Rész

 1  1|                  Az öreg Nikó kegyelmes úr hirtelen rosszul lett s
 2  1|       megkérdezték tőle:~ ~- És a tanár úr? Persze a betegek megint
 3  1|               Mondta, hogy a méltóságos úr nincs Budapesten?~ ~Az inas:
 4  1|                belvárosi boltot. A gróf úr társasága mindenesetre kellemesebb,
 5  1| kalaposkisasszonyoké.~ ~A gróf: A tanár úr persze ismét a szenvedő
 6  1|           utazást.~ ~A gróf: A felséges úr áldott, jó szívével nem
 7  1|             tegnap szóba került a tanár úr neve?~ ~Villányiné: Az uramé?~ ~
 8  1|          megemlítettem a Villányi tanár úr nevét, mire a felséges úr
 9  1|               úr nevét, mire a felséges úr helyeslőleg bólintott: „
10  1|         izgatottságomban, ha a felséges úr megszólítana...~ ~A gróf:
11  1|                      A gróf: A felséges úr nemcsak a leghatalmasabb,
12  1|               igen láthatna be): A gróf úr nős?~ ~A gróf: Fájdalom,
13  1|              elmenni, amíg a méltóságos úr nem fogadja.~ ~- Mondta,
14  1|                eljött. Méltóságos tanár úr, vizsgáljon meg; a szívem
15  1|                 a vőlegényéhez, a tanár úr pompásnak találta azt a
16  1|                 a Harzburg-Waldeck gróf úr kedvéért hagytam ott két
17  1|            félisten, egy galambősz öreg úr, aki Arnulf herceg katonai
18  1|                 lefekügyék, még az öreg úr se, aki egy kadét fürgeségével
19  1|                 rendelkezésére. Az öreg úr, aki Arnulf herceg házában
20  1|              nem, de a méltóságos tanár úr talán megharagudnék érte.~ ~
21  1|                 hogy a méltóságos tanár úr beszél velem, hogy az ostobaságaimat
22  1|             estéről, mikor a méltóságos úr még maga is nyomorgó orvosnövendék
23  1|                 volt a méltóságos tanár úr...~ ~A tanár (bólint): Oly
24  1|       meghajtotta. - Talán a méltóságos úr valami ismerőséhez van szerencsém?~ ~
25  1|           kedvesem. Én a Villányi tanár úr testvérhuga vagyok.~ ~Gärtner
26  1|                mert Villányi méltóságos úr otthont adott neki a gyermekei
27  1|               páholyból egy őszbeborult úr nyájasan integetni kezdett
28  1|              tanár felé. Az őszbeborult úr a közoktatásügyi miniszter
29  1|               helyéről.~ ~- A kegyelmes úr, úgy látszik, beszélni akar
30  1|               méltóságos Villányi tanár úr címén. A levél január 17-
31  1|                 aki valami szörnyű nagy úr lehet, mert az összes honfitársai
32  1|              kipirult, hogy még a tanár úr is csodálkozva nézett rám,
33  1|          ijedten rezzen föl, ha a tanár úr hirtelen megszólítja. Valami
34  1|          visszafizethetném...~ ~A tanár úr - hagyjuk most már úgy-e,
35  1|                esténkint, mikor a tanár úr arcképével magam előtt,
36  1|            mellett reggelenkint a tanár úr megjelenik! Még a haldoklóknak
37  1|           asszonyra, aki mindig a tanár úr közelében lehet, aki kedve
38  1|             emeletről.~ ~- A méltóságos úr várja a kisasszonyt, - szólott
39  1|                visszatér): A méltóságos úr joggal csodálkozhatik, hogy
40  1|               Nem gondolja a méltóságos úr, hogy miről van szó?~ ~A
41  1|          vőlegénye van, akit a felséges úr jóindulatába szeretne ajánlani.
42  1|              Gärtner kisasszony: A gróf úr teljesen ért engem.~ ~A
43  1|                 gróf kezét): Méltóságos úr, tudom, hogy merészség,
44  1|               Az úrnőm önhöz jött, gróf úr. Titokban, bujkálva jött
45  1|             vesztébe s öntől függ, gróf úr, hogy halálútjában megállítsa...~ ~
46  1|             házasítani a fiát, a fiatal úr ellenben hallani se akar
47  1|             lépett, vállas, őszbeborult úr sietett eléje, aki inkább
48  1|        detektivhez hasonlított. Az öreg úr bizalomkeltő mosollyal kelt
49  1|               el fogok mondani, Jánossy úr, - hiszen bizonyos vagyok
50  1|           asszonyom.~ ~- Ismeri Jánossy úr Villányi tanárt?~ ~- Ki
51  1|          következtet mindebből, Jánossy úr?~ ~- Még mindig nem azt,
52  1|                 viszontlátásig, Jánossy úr!~ ~- A viszontlátásig, nagyságos
53  1|               Csöngetésére maga Jánossy úr nyit ajtót, aki mély tisztelettel
54  1|              most már én jövök, Jánossy úr!~ ~Búcsút vesz a detektivtől
55  1|              gyújtva a csillárok, de az úr is, az asszony is ott maradtak
56  2|       szorongatta kezében a Peyer Fülöp úr levelét. Sohasem volt még
57  2|      gondolatban már ott állott a Peyer úr préseltbőr irodájában és
58  2|           bizonyos feltünést...~ ~Peyer úr néhány millió pléhdoboz
59  2|              barátom, - folytatta Peyer úr, - mennyi kára volna abból,
60  2|  hetven-nyolcvan versen alul...~ ~Peyer úr szó nélkül kelt föl az iróasztala
61  2|                      Ime, - szólt Peyer úr, - mindezt önnek adom, ha
62  2|                   Nos? - kérdezte Peyer úr közönyösen.~ ~- Várjon, -
63  2|                 megint ott volt a Peyer úr irodájában.~ ~A konzervgyáros
64  2|                többé, hanem egy előkelő úr, akit hódolattal nagyságoltak
65  2|            lantomat akarom...~ ~ ~Peyer úr ugyancsak nagyot nézett,
66  2|      délelőttjén:~ ~- Sólly Jenő, költő úr...~ ~Jenő letette a cilinderét,
67  2|                kifizethessem...~ ~Peyer úr hangos kacagással fogadta
68  2|                 nyilatkozott a fenséges úr, de már az is általános
69  2|                is szóba hozta. „Páfrány úr - irta az ujság - nem adta
70  2|                 előkelő lordot s a Laki úr bárója is nélkülözte a finomabb
71  2|          figyelmeztetett rá.~ ~- Ez Kis úr, az arácsi Szeretetház segédtanítója,
72  2|               odahaza lepréselje.~ ~Kis úr száraz és unalmas volt,
73  2|                 mindent, ameddig itt az úr szeme ellát. Tavaly már
74  2|          dérszövettől.~ ~Ez az arrogáns úr azonban mitsem törődött
75  2|            mellette egy frakkos szótlan úr - a férje - szorongatta
76  2|           bizalmasabb részleteket. Ádám úr meglehetősen furcsának találta,
77  2|                az emberiség előtt. Ádám úr nevetségesnek találta, hogy
78  2|       közönséges polgár...~ ~Mikor Ádám úr a következő estén hazatért,
79  2|                megzavarom... A fenséges úr akaratából történik, aki
80  2|                az élettől... A fenséges úr szent akarata, hogy a vezérkarba