmadik 6408 8| velencei tanács ártatlant végeztetett ki a szép Bevilaqua hercegnében, 6409 13| hüvös és idegen és ah, oly véghetetlenül messzire van tőlünk... Ilyenforma 6410 13| a világgal is közöljem. Végigálmodnám a leggyönyörűbb regényeket 6411 10| fölvilágosítást, - aztán gondolkozva végigbotorkázott a piacon. Szent Sebestyén 6412 6| billentyükbe s a szalonon végigcsendült a régi rokokó-melódia, melyen 6413 11| Margit megrázkódott, kezével végigdörzsölte szemét, fényes vörös palástja 6414 8| asszonyokról.~ ~Huszárék, végighallgatva az olasz staggione Carmen-jét, 6415 8| Mikor a torreadorok kardala végigharsogott a piszkos színházon, Huszárné 6416 6| csipkeruháját s aranyos topánkájában végiglopódzott a sötét folyosó szőnyegén. 6417 9| pillanatban, mikor a fehér utcákon végignézek, eszembe jut ez a zordon 6418 6| Ella, miközben könnyei végigömlöttek arcán, még egyszer eljátszotta 6419 9| hölgy köteles volt azonnal végigolvasni a példányát, hogy tovább 6420 14| pillantása újra és újra végigsiklott rajta, ámulva ezt gondolta 6421 8| hidak karfájáról egy percre végigsuhant szeme az alvó gondolák fekete 6422 16| barátnője jourjára s talán végképp megfeledkezett volna a kérőjéről, 6423 15| Terkával kezdett egész epizódot véglegesen kiverte a fejéből.~ ~Sajnos, 6424 9| mindakettőnknek romantikus volt a végletekig. A Schmidt Kristóf, Hoffmann 6425 8| semmiképp sem mondható a dolgok végső okának. Köztünk és a laikusok 6426 8| utca alattomos vizére. Oly végtelenül elhagyottnak érezte magát, 6427 5| csend volt a szobában, de végtére a főtisztelendő megszólalt. 6428 13| hullámokat vetett, amikor végül az a pápaszemes veterán, 6429 1| egyszer a szememet behunyom? Vegyétek lelketekre ezt a különös 6430 6| halkan a testvérétől.~ ~- Vegyük föl csöndesen a reggeli 6431 10| elnök, már kora délelőtt végzett a törvényszék inspiciálásával, 6432 16| egy napon elérte őket a végzetük: kiben a pálinka gyulladt 6433 8| szakította most föl az ablak vékonyka szárnyát, s miközben a víz 6434 13| hogy a kortársai miféle véleménnyel vannak felőle...~ ~- De 6435 12| megszilárdult felőle az a szédítő vélemény, hogy ezidőszerint első 6436 14| mindenről megmondta őszintén a véleményét. Jávor tanár legalább a 6437 8| egészen belegabalyodott Velence zeg-zúgos sikátoraiba. Csönd 6438 8| vagyok.~ ~- És egyedül jár Velencében?~ ~Huszár nagyot sóhajtott.~ ~- 6439 15| került ide, micsoda pokoli véletlen volt ez? Nyitray egyszerre 6440 8| mégis mindig ugyanannak véli azzal a másikkal, amelyet 6441 2| Vajjon vétkezem-e, ha velök tartok? - mondotta magában 6442 2| s álmában szinte hallani vélte, ahogy az Ur egyenkint maga 6443 3| tünt a szemébe. Anzelm úr vendégei víg táncra perdültek s a 6444 12| hangversenyterem összes vendégeit elbűvölte hegedüjátékával, 6445 9| S néha a szerkesztőség vendégének, a kis nyolc éves Antal 6446 15| húsz vagy huszonöt angol vendéget kaptunk Londonból.~ ~Mikor 6447 3| lemondjon. Négy vagy öt vendégével, akik alkonyattájt pontosan 6448 14| néni úgy parancsolja, hát vendéglőben is vacsorálhatunk... Majd 6449 10| készült a tamáshalmi kastély vendéglőjében. Akkoriban közelebb állt 6450 2| köröskörül. Signora Callioni, aki vendégszerető mosolygással tekintett a 6451 2| direktor kitárván az ablakot, vendégszeretőleg kiáltott a fráter felé:~ ~- 6452 13| Egyébként méltóztassék tudomásul venni, hogy nem a kisebb rendezett 6453 8| kiáltott föl diadalmasan:~ ~- Vér!~ ~Apró, fehér vércseppek 6454 10| míg odakünn, az üveges verandán az esti homály lassanként 6455 16| műveltségeden száz és száz ember vére tapad... Egy temető félig-meddig 6456 12| egy szemernyi a kalandorok véréből, egyszerre úgy tünt föl 6457 14| mialatt a homlokomat hideg verejték borította el: „Egyszer valamikor, 6458 13| Igen nehezen, mondhatnám verejtékes homlokkal fogalmazta meg 6459 14| hoztam volna mozgásba a vérem keringését...~ ~Kommerné 6460 5| ötödikben az algebrából. „Vérengző tigris, - mondta szomoruan, - 6461 4| műértő pillantást vet a véres hússzeletekre (a kis Theodora 6462 16| az utca sarában, a kocsi véresen vitte el azokat, akiket 6463 7| ki az ütőér halkabbá váló verését, amíg a személye körüli, 6464 4| melyet sárga réztálakban vernek. A sipkás, zubbonyos szakácsok 6465 15| ásítással megszakított hang verődött át a Nyitray rejtekhelyéig.~ ~- 6466 10| és eltünt, mint a májusi verőfény. Ki volt, hogy hívták, hová 6467 7| szobrai csillogtak a déli verőfényben s a várhegy meredek oldalát 6468 7| A püspök halála.~ ~Verőfényes délben, a rezidencia nagy 6469 8| Bevilaqua hercegnében, mert a vérpadon már nem a gyilkos asszony 6470 11| mert Margitról énekeltem a verseimben...~ ~Egy este karonfogva 6471 11| szerződést az Imrey összes verseire, mikor Margit meglátogatta 6472 3| nem-et mondva, két komoly versenyző maradt csupán: a főispán 6473 11| Hát jó, nem fogok többé verset írni, de küldj azonnal négyszáz 6474 4| kis Theodora Annunciata vérszegény), a fácán piros combjára, 6475 5| Mi fogta el egyszerre a vérszomjas professzort? Miért cirógatta 6476 2| A csacsi szelíden, egy vértanu gyöngéd szemrehányásával 6477 9| szánkó vidám csöngetője verte föl a magyar metropolis 6478 11| A kacagást félelmesen verték vissza a holdvilágos hegyek 6479 11| földi szerelemre, átjárja-e vérüket földi vágyódások láza, hogyan 6480 8| odahaza, - és én ki vagyok verve, mint egy kóborló, útszéli 6481 8| Ki lát a szívekbe és a vesékbe? A holt herceg nem nyitotta 6482 3| refektorium asztalát komoly veszedelem fenyegette. Óh, óh, ez a 6483 2| volna! Minő nagy, komoly veszedelmek fenyegették az istenfélő 6484 11| kicsiny Margit örökölte anyja veszedelmes sellő-szemeit, és négyéves 6485 7| Nagy, fenséges ájtatosság veszi körül a haldokló püspököt, 6486 10| mély szakadékban, a ködbe vesző hegyormok alatt. A fehér 6487 11| szavára hallgat. Őt tehát nem vesztegette meg a vizi asszony dallamos 6488 9| hizelkedése teljesen kárba vesztek nála. A mulatsága az volt 6489 4| főszakács műértő pillantást vet a véres hússzeletekre (a 6490 3| papság, a vidéki klerus vetélkedve igyekeztek a szakács kegyeit 6491 13| amikor végül az a pápaszemes veterán, aki mindeddig szótalanul 6492 13| hevében többnyire ügyet se vetettek arra, hogy a szegény Csik 6493 13| elhatározta, hogy végét veti a szánalmas tengődésnek. 6494 2| fakadt:~ ~- Meggyónhatom-e vétkeimet, szent atyám?~ ~Mire a jó 6495 16| boldogságot keresed, hanem a vétkes, a hivalkodó, a bűnrecsábító 6496 2| Szilveszter étvágyát.~ ~- Vajjon vétkezem-e, ha velök tartok? - mondotta 6497 1| Szilveszter testvér, te nagyot vétkeztél. Menj, hogy a purgatórium 6498 2| bocsáss meg, ha - esetleg vétkeztem!~ ~ ~ ~ 6499 15| ment föl a szobájába és vetkőzni kezdett.~ ~Cigarettázva 6500 4| besiető komornának:~ ~- Vetkőztessen. Lefekszem...~ ~ ~ 6501 13| csak egy betűt is papirra vetnék abból, amit magányos éjjeleim 6502 15| szemét. Meg kellett volna vetnie ezt a léha, nevetséges leányt, 6503 8| utcában világos sugarak vetődtek ki a holdvilágos éjszakába. 6504 1| a tisztító tüzekben kell vezekelned hosszu éveken át. Mert mit 6505 4| szemléjéről. Ma az egész vezérkar itt lesz jóformán és a generális 6506 15| azelőtt utazott el egy porosz vezérkari ezredes. Nyitray fölvitette 6507 1| amely a tisztító tüzek felé vezet. Mentem, mentem, míg szerencsésen 6508 5| Szalay főtisztelendő úr vezetése mellett járták végig a negyedik 6509 12| két szőke nagyhercegnőt vezetve karjain az ebédlőbe.~ ~Összesen 6510 7| egyháznagy, akinek sovány, viaszsárga arcát csak nagy néha látták 6511 8| életünk... Olykor csupa vidámság és napsugár, de olykor csupa 6512 6| estén játszották, mikor a vidék valamennyi rózsásarcu babája 6513 2| könnyüszerrel kikerült itt a vidéken, ahol az emberek, de különösen 6514 9| le...~ ~De engem, az én vidékiesen konzervált kedélyemmel, 6515 13| aki nemrégiben jött fel a vidékről, s így még mindent igen 6516 9| hugocskáját, ezt a kis szőke, vidor madárkát, akit Edithnek 6517 15| asztalának. A droschke elvitte a Vier Jahreszeiten-be, ahol a 6518 12| kezdett néhány anekdotát a Vieuxtemps életéből, fesztelenül, kedélyesen, 6519 12| eljátszaná...~ ~- Ismerte Vieuxtempsot, mester? - kérdezte Sophie 6520 12| Willy hegedüjében. Akkor Vieuxtempstől játszott valamit és a tizenöt-húsz 6521 13| egy jel, egy gesztus, egy vigyázatlan szó, nem árulja el, hogy 6522 16| Amíg kicsike voltál, én vigyáztam minden lépésedre; most már 6523 14| hangosan elnevette magát - vigyázva nevetett, hogy a fehér fogsora 6524 16| itt az ideje, hogy magad vigyázz magadra... Pá, kis Bellám, 6525 2| amennyire egy tizennyolcéves, viharedzett csacsi képes, ügetni kezdett 6526 9| köteleket látott, ahol a rabok viharos éjszakákon leereszkednek. 6527 9| a példányát, hogy tovább vihessük. Maga az előfizetési ár 6528 9| nagy beteg s hogy nem igen viheti tovább egy-két esztendőnél. 6529 13| sok arcképet a művészet világából, - s egy novemberi hajnalban 6530 6| Mintha nem is ugyanabban a világban éltek volna, a fák között, 6531 13| eszembe, hogy gondolataimat a világgal is közöljem. Végigálmodnám 6532 15| majd lecsavarván a villamos világítást, vállalkozón nekiindult 6533 11| aki mellett állandóan ott világított az orvos aranyszőke Krisztus-arca.~ ~ 6534 15| meghűthetné a nyakát.~ ~Oly keserü világmegvetéssel kacagott föl, mint Gyenes 6535 13| nyilvánosságra hozza őket. A világnak azok voltak a legnagyobb 6536 9| amellyel pár hó alatt az egész világóceánt át lehetne kóborolni... 6537 15| a lakatokban, Katona úr (világosan lehetett hallani) szuszogva 6538 2| magában:~ ~- Oh, atyám, világosítsd fel az elmémet a multak 6539 12| palota elé hajtatott a hotel világoskék batárján. A kapubejárás 6540 8| Csönd volt, éjszaka, kékes világosság ömlött végig a széles csatornán, 6541 8| mellett, egy-egy ablak sárga világosságán, amely némán fénylett ki 6542 8| Huszár boldog volt, hogy világosságot lát s elszántan nyitotta 6543 12| mitológiai asszonyai teljes világosságukban ragyogtak a csillár odavetődő 6544 8| egynéhány centiméterrel a világrendszer logikájának országútján, 6545 9| bikát: mitsem tudva a külső világról s hírét sem hallva az ujságoknak 6546 11| Belvárost, mint az Andrássy-út villáit és a Múzeum mögötti palotákat...~ ~ 6547 6| völgykatlanban meghuzódó villák között. A park lenyulott 6548 2| a poharakat, tányérokat, villákat helyezett el köröskörül. 6549 2| szürkeségét egy-egy fényes villám tette ragyogóvá. A jó fráter, 6550 8| piszkos színházon, Huszárné villámló szemekkel tépdeste a csipkekendőjét 6551 14| dolgozószoba sarkában, a villamozó gép mellett, egy ösztövér 6552 4| elfoglalva.~ ~Tizenegy óra van, a villásreggeli ideje. A kis főhercegnők 6553 12| ifju éveiben mint Rothmann Vilmos tanította zenére a budapesti 6554 9| zengenek s a balatonmelléki vincellérek a kéményen át ássák ki magukat 6555 13| a sírba is magával fogja vinni azt a gyönyörüséges érzést, 6556 7| mindig betöltetlenül áll, a viola kanonoki övre s a nagy, 6557 7| sikerült névaláírás díszíti a violába játszó kartonpapirt. S mialatt 6558 12| urat látott közeledni a virágágyak közül, aki egy kissé hadarva 6559 7| kiváncsiság pótolja. Csak alant, a virágcserepes ablakok mögött, a hátsó 6560 10| könyvesbolt ablakában... És míg a virágkereskedésben összevihogtak a tanulólányok, 6561 10| akadt a városka egyetlen virágkereskedésében, kérdezősködésére azt a 6562 6| szikrácskák csillogtak, az alvó virágok illatos üzenetet küldtek 6563 3| hogy a lakásában azonnal virágokat helyezzenek s a Figaro-t, 6564 6| más is,~ Náladnál szebb virágszál is...~ ~Miért szerette a 6565 16| összemarcangolt, de az üzlet virágzott és jövedelmezett... Húsz 6566 11| kreton ágyterítő is szép viselet, ha a te fehér testedet 6567 16| legszenzációsabb nyakkendőket viseli az egész városban...~ ~S 6568 5| megjelent, csakugyan úgy viselkedett, ahogy a fáma beszélte. 6569 3| mindnyájan a „memento mori”-t viselték volna az ábrázatjukon. Hol 6570 10| hegyormok alatt. A fehér viskók közül idáig csillogott a 6571 8| Huszár hajnalfelé valahogy visszabotorkázott a hoteljébe, a canaléről 6572 5| veszprémi kanonok, gyorsan visszacsavarta a fejét. A fiu megmaradt 6573 6| arcocskája kigyulladt a visszaemlékezés lázától.~ ~- Emlékszik... 6574 12| elbűvölte hegedüjátékával, visszafelé átutazott a sondersbergi 6575 3| Anzelm úr feje is rögtön visszahúzódik az ablakból. Kopogtatok, 6576 3| püspöki kripta ajtajáig.~ ~De visszajövet, ahogy a krónika meséli, 6577 12| a télikabátja gallérját, visszament a vendéglőbe s egy félóra 6578 12| nyujtotta volna, szó nélkül visszasietett a palotába. Sauters ijedten 6579 3| Megfogom a karját, hogy visszatartsam, de a debella kirántja magát 6580 3| mikor Anzelm úr diadalmasan visszatért a konyhájába.~ ~ ~ ~ 6581 1| észrevett. Ismét haragosan, visszautasítólag kiáltott reám:~ ~- Menj, 6582 3| hogy valami kívánságát visszautasítsa.~ ~Az alsó papság, a vidéki 6583 12| fejüket. Később mindannyian visszavonultak a termeikbe, de Adél nagyhercegnő 6584 6| Bennünket abba az intézetbe visznek, amelyet a nagyapánk alapított. 6585 2| és zöld volt már az idők viszontagságai következtében.~ ~- Dicsértessék 6586 1| átalag jó borral közelebb visztek a mennyországhoz...~ ~ ~ 6587 13| Ilyenforma kérdések fölött vitatkoztak egy irodalmi kávéházban, 6588 2| bohóc, akik rövid, szurtos vitorlavászon kabátjukban, a csillagos, 6589 16| sarában, a kocsi véresen vitte el azokat, akiket a gép 6590 7| a másik elhunyt püspököt vitték le a székesegyház sírboltjába. 6591 16| tartozott az úgynevezett viveurök közé; rossz szabásu kabátokat 6592 3| gasztronómiai tudomány e hatalmas vívmányai felől. S Anzelm urat, ahogy 6593 11| Jőjj velem alá, hüvös vizalatti palotámba, csókkal és szeretkezéssel 6594 2| homályos, szürke ködben, egész vízáradat zuhogott a zöld erdei fák 6595 13| gyöngyvirágot tett a pohár vízbe, mely az éjjeli szekrényén 6596 2| fűszálain, páfrányain gyémántos vízcsöppek csillogtak. Üde volt minden 6597 12| márványmedencébe a szökőkút vize. A III. Albert Henrik lovasszobránál, 6598 11| látsz. A sellő vagyok, a vizek királynője és ime ez itt 6599 8| fénylett ki az utca alattomos vizére. Oly végtelenül elhagyottnak 6600 8| szelte át a holt laguna vizét. Huszárt hirtelen elkapták 6601 13| gazdaság ügyeibe, naphosszat vizhatlan csizmában járta a hideg 6602 11| tehát nem vesztegette meg a vizi asszony dallamos hangja, 6603 13| Uraságod sokkal nagyobb viziló, semhogy azt kívánná, hogy 6604 8| rejtelmes volt a holdfényes viziváros, misztikus árnyékok lepték 6605 6| között. A park lenyulott a vízpartra, ahonnan friss szellő suhant 6606 3| tiszteletreméltó paterek formális vizsgálatnak voltak alávetve. A szakács, 6607 8| magadtól, hogy egy pohár vizzel megkinálj...~ ~- De fiacskám, 6608 10| bástyáról lenézett a havas völgybe: a kis folyó körül gubbaszkodó 6609 6| türhetetlen a forróság, mint a völgykatlanban meghuzódó villák között. 6610 8| páholyról beszélsz...~ ~A vörösbluzos szép asszony idegesen kacagni 6611 4| aranyos sávot von a nagy vörösréz kondérokra, melyekben erőteljes 6612 8| élet vége? Pár éve - boldog vőlegénykorában - azt hitte, hogy ismeri 6613 8| borzalmai, s eszébe jutottak vőlegénykori álmai, amikor hevülő szívvel 6614 12| örvendetes szenzációt keltettek a Volgától a Póig. Sauters csakhamar 6615 8| igérted, hogy meghalni is kész volnál értem, most egy hitvány 6616 1| hatalmas szent, hát én ki volnék zárva a mennyországból?~ ~ 6617 6| a kastély...~ ~- Biz az volt-nincs. Itt valószínüleg a Rozenberg-kisasszonyok 6618 13| annak a tudatára, hogy ő voltaképp a pusztai élet számára született... 6619 12| élvezetet.~ ~- Mindnyájan meg voltunk hatva, - mondta a nagyherceg, - 6620 4| ablakán s aranyos sávot von a nagy vörösréz kondérokra, 6621 14| szerelem: az udvarlásnak, a vonakodásnak, a pillanatnyi haragnak, 6622 4| volt hozzá, most makacsul vonakodott, hogy megjelenjék előtte.~ ~*~ ~ 6623 5| ajkát az aszkéták keserü vonása szegélyezte. Kopott, zöld 6624 16| kiáltott föl örömmel, míg a vonásai egyszerre megváltoztak. 6625 8| órára és az ismerős női arc vonásain belül egy ismeretlen lélek 6626 6| Tudom.~ ~- A kétórai vonattal utazni fogunk.~ ~- És mi 6627 13| evő ifju megvetőleg vállat vont.~ ~- Uraságod sokkal nagyobb 6628 5| és egyszerre vad erővel vonta magához a megdöbbent gyermeket. 6629 4| melynek föltalálása önre vár. Vonuljon vissza s az estéli teához 6630 6| mélyértelmü axiómát: „Kolostorba vonulni a legnagyobb boldogság lehet, 6631 8| volt, amikor ágyasházamba vonultam...~ ~- És honnan kerültek 6632 12| okvetetlenül elő akarták adni a Wagner nagy tetralogiáját. Sauters 6633 12| Henrikhez intézett annak idején Weimarból. Sauters egy pillantást 6634 12| kedveskedve karolt Sauters Willybe.~ ~- Adél nagyhercegnő maga 6635 12| nem hívták mindig Sauters Willynek; ifju éveiben mint Rothmann 6636 12| előadása közben...~ ~Sauters Willyt nem hívták mindig Sauters 6637 13| novellákat, de mikor az ötödik X-be átlépett, egy nap észrevette, 6638 9| tenger habjain, egy pompás yacht vagy brick-goelette szalónjában, 6639 12| rázendített a Bach csodaszép Zacone-jére, miközben hosszu, gesztenyeszínü 6640 4| asztala felől keverés, munka zaja hallatszott el a konyha 6641 7| A palota hideg nyugalmát zajos futkosás, hangos beszéd 6642 15| beszélgetést hallott. Az ajtót zajosan nyitotta föl pár későn jövő 6643 15| idegei ez estén még jobban zaklatták, mint rendesen. Öt héten 6644 9| melyet egy parányi vanille zamatjával tettek ellenállhatatlanabbá, 6645 2| egy-két hordócska savanyu, zamattalan bor, mit a derék páterek 6646 7| örökös gyászát klasszikus zamatu frázisokban emlegetik a 6647 1| színét sem láttad hosszu zarándoklásod alatt. Hát az Ur szent igéiért 6648 3| egykor, aki szőrcsuhában zarándokolt Canossába, ő is födetlen 6649 3| egy hosszu félóra mulva, a zárdakapu nagy robajjal megnyilott 6650 3| folyosókon, vagy sötéten zárkóztak el szobáikba. Még a mise 6651 9| szalónjában s igaz, hogy csak a zárt folyosón át, de mégis kimehettünk 6652 1| szent, hát én ki volnék zárva a mennyországból?~ ~Szent 6653 10| kék szemében bámulat és zavar tükröződött, szőke haja 6654 2| mosollyal nézte a barát elfogult zavarát, s a saját kezével öntött 6655 7| ebéd rendes menetét nem zavarja meg különösebben az a tudat, 6656 2| szólott a szegény testvér zavarodottan.~ ~- Ide kötjük a kis lovak 6657 3| némelykor.~ ~- Emésztési zavarok?~ ~- Időnkint.~ ~Ez döntött. 6658 10| miközben keztyüjét bájos zavarral lehúzta, nevetve így szólott 6659 4| szine elé boruljon, őt sem zavarta senki ezekben a nagyfontosságu 6660 8| belegabalyodott Velence zeg-zúgos sikátoraiba. Csönd volt, 6661 4| ritmussal vágják apróra a zellert és a ludmájas hachét. A 6662 1| aranyos épületekből túlvilági zene hallatszott, szeráfok, szárnyas 6663 12| is szenvedélyes imádói a zenének. A hangversenyt a nagyhercegi 6664 12| Rothmann Vilmos tanította zenére a budapesti Lipótváros csodagyermekeit. 6665 9| mikor a Papodban farkasok zengenek s a balatonmelléki vincellérek 6666 10| tükröződött, szőke haja kissé ziláltan csillogott ki strucc-tollas 6667 10| váratlanul fölújítsa...~ ~Zimankós januári este volt, Galamb 6668 2| forgószélben, mely a hatalmas zivatart megelőzte. Az égiháboru 6669 13| hallgatta a nyárfák fölött zizegő őszi szelet, s mikor reggel 6670 13| álmodozva szívta magába a zöldelő pázsit illatát, s mikor 6671 12| szakított le pár fürtöt a zöldessárga szőlőből, s maga is ivott 6672 16| minden este látta, mikor zöldfüggönyös ágyába lefeküdt; a szomoru 6673 7| püspökség középpontja ez a zöldredőnyös, impozáns palota volt, e 6674 2| néhány tojás, egy halom zöldség s egy-két hordócska savanyu, 6675 2| lopózott, aki poharát a zöldszemü lányéhoz ütötte, s aki pajkos 6676 1| lángjai közé? Kétségbeesve zörgettem a hatalmas kapun, de egyetlen 6677 2| közeledett a pap felé, keserves zokogásra fakadt:~ ~- Meggyónhatom-e 6678 6| A két leány csöndesen zokogni kezdett, amíg Ella újra 6679 9| Mikor engem meglátott, zokogva közelített felém s oly szenvedélyesen 6680 13| négy fal között, rögtönzi zongoráján a legszebb rapszódiákat... 6681 12| Crailsthal grófot, s az ő ügyes zongorakísérete mellett játszotta el ráadásul 6682 6| ezüstgirandole égett a szalonbeli zongorán...~ ~Ella leült a zongora 6683 6| csillogó tekintettel dőlt a zongorának, aztán a szemét lehunyva 6684 16| tudok!... Ne dicsekedj a zongoratudományoddal és a francia beszédeddel, 6685 12| hanyagul bólogatott.~ ~- Zongorázik, - mondta jóindulatu mosollyal, - 6686 9| eltöltöttem. Ez a kis szoba egy zordonul épített kastélyforma épületben 6687 2| ablakon, meg a nagy abrakos zsák, amelyet nyakukba akasztottak.~ ~- 6688 11| szürke kabátot és fekete zsakettet rendelt egy előkelő lipótvárosi 6689 13| tanya, két órányira minden zsindelyfödeles emberi lakástól. A meghasonlott 6690 9| jó ősi alkalmatosság, a zsiráfnyaku szánkó vidám csöngetője 6691 7| nagybácsi örökre búcsút mond a zsiros püspöki javadalmaknak.~ ~ 6692 2| mosolygással csípte meg a kis Zsors hideg arcát s némi szögletes 6693 16| megmosta ugyan a kezeit s zubbonyát fekete kabáttal cserélte 6694 4| réztálakban vernek. A sipkás, zubbonyos szakácsok buzgólkodva járnak 6695 8| éjszakába. Afféle olasz zúgkorcsma volt, ahol az ivóban szárogatják 6696 7| bejárat valamely elrejtett zugolyában, zokog talán egy érzelmes 6697 7| Ebben a csöndes, elhagyatott zugolyban, a papi házak ódon kőtömegei 6698 4| kastély platánjai szomorúan zugtak odakünn, a szélkakas elkeseredve 6699 1| érseket, láthatatlan orgonák zúgtak...~ ~Szent Péter is rajta 6700 2| ködben, egész vízáradat zuhogott a zöld erdei fák fölé s