Rész

 1  1|                 érzik a homlokukon...~ ~A fiatal tanár egy vidéki útján szerezte
 2  1|             utolsó pillantását vetette. A fiatal leányt jogosan tartották
 3  1|             csendéleteit. A regényes nevű fiatal hölgy afféle száműzött királykisasszonyként
 4  1|                   benézett a szalonban, a fiatal ezredes udvariasan kezet
 5  1|               vele, amelyben egy elegáns, fiatal asszony ült. Igy, látszatra,
 6  1|               kalapját megemelte volna. A fiatal asszony, akinek rózsás arcát
 7  1|                    Ki volt ez a gyönyörű, fiatal teremtés? Valami eltünt
 8  1|              világszép testvérhuga...~ ~A fiatal asszony, aki a nyugodt és
 9  1|                  kis teremtéssé lett és a fiatal asszisztens, mikor néha -
10  1|            veselkedik, mint valami bátor, fiatal asszony. Nem tudom, kitől
11  1|            megtudott valamit a hugáról: a fiatal leány hirtelen feltünt a
12  1|            szalmaözvegységre kárhoztatott fiatal asszony.~ ~- A vacsorához
13  1|               előtt állt, nem egy boldog, fiatal asszonyhoz, hanem a fájdalmas
14  1|                    egy rózsásarcú, bájos, fiatal teremtés nézett vissza rá,
15  1|                betegeit is elfelejti.~ ~A fiatal asszony meleg pillantása
16  1|                tisztes, fehér fejét, de a fiatal asszony ügyet se vetett
17  1|            ünnepies jelvényét, szeliden a fiatal asszony felé fordította:~ ~-
18  1|                 várakozik a kapu előtt. A fiatal asszony éppen az állótükörben
19  1|             egyenes leszármazottja...~ ~A fiatal asszony gúnyosan mosolyog,
20  1|               mintha nem egy huszonötéves fiatal teremtés, hanem egy öreg
21  1|               mintha menni készülne, de a fiatal nő most hirtelen kiegyenesedett,
22  1|                 mondta száraz hangon.~ ~A fiatal nő mohón nekiesett a blúzának,
23  1|               szakálla lágyan odasimult a fiatal nő melléhez, fülét kutatva
24  1|            mozdulat után végigsimogatta a fiatal asszony arcát. És most ellágyulva
25  1|                   és szivarokat árul, két fiatal hadsegéde, a vöröshajú Csopaky
26  1|                  mond el mindent, ami egy fiatal asszonyt érdekelhet. Szakértő
27  1|                 erdei tóként csillog, s a fiatal asszony boldogan megszédülve
28  1|          feladatra, hogy egy könnyenhívő, fiatal asszonykát megvédjen...~ ~
29  1|                  selyemblúzos, útikalapos fiatal asszony ül, aki elgondolkodva
30  1|                 lép a robogó étterembe. A fiatal asszony Villányi tanárné,
31  1|               üldögél a kocsi sarkában. A fiatal asszony megütődve nézi az
32  1|                gróf, Villányi tanárné s a fiatal magyar házaspár, aki a pusztai
33  1|                 szendeség volt, a szűzies fiatal asszony szeme, akinek az
34  1|                    de ma meglepetés éri a fiatal leányt: mikor a kicsikékkel
35  1|                rossz bőrben van. Az ilyen fiatal teremtéseknek mint maga,
36  1|                 esemény történt vele: egy fiatal asszony, aki eddig elgondolkodva
37  1|               kérdezte remegő hangon.~ ~A fiatal nő oly szép, elegáns és
38  1|                  gyermekem, - folytatta a fiatal nő, - én a testvére vagyok
39  1|                  megindultan bólintott, a fiatal asszony pedig szenvedélyesen
40  1|         gyermekkora óta ismerte volna s a fiatal leány is úgy érezte, hogy
41  1|                átlépném...~ ~Belekarolt a fiatal leányba s míg a magukhoz
42  1|                  az érzése támadt, hogy a fiatal asszony mindinkább belevész
43  1|              kisebbik baby szigorúan.~ ~A fiatal leány szófogadólag bólintott,
44  1|               kocsi üvegablaka mögött egy fiatal nő ült, akinek arcát sűrű
45  1|                   elég volt ahhoz, hogy a fiatal asszonyban Villányi tanárnét
46  1|            mélyéből sűrűen lefátyolozott, fiatal nő ugrik le az esővíztől
47  1|                   s aggódva nézte végig a fiatal asszony rózsás arcbőrét,
48  1|               kibontakoztak az övéből s a fiatal asszony sápadtan, összeszorított
49  1|                 nem akarja, hogy az egész fiatal életemet tönkretegye. Lássa,
50  1|                  a gróf közelebb hajolt a fiatal asszonyhoz.~ ~- Gyerek, -
51  1|                 kis öblökről, melyekben a fiatal és életunt nábob hófehér
52  1|                drágám, jól is teszi: az a fiatal nábob, akit az előbb futólag
53  1|                 hozzá, másodszor: ennek a fiatal urnak az édesapja valamikor -
54  1|                  nevetve meglegyintette a fiatal leány arcát.~ ~- Menjen
55  1|                előszoba ajtaján. Az okos, fiatal leány érezte, hogy asszonyát
56  1|                konfliskocsis bóbiskolt; a fiatal asszony beült az egyik batárba
57  1|                  leleplezze? Hogy kerül a fiatal asszony szeme elé, ha kitudódik,
58  1|             sarkán.~ ~- Kérem, - mondta a fiatal leány, miközben érezte,
59  1|              kivételes férfi nagyságát? A fiatal leány boldogan felsóhajtott,
60  1|                kisasszony megvárta, míg a fiatal asszony elolvassa a titokzatos
61  1|                    szeme kutatva pihent a fiatal asszony vonásain, de Villányiné
62  1|          dunaparti szállodájában. Mikor a fiatal leány félhárom tájban jelentkezett.
63  1|           gyöngéden két keze közé fogta a fiatal leány arcát, fürkészőleg
64  1|                 lépcsőház üvegajtaját s a fiatal leány pár pillanat mulva
65  1|                   Az inas előrebocsátja a fiatal leányt, aki egy darabig
66  1|              drágám? - kérdezte ijedten a fiatal asszonytól, aki hófehér
67  1|                  majd szótalanul intett a fiatal asszonynak s udvariasan
68  1|               szívébe, reszketve tapadt a fiatal asszony vállára. És közömbös
69  1|              hónapokkal ezelőtt, amikor a fiatal asszony legelőször nála
70  1|               engedj meghalni, hiszen oly fiatal vagyok és annyira szeretem
71  1|                édes borzongással nyomta a fiatal asszony arcára, fájdalmas
72  1|         pöttönkorában szokta s miközben a fiatal nő hizelkedve odabújt hozzá,
73  1|                 és ragaszkodva fonódott a fiatal asszony dereka köré.~ ~-
74  1|                komoly, kissé szomorúszemű fiatal asszonyt és a csipkébe öltözött
75  1|               gyöngéden rátette a kezét a fiatal asszony csillogó, szőke
76  1|                történhetett odabenn, de a fiatal asszony nem árulta el izgatottsága
77  1|           kiváncsian és mosolyogva nézi a fiatal teremtést, aki úgy tekint
78  1|                 föl rá a bundát, melybe a fiatal asszony fázékonyan beleburkolózik.~ ~
79  1|             szeretné házasítani a fiát, a fiatal úr ellenben hallani se akar
80  1| diplomatamosollyal hajolt meg az őszinte, fiatal asszony előtt.~ ~- Ennél
81  1|          érdeklődött az ügy iránt, mely a fiatal úriasszonyt idehozta.~ ~-
82  1|                   tisztelettel üdvözli. A fiatal asszony izgatottan kémleli
83  1|                kiszivárgó világossága s a fiatal asszony ökölbe szorított
84  1|                   egy zokogó, véres ajkú, fiatal nő követi, aki hideg kezét
85  1|             valaha a kisváros korzóján? A fiatal asszony összerázkódik, mintha
86  2|              Nekem millióim vannak, önnek fiatal barátom, semmije sincs a
87  2|               pénz értékéhez, mint azok a fiatal hölgyek, akiknek bölcsőjét
88  2|                   Másnap este, miközben a fiatal vicomte a színpadon szerelmet
89  2|               percben egy bundába burkolt fiatal nő közeledett felénk, aki
90  2|                    hanem az, hogy ebben a fiatal nőben egy régi, kedves barátnőmet
91  2|                   gyermekem... hiszen oly fiatal volt, mikor a feleségemmé