Rész

   1  1|                                              A tisztelgő látogatás.~ ~A
   2  1|                     A tisztelgő látogatás.~ ~A váróterem zsúfolva volt
   3  1|                    zsúfolva volt betegekkel, a kis szalonban, a pálmák
   4  1|                 betegekkel, a kis szalonban, a pálmák alatt, elegáns asszonyok
   5  1|                    várták türelmetlenül, míg a jó Isten budapesti helytartója
   6  1|                    neuraszténiások forgatták a Fliegende Blätter régi évfolyamait,
   7  1|                      csodálkozva nyitotta ki a rendelőszoba szárnyas ajtaját.
   8  1|               rendelőszoba szárnyas ajtaját. A tanár elgondolkodva dőlt
   9  1|                 karosszékében, mely ott állt a túlhalmozott iróasztal előtt.
  10  1|                    nyomoruságos gyermekkora, a diákévek millió nélkülözése,
  11  1|                 diákévek millió nélkülözése, a fűtetlen szoba, ahol szigorlataira
  12  1|                      szigorlataira készült s a rideg, esős pénztelen juniusi
  13  1|               Villányi professzor tagja volt a magyar főrendiháznak, négyemeletes
  14  1|                    négyemeletes házai voltak a körúton, felesége drágább
  15  1|                      Villányi professzor: ez a két szó fogalommá lett az
  16  1|                     lett az egész országban, a csalhatatlan és mindenható
  17  1|                  tündöklő fénnyel csillogott a betegszobák ágyai fölött.
  18  1|                  ágyai fölött. Az aggódás és a reménység, az életben való
  19  1|                       az életben való hit és a haláltól való félelem hömpölygő
  20  1|                 előkelő rendelőszobába, ahol a komoly, de ezüstös fürtjei
  21  1|                   élet sebesültjeit fogadta. A véget nem érő szomorú zarándokcsapat,
  22  1|            beláthatatlan szalagként özönlött a férfiú elé, akiben egy felsőbb,
  23  1|                    titokzatos lényt sejtett. A szívek megdobogtak az izgalomtól,
  24  1|                   megdobogtak az izgalomtól, a tüdők zihálva szívták magukba
  25  1|                      zihálva szívták magukba a levegőt, a vér eszeveszetten
  26  1|                   szívták magukba a levegőt, a vér eszeveszetten rohant
  27  1|                 szemeiben jóságos mosollyal, a megfölebbezhetetlen itéletet
  28  1|       megfölebbezhetetlen itéletet kimondta. A vonagló, félénk, áhitatos
  29  1|               alkonyatokon látni hasonlókat, a glóriás Madonna előtt, aki
  30  1|                   Hány év választotta el ezt a kivételes nagy embert attól
  31  1|                    volt az egyetlen vagyona? A karrier, melyet azóta befutott,
  32  1|                eszébe jutott minden apróság: a reggel, mikor édes apja
  33  1|                    érkezett, hogy orvos fiát a keblére szorítsa, az uzsorások,
  34  1|                      neki annyit, amennyiből a rendelőszoba butorait megvehette,
  35  1|            rendelőszoba butorait megvehette, a sivár ebédutáni órák, mikor
  36  1|                  órák, mikor hasztalan várta a betegeket, a sovány vacsorák,
  37  1|                 hasztalan várta a betegeket, a sovány vacsorák, melyeket
  38  1|                     vendéglőkben költött el, a rossz, önmaga-gyártotta
  39  1|                 fillérjébe került s végre az a boldog, sohase remélt pillanat,
  40  1|                    Toggenburg professzorral, a híres, goromba emberrel,
  41  1|                 fölnevelte, összetalálkozott a régi Kerepesi-úton, a Rókus-kórház
  42  1|       összetalálkozott a régi Kerepesi-úton, a Rókus-kórház kápolnája előtt,
  43  1|           Rókus-kórház kápolnája előtt, ahol a vén tudós éppen a villamoskocsira
  44  1|                       ahol a vén tudós éppen a villamoskocsira várakozott.~ ~-
  45  1|                    ahhoz sincs reménye, hogy a száraz kenyeret megkeresse.
  46  1|                  száraz kenyeret megkeresse. A tanár azonban haragosan
  47  1|                      lenni, csak azért, hogy a bendőjét megtölthesse? Nem
  48  1|                valamennyien azt várnák, hogy a pesti zsidó milliomosok
  49  1|                aranytálcán kinálják maguknak a háziorvosi stallumot. Aki
  50  1|                   vagy kereskedjék gabonával a Bánátban. Az igazi doktornak
  51  1|                     Az igazi doktornak olyan a gyomra, mint a tevéé, aki
  52  1|               doktornak olyan a gyomra, mint a tevéé, aki tíz napig is
  53  1|                    mindegy, jöjjön el holnap a klinikára, majd kieszelünk
  54  1|            kieszelünk valamit, hogy legalább a mindennapi sültecskéje meglegyen...~ ~
  55  1|            hasztalanul várakoznia arra, hogy a lipótvárosi milliomosok
  56  1|                      aranytálcán hozzák neki a háziorvosi stallumot. Annyi
  57  1|             háziorvosi stallumot. Annyi volt a betege, hogy jóformán az
  58  1|                orvosi lapjait se olvashatta, a jövedelméről legendákat
  59  1|           jövedelméről legendákat beszéltek, a doktori hírneve pedig egyszerre
  60  1|                   egyszerre elhomályosította a horizont legfényesebb csillagait
  61  1|                  legfényesebb csillagait is. A laikusok csodákat meséltek
  62  1|                 alázatos táviratokban hívták a vidéki nábobok betegágyához,
  63  1|                 volna nyugodtan meghalni, ha a Villányi professzor asszonyosan
  64  1|                   még utoljára ott nem érzik a homlokukon...~ ~A fiatal
  65  1|                      érzik a homlokukon...~ ~A fiatal tanár egy vidéki
  66  1|                    egy vidéki útján szerezte a feleségét is: egy téli napon
  67  1|                    rácfalusi Török Árminhoz, a Dunántúl leggazdagabb malomtulajdonosához,
  68  1|                     hetvenhatéves koráig még a feje se fájt. A hirtelen
  69  1|                   koráig még a feje se fájt. A hirtelen tüdőgyulladáson,
  70  1|               hirtelen tüdőgyulladáson, mely a pirospozsgás óriást orvul
  71  1|                óriást orvul leterítette, már a híres tudós se segíthetett;
  72  1|               felhőfátyolába burkolózva járt a kisváros utcáin, szinte
  73  1|                     ész nélkül beleszeretett a komoly és ünnepies modorú
  74  1|                  utolsó pillantását vetette. A fiatal leányt jogosan tartották
  75  1|                beszámíthatatlan teremtésnek: a kisváros ügyvédjeivel, földbirtokosaival
  76  1|                  műtermet rendezett be, ahol a Rembrandt mester önérzetével
  77  1|                      dilettáns csendéleteit. A regényes nevű fiatal hölgy
  78  1|                    királykisasszonyként járt a poros, vidéki mezővárosban,
  79  1|                   vadembereknek tartotta. De a dúshajú, szeliden mosolygó
  80  1|                     kellemesen megdobogtatta a szívét, csodamódra imponált
  81  1|                   életében először lesütötte a szemét, mikor a búcsúzáskor
  82  1|                    lesütötte a szemét, mikor a búcsúzáskor kezet szorítottak
  83  1|                     impertinenciája, mellyel a férfiakat kezelte, most
  84  1|                    mondott. Alice kisasszony a következő év tavaszán, valami
  85  1|                       megjelent édesanyjával a tanár rendelőszobájában,
  86  1|                    legendásan dús hozományát a boldog Villányi rendelkezésére
  87  1|                vágyai. Negyven éves volt, de a hajába már ősz szálak vegyültek,
  88  1|              vegyültek, Alice még innen volt a harmincon, de alig látszott
  89  1|                      ha két bájos kis leánya a gyermekszobában eléje futott.
  90  1|                gyermekszobában eléje futott. A híres professzor nem panaszkodhatott
  91  1|                    egymillió aranykoronánál, a király az ország peerjei
  92  1|                 ország peerjei közé emelte s a beavatottak már arról beszéltek,
  93  1|                      nemsokára beirják nevét a bárók aranykönyvébe is.
  94  1|                   egyszerre átvilágította az a tudat, hogy tökéletesen
  95  1|                    Amikor húsz évvel ezelőtt a nikkelórámat elzálogosítottam,
  96  1|              gondoltam volna, hogy valamikor a király szárnysegéde tesz
  97  1|                 nálam tisztelgő vizitet...~ ~A híres belgyógyászt ugyanis
  98  1|                       gróf Harzburg-Waldeck, a király adjutánsa, tisztelgett
  99  1|                    neki élete megmentéseért. A gyönyörű szál katona, akit
 100  1|                     influenzás láz ledöntött a lábáról, tízheti szobafogság
 101  1|                  szobafogság után legelőször a Villányi-palotába hajtatott,
 102  1|                  hogy mégegyszer megszorítsa a doktora ügyes és csodatevő
 103  1|                mintegy véletlenül - benézett a szalonban, a fiatal ezredes
 104  1|                        benézett a szalonban, a fiatal ezredes udvariasan
 105  1|                  lelkes tekintettel mutatott a szeliden mosolygó tanárra.~ ~-
 106  1|                       mondta elragadtatva, - a rangomat a felséges úrnak
 107  1|                   elragadtatva, - a rangomat a felséges úrnak köszönhetem,
 108  1|                       de az életemmel mindig a férjének leszek adósa...~ ~
 109  1|                   férjének leszek adósa...~ ~A keztyűs katona negyedóráig
 110  1|                 katona negyedóráig csevegett a szép asszonnyal, s mikor
 111  1|                szerényen kikérte magának azt a kegyet, hogy alkalomadtán
 112  1|      tisztelkedhessen az orvosa házában.~ ~- A hálámat úgyis csak részletekben
 113  1|                     most mégegyszer behúnyta a szemét, s mialatt a betegei
 114  1|                 behúnyta a szemét, s mialatt a betegei türelmetlenül izegtek-mozogtak
 115  1|               türelmetlenül izegtek-mozogtak a várószobákban és a télikertben,
 116  1|          izegtek-mozogtak a várószobákban és a télikertben, egy pillanatig
 117  1|                  gyermekes hiúsággal gondolt a felesége boldog és meglepett
 118  1|                     Fölállott, összegombolta a redingotját, majd intett
 119  1|                     hogy bebocsáthatja hozzá a betegeket. És ekkor önkéntelenül
 120  1|                  pózba helyezkedett, melytől a legtudósabb professzor se
 121  1|             professzor se tud szabadulni, ha a rendelő-óráját megkezdi...~ ~ ~
 122  1|             végighajtatott az Üllői-úton. Ez a rövid kocsikázás képviselte
 123  1|               képviselte mindennapi életében a pihenés perceit: különben
 124  1|                     jutott ideje ahhoz, hogy a könyveit olvassa, a feleségével
 125  1|                     hogy a könyveit olvassa, a feleségével foglalkozzék,
 126  1|               feleségével foglalkozzék, vagy a társaság iránt való kötelességeinek
 127  1|               kötelességeinek eleget tegyen. A klinika, ahol nyolcvan betege,
 128  1|                    szívszorongva várta, hogy a vaságyak komor utcájában
 129  1|                   álpáciensek nyögdécseltek, a rendelő-óra, mely naponként
 130  1|                     mely naponként belenyult a késő estébe, jóformán arra
 131  1|                      hagytak időt neki, hogy a torkát egy pohár langyos
 132  1|                tejjel fölfrissítse vagy hogy a leánykái hidegtől kipirult
 133  1|                    arcocskáját megsimogassa. A professzor néha derüsen,
 134  1|                  megbotránkozással rázta meg a fejét, s míg a gyalogjáró
 135  1|                     rázta meg a fejét, s míg a gyalogjáró közönsége mély
 136  1|                    szólott magában:~ ~- Ezek a szegény emberek kivétel
 137  1|                      kivétel nélkül irigylik a sorsomat, pedig voltaképpen
 138  1|                       mint azok, akik valaha a délamerikai cukorültetvényeken
 139  1|              mindaddig így fog tartani, amíg a két kis leányomat férjhez
 140  1|                  Mikor Villányi tanár fogata a Kálvin-térre kifordult,
 141  1|                      Kálvin-térre kifordult, a nagy szökőkút előtt egy
 142  1|                     ölebecskéje társaságában a júniusi verőfényt élvezi;
 143  1|                      de aligha volt az, mert a tanár a homlokáig elpirulva
 144  1|                 aligha volt az, mert a tanár a homlokáig elpirulva kapta
 145  1|                homlokáig elpirulva kapta föl a mellette heverő ujságot,
 146  1|                heverő ujságot, anélkül, hogy a kalapját megemelte volna.
 147  1|                    kalapját megemelte volna. A fiatal asszony, akinek rózsás
 148  1|                      arcát szintén elöntötte a vér, egy pillanatig izgatottan
 149  1|               megbiccentette szőke fejét; de a professzor fogata most gyorsan
 150  1|                   fogata most gyorsan eltünt a Kecskeméti-utcában, mintha
 151  1|                   Kecskeméti-utcában, mintha a kocsis is megérezte volna,
 152  1|                  megmentenie...~ ~Ki volt ez a gyönyörű, fiatal teremtés?
 153  1|         legveszedelmesebb titkait is rábízta a doktorára? Oh, nem. A kocsiban
 154  1|                rábízta a doktorára? Oh, nem. A kocsiban ülő hölgyet ennél
 155  1|                   szorosabb kötelékek fűzték a tanárhoz; a szőke asszony
 156  1|                 kötelékek fűzték a tanárhoz; a szőke asszony Villányi Mariska
 157  1|               asszony Villányi Mariska volt, a professzor világszép testvérhuga...~ ~
 158  1|                   világszép testvérhuga...~ ~A fiatal asszony, aki a nyugodt
 159  1|                        A fiatal asszony, aki a nyugodt és halvérű tudóst
 160  1|                    ilyen szokatlanul kihozta a sodrából, voltaképp a gólya
 161  1|                kihozta a sodrából, voltaképp a gólya egy furcsa szeszélyének
 162  1|                táviratban tudatta vele, hogy a jó istenke egy kicsi babát
 163  1|                      egy kicsi babát küldött a házba, melyben huszonöt
 164  1|                   évvel ezelőtt elhallgatott a gyermeksírás. A váratlanul
 165  1|                 elhallgatott a gyermeksírás. A váratlanul jött vendéget
 166  1|                   fogadták, de később, mikor a Mariska aranyszőke haja
 167  1|                     volt győződve róla, hogy a baba áldást és szerencsét
 168  1|                  áldást és szerencsét hozott a Villányi-családnak. Úgy
 169  1|                   Úgy látszott, hogy volt is a dologban valami: a gyermek
 170  1|                   volt is a dologban valami: a gyermek orvosbátyja szédületes
 171  1|             szédületes lépésekkel indult meg a magasság felé s az öreg
 172  1|                egyikük se mert volna álmodni a küzdelmek és nélkülözések
 173  1|                     és nélkülözések éveiben. A kis leány pompásan fejlődött,
 174  1|                 drága kis teremtéssé lett és a fiatal asszisztens, mikor
 175  1|                  hizelkedve belekapaszkodott a szakállába. Mariska ilyenkor
 176  1|                      az egész házat fölverte a jókedvével; táncolt, énekelt,
 177  1|                jókedvével; táncolt, énekelt, a primadonnákat utánozta s
 178  1|                     ezüstös kis hangja, mely a mesebeli csöngetyűt juttatta
 179  1|                      apai büszkeséggel nézte a csöndesen pihegő gyermeket
 180  1|                   világot megbolondítja...~ ~A jóslat félig-meddig bevált,
 181  1|                      félig-meddig bevált, de a vén embernek nem volt rá
 182  1|                      mosolyogva végiglibbent a kisváros utcáin, a korzózó
 183  1|              végiglibbent a kisváros utcáin, a korzózó katonatisztek s
 184  1|                      korzózó katonatisztek s a jámbor kishivatalnokok lelkes
 185  1|                  lelkes ámulattal álltak meg a járda szélén. A kicsike,
 186  1|                   álltak meg a járda szélén. A kicsike, aki még félig-meddig
 187  1|                   kokett pillantással nézett a szemük közé, hogy hirtelen
 188  1|                   hogy hirtelen ellepte őket a forróság. Villányiné, aki
 189  1|                    forróság. Villányiné, aki a leánya mellett tipegett,
 190  1|                      látna; de otthon, mikor a hálószobában a lámpát eloltották,
 191  1|                 otthon, mikor a hálószobában a lámpát eloltották, aggódva
 192  1|                    tudom, kitől örökölte ezt a tulajdonságot, hiszen az
 193  1|                     később addig hizelkedett a bátyjának és szüleinek,
 194  1|             sóhajtozások közepette beiratták a színiakadémiába, de előbb
 195  1|                   orvos-bátyja tudta nélkül. A kisleány bizonyos méltósággal
 196  1|               méltósággal foglalta el helyét a Villányi legény-háztartásában,
 197  1|                      simulva, menjenek végig a Belváros utcáin. Mariska
 198  1|               önérzetes arcocskával elnökölt a vacsorázó-asztalnál, míg
 199  1|                   ujságokban lapozgatott. Ez a gyönyörű kis idill csak
 200  1|                  szünt meg, mikor az orvost, a szőke kis huga helyett,
 201  1|                   egy titokzatos levél várta a legénylakás ebédlő-asztalán...~ ~
 202  1|                    illette, hírét se ismerte a neuraszténiának, de csöpp
 203  1|               ájultan nem esett össze, mikor a Mariska ceruzával írt levelét
 204  1|                   végigolvasta.~ ~„Megszakad a szívem - írta a tizenhét
 205  1|                    Megszakad a szívem - írta a tizenhét éves leány - és
 206  1|                     tizenhét éves leány - és a könnyek elhomályosítják
 207  1|                      könnyek elhomályosítják a szememet, de a jó isten
 208  1|               elhomályosítják a szememet, de a jó isten a tanum rá, hogy
 209  1|                      szememet, de a jó isten a tanum rá, hogy nem tehetek
 210  1|                másként. Drágám, nyugodj bele a gondolatba, hogy sohase
 211  1|                tartok, hogy örökre elvesztem a számotokra. A Dunába ugranám,
 212  1|                      elvesztem a számotokra. A Dunába ugranám, ha nem lehetnék
 213  1|                     sokkal is jobban irtózom a haláltól, semhogy ezt a
 214  1|                      a haláltól, semhogy ezt a megoldási módot választanám.
 215  1|                     választanám. Mire ezeket a sorokat olvastad, én már
 216  1|              messzire eltávozom tőletek - és a sírás fojtogatja a torkomat,
 217  1|                        és a sírás fojtogatja a torkomat, ha arra gondolok,
 218  1|                      akiket talán sírba visz a fájdalom. Vess meg, és ne
 219  1|                     és ne gondolj többé arra a szerencsétlen, de mégis
 220  1|                   hajszoltatta végig Európán a meggondolatlan gyermeket,
 221  1|                 meggondolatlan gyermeket, de a fáradság hiábavalónak bizonyult:
 222  1|              megtudnia, hogy Mariskája kinek a kedvéért szakított boldogtalan
 223  1|                      végre megtudott valamit a hugáról: a fiatal leány
 224  1|                 megtudott valamit a hugáról: a fiatal leány hirtelen feltünt
 225  1|                fiatal leány hirtelen feltünt a nizzai Casino Municipal-ban
 226  1|                  rubeles bankjegyeket dobott a játékház zöld asztalára.
 227  1|                     játékház zöld asztalára. A budapestiek, akik fölismerték,
 228  1|                fölismerték, elképedve nézték a gyönyörű és impertinens
 229  1|                      koronás diadémot tűzött a hajába s gőgös hidegséggel
 230  1|                       ha magyar szót hallott a baccarat-asztalnál. Háta
 231  1|                     aki nevetve adta át neki a pénzestárcáját, ha az előtte
 232  1|                      színiakadémiai növendék a párisi Marignyban táncol
 233  1|                   párisi Marignyban táncol s a Matin utolsó oldalán egy
 234  1|                    mégis ismerős névre akadt a mulatóhely szereplői közt:
 235  1|                     Villányi Mariska volt... A kis magyar leány, aki egy
 236  1|                  szál szoknyában robogott ki a nyugati pályaudvarról, királynőjévé
 237  1|                átutazó fejedelmeket fogadott a palotája szalonjában. A
 238  1|                      a palotája szalonjában. A szőke asszony ekkor már
 239  1|              merészen letagadta, hogy valaha a Tiszát látta: az ujságirók
 240  1|                   Elszászban pillantotta meg a napvilágot, de később elkeseredve,
 241  1|               elkeseredve, véres gyűlölettel a szívében menekült a porosz
 242  1|              gyűlölettel a szívében menekült a porosz invázió elől, mert
 243  1|                egyszer kapott közvetlen hírt a hugáról: egy napon parfőmös
 244  1|                    érkezett hozzá Párisból s a levélben ez a pár magyar
 245  1|                     Párisból s a levélben ez a pár magyar szó állott:~ ~„
 246  1|                     mint valaha! Mariska.”~ ~A professzor könnyezve meresztette
 247  1|                  pillanatig fölmerült előtte a kékszalagos, selypítő Mariska,
 248  1|               szőkefürtös fejecskéjét, aztán a papirkosárba dobta drága
 249  1|                     karjaiban vonaglik, hogy a torka összeszorult fájdalmában.
 250  1|                 összeszorult fájdalmában. És a boldog tudós lelkében ekkor
 251  1|                     hírt adott magáról: azon a feledhetetlen napon, mikor
 252  1|                   feledhetetlen napon, mikor a tanár Török Alice-t oltárhoz
 253  1|                    Alice-t oltárhoz vezette. A királyok szeretője ezt a
 254  1|                     A királyok szeretője ezt a táviratot küldte Ostendéból:~ ~„
 255  1|                    lennél, ahogy én kivánom! A tiszta, jó és bájos feleséged
 256  1|                   kedvéért bocsáss meg annak a szegény teremtésnek, akit
 257  1|                 önzetlenül.”~ ~Villányi erre a táviratra se válaszolt és
 258  1|                    táviratra se válaszolt és a hugának e nap óta nyoma
 259  1|                 látta meg először öt év után a Kálvin-tér délelőtti kocsiforgatagában.~ ~ ~ ~
 260  1|                             Alice asszony.~ ~A titkos kis tapétaajtó, mely
 261  1|                      tanár rendelőszobájából a lakás belső részeibe vezetett,
 262  1|               asszonyi fej lopva bekandikált a portière mögül.~ ~- Még
 263  1|                miközben félénken körülnézett a nehéz, angol butorok, a
 264  1|                      a nehéz, angol butorok, a műszeres üvegszekrények
 265  1|                    műszeres üvegszekrények s a bársony háttérből kifehérlő
 266  1|                  kifehérlő szobrok között.~ ~A professzor mentegetőző gesztust
 267  1|                csinált s mosolyogva mutatott a várószobákba nyiló szárnyasajtó
 268  1|                   gyöngéden - legokosabb, ha a faképnél hagysz, mert én
 269  1|                    tele van betegekkel, s ha a rendelést abbahagynám, rögtön
 270  1|                   abbahagynám, rögtön kiütne a forradalom. Menjetek csak
 271  1|                      érte meg aggkorát, hogy a legfiatalabb nemzedéken
 272  1|          legfiatalabb nemzedéken is túltett. A tiszteletreméltó hölgy megbecsülhetetlen
 273  1|                 megbecsülhetetlen kincs volt a Villányiék háztartásában:
 274  1|                      háztartásában: délelőtt a gazdasszony, délután a társalkodónő
 275  1|              délelőtt a gazdasszony, délután a társalkodónő szerepét töltötte
 276  1|                    magát igazán elemében, ha a fél éjszakát átvirraszthatta.~ ~-
 277  1|                    vagy benne, hogy legalább a vacsorához jókor érkezel? -
 278  1|             kárhoztatott fiatal asszony.~ ~- A vacsorához mindenesetre
 279  1|                       mert csomagolnom kell. A vonatom ugyanis féltizenegykor
 280  1|                    féltizenegykor indul.~ ~- A vonatod? - kiáltott föl
 281  1|                      hirtelen rosszul lett s a fia már kora délután telegrafált,
 282  1|                    délután telegrafált, hogy a legelső vonattal siessek
 283  1|                     legelső vonattal siessek a betegágyhoz. Nemde, drágám,
 284  1|                      azt te is belátod, hogy a volt miniszterelnöknek mégse
 285  1|                     mégse adhatok kosarat?~ ~A várószoba felé nyiló ajtón
 286  1|                   görbülő ajakkal ment végig a lakodalmas teremnek is beillő
 287  1|                  teremnek is beillő ebédlőn, a professzor könyvtárán, mely
 288  1|                  professzor könyvtárán, mely a parkettől a padmalyig zsúfolva
 289  1|                 könyvtárán, mely a parkettől a padmalyig zsúfolva volt
 290  1|             agyonhajszolt rabszolgaéletére s a maga örökös egyedülvalóságára
 291  1|                       melynek sivárságát sem a társadalmi pozició, sem
 292  1|                      társadalmi pozició, sem a vagyon, sem a nagy tudós
 293  1|                   pozició, sem a vagyon, sem a nagy tudós kezdődő világhíre
 294  1|            enyhítette. Már szinte borzongott a magányos sétakocsizásoktól,
 295  1|                    megkérdezték tőle:~ ~- És a tanár úr? Persze a betegek
 296  1|                        És a tanár úr? Persze a betegek megint minden percét
 297  1|                  kicsike méltóságos asszony, a maga ura voltaképpen a belgyógyászati
 298  1|                       a maga ura voltaképpen a belgyógyászati klinikának
 299  1|               Villányiné ilyenkor kimentette a férjét, mártirarccal végighallgatta
 300  1|                         Ahogy most szomorúan a tükör előtt állt, nem egy
 301  1|                     fiatal asszonyhoz, hanem a fájdalmas arcú Niobéhoz
 302  1|            hasonlított, aki könnyezve tekint a titokzatos holnap elé. Lujzika,
 303  1|                    aki sötét selyemruhájában a szobába lépett, ijedten
 304  1|                micsoda szörnyű bánat rágódik a szíveden? - kérdezte a vénkisasszony
 305  1|               rágódik a szíveden? - kérdezte a vénkisasszony megdöbbenve.~ ~
 306  1|                 ékszerektől csillogva meredt a tükör lapjára, melyből -
 307  1|                   ugyancsak nem keltette azt a látszatot, mintha a világ
 308  1|                      azt a látszatot, mintha a világ örömeiről lemondani
 309  1|             szerencsétlenség? - kiáltott föl a jószívű Lujzika, miközben
 310  1|                    jószívű Lujzika, miközben a kedvence szűk szoknyáját
 311  1|                  kincsekkel megrakott hajója a tengerbe sűlyedt.~ ~- Ne
 312  1|                bántsd, Lujzika, bár az volna a legnagyobb gondom, hogy
 313  1|                      legnagyobb gondom, hogy a szoknyám ferdén áll. Miért
 314  1|                  senkinek se akarok tetszeni a világon? Az uram még sohase
 315  1|                      észre, ha új kalap volt a fejemen és mindennap más
 316  1|                      nem látná, hogy már nem a harmadéves rongyaimat viselem.
 317  1|                    ember, Lujzika, úgy olvas a szívekben és a vesékben,
 318  1|                     úgy olvas a szívekben és a vesékben, mint a nyitott
 319  1|                szívekben és a vesékben, mint a nyitott könyvben. A betegeinek
 320  1|                     mint a nyitott könyvben. A betegeinek még a belsejébe
 321  1|                   könyvben. A betegeinek még a belsejébe is belelát, -
 322  1|               hercegnőnek, mikor az uram még a bacillusaival is százszor
 323  1|                    kisasszony összekulcsolta a kezeit ijedtében: ő még
 324  1|                   tökéletességet képviselte, a földi gyarlóságokon messze
 325  1|                   csak azért született, hogy a szenvedő emberiséget a fájdalmaitól
 326  1|                  hogy a szenvedő emberiséget a fájdalmaitól megváltsa.
 327  1|                  elzárt világába is eljutott a rossz és szívtelen férfiak
 328  1|                  szerencsétlen asszony ontja a könnyeit, akik lelkiismeretlenül
 329  1|                      ezekhez hasonlítaná? Ez a nagy gyermek, aki csak a
 330  1|                     a nagy gyermek, aki csak a könyveinek, a betegeinek
 331  1|                       aki csak a könyveinek, a betegeinek és a családjának
 332  1|                  könyveinek, a betegeinek és a családjának élt, aki éjfélután
 333  1|                vehette volna körül magát, ez a naivszemű, igénytelen és
 334  1|           csodalátású gyermek az ő tudatában a szentek glóriáját viselte
 335  1|                     ezüstös halántéka körül, a kiválasztottak láthatatlan
 336  1|                     melyet csak az igazak és a jámborok láthatnak. Lujzika
 337  1|             frivolitásnak tünt föl, hogy ezt a félistent filiszter férjjé
 338  1|                  valaki lealacsonyítani s ez a gondolat annyira kihozta
 339  1|                     gondolat annyira kihozta a sodrából, hogy szinte elképedve
 340  1|                     te vagy az egész világon a legboldogabb asszony. Ha
 341  1|                 idegesen elhárította magától a kedveskedést, hogy mindjárt
 342  1|                   lenni, - ezt az életet nem a te kicsikédnek találták
 343  1|                     elégedetté tegyen? Talán a lakásom, az ékszereim, az
 344  1|                       az uram híressége? Még a két drága kis lányom se
 345  1|                  nevetésük se kárpótol azért a fájdalomért, hogy egyedül
 346  1|                    épp ily büszke volnék, ha a bátyám vagy az édesapám
 347  1|                      arról álmodtam, hogy ez a nagy ember a kedvesem, a
 348  1|               álmodtam, hogy ez a nagy ember a kedvesem, a jó pajtásom
 349  1|                     a nagy ember a kedvesem, a jó pajtásom lesz, pedig
 350  1|                    pajtásom lesz, pedig csak a közömbös hálótársam lett,
 351  1|                      kimerülve alszik el, ha a könyvei késő éjszakán hozzám
 352  1|                       Azt hiszed, elég nekem a boldogságra, hogy az ünnepelt
 353  1|                    lebzsel körülöttem, abban a reményben, hogy valaha mégis
 354  1|                 uramat akarom, aki értem még a tudományát és a betegeit
 355  1|                    értem még a tudományát és a betegeit is elfelejti.~ ~
 356  1|                     betegeit is elfelejti.~ ~A fiatal asszony meleg pillantása
 357  1|               dacossá és idegenné lett, hogy a szegény Lujzika fájdalmas
 358  1|                    nyilt volna meg egyszerre a szeme előtt. Most úgy tünt
 359  1|                      eddig csak alig ismerte a hugát, hogy a komoly, szorgalmas,
 360  1|                   alig ismerte a hugát, hogy a komoly, szorgalmas, büszke
 361  1|                  akiben semmi közösség sincs a Török-család porrá lett
 362  1|          Török-család porrá lett hölgyeivel, a vidéki kőházak piruló mártirjaival,
 363  1|                 kőházak piruló mártirjaival, a sok-sok néma és türelmes
 364  1|                     bele az ura életébe, aki a házasságban önálló és egyenrangú
 365  1|                    félnek képzeli magát: ezt a típust Lujzika mindeddig
 366  1|                típust Lujzika mindeddig csak a rossz, francia regényekből
 367  1|                olvasott esténkint az ágyban, a lelke mélyéig megbotránkozva
 368  1|               teremtések is élnek e világon. A vén kisasszony lopva, félénken
 369  1|            kisasszony lopva, félénken nézett a kipirult Alice asszonyra,
 370  1|                  amit az imént mondott, csak a Lujzika megijesztésére szánt
 371  1|                     urunk nevét viseljük, ha a gyerekeit fölnevelhetjük,
 372  1|                      fölnevelhetjük, ha néha a dicsőségében sütkérezünk?
 373  1|                   sütkérezünk? Ha mégegyszer a világra jönnék, meglenne
 374  1|                     világra jönnék, meglenne a magamhoz való eszem, s legalább
 375  1|                   annyi szeretőm lenne, mint a drágalátos Mici grófnénak...~ ~
 376  1|              Villányi Micikét senkise említi a professzor házában. De Alice
 377  1|                   Alice asszony nem törődött a vén kisasszony ijedtségével,
 378  1|                       Mered mondani, hogy az a finom kis nő nem százszor
 379  1|                 százszor boldogabb, mint én? A Micike kedvesei bizonyosan
 380  1|                      kedvesei bizonyosan nem a bacillusokkal foglalkoznak,
 381  1|                     tisztes, fehér fejét, de a fiatal asszony ügyet se
 382  1|                      asszony ügyet se vetett a megbotránkozására, hanem
 383  1|                    professzor, most behajolt a tapétaajtón, - redingotja,
 384  1|                  ezüstös halántéka ragyogott a napfényben, - a hosszú lapátszakállát,
 385  1|                    ragyogott a napfényben, - a hosszú lapátszakállát, a
 386  1|                     a hosszú lapátszakállát, a nagy tudósok ünnepies jelvényét,
 387  1|                 ünnepies jelvényét, szeliden a fiatal asszony felé fordította:~ ~-
 388  1|                      itthon vagy? - kérdezte a szerető apa hangján.~ ~A
 389  1|                     a szerető apa hangján.~ ~A professzorné alázatosan
 390  1|                meghajolt, mint az udvarhölgy a királyasszony előtt.~ ~-
 391  1|                    de te ne siess, mert első a kötelesség. Az ilyen nagy
 392  1|                      nem lehet kivánni, hogy a feleségét kisérgesse.~ ~ ~ ~
 393  1|                                      Teóriák a szerelemről.~ ~Déli tizenkét
 394  1|                      befejezte öltözködését; a szobalány az utolsó ecsetvonásokat
 395  1|                    kelti, s álla alól csupán a rózsaszín selyemszalag hiányzik,
 396  1|                      hiányzik, hogy az ember a Trianon parkjába képzelje.
 397  1|                   Trianon parkjába képzelje. A landauer, a Villányi professzor
 398  1|               parkjába képzelje. A landauer, a Villányi professzor közismert,
 399  1|                  lovaival, odalenn várakozik a kapu előtt. A fiatal asszony
 400  1|                      várakozik a kapu előtt. A fiatal asszony éppen az
 401  1|           állótükörben nézegeti magát, mikor a szilvaszín-frakkos inas
 402  1|                      szilvaszín-frakkos inas a szalonba lép.~ ~Az inas (
 403  1|                     kipirulva): Mondta, hogy a méltóságos úr nincs Budapesten?~ ~
 404  1|                       Villányiné: Vezesse be a gróf urat.~ ~Pár pillanat
 405  1|                    pillanat mulva megjelenik a szalon ajtajában Harzburg-Waldeck
 406  1|             ajtajában Harzburg-Waldeck gróf, a király hadsegéde, tündöklő
 407  1|                mintha épp most jött volna ki a hideg fürdőből. Ezt az arcot
 408  1|                     könny és fájdalom is van a világon.~ ~A gróf (kezet
 409  1|                 fájdalom is van a világon.~ ~A gróf (kezet csókol): Rosszkor
 410  1|               Rosszkor jöttem?~ ~Villányiné: A maga szempontjából rosszkor,
 411  1|            társaságommal is megelégszik...~ ~A gróf: A méltóságos asszony
 412  1|                     megelégszik...~ ~A gróf: A méltóságos asszony el akart
 413  1|                      előtt végigcsatangoljak a ligeten és sorra járjak
 414  1|                     minden belvárosi boltot. A gróf úr társasága mindenesetre
 415  1|               mindenesetre kellemesebb, mint a divatkereskedőké és a kalaposkisasszonyoké.~ ~
 416  1|                   mint a divatkereskedőké és a kalaposkisasszonyoké.~ ~
 417  1|                      kalaposkisasszonyoké.~ ~A gróf: A tanár úr persze
 418  1|              kalaposkisasszonyoké.~ ~A gróf: A tanár úr persze ismét a
 419  1|                      A tanár úr persze ismét a szenvedő emberiség kedvéért
 420  1|                      kedvéért hagyta egyedül a méltóságos asszonyt?~ ~Villányiné:
 421  1|                       hogy mennyire gyűlölöm a szenvedő emberiséget! Nincs
 422  1|                   uram, nincs családom, mert a betegek mindent elrabolnak
 423  1|                      előtt megőszülök, ennek a szenvedő emberiség lesz
 424  1|                     emberiség lesz az oka.~ ~A gróf: Ezek után kétszer
 425  1|                    rossz viszonyba keveredni a méltóságos asszonnyal.~ ~
 426  1|                    akkor őrizkednie kell még a legkisebb náthától is. Tudja,
 427  1|                   hogy tegnap estétől kezdve a legvéresebb ellenzékhez
 428  1|                      ellenzékhez tartozom?~ ~A gróf (rémülten): Csak nem?~ ~
 429  1|                  volt miniszterhez hívták, - a kormány az oka, hogy huszonnégy
 430  1|                      halálra unom magamat.~ ~A gróf: Régen mondom, hogy
 431  1|                     gróf: Régen mondom, hogy a nyugalmazott minisztereket
 432  1|               keresete van még Budapesten?~ ~A gróf: Ezer bocsánat, de
 433  1|                      gróf: Ezer bocsánat, de a betegségen kivül van még
 434  1|                  Villányiné: Ugy tudom, hogy a felség egyenesen megparancsolta
 435  1|                     egyenesen megparancsolta a gróf úrnak az utazást.~ ~
 436  1|                     gróf úrnak az utazást.~ ~A gróf: A felséges úr áldott,
 437  1|                  úrnak az utazást.~ ~A gróf: A felséges úr áldott, jó szívével
 438  1|                 Különben is, nincs szükségem a pihenésre; sohasem éreztem
 439  1|                       mint most. Tudja, hogy a király előtt tegnap szóba
 440  1|                    előtt tegnap szóba került a tanár úr neve?~ ~Villányiné:
 441  1|                      Villányiné: Az uramé?~ ~A gróf: Délután, mikor szolgálattételre
 442  1|               szolgálattételre jelentkeztem, a felség hosszú pillantást
 443  1|                  ismerünk, akiket jó sorsunk a közelébe juttatott. Sokáig
 444  1|                     Sokáig rajtam pihentette a kék szemét, majd ezt mondta: „
 445  1|                betegségen esett túl. Ki volt a doktora?” - Alázatosan megemlítettem
 446  1|                     Alázatosan megemlítettem a Villányi tanár úr nevét,
 447  1|                Villányi tanár úr nevét, mire a felséges úr helyeslőleg
 448  1|                    már sokat hallottam erről a kitünő emberről. A miniszterelnököt
 449  1|                     erről a kitünő emberről. A miniszterelnököt is ő állította
 450  1|                      megnézethetnők vele?” - A király unokája, mint a méltóságos
 451  1|                       A király unokája, mint a méltóságos asszony bizonyosan
 452  1|                bizonyosan tudja, angolkóros; a felség, aki rajong a kis
 453  1|             angolkóros; a felség, aki rajong a kis főhercegnőért, már Európa
 454  1|         Természetesen, lelkesedve ajánlottam a tanár urat s így valószinű,
 455  1|              legközelebb meghívást fog kapni a főhercegi udvarhoz.~ ~Villányiné:
 456  1|                  lény, amilyenről eddig csak a regényekben olvastam. Ha
 457  1|                    hogy maga mindennap látja a föld egyik leghatalmasabb
 458  1|                       hogy beszél vele, hogy a hangját hallja, akkor el
 459  1|               elájulnék izgatottságomban, ha a felséges úr megszólítana...~ ~
 460  1|                felséges úr megszólítana...~ ~A gróf: A felséges úr nemcsak
 461  1|                    megszólítana...~ ~A gróf: A felséges úr nemcsak a leghatalmasabb,
 462  1|                  gróf: A felséges úr nemcsak a leghatalmasabb, hanem a
 463  1|                      a leghatalmasabb, hanem a legjobb ember is a világon.
 464  1|                     hanem a legjobb ember is a világon. Ha a szelid, szomorú
 465  1|               legjobb ember is a világon. Ha a szelid, szomorú kék szemével
 466  1|                   akármikor bemehet hozzá?~ ~A gróf (mosolyogva): Nem,
 467  1|                   gondol? És nem borzong meg a hidegségtől, mikor négyszemközt
 468  1|                     intéz, mikor tudja, hogy a király élete - ha csak egy
 469  1|                  percre is - belekapcsolódik a magáéba? Milyen a hangja?
 470  1|            belekapcsolódik a magáéba? Milyen a hangja? Halkan, a szívéből,
 471  1|                     Milyen a hangja? Halkan, a szívéből, beszél, vagy katonás
 472  1|                     az iskolában, akinek még a mozdulatait is irásba foglalják
 473  1|              mozdulatait is irásba foglalják a történetirók?~ ~A gróf (
 474  1|                  foglalják a történetirók?~ ~A gróf (türelmesen): Nem,
 475  1|                    gondolok másra, mint hogy a kötelességemet teljesítsem.
 476  1|                    Villányiné: Csodálatos!~ ~A gróf: Mit talál csodálatosnak?~ ~
 477  1|                      Hát ezt nem csupán azok a szemüveges, öreg bácsik
 478  1|                     bácsik találták ki, akik a fiatalság számára az olvasókönyveket
 479  1|                     olvasókönyveket irják?~ ~A gróf: Ha a királyt úgy ismerné,
 480  1|          olvasókönyveket irják?~ ~A gróf: Ha a királyt úgy ismerné, mint
 481  1|                   mint én, maga is elfogadná a szemüveges, öreg bácsik
 482  1|                 ember nem igen láthatna be): A gróf úr nős?~ ~A gróf: Fájdalom,
 483  1|               láthatna be): A gróf úr nős?~ ~A gróf: Fájdalom, nem.~ ~Villányiné:
 484  1|                Villányiné: Elvileg ellensége a házasságnak?~ ~A gróf: Nem
 485  1|                   ellensége a házasságnak?~ ~A gróf: Nem éppen. De nincs
 486  1|                   Nem is fog megházasodni?~ ~A gróf: Sajnos, attól félek,
 487  1|                    Gyűlöli az asszonyokat?~ ~A gróf: Az a nézetem, hogy
 488  1|                    asszonyokat?~ ~A gróf: Az a nézetem, hogy mi férfiak
 489  1|                     az asszonyok szerelmére. A hangunk, a mozdulataink,
 490  1|             asszonyok szerelmére. A hangunk, a mozdulataink, a világfelfogásunk,
 491  1|                     hangunk, a mozdulataink, a világfelfogásunk, az önzésünk:
 492  1|             filigránságaihoz képest. Köztünk a legfinomabb, a legnobilisabb
 493  1|                       Köztünk a legfinomabb, a legnobilisabb is a durva
 494  1|              legfinomabb, a legnobilisabb is a durva erdei faun benyomását
 495  1|                 erdei faun benyomását kelti, a dekolletált, brilliánsokkal
 496  1|              vitorláznak végig az életen. Az a férfi, aki egy habkönnyű,
 497  1|                  láncol, nem érdemli meg azt a boldogságot, melyet az asszonyok
 498  1|                     Villányiné (kacérul): És a habkönnyű, csipkébe burkolt
 499  1|                rövidebb ideig se szerepelnek a maga életében? Azt is brutálisnak
 500  1|                   magához láncoljon? Nemcsak a törvényes házasságnak, hanem
 501  1|                 törvényes házasságnak, hanem a törvénytelen szerelemnek
 502  1|                  szerelemnek is ellensége?~ ~A gróf (mosolyogva): Méltóságos
 503  1|                tartson!~ ~Villányiné: Hát az a férfi, aki a sírigtartó
 504  1|              Villányiné: Hát az a férfi, aki a sírigtartó lánc helyett
 505  1|               asszonyok kezét, rögtön leveti a brutális erdei faun jelmezét,
 506  1|             századbeli kulturlovaggá lesz?~ ~A gróf: A férfi, aki minden
 507  1|                kulturlovaggá lesz?~ ~A gróf: A férfi, aki minden pillanatban
 508  1|                    megfinomult utódjává lesz a villogó szemmel csatangoló
 509  1|                 szemmel csatangoló őshímnek. A szerelemhez csak addig van
 510  1|               asszonyom, én azt tartom, hogy a középkor lovagjainak a mai
 511  1|                  hogy a középkor lovagjainak a mai agglegény az egyenes
 512  1|                  egyenes leszármazottja...~ ~A fiatal asszony gúnyosan
 513  1|                   asszony gúnyosan mosolyog, a gróf arcán se látszik, hogy
 514  1|                témájuk hatása alatt állanak. A férfi derüsen, világgal
 515  1|             voltaképp nagyon felindulva nézi a partnere fiúsan komoly és
 516  1|       megvesztegetően bájos arcát s miközben a termete finoman kirajzolódó
 517  1|                     és boldog órára, melyben a társaságbeli nő felületes
 518  1|                      kissé gőgösen szembenéz a katonával, titokban összehasonlítja
 519  1|                     jut, hogy voltakép ez az a férfitipus, melyért az asszonyok
 520  1|             férfitipus, melyért az asszonyok a tisztesség hagyományaival
 521  1|                   hagyományaival szakítanak. A férfi, aki előtte ül, valami
 522  1|               látszik előtte, aki erős, mint a történelemelőtti kor barlanglakója,
 523  1|                 keresztesvitéz s finom, mint a selyemnadrágos gavallér,
 524  1|                 selyemnadrágos gavallér, aki a napkirály éjjeli parkünnepein
 525  1|                 parkünnepein táncolt. Az ura a férj, ez pedig a férfi,
 526  1|                      Az ura a férj, ez pedig a férfi, az ura a kötelesség,
 527  1|                     ez pedig a férfi, az ura a kötelesség, ez pedig a gyönyör,
 528  1|                   ura a kötelesség, ez pedig a gyönyör, az álom, a földi
 529  1|                    pedig a gyönyör, az álom, a földi élet tartalma.~ ~A
 530  1|                     a földi élet tartalma.~ ~A gróf: És most bocsássa meg,
 531  1|                      adja át kézszorításomat a tanár úrnak.~ ~Villányiné:
 532  1|                      el minél előbb, mert ez a látogatás nem számít. Hiszen
 533  1|                    urammal akart beszélni. - A gróf távozása után pár percig
 534  1|                      megüt néhány billentyűt a zongorán, majd gondolkodva
 535  1|                      majd gondolkodva lemegy a lépcsőn s kikocsikázik a
 536  1|                     a lépcsőn s kikocsikázik a Stefánia-útra.~ ~ ~ ~
 537  1|                                              A beteg.~ ~Délután hat óra
 538  1|                  meglehetősen kifáradva állt a mosdófülkében, míg kocsija,
 539  1|                      félórája ott várakozott a kapu előtt. A nedves, nyárvégi
 540  1|                     várakozott a kapu előtt. A nedves, nyárvégi időben
 541  1|                     nyárvégi időben sok volt a beteg s a professzor kissé
 542  1|                    időben sok volt a beteg s a professzor kissé idegesen
 543  1|              kegyelmes és méltóságos urakra, a képzelt fájdalmak miatt
 544  1|              alkonyat-tájban ott nem éreznék a homlokukon. Villányi már
 545  1|                     szárnyas kabátját, mikor a komornyik benyitott a mosdófülkébe.~ ~
 546  1|                  mikor a komornyik benyitott a mosdófülkébe.~ ~A legény
 547  1|                  benyitott a mosdófülkébe.~ ~A legény suttogóra fogta a
 548  1|                     A legény suttogóra fogta a hangját.~ ~- Odakünn egy
 549  1|             életbevágó ügyben kell beszélnie a méltóságos úrral. Mindössze
 550  1|                 alatt sem akar elmenni, amíg a méltóságos úr nem fogadja.~ ~-
 551  1|                    úriasszony helyet foglalt a télikertben és most mindenáron
 552  1|             ragaszkodik hozzá, hogy megvárja a méltóságos urat.~ ~A professzor
 553  1|                megvárja a méltóságos urat.~ ~A professzor haragosan vállat
 554  1|                    vállat vont.~ ~- Kérje el a névjegyét, - mondta aztán
 555  1|                  mondta aztán rezignáltan.~ ~A komornyik pár pillanat mulva
 556  1|                      lábujjhegyen visszatért a rendelőszobába.~ ~- Nincs
 557  1|                      szólt fojtott hangon, - a sietségben otthon felejtette
 558  1|                 sietségben otthon felejtette a retiküljét. Egyébként azt
 559  1|                  amúgy se ismeri személyesen a méltóságos urat, meglehetősen
 560  1|            meglehetősen közömbös is, hogy mi a neve.~ ~Villányi tanár idegesen
 561  1|                    csak az aranyszőke haja s a két nevető gyerekszeme csillogott
 562  1|                    gyerekszeme csillogott ki a sötét selymek, fátyolszövetek
 563  1|                     közül, vidáman rácáfolva a gyászra, amelybe fiatalos
 564  1|               fiatalos személyét beburkolta. A professzor udvariasan elébe
 565  1|                   kisértet állt volna előtte a homályosodni kezdő rendelőszobában.~ ~
 566  1|              reszkető hangon.~ ~Bátortalanul a tanár felé nyújtotta keztyűs
 567  1|                      de Villányi nem reagált a barátságos üdvözlésre, hanem
 568  1|                  jéggé dermedve tekintett el a szőke hajkorona fölött a
 569  1|                     a szőke hajkorona fölött a levegőbe. Pár pillanatig
 570  1|                      hangtalanul álltak mind a ketten, de az asszony csakhamar
 571  1|                 sírásra görbülő ajakkal, míg a szeme hirtelen átnedvesedett,
 572  1|                      azt se tudtad, hogy nem a föld alatt vagyok-e, ezer
 573  1|                   ezer és ezer mértföldnyire a helytől, ahova édesapát
 574  1|             elhantolták? Nincs egy jó szavad a régi Micidhez, akit valamikor
 575  1|                     Micidhez, akit valamikor a térdeiden olvasni tanítottál?
 576  1|                      gondolsz már soha többé a hófuvásos iskola-utcára,
 577  1|                hófuvásos iskola-utcára, ahol a könyvestáskámmal végigtipegtem,
 578  1|              könyvestáskámmal végigtipegtem, a mamáék ebédlőjére, a fehér
 579  1|          végigtipegtem, a mamáék ebédlőjére, a fehér kis prémes sapkámra,
 580  1|                   fehér kis prémes sapkámra, a csókra, mellyel esténkint
 581  1|                    az ölelő karomra, mellyel a nyakadat magamhoz szorítottam?
 582  1|                     végre megmozdult, szemét a levegőből a cipőjére sűlyesztette,
 583  1|               megmozdult, szemét a levegőből a cipőjére sűlyesztette, majd
 584  1|                    iróasztalán. És rekedten, a saját hangjától megzavarodva,
 585  1|                      gyermekmeséket olvasott a szülőim ebédlőjében, aki
 586  1|                     aki prémes sapkában járt a zongoraleckéire, aki sechsschrittet
 587  1|                    aki sechsschrittet tanult a vidéki tánciskolában, aki
 588  1|                    vidéki tánciskolában, aki a nyakamat kövér karocskáival
 589  1|                 magához szorította, de ennek a gyermeknek te hozzád nincs
 590  1|             gyermeknek te hozzád nincs köze. A mi kis lányunk egy januári
 591  1|                    januári estén meghalt. Az a rossz asszony, aki különvonatokon
 592  1|                    aki különvonatokon utazik a szeretőivel, aki a férfiakat
 593  1|                    utazik a szeretőivel, aki a férfiakat kifosztogatja
 594  1|                    veheti büntetlenül ajkára a mi édes, ártatlan, selypítő
 595  1|                  selypítő kisbabánk nevét.~ ~A hideg Villányi tanár arca
 596  1|                Villányi tanár arca vonaglott a felindulástól, - aki valaha
 597  1|                  felindulástól, - aki valaha a katedrán, a betegágy mellett
 598  1|                       aki valaha a katedrán, a betegágy mellett látta,
 599  1|                      nem ismert volna rá itt a gyönyörű, kisírtszemű, szőke
 600  1|                 némasága csakhamar felolvadt a könnyekben, melyek bársonyos
 601  1|                    kezei hevesen megragadták a bátyja karját.~ ~- A gyermekeidet
 602  1|             megragadták a bátyja karját.~ ~- A gyermekeidet se fogod megmutatni
 603  1|                    sírástól csukló hangon.~ ~A tanár közömbösen vállat
 604  1|                  közömbösen vállat vont.~ ~- A gyermekeim azt se tudják,
 605  1|               gyermekeim azt se tudják, hogy a világon vagy, - mondta félrefordított
 606  1|        félrefordított fejjel. Meséltem nekik a kékszemű nénikéjükről, aki
 607  1|                    fiatalságában meghalt, de a nagyurak maitresse-éről
 608  1|                    már magamra hagynál, mert a betegeim türelmetlenül várnak
 609  1|                  mellé, néhány jegyzetet írt a noteszébe, a kabátját begombolta,
 610  1|                   jegyzetet írt a noteszébe, a kabátját begombolta, mintha
 611  1|                    mintha menni készülne, de a fiatal nő most hirtelen
 612  1|                  könnyes szemét végigtörülte a zsebkendőjével s pompás
 613  1|              ismertek, gőgösen odafordította a tanár felé.~ ~- Most nem
 614  1|                      Villányi Mariska beszél a bátyjával, hanem a beteg
 615  1|                    beszél a bátyjával, hanem a beteg a professzorral, akihez
 616  1|                     bátyjával, hanem a beteg a professzorral, akihez a
 617  1|                      a professzorral, akihez a világ másik végéről eljött.
 618  1|                    tanár úr, vizsgáljon meg; a szívem évek óta nincs rendben
 619  1|              befejezem földi pályafutásomat. A betegeket valószinűleg nem
 620  1|             önbizalommal beszélt, - most nem a pityergő Villányi Mariska
 621  1|                arnauta király barátnője, aki a saját kis kastélyában lakik,
 622  1|                     költségvetése kikerülne. A tanár megzavarodva és csodálkozó
 623  1|                  mert úgy rémlett neki, hogy a régi, egyszerű Mariskája
 624  1|                mesebeli varázslat hozott ide a párisi vagy szentpétervári
 625  1|                    válaszolta ajkbiggyesztve a szőke asszony.~ ~Villányi
 626  1|                 meresztette vizeskék szemeit a levegőbe, mintha valami
 627  1|            gorombaságon vagy kifogáson törné a fejét, de a következő percben
 628  1|                  kifogáson törné a fejét, de a következő percben meggondolta
 629  1|                      mondta száraz hangon.~ ~A fiatal nő mohón nekiesett
 630  1|                    fiatal nő mohón nekiesett a blúzának, pár mozdulattal
 631  1|                      pár mozdulattal ledobta a füzőjét s csakhamar selymes,
 632  1|                   illatos pongyolában feküdt a félhomályos rendelőszoba
 633  1|                önkéntelenül rajta felejtette a szemét s arra gondolt, hogy
 634  1|                     bájosabb asszonyt még ő, a női test legalaposabb ismerője
 635  1|          legalaposabb ismerője se látott. De a következő percben már magához
 636  1|               magához tért csodálkozásából s a tanár hideg, érzéketlen
 637  1|               csöndes légy, ne mozdulj, amíg a szívverésedet meghallgatom...~ ~
 638  1|                    szakálla lágyan odasimult a fiatal nő melléhez, fülét
 639  1|                       majd vigyázva felhúzta a beteg szemhéjjait, hogy
 640  1|                      hogy aztán újra és újra a szíve fölé hajoljon. Oly
 641  1|                      Oly sokáig maradt ebben a helyzetben, hogy az asszony
 642  1|                  könnyekig elérzékenyült, de a tanár hirtelen felállott
 643  1|                     tanár hirtelen felállott a helyéből és kissé sápadtan,
 644  1|                   alig palástolt melegséggel a hangjában így szólott:~ ~-
 645  1|                    aggódással folytatta:~ ~- A szívednek nincs semmi szervi
 646  1|            fölösleges izgalomtól, s az volna a legjobb, ha legalább félévig
 647  1|                    az öltözékét rendbehozta, a tanár megírta a receptjét,
 648  1|                 rendbehozta, a tanár megírta a receptjét, majd egy habozó
 649  1|                 mozdulat után végigsimogatta a fiatal asszony arcát. És
 650  1|                   kell, hogy szeretlek, hogy a szívem mélyén a régi Mariskámnak
 651  1|              szeretlek, hogy a szívem mélyén a régi Mariskámnak látlak,
 652  1|                  könnyekkel gondolok rád. De a feleségemnek nem mutathatlak
 653  1|                      nem értene meg téged; ő a tiszta és szent asszonyok
 654  1|                  akinek története van. Hanem a gyermekeim...~ ~Mutatóujját
 655  1|                   tette, lábujjhegyen eltünt a tapétaajtó mögött s pár
 656  1|                     apjukba kapaszkodtak. De a tanár gyöngéden végigsimogatta
 657  1|                hozzájuk:~ ~- Csókoljátok meg a nénit, - ő épp úgy szeret
 658  1|                      benneteket, mint én. Ez a szép néni épp olyan jó és
 659  1|                                              A királyi palotában.~ ~Az
 660  1|                  haszontalan csecsebecséket, a király is meglátogatta.
 661  1|                      király is meglátogatta. A gyönyörű mágnáspalotában,
 662  1|                   melynek termeit és parkját a tulajdonos huszonnégy órára
 663  1|                     gavallérosan megnyitotta a nagyközönség előtt, a déli
 664  1|            megnyitotta a nagyközönség előtt, a déli órákban óriási tömeg
 665  1|                     könnyelműséggel vásárolt a kicifrázott sátrakban, mintha
 666  1|             sátrakban, mintha Budapesten nem a Duna, hanem egy gyémántokból
 667  1|                    sátorban Villányi tanárné a háziasszony. Pezsgőt és
 668  1|                  árul, két fiatal hadsegéde, a vöröshajú Csopaky grófkisasszonyok
 669  1|               grófkisasszonyok társaságában. A grófkisasszonyok már túl
 670  1|              grófkisasszonyok már túl vannak a harmincadik évükön, nem
 671  1|                     szépek, de népszerűségük a divatos politikusokéval
 672  1|                törökverő ősöktől származnak. A két leány látható gyönyörűséggel
 673  1|                    túladott.~ ~Tizenkét óra; a sátrak környéke hirtelen
 674  1|               hirtelen kiürül, mert mindenki a palota halljába tolakszik,
 675  1|                     halljába tolakszik, ahol a háziasszony a királyt fogadja.
 676  1|                tolakszik, ahol a háziasszony a királyt fogadja. Villányiné
 677  1|                  királyt fogadja. Villányiné a két grófkisasszonnyal szintén
 678  1|                      készületeket tesz, hogy a posztját elhagyja, mikor
 679  1|               ezredes jelenik meg szalutálva a sátor ajtajában. Az ezredes
 680  1|                  mint Harzburg-Waldeck gróf, a király hadsegéde.~ ~A gróf:
 681  1|                  gróf, a király hadsegéde.~ ~A gróf: Kezüket csókolom,
 682  1|                    számára?~ ~Villányiné: Ha a szegény katonának van pénze,
 683  1|                  nagyszerűen kiszolgáljuk.~ ~A gróf: Mi a szivarok ára
 684  1|                   kiszolgáljuk.~ ~A gróf: Mi a szivarok ára mostanában?~ ~
 685  1|                    mostanában?~ ~Villányiné: A szivarokban valóságos occasió
 686  1|                      van nálunk. Tekintettel a pénzpiac szomorú helyzetére,
 687  1|                szivarhoz úgyse jut máskor.~ ~A gróf: Hogy állunk a cigarettákkal?~ ~
 688  1|                máskor.~ ~A gróf: Hogy állunk a cigarettákkal?~ ~Villányiné:
 689  1|           cigarettákkal?~ ~Villányiné: Ebben a cikkben végeladást rendezünk;
 690  1|                     nem akar venni tőlünk?~ ~A gróf: Pezsgőt kinál egy
 691  1|                    szegény katonának? Én még a nevem napján is kocsisbort
 692  1|                  napján is kocsisbort iszom. A cigarettákból azonban veszek,
 693  1|                         Villányiné: Köszönöm a szegény árvízkárosultak
 694  1|                   árvízkárosultak nevében!~ ~A gróf elmond néhány pletykát
 695  1|                  gróf elmond néhány pletykát a két Csopaky kontesznek,
 696  1|                    hangosan nevetnek, mintha a század legjobb ötletét hallották
 697  1|                  Közben eszébe jut valami.~ ~A gróf: Igaz, csók nincs a
 698  1|                     A gróf: Igaz, csók nincs a raktárukon? Ez a cikk igen
 699  1|                  csók nincs a raktárukon? Ez a cikk igen kelendő szokott
 700  1|                   igen kelendő szokott lenni a jótékonysági bazárokon.~ ~
 701  1|                      mindenáron csókot akar, a Lénárdné kegyelmes asszonynál
 702  1|                kaphat néhányat...~ ~Pajzánul a szomszéd sátorra mutat,
 703  1|                   nem kapok, inkább lemondok a vásárlásról. Van bennem
 704  1|                    tapintat, hogy nem megyek a konkurrens boltoshoz.~ ~
 705  1|                      konkurrens boltoshoz.~ ~A beszélgetés megszakad, mert
 706  1|                  beszélgetés megszakad, mert a tömeg egyszerre a parkba
 707  1|                       mert a tömeg egyszerre a parkba özönlik: a király
 708  1|                  egyszerre a parkba özönlik: a király ugyanis sétát tesz
 709  1|                    király ugyanis sétát tesz a sátrak előtt. A két grófkisasszony
 710  1|                   sétát tesz a sátrak előtt. A két grófkisasszony is kisiet
 711  1|                     grófkisasszony is kisiet a fák közé s Villányiné pár
 712  1|                nagyurak abba nem hagyják azt a passziójukat, hogy felváltva
 713  1|                      tüdőgyulladást kapjanak a vidéki kastélyukban, addig
 714  1|                   Tud valami preventiv szert a tüdőgyulladás ellen? Ez
 715  1|                       ha megmutatnám magának a budapesti látványosságokat?~ ~
 716  1|              megjegyzésre ragadtatja magát): A maga legénylakását is a
 717  1|                      A maga legénylakását is a budapesti látványosságok
 718  1|                  jutott, hogy maga még talán a budai várpalotát se látta, -
 719  1|                várpalotát se látta, - hiszen a pesti asszonyok előbb érik
 720  1|                     asszonyok előbb érik meg a századik évüket, semhogy
 721  1|                     hogy már közeledem ehhez a dátumhoz?~ ~Az ezredes:
 722  1|                   esztendő, ami még hiányzik a száz évből, igazán nem számít
 723  1|                    nem számít már sokat...~ ~A tolongás még veszedelmesebbé
 724  1|                   veszedelmesebbé lesz, mert a király mindinkább közeledik.~ ~
 725  1|                   azt akarja, hogy megnézzem a budai várpalotát?~ ~Az ezredes:
 726  1|                Holnapután délelőtt hajtasson a kabinetirodához s mondja
 727  1|                  ezredes gyorsan kezet nyújt a szép asszonynak, majd csatlakozik
 728  1|                 asszonynak, majd csatlakozik a király kiséretéhez s eltünik
 729  1|                 király kiséretéhez s eltünik a hömpölygő emberáradatban.~ ~
 730  1|                     uniformisa csókolnivaló. A férfi, aki benne van, igazán
 731  1|                     aranyba olvadó őszi nap, a levegő, melyben távoli gyümölcsillat
 732  1|                   ragyogó üvegburaként lebeg a sárgazöld fák között. Távolabb
 733  1|                  körvonalakban rajzolódik ki a gőzölgő nagyváros perspektivája.
 734  1|                   perspektivája. Az álmok és a gyermekmesék hótiszta poézise
 735  1|          gyermekmesék hótiszta poézise lebeg a budai hegyek fölött, az
 736  1|                  hegyek fölött, az ősznek az a sejtelmes poézise, mely
 737  1|             titokzatos harangzúgást varázsol a napfényben fürdő völgykatlanok
 738  1|               völgykatlanok fölé. Az égen és a földön millió bágyadt szín,
 739  1|                    millió bágyadt szín, mely a gleccserek havát, az oceán
 740  1|                  oceán opálosan izzó tükrét, a havasi falvak alkonyati
 741  1|                 alkonyati csöndjét idézi föl a magányos sétáló lelkében.~ ~
 742  1|                  magányos sétáló lelkében.~ ~A királyi kastély termeiben
 743  1|                      megmeredve tisztelegnek a magányos pár előtt, mely
 744  1|                     magányos pár előtt, mely a tompán világított termeken
 745  1|               Szakértő felvilágosításokat ad a butorokról, a gobelinekről,
 746  1|          felvilágosításokat ad a butorokról, a gobelinekről, az elmult
 747  1|                      hogy gáláns kisérője is a Mária Terézia idejéből maradt
 748  1|                    idejéből maradt itt, akár a hatalmas ágyak, melyekben
 749  1|               ezredes suttogó hangon beszél, a nap opállá tompítva szűrődik
 750  1|                  opállá tompítva szűrődik be a sárga selyemfüggönyökön,
 751  1|                     sárga selyemfüggönyökön, a parkett jégburkolatos erdei
 752  1|                      erdei tóként csillog, s a fiatal asszony boldogan
 753  1|              varázslat egyszerre visszahozta a XVIII. századba, amikor
 754  1|                   dámák nézegették magukat s a virágvázákban schönbrunni
 755  1|                     kaméliák fehérlettek. Ez a milieu annyira elüt eddigi
 756  1|                 önkéntelenül belekapaszkodik a katona karjába s halkan
 757  1|                  merült volna föl váratlanul a multak ködéből.~ ~Az ezredes (
 758  1|                  mindig itt élni... ez volna a boldogság...~ ~Lábujjhegyen
 759  1|                     ünnepies fogadótermekre, a különös képekre, az ósdi
 760  1|                  képekre, az ósdi butorokra, a megtompult tükrökre, a kicsike
 761  1|                       a megtompult tükrökre, a kicsike szalonokra, melyeknek
 762  1|                     sírboltokban nyugszanak, a térdeplők megfeketült tölgyfájára,
 763  1|                     megfeketült tölgyfájára, a hófehér szárnyasajtók aranycirádáira,
 764  1|                szárnyasajtók aranycirádáira, a fátyolfelhőkbe burkolt csillárokra,
 765  1|          fátyolfelhőkbe burkolt csillárokra, a középkori vitézek ruháira,
 766  1|                     hétköznapi zajtól hangos a budapesti utca, a kirakatok
 767  1|                     hangos a budapesti utca, a kirakatok előtt villamos
 768  1|                  mérhetetlen távolságban van a nagyvárostól, a huszadik
 769  1|              távolságban van a nagyvárostól, a huszadik század józanságától,
 770  1|                huszadik század józanságától, a piszkos és önző tülekedéstől,
 771  1|                     se hagyták érintetlenül. A finomságról és költészetről
 772  1|            ezüstfinom menuettje szólalna meg a láthatatlan magasságban.~ ~
 773  1|                magasságban.~ ~Az ezredes: Ez a királyné karosszéke!~ ~Villányiné (
 774  1|                     karja itt nyugodott ezen a selyemtámlányon? Szép fejét
 775  1|                    is, - végre helyet foglal a fehér selyemfauteuilben,
 776  1|            selyemfauteuilben, melyben valaha a királyasszony ült. Nagyon
 777  1|                    boldog és izgatott, fejét a kezére hajtja s egy pillanatra
 778  1|                   apróság várakozik rá, hogy a barátnői most a dunaparti
 779  1|                     rá, hogy a barátnői most a dunaparti korzón sétálnak, -
 780  1|                 mindenről megfeledkezik, még a kisérőjéről is, aki szemmellátható
 781  1|                     nézi. Az ezredes átkerül a fauteuil túlsó oldalára
 782  1|                     mely álmodozva ott pihen a karosszék selymén. A bronzvörös
 783  1|                   pihen a karosszék selymén. A bronzvörös haj lassankint
 784  1|                lassankint annyira megfosztja a józan eszétől, hogy észrevétlenül
 785  1|                   egyik aranyos fürtöt, mely a Villányiné gyönyörű nyakához
 786  1|                 gyermekként néz maga elé, de a kezét nem húzza vissza...~ ~ ~
 787  1|                                              A müncheni út előtt.~ ~- Hát
 788  1|                    maga hogy kerül ide, ahol a madár se jár? - kérdezte
 789  1|                   forgószél módjára berohant a lipótvárosi cukrászdába,
 790  1|                   sandwichet elfogyasszon.~ ~A gróf leült melléje az üres
 791  1|                   szalonba és gyorsan kiitta a cointreau-ját.~ ~- Azt is
 792  1|                      Az imént láttam autóját a Váci-utcában s ekkor ellenállhatatlan
 793  1|                 láttam?~ ~Kedvére megbámulta a szép asszonyt, - tehette,
 794  1|                ártatlan bakfis-arccal nézett a lelkesült katonára.~ ~-
 795  1|                lopott oldalpillantást vetett a tükörbe.~ ~- Hogy hiányzott-e?
 796  1|                   hiányzott-e? Öt napja csak a katonai becsületérzés tart
 797  1|                      estig ott ne lebzseljek a házuk előtt, s már-már valami
 798  1|                       csakhogy tisztességgel a közelébe juthassak.~ ~Villányiné
 799  1|               Villányiné leseperte ruhájáról a sandwich morzsáit s édesen
 800  1|                   kiváncsisággal támasztotta a kezére.~ ~- Nem mondaná
 801  1|                     Nem mondaná meg, hogy mi a célja velem? Azt már látom,
 802  1|                gondolkodás nélkül beleszédül a legelső, csinos katona karjaiba.
 803  1|                   ilyen kegyetlenül megfoszt a józan eszemtől?~ ~Ragyogó
 804  1|                 eszemtől?~ ~Ragyogó szemmel, a harmincéves asszony felsőséges
 805  1|                      iróniájával beszélt, de a grófot a gúnyolódás nem
 806  1|             iróniájával beszélt, de a grófot a gúnyolódás nem hozta ki
 807  1|                      gúnyolódás nem hozta ki a sodrából.~ ~- Kedves méltóságos
 808  1|                  csupa önző szoknyavadász él a világon. Akár hiszi, akár
 809  1|                     akadhat jó pajtásokra is a férfiak közt, akik tíz évig
 810  1|                   tíz évig is ott élhetnének a maga közelében, anélkül,
 811  1|                     hogy meg akarom fosztani a józan eszétől? Lássa, nekem
 812  1|                     nekem már az is elég, ha a maga kezét néha barátilag
 813  1|                megszoríthatom s ha tízpercig a világ legközönségesebb dolgairól
 814  1|                    cseveghetek magával. Hogy a karjaimba szédüljön, erre
 815  1|             feltaláljak.~ ~- Szóval, épp úgy a jó pajtásának tekint, mint
 816  1|             tiszttársát?~ ~- Világos.~ ~- És a jó pajtásait is megszokta
 817  1|                    négyszemközt van velük?~ ~A gróf megrázta a fejét.~ ~-
 818  1|                     velük?~ ~A gróf megrázta a fejét.~ ~- Drága méltóságos
 819  1|                  magának valamit: először is a tiszttársaimnak nincs olyan
 820  1|                    vannak percek, amikor még a cégjegyzett szentek is megfeledkeznek
 821  1|                     loyális dolognak, ha ezt a pillanatnyi gyengeségemet
 822  1|                    pillanatnyi gyengeségemet a szememre veti...~ ~Villányiné
 823  1|                    Villányiné összekulcsolta a keztyűs kis kezét, a hangja
 824  1|          összekulcsolta a keztyűs kis kezét, a hangja pedig gügyögővé lett,
 825  1|                   pedig gügyögővé lett, mint a babyé, aki az esti imádságot
 826  1|                  jeléül fogadja el tőlem ezt a sandwichet, melyet tiszta,
 827  1|                   gyermeki szívvel teszek le a jó barátság oltárára...~ ~
 828  1|            gyalogszerrel indult udvarlójával a Nagy János-utca felé. Májust
 829  1|                 pillantások simogatták végig a szép asszonyt, aki a király
 830  1|                   végig a szép asszonyt, aki a király szárnysegédével haladt
 831  1|              Pénteken természetesen ott lesz a Nyugat leányánál? - kérdezte
 832  1|                 Nyugat leányánál? - kérdezte a nagy zenebarát hírében álló
 833  1|                    leszek Budapesttől s csak a távolból gondolok a jámboréletű
 834  1|                     csak a távolból gondolok a jámboréletű szentekre, akik
 835  1|                      reggel Münchenbe utazom a hugomhoz.~ ~- Hát magának
 836  1|                     magának huga is van?~ ~- A hugom a legszebb asszony
 837  1|                     huga is van?~ ~- A hugom a legszebb asszony Bajorországban,
 838  1|                  Bajorországban, aki mellett a maga szegény barátnője csúf
 839  1|       öregasszony-számba megy.~ ~- Hány éves a huga?~ ~- Három évvel fiatalabb
 840  1|                  valamit Csák Györgyről?~ ~- A híres festőt gondolja?~ ~-
 841  1|                   híres festőt gondolja?~ ~- A hugom, aki tizennyolc éves
 842  1|                      éves koráig többet volt a vidéki pusztánkon, mint
 843  1|                      vidéki pusztánkon, mint a városi házunkban, s aki
 844  1|              garabonciás diákkal találkozott a pálvölgyi határban. A garabonciás
 845  1|            találkozott a pálvölgyi határban. A garabonciás diák széleskarimájú
 846  1|                   között. Klári - így hívják a hugomat - félnapokon át
 847  1|                   félnapokon át ott lebzselt a vándorpiktor háta mögött
 848  1|             vándorpiktor háta mögött s végre a hetedik napon szóba állt
 849  1|                afféle pusztai zseninek nézte a barátját - a ruházatáról
 850  1|                  zseninek nézte a barátját - a ruházatáról itélve nem igen
 851  1|                itélve nem igen lehetett több a földi vagyona húsz krajcárnál, -
 852  1|                     de később kiderült, hogy a zsírfoltos kabát, a züllött
 853  1|                     hogy a zsírfoltos kabát, a züllött kalap tulajdonosa
 854  1|                      szerepel az ujságokban. A piktor Csák György volt,
 855  1|                valaha vércsefészkeket kaptak a királytól, de aki perfidül
 856  1|           kijelentette az édesanyámnak, hogy a sás között jegyet váltott
 857  1|                    sás között jegyet váltott a garabonciás diákkal s az
 858  1|                   édesanyám, aki jól ismerte a leányát, tudta, hogy reménytelen
 859  1|                     ment Csák Györgyhöz, aki a pálvölgyi nádasból egyenesen
 860  1|                      Azóta ott korhelykednek a Löwenbräu asztalai mellett,
 861  1|              Wotánokkal koccintgatnak s néha a régensherceget és az idegen
 862  1|                 idegen királyfiakat fogadják a sógorom műtermében. Eddig
 863  1|               egyetlen tökéletes asszony van a világon: a sógornője. Ez
 864  1|             tökéletes asszony van a világon: a sógornője. Ez maga előtt
 865  1|                     hihetetlenül hangzik, de a kóbor piktorok másképpen
 866  1|                    mint az udvari katonák.~ ~A gróf felhúzta a szemöldökét.~ ~-
 867  1|                   katonák.~ ~A gróf felhúzta a szemöldökét.~ ~- Érdekes! -
 868  1|                     táviratoztam lakás miatt a Vier Jahreszeiten-be. A
 869  1|                      a Vier Jahreszeiten-be. A szabadságom innen-onnan
 870  1|       udvarmesterével. Nem gondolja, hogy ez a véletlenség jelent valamit?~ ~
 871  1|                     Villányiné megbólintotta a fejét.~ ~- Csodálatos, -
 872  1|             visszafojtott jókedvvel szegezte a komolyságot pózoló Waldeck
 873  1|                     pózoló Waldeck grófra. - A dolog különben nem lep meg
 874  1|                     afféle képtelenség, hogy a kedvemért teszi meg a hosszú
 875  1|                   hogy a kedvemért teszi meg a hosszú utat a bajor fővárosba.~ ~
 876  1|                      teszi meg a hosszú utat a bajor fővárosba.~ ~Naivul
 877  1|                fővárosba.~ ~Naivul lesütötte a szemét s ártatlan madonna-arccal
 878  1|                  akinek gondja lesz rá, hogy a sok gonosz bácsi el ne csábítson.
 879  1|                 mindenkinél alkalmasabb arra a nemes feladatra, hogy egy
 880  1|                    az ezredesnek, de mielőtt a Nagy János-utcai, vasrácsos
 881  1|                    telefonálni fogok magának a Vier Jahreszeiten-be. Ha
 882  1|                     fölkereshet bennünket, - a sógorom bizonyára örülni
 883  1|                 kiváló embert megismerhet.~ ~A lakásán meglepetés várt
 884  1|            helynélküli nevelőnőnek látszott: a leány olcsó csipkeblúzt,
 885  1|           csipkeblúzt, rövid kabátot viselt, a kalapja pedig tüntetően
 886  1|                 magának Gärtner kisasszonyt, a legtehetségesebb tanítványomat.
 887  1|                   érezné magát, ha állandóan a maga közelében élhetne.
 888  1|                      maga közelében élhetne. A kisasszonynak senkije sincs
 889  1|                     s tizenkét éves kora óta a maga szorgalmából tartja
 890  1|                       ha meg akarja szerezni a diplomáját, szüksége lenne
 891  1|                   diplomáját, szüksége lenne a nyugodt és gond nélkül való
 892  1|            Villányiné barátságosan bólintott a szomorú, szürkeszemű lány
 893  1|                 arccal hajolt le hozzá, hogy a kezét megcsókolja, - s újra
 894  1|                      s újra eszébe jutott az a vigasztalan és mégis gyönyörű
 895  1|                    esténkint elmondott neki. A szegény Gärtner kisasszony
 896  1|                    mikor az apja is meghalt, a vidéki rokonai jóvoltából
 897  1|              jóvoltából tengette egy darabig a maga nyomorúságos életecskéjét.
 898  1|                     életecskéjét. Később ezt a silány támogatást is megvonták
 899  1|                támogatást is megvonták tőle: a gyermek Budapestre került
 900  1|                      és csomagokkal kóborolt a nagyváros utcáin, többször
 901  1|                  jóllakott, de éjszakánként, a faggyugyertyája mellett,
 902  1|                  vörös szemmel olvasta végig a borravalóiból megszerzett
 903  1|                     barátja lett volna ebben a félelmetes házóceánban.
 904  1|                   kezdve már könnyebben ment a dolga: ebédkosztért neveletlen
 905  1|                   Villányi tanár észrevette. A nagy ember szíve összeszorult,
 906  1|                 támadt, hogy otthont ad neki a házában. A kis gyermekei
 907  1|                   otthont ad neki a házában. A kis gyermekei most kezdtek
 908  1|                olvasás tudományának; s mivel a régi angol kisasszonyuk
 909  1|                 utóbbi hetekben utazott haza a vőlegényéhez, a tanár úr
 910  1|                 utazott haza a vőlegényéhez, a tanár úr pompásnak találta
 911  1|                     úr pompásnak találta azt a gondolatot, hogy az apróságokat
 912  1|              gondolatot, hogy az apróságokat a sápadt leány felügyeletére
 913  1|              Helyesli, hogy egy idegen lányt a házunkba fogadjunk? - kérdezte
 914  1|              kérdezte egy kissé bátortalanul a feleségétől.~ ~Villányiné,
 915  1|                   elfogadta az ura ötletét s a hazátlan kis medika, akit
 916  1|               hálásan és megindulva szegezte a házaspárra, mely kényelmes
 917  1|                      Menjen föl és nézze meg a szobáját, - azt hiszem,
 918  1|                szüksége van. És csókolja meg a kicsikéket, akik már előre
 919  1|                    szeretik magát...~ ~Mikor a tanár utóbb egyedül maradt
 920  1|                   tanár utóbb egyedül maradt a feleségével, az asszony
 921  1|                  mondta elismerőleg, - és ez a szegény leány úgy néz magára,
 922  1|                  Olyan, mint egy hű kutya és a borongós szemében van valami,
 923  1|                    ami az embernek egyenesen a lelkéig hat...~ ~ ~
 924  1|                                              A hálókocsiban.~ ~A müncheni
 925  1|                            A hálókocsiban.~ ~A müncheni gyorsvonat kiindult
 926  1|                 müncheni gyorsvonat kiindult a bécsi pályaudvarról s az
 927  1|                   pályaudvarról s az utasok, a készülődés izgalmai után
 928  1|               magukhoz térve, elhelyezkedtek a bársonyos fészkekben, ahol
 929  1|                   bársonyos fészkekben, ahol a hosszú éjszakát tölteni
 930  1|               éjszakát tölteni szándékoztak. A vonat hetven kilométeres
 931  1|                     sebességgel rohant végig a nagy várost határoló mezőkön,
 932  1|                     várost határoló mezőkön, a kivilágított fülkékben ásítás,
 933  1|               ujságzizegés hangjai vegyültek a kerekek dübörgésébe s a
 934  1|                      a kerekek dübörgésébe s a folyosók ablakai mellett
 935  1|                   meredtek szivarszó mellett a koromsötét éjszakába, melyet
 936  1|             csillagokként hímeztek ki olykor a szemaforok és jelzőlámpák
 937  1|                    oly otthonosan érzi magát a transz-szibériai vasút fülkéiben,
 938  1|                   óceángőzösök fedélzetén és a vierwaldstätti hajó kedélyes
 939  1|                      elgondolkodva kanalazza a levesét, majd szórakozottan
 940  1|                  majd szórakozottan lapozgat a luxusvonatok menetrendjében.
 941  1|                   merev tartású úriember lép a robogó étterembe. A fiatal
 942  1|                      lép a robogó étterembe. A fiatal asszony Villányi
 943  1|                    asszony Villányi tanárné, a civilruhás úriember Harzburg-Waldeck
 944  1|                lépésnyiről föl lehet ismerni a hivatásos katonatisztet.~ ~
 945  1|                   hivatásos katonatisztet.~ ~A gróf: Kezét csókolom, szép
 946  1|                 minden vére az arcába szökik a meglepetéstől): Maga itt?
 947  1|         meglepetéstől): Maga itt? Maga ezzel a vonattal utazik?~ ~A gróf:
 948  1|                   ezzel a vonattal utazik?~ ~A gróf: Amint látja.~ ~Villányiné:
 949  1|                     csak holnapután indul.~ ~A gróf: Ugy fordult, hogy
 950  1|          udvarmesterénél. Ma délelőtt kaptam a táviratot, épp csak annyi
 951  1|                     pillanatban beugorhattam a bécsi gyorsvonatba.~ ~Villányiné:
 952  1|                       Villányiné: Ugyanazzal a vonattal jött, mint én?~ ~
 953  1|                    vonattal jött, mint én?~ ~A gróf: Aligha, mert én csak
 954  1|              lóhalálában kellett kihajtatnom a bécsi pályaudvarhoz, hogy
 955  1|                    bécsi pályaudvarhoz, hogy a csatlakozást le ne késsem.~ ~
 956  1|                  kipirulva, szemrehányással, a gúny, a felháborodás és
 957  1|                     szemrehányással, a gúny, a felháborodás és a zavar
 958  1|                      gúny, a felháborodás és a zavar valami különös vegyülékével
 959  1|                    az asztala mellett): Meri a becsületszavát adni, hogy
 960  1|                      Arnulf herceg csakugyan a világon van?~ ~A gróf (ártatlanul):
 961  1|                   csakugyan a világon van?~ ~A gróf (ártatlanul): Kérem,
 962  1|                    almanachban benne találja a nevét.~ ~Villányiné: És
 963  1|                    magának dolga van vele?~ ~A gróf: Bocsánat, ha az egyszerű
 964  1|                     Akar velem fogadni, hogy a jövő héten egész Budapest
 965  1|                      rólam fog pletykázni?~ ~A gróf (szendén): A méltóságos
 966  1|              pletykázni?~ ~A gróf (szendén): A méltóságos asszonyról? Ugyan
 967  1|                    maga olyan titokban, hogy a pesti barátnőim meg ne tudták
 968  1|                    Három nap mulva tele lesz a város, hogy én a Harzburg-Waldeck
 969  1|                   tele lesz a város, hogy én a Harzburg-Waldeck gróf úr
 970  1|                      hétre az uramat, s hogy a müncheni út mögött egy ravaszul
 971  1|                 kieszelt légyott rejtőzik.~ ~A gróf: Már megbocsásson...~ ~
 972  1|                   Különben most már mindegy, a jóhiremet semmiféle szemrehányás
 973  1|                  bűnbánatában éhen haljon.~ ~A gróf: Megengedi?~ ~Villányiné:
 974  1|                  mindenki bennünket néz...~ ~A gróf helyet foglal a sarokasztalnál
 975  1|                         A gróf helyet foglal a sarokasztalnál s oly komikusan
 976  1|               megszeppent arccal kóstolgatja a halat és az angol sültet,
 977  1|                         lassanként visszatér a bátorsága, gyerekes, de
 978  1|       szeretetreméltó csacsiságokat beszél s a vacsora vége felé felbontat
 979  1|                 Villányiné: Mi jut eszébe?~ ~A gróf: Mártsa meg kissé benne
 980  1|                       Mártsa meg kissé benne a nyelvét, legalább nagyszerűen
 981  1|                  fogadni mernék rá, hogy itt a kocsiban valami szerelmes
 982  1|                 párnak tartanak bennünket!~ ~A gróf: Miért ne gondolhatnák,
 983  1|                      Egy férj sohase néz így a feleségére, ez a hivatásos
 984  1|                     néz így a feleségére, ez a hivatásos aszfaltbetyárok
 985  1|                   Kérem, ne meressze úgy rám a szemét, mert rögtön visszamegyek
 986  1|                     mert rögtön visszamegyek a kupémba.~ ~A gróf: Bocsásson
 987  1|                    visszamegyek a kupémba.~ ~A gróf: Bocsásson meg, de
 988  1|                   nem is magát néztem, hanem a kalapját.~ ~Csöndesen, szinte
 989  1|             megisszák az egész üveg pezsgőt, a feketekávénál a gróf szivarra
 990  1|                     pezsgőt, a feketekávénál a gróf szivarra gyújt s az
 991  1|                 cigarettát. Most már csillog a szemük, az arcuk rózsásra
 992  1|                      beszélnek az utazásról, a színházakról, a Riviera
 993  1|                   utazásról, a színházakról, a Riviera februári színpompájáról,
 994  1|                     februári színpompájáról, a müncheni művészekről, akik
 995  1|                   asztalok mellett pipáznak, a téli szezon gyönyörűségéről,
 996  1|                      szezon gyönyörűségéről, a királyról, - mindenről,
 997  1|                 királyról, - mindenről, amit a fantáziájuk gyors egymásutánban
 998  1|               egymásutánban eléjük varázsol. A gróf valami furcsa történetet
 999  1|                     asszony úgy érzi, mintha a Földközi tenger mámorító
1000  1|                     most egyszerre levetette a békóit s szabadon és függetlenül