Rész

 1  1|           várták türelmetlenül, míg a jó Isten budapesti helytartója
 2  1|         megkapta. Egy krajcár nélkül, jó barátok és tekintélyes támogatók
 3  1|       táviratban tudatta vele, hogy a jó istenke egy kicsi babát
 4  1|      elhomályosítják a szememet, de a jó isten a tanum rá, hogy nem
 5  1|           ahogy én kivánom! A tiszta, jó és bájos feleséged kedvéért
 6  1|              állt meg az ajtóban.~ ~- Jó istenkém, már megint micsoda
 7  1|              nagy ember a kedvesem, a jó pajtásom lesz, pedig csak
 8  1|           gróf: A felséges úr áldott, jó szívével nem szabad visszaélni,
 9  1|              csak mi ismerünk, akiket jó sorsunk a közelébe juttatott.
10  1|       édesapát elhantolták? Nincs egy jó szavad a régi Micidhez,
11  1|              Ez a szép néni épp olyan jó és édes gyermek volt valaha,
12  1|            darabot, mert ilyen olcsón jó szivarhoz úgyse jut máskor.~ ~
13  1| ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy jó reggelt kivánjak magának.
14  1|           hiszi, akár nem, de akadhat jó pajtásokra is a férfiak
15  1|    feltaláljak.~ ~- Szóval, épp úgy a jó pajtásának tekint, mint
16  1|    tiszttársát?~ ~- Világos.~ ~- És a jó pajtásait is megszokta csókolni,
17  1|          gyermeki szívvel teszek le a jó barátság oltárára...~ ~Villányiné
18  1|         madonna-arccal folytatta:~ ~- Jó, hogy eljön, legalább lesz
19  1|     feleségétől.~ ~Villányiné, akinek jó szíve volt, lelkesedéssel
20  1|   megsimogatta az ura kezét.~ ~- Maga jó ember, - mondta elismerőleg, -
21  1|            aki nem bocsátja el, hanem jó darabig visszafojtott, de
22  1|         belekáprázik a sötétségbe, de jó darabig hallgatva állanak
23  1|              a méltóságos asszony. Ha jó izlésem volna, azonnal cserben
24  1|              játékosbolt kirakatát. A jó fiúk, akik szelidek és engedelmesek,
25  1|               hajnalig virraszt. Mire jó ez?~ ~A leány: Oh, én már
26  1|              templomban szerzem meg a jó Istenben való hitemet, hanem
27  1|           megérdemli, hogy egy csésze jó, forró teát kapjon.~ ~Csönget
28  1|            egyszer jut a pihenés és a jó szivar passziójához): Maga
29  1|              sütött, burnótozott és a jó szerencsét várta. Ehhez
30  1|          vitte sétálni a kicsikéket s jó ideig élvezte a napsugarat,
31  1|               a csúf élet elrabolta a jó kedvemet, s most ott is
32  1|          multkor bebizonyította, hogy jó fiú, aki megérdemli, hogy
33  1|               én tudom, hogy maga egy jó és engedelmes nagy fiú,
34  1|               dolgozott? Mindenesetre jó lesz, ha siet vele, mert
35  1|            többé, hát megbántad, hogy jó voltál hozzám? Mindenre
36  1|             Könyörgöm magának, legyen jó és felejtse el, hogy rossznak
37  1|              ezt a felnőtt, komoly és jó gyermeket megcsalja...~ ~
38  1|          fülébe:~ ~- Kicsi fiam, légy jó és jöjj el hozzám!~ ~E pillanatban
39  1|         orvosi szigorlatot?~ ~- Ez is jó volna, de én egyelőre sokkal
40  1|        gyönyörű teremtés, aki épp oly jó, mint amilyen szép, sohase
41  1|          gyanu, hogy asszonya nem jár jó úton, hogy valami borzasztó
42  1|              fejét.~ ~- A nagyságának jó darabot vissza kell menni,
43  1|             hogy a Gärtner kisasszony jó szíve hirtelen elfacsarodott
44  1|          szemük, ha őt látják, mert a jó Isten után ő benne bíznak
45  1|          látom. De ez nem baj, csak a jó izlésére mutat, hogy ilyen
46  1|               a kínpadra, mert csak a jó Isten tudja, hogy ezt a
47  1|               kedvemért csak egyetlen jó percéről is lemondjon...~ ~
48  1|             hozzám őszinte lenni? Hát jó, ne is szóljon, huszonnégy
49  1|             mosoly se bír enyhíteni): Jó estét!~ ~A gróf (elébe siet,
50  1|              egy gonosztévő. A bájos, jó, szegény kis úrnőm, aki
51  1|    legrosszabbat gondolta? Pedig maga jó, nemeslelkű és őszinte és
52  1|            Semmit.~ ~A gróf: De azért jó barátok maradunk?~ ~Gärtner
53  1|               kell lenni, mert a maga jó hírneve mindennél előbbrevaló.
54  1|       szeretem? Édes kis szívem, légy jó hozzám, mert nagyon szeretlek!~ ~
55  1|          ismertem volna. Tudtam, hogy jó - és mégse mertem idejönni,
56  1|             büszke vagyok, hogy ilyen jó véleménnyel van rólam és
57  1|               szívesen elhiszem, hogy jó és kedves és drága vagyok,
58  1|          Villányiné: Nem hiszed, hogy jó férfiak is vannak a világon?~ ~
59  1|          virágok csilingelnek, mint a jó gyermekek tündérmeséiben.
60  1|              földi öröme. Azt hiszem, jó helyen tapogatózom, ha attól
61  1|           bizonyos vagyok benne, hogy jó helyre jöttem. Csak a nevemet
62  1|          tébolyodottá tesz? Egyetlen, jó kis szívem, ne kínozz tovább;
63  1|        melyhez véletlenül juttatott a jó szerencsém. Jegyezd meg,
64  1|           ráfanyalodom, csakhogy a te jó hírnevedet megóvjam, csakhogy
65  1|           mindennek vége!... Oh naiv, jó, szerelmes bátyám, te nem
66  1|       körülfogjunk.~ ~A tanár: Nagyon jó vagy!~ ~Villányiné: Engedd
67  1|               a kedvese fejét. Milyen jó innen tehozzád menekülni,
68  1|               kis feleségem! Szegény, jó, érzékenyszívű asszonyom,
69  2|              megcsókolhatom-e valaha, jó Isten? Beatrice kétszázezer
70  2|              is kapok némelykor és ha jó év van, könnyűszerrel megirok
71  2|   konzervgyároshoz:~ ~- Visszajöttem, jó uram, mert az éjjel meggondoltam
72  2|         barátnőinek:~ ~- Még akkortól jó barátom, amikor senki sem
73  2|               neki, ha a színház és a jó vacsora után, Henry Clayját
74  2|        letaszítsa...~ ~Ferike nemcsak jó színésznő volt, de kitünően
75  2|            nyomorúság között, a három jó pajtás reggeltől estig együtt
76  2|        csináljunk?...~ ~Mikor a három jó cimbora a Rémadaghoz címzett
77  2|       finomabb nüánszokat. Az ilyesmi jó lehet a fővárosban, de a
78  2|            paraszt áldott, becsületes jó szívével. Míg mi lefelé
79  2|              Fehérvárra értünk, már a jó pajtások igazi meghittségével
80  2|            szerepet játszani, hanem a jó forró hársfatea, amit egy
81  2|              a hófúvásban s akkor - a jó Isten tudja elgondol, mi
82  2|         vezeti Gretchent - és a pap a jó Isten nevében áldja meg
83  2|               ura kezét.~ ~- Maga oly jó, - mondta, - és lehet-e