Rész

 1  1|         feleségül vette - Villányi tanár oly zavartalanul boldognak érezte
 2  1|               meglett férfikora ellenére oly fiatalnak érezte magát,
 3  1|          sorsomat, pedig voltaképpen épp oly agyonhajszolt rabszolga
 4  1|                 felé s az öreg házaspárt oly nyugodt és bőséges jólét
 5  1|               félig-meddig gyermek volt, oly bátran és oly kokett pillantással
 6  1|              gyermek volt, oly bátran és oly kokett pillantással nézett
 7  1|               fogvacogva bújt az ágyába: oly rettenetes volt neki arra
 8  1|              támadt, hogy az élet mégsem oly tiszta és harmonikus, aminőnek
 9  1|                öreg Törököt dajkálta, de oly frissen és életvidáman érte
10  1|            megigazgatta.~ ~Alice asszony oly kétségbeesve intett, mintha
11  1|            exisztenciákon, - de ki lenne oly lelketlen és ostoba, hogy
12  1|                 asszony meleg pillantása oly dacossá és idegenné lett,
13  1|               finom diplomatamosolyával, oly frissen és üdén, mintha
14  1|                       Te vagy? - dadogta oly felindulással, mintha nem
15  1|       félhomályos rendelőszoba pamlagán. Oly szép és csábító volt, hogy
16  1|              újra a szíve fölé hajoljon. Oly sokáig maradt ebben a helyzetben,
17  1|            óriási tömeg hullámzott, mely oly jókedvű könnyelműséggel
18  1|                 Csopaky kontesznek, akik oly hangosan nevetnek, mintha
19  1|            karjaimba szédüljön, erre épp oly kevéssé gondolok, mint arra,
20  1|          galériák parkettjén tölti s épp oly otthonosan érzi magát a
21  1|                foglal a sarokasztalnál s oly komikusan megszeppent arccal
22  1|               kilincshez nyúl, de a gróf oly fölindult és könyörgő pillantással
23  1|              ironizáló kedvének! Az élet oly rövid, hogy a boldogság
24  1|                  ideges vonás s a hangja oly idegenül cseng, hogy maga
25  1|             többet öt vagy hat márkánál, oly könnyűséggel adta ki lakására
26  1|                belém? Az égre, ne legyen oly hallgatag, mint ez az indus
27  1|            misztikus lombsátra mélyéből. Oly furcsa, oly hangulatos volt
28  1|          lombsátra mélyéből. Oly furcsa, oly hangulatos volt ez a környezet,
29  1|                   A katona pillantásából oly perzselő láng csapott feléje,
30  1|     vacsorázhatnak az édesapjukkal, s ez oly viharos örömmel tölti el
31  1|              azonban nem haragszik, sőt: oly kellemes meglepetéssel fixirozza,
32  1|    csavargó-leányt komolyan vesz. Mindez oly furcsának, oly lehetetlennek,
33  1|              vesz. Mindez oly furcsának, oly lehetetlennek, oly meseszerűnek
34  1|            furcsának, oly lehetetlennek, oly meseszerűnek tünik föl előttem,
35  1|            elbuktatja a fiúkat, akik épp oly fiatalok és szegények, mint
36  1|                úr...~ ~A tanár (bólint): Oly szép a meséje, hogy az öreg
37  1|             remegő hangon.~ ~A fiatal nő oly szép, elegáns és szomorú
38  1|           megismerkedhetnem vele. Hiszen oly szép, oly aranyos és annyira
39  1| megismerkedhetnem vele. Hiszen oly szép, oly aranyos és annyira szereti
40  1|                szorította a kicsikéket s oly heves zokogásba tört ki,
41  1|            fecsegő, szomorú kis teremtés oly meleg ragaszkodással nézett
42  1|                  orvos lesz? Igazán? Épp oly komoly orvos, mint a férfiak?
43  1|               parisi építőmesterrel...~ ~Oly vígan csacsogott, mintha
44  1|             láthatatlanná lett? A leányt oly oktalan ijedtség fogta el,
45  1|             arccal, csillogó szemekkel s oly feltünően beszédes hangulatban,
46  1|                 a szabónő, kit az úrnője oly gyanus titokzatossággal
47  1|                  óra van, de az őszi eső oly kisérteties egyhangúsággal
48  1|              kiséri fel a lépcsőkön, aki oly reverenciával lépked az
49  1|                     A gróf (lelkesedve): Oly jól, mint az angyalok húsvét
50  1|                  a régimódi kredencből s oly izgatottan rendezkedik,
51  1|               hogy soha férfi nem állhat oly közel magához, mint én?
52  1|        pillanatok kérdése. A bizonyosság oly boldog izgalommal tölti
53  1|               ezzel is védekezni akarna. Oly konok és fájdalmas volt
54  1|             könnyelműségében elkövetett. Oly szánalmas és megható volt
55  1|           reggelinél adták át nekem s én oly átszellemült pillantással
56  1|                 úrnőm állapota engem épp oly őszinte aggódással tölt
57  1|               gyönyörű teremtés, aki épp oly jó, mint amilyen szép, sohase
58  1|                  ház felé, amely úrnőjét oly titokzatosan elnyelte. Most
59  1|                  kocsiján? Miért tünt el oly hirtelen, mintha üldözői
60  1|              édes, kicsi asszonynak, aki oly rajongó szeretettel viseltetett
61  1|               készül a titoktól, melynek oly véletlenül a tudatára jött.
62  1|             semmitse tudna abból, aminek oly váratlanul a nyitjára jutott.~ ~
63  1|                  melyet az éjszaka rémei oly kegyetlenül kioltottak.
64  1|                  rá: ezt az asszonyt épp oly kevéssé érdekelte az ura
65  1|             Bocsásson meg, ha nem vagyok oly éleselméjű, mint hiszi,
66  1|              ölelésektől lett mámorossá. Oly tisztán érzi mindezt, mintha
67  1|                  engedj meghalni, hiszen oly fiatal vagyok és annyira
68  1|            Mariskám, nincs mit aggódnod: oly boldog vagyok, hogy néha
69  1|             számig; ebben az utcában épp oly kevéssé találsz ismerőst,
70  1|                 hosszú magányosságunkért oly fejedelmileg kárpótolni
71  1|                  napot megérnie engedte. Oly élénken látta mindezt, hogy
72  1|                  magasságait, de a lakás oly csöndes maradt, mintha minden
73  1|            külvárosi szoba mennyezetére. Oly ijesztő volt ez a látvány,
74  1|                 édes és nyugodt intimség oly mondhatatlan boldogsággal
75  1|             lármára, mely mindkettőjüket oly hirtelen magukhoz térítette
76  2|                és elhajtatott. Egyszerre oly üressé lett a szíve, oly
77  2|                 oly üressé lett a szíve, oly végtelenül üressé! Mintha
78  2|           lebocsátott függönyök alatt és oly hidegnek, sivárnak érezte
79  2|                 álom nem jött a szemére. Oly borzasztó volt elgondolni,
80  2|              rézkapcsos főkönyvek közül. Oly borzalmasnak tetszett neki
81  2|                és Lakiét, akik egy napon oly szomorú körülmények között
82  2|            Kedves Palikám! Te, aki eddig oly pompásan betöltötted mellettem
83  2|                  a sors, akiről egyízben oly gyönyörű iskolai dolgozatot
84  2|                kis vállas kötény gazdája oly szigorúan vette mindezeket,
85  2|                  Klárika önbizalommal, - oly féltékennyé teszem, mint
86  2|                   én is egyedül vagyok - oly szomorúan nézzük egymást
87  2|            rosszat gondolnia... A huszár oly szerény, oly félénk, hogy
88  2|                    A huszár oly szerény, oly félénk, hogy csak a szemével
89  2|           erőltetni, gyermekem... hiszen oly fiatal volt, mikor a feleségemmé
90  2|     megszorította az ura kezét.~ ~- Maga oly jó, - mondta, - és lehet-e
91  2|      visszafojtani a szerelmet? A huszár oly ragaszkodással vett részt
92  2|           mindennek vége...~ ~Ádám arcán oly kétségbeesés mutatkozott,
93  2|                  igazi okot...~ ~Klárika oly halálos rémülettel csípte