Rész

 1  1|         rajta, hiszen valamennyien azt várnák, hogy a pesti zsidó
 2  1|          szerényen kikérte magának azt a kegyet, hogy alkalomadtán
 3  1|        hiábavalónak bizonyult: még azt se sikerült megtudnia, hogy
 4  1|         Tiszát látta: az ujságirók azt irták róla, hogy Elszászban
 5  1|        betegágyhoz. Nemde, drágám, azt te is belátod, hogy a volt
 6  1|         aki ugyancsak nem keltette azt a látszatot, mintha a világ
 7  1|          Lujzika, de néha komolyan azt hiszem, hogy rossz asszonnyá
 8  1|           éjszakán hozzám engedik. Azt hiszed, elég nekem a boldogságra,
 9  1|        szánt tréfa lett volna.~ ~- Azt mondom neked, Lujzika, hogy
10  1|      hihetetlen álomnak tartom. Én azt hiszem, elájulnék izgatottságomban,
11  1|            láncol, nem érdemli meg azt a boldogságot, melyet az
12  1|       szerepelnek a maga életében? Azt is brutálisnak tartja, hogy
13  1|           Méltóságos asszonyom, én azt tartom, hogy a középkor
14  1|          úriasszony várakozik, aki azt mondja, hogy életbevágó
15  1|         már senkit se fogadok?~ ~- Azt is mondtam, hogy már félórával
16  1|            a retiküljét. Egyébként azt mondja, hogy francia művésznő,
17  1|            hosszú év után, mialatt azt se tudtad, hogy nem a föld
18  1|        elfelejtettél, mindent, még azt is, hogy én voltam neked
19  1|      vállat vont.~ ~- A gyermekeim azt se tudják, hogy a világon
20  1| szentpétervári boulevardokról.~ ~- Azt hiszem, nem kellene ragaszkodnod
21  1|          nagyurak abba nem hagyják azt a passziójukat, hogy felváltva
22  1|              Villányiné: Csakugyan azt akarja, hogy megnézzem a
23  1|        kiitta a cointreau-ját.~ ~- Azt is mondhatnám, hogy hirtelen
24  1|             hogy mi a célja velem? Azt már látom, hogy halálmegvetéssel
25  1|         tanár úr pompásnak találta azt a gondolatot, hogy az apróságokat
26  1|            nézze meg a szobáját, - azt hiszem, mindent megtalál
27  1|             mintha félisten volna. Azt hiszem, az életét is feláldozná,
28  1|              Villányiné: De hiszen azt mondta, hogy csak holnapután
29  1|               Villányiné: Ha talán azt parancsolja, hogy itt virrasszak
30  1|     bizalmaskodást; a szkeptikusok azt is hihetik róla, hogy csak
31  1|            Klári szerelmes magába? Azt mondja, hogy sohase beszélt
32  1|            Kedves barátom, ha maga azt érti szeretet alatt, hogy
33  1|          hangon kérdezte:~ ~- Meri azt mondani, hogy szerelmes
34  1|           szerelmes az urába? Meri azt mondani, hogy nemcsak felesége,
35  1|       szeretője is az urának? Meri azt mondani, hogy még most is
36  1|          szükségük. Pedig az előbb azt mondta, hogy mindennap hajnalig
37  1|          is fölébredek s mindennap azt álmodom, hogy a madame Thérèse
38  1|       jutott az eszébe?~ ~A leány: Azt talán nem is volna szabad
39  1|           visz a méltóságos úrhoz. Azt mondják... de ezt talán
40  1|            legutolsó szigorlatára. Azt mondják, heteken át nem
41  1|       ahogy illik, hiszen maga még azt se tudja, kinek hívnak:
42  1|          leány is képes arra, hogy azt a sok borzalmas könyvet
43  1|            a halott emberektől? Én azt hiszem, rögtön meghalnék,
44  1|      gyerekleány voltam s mindenki azt hitette el velem, amit akart.
45  1|         megmagyarázhatatlan ösztön azt súgta neki, hogy egy borzasztó
46  1|            akkor már az okosság is azt parancsolta volna neki,
47  1|          szavakat sugdos, miközben azt érzi, hogy ezért az egyetlen
48  1|          hangon, - és hazudnék, ha azt akarnám elhitetni magával,
49  1|         álljon többé az utamba, ha azt nem akarja, hogy az egész
50  1|          zöld fal mögül s ilyenkor azt hiszem, hogy az egész eddigi
51  1|             akik régen nem láttak, azt mondják, hogy csodamódra
52  1|    kacérkodtam vele, de mégis csak azt bizonyítja, hogy nem vagyok
53  1|            Valami történt vele, én azt hiszem, hogy az egészsége
54  1|      hiszen ő egyedüli hivatásának azt tartja, hogy az emberi fájdalmat
55  1|          sors melléje rendelt: még azt az anyátlan kis csavargót
56  1|            kis cica, nem én. Talán azt akarja, hogy én tegyem le
57  1|            terézkörúti kijáráshoz, azt a látszatot keltve, hogy
58  1|            adni a kérdésre, csupán azt érezte, hogy életről és
59  1|       számíthatták. Maga, ugyebár, azt hiszi, hogy a méltóságos
60  1|           az úrnőjéhez, akiért még azt a nagy áldozatot is meghozta,
61  1|         van ám egy kis sütnivalóm. Azt akarja elhitetni velem,
62  1|          fogok jönni az igazságra. Azt hiszi, hogy most talán a
63  1|       Bécsből a Riviérára utaztam. Azt hiszem, nem igen segíthet
64  1|          meglátjuk, hogy mi a baj? Azt hiszem, hogy puszta idegesség,
65  1|            Budapesten maradsz?~ ~- Azt hiszed, jobb, ha Budapesten
66  1|           hogy nem birom elviselni azt a percet, mikor legelőször
67  1|           érezhetnék a szerelmesek azt, amit én érzek maga iránt!~ ~
68  1|            igazi tónusát): Már ami azt illeti, kedvesem, én jobban
69  1|       keresztül és a férfiak ma is azt mondják, amit tíz esztendővel
70  1|           az egyetlen földi öröme. Azt hiszem, jó helyen tapogatózom,
71  1|         megbízható detektivre, aki azt a rejtélyes hölgyet ügyesen
72  1|     Jánossy úr?~ ~- Még mindig nem azt, amitől ön fél asszonyom.~ ~-
73  1|      megtudott valamit?~ ~Jánossy: Azt hiszem, hogy mindent tudok,
74  1|            és jöjj mielőbb, hacsak azt nem akarod, hogy valami
75  1|           amiben még hinni tudnék? Azt az esküdet is megszegted,
76  1|            sehogy sincs itt, mióta azt a borzasztó estét átélted.
77  2|         hát térdre és csókolja meg azt a kék szalagot, amely hófehér
78  2|       önérzet nélkül gondolta:~ ~- Azt hiszem, ezzel a faille-csokorral
79  2|    művészben nem látja az embert s azt kivánná, hogy e szegény
80  2|       igazgató, aki szemérmetlenül azt szokta mondani, hogy valaha
81  2|         mit gondoltam?~ ~- Na?~ ~- Azt gondoltam, hogy szamárság
82  2|        nincs kifogásod ellene, hát azt ajánlanám, hogy költözködjünk
83  2|              kérdezte Páfrány.~ ~- Azt, hogy tegnap este Laki is
84  2|       művész magához tért. A nézők azt hitték, hogy a két szinész
85  2|         megszomjaztunk és Giovanni azt ajánlotta, vessünk horgonyt
86  2|         bibelődik. Jól esett volna azt hallanom, hogy Kis urat
87  2|          csak. Nem cselekszi velem azt az Isten, hogy még ezen
88  2|           ide, az Isten háta mögé, azt eléggé megmagyarázza a következő
89  2|        igen illett észrevennem. Ő, azt hiszem, nem is látta, hogy
90  2|            kihez van szerencsém?~ ~Azt hittem, hogy ezt lesújtó
91  2|            De így! Innen-onnan már azt kell hinnem, hogy bennem
92  2|   Furcsának találtam, kedves Pali, azt is, hogy Irma - akinek nem
93  2|        Klárika álomban töltötte el azt a hat hetet, mely a májusi
94  2|             aki mindeddig komolyan azt hitte, hogy a pacsirta is
95  2|      tölteni - mindezekről szentül azt gondolta eddig, hogy csak
96  2|  gondolkodjam. Mondja, hogy hívják azt a nagy huszárt?~ ~- Melyik
97  2|                 Történetünk elején azt mondtuk: Ádám mint sötét
98  2|    fölengedett.~ ~- Igazán szereti azt az embert? - kérdezte Klárikától