Rész

 1  1|            toilette-et vehetnék magamra, ő bizonyosan nem látná, hogy
 2  1|       összekulcsolta a kezeit ijedtében: ő még csak megérteni se tudta,
 3  1|             megelégedett teremtésnek. Az ő szemében Villányi tanár
 4  1|               megváltsa. Oh igen, még az ő hermetikusan elzárt világába
 5  1|             lelketlen és ostoba, hogy az ő komoly, tudós, szelid Sándorát
 6  1|                és csodalátású gyermek az ő tudatában a szentek glóriáját
 7  1|               tesz boldoggá, mert még az ő édes nevetésük se kárpótol
 8  1|        bacillusokkal foglalkoznak, mikor ő nagysága véletlenül csókolózni
 9  1|                pillantást vetett rám, az ő szerető, apai pillantását,
10  1|          emberről. A miniszterelnököt is ő állította talpra, mikor
11  1|               hogy bájosabb asszonyt még ő, a női test legalaposabb
12  1|                 nem mutathatlak be, mert ő nem értene meg téged; ő
13  1|                  ő nem értene meg téged; ő a tiszta és szent asszonyok
14  1|               Csókoljátok meg a nénit, - ő épp úgy szeret benneteket,
15  1|                segíthetne.~ ~Az ezredes: Ő felsége holnap Bécsbe utazik,
16  1|        tülekedéstől, melynek hullámai az ő fehér cipőjét se hagyták
17  1|          legtehetségesebb tanítványomat. Ő az, akiről már több ízben
18  1|                 se venné, ha én borulnék ő helyette a maga nyakába...~ ~-
19  1| megtiszteltetéstől, hogy a nagy ember az ő jelentéktelen magánügyei
20  1|              sokat, hanem elmondta, hogy ő voltaképp egy szegény, ágrólszakadt
21  1|           másodpercre elsápadt, de aztán ő is feléje nyújtotta gyűrűktől
22  1|              szegény uramat fölvidítsam. Ő naphosszat annyi komoly
23  1|          pillantásra se méltatta, holott ő kifejezhetetlenül ingerlőnek
24  1|                vonaglása árulta el, hogy ő is arra gondol, amire a
25  1|         elfecsérelne egy félórát, hiszen ő egyedüli hivatásának azt
26  1|             felesége viselkedését, de az ő éles szeme száz különös
27  1|                   És ki lakik benne?~ ~- Ő felségének, a királynak
28  1|               volna, hogy kedvence, akit ő még mindig selypítő gyermeknek
29  1|             látják, mert a jó Isten után ő benne bíznak a legjobban.
30  1|           szerint dédelgetheti őt s akit ő is a legjobban szeret az
31  1|                  akiknek a sorsa most az ő gyönge kis kezébe volt letéve.
32  1|             fogadtam, hanem a nagynéném. Ő mutatta meg neki régi műkincseinket
33  1|                az események logikáját az ő gyenge keze nem akaszthatja
34  1|                   palotája, a felesége s ő a komoly és szorgalmas orvosnövendék
35  1|          közelebb simult a leányhoz.~ ~- Ő boldog és bizonyos vagyok
36  1|             asszony, akiről beszélek, az ő felesége. Villányi tanárné
37  1|             Villányi Mariska: Róla... az ő életéről... és talán az
38  1|            hangos megjegyzést tett rá, - ő nem látott, nem hallott
39  1|         titokzatos árnyékok libegtek. De ő se az eleven embereket,
40  1|            rozzant ház falai leomlanak s ő akadálytalanul beleláthat
41  1|              szerelmese, a nő, akiben az ő becsületes Sándora a szemefényét
42  1|           görnyedt a könyvei fölött, míg ő, kézimunkájával a kezében,
43  1|                jelent meg a helyében, az ő szorgalmas és derék Sándora,
44  1|                elejtett szót meghalljon. Ő az egyedüli, aki belelát
45  1|      öntudatlansága festett a lelke elé. Ő, a tisztaságra született
46  1|              gavallérjainak hódolatát, - ő belőle lett volna a gonosz
47  1|                szobákba légyottokra jár? Ő lépett volna selyem cipőcskéjével
48  1|       cipőcskéjével a sárba és piszokba, ő, aki minden szennyességtől
49  2|                  Jenőnek havonkint, mert ő vezette be a kis leányt
50  2|                    Mikor a preceptor, az ő kopott ruhájában esténként
51  2|              Lesbiának keresztelte el az ő elérhetetlen kedvesét...~ ~
52  2|                királykisasszonyra. De az ő szíve hideg marad a doktorok,
53  2|                  és hercegek iránt, mert ő csak önt akarja, szegény,
54  2|                       Beatrice pedig, az ő Lesbiája, könnyezve emeli
55  2|               zsúrokon minden asszony az ő kék szemeit és rózsás teintjét
56  2|               használatra. Oh, ez nem az ő régi, forró, mámoros szíve
57  2|                  megilletődve gondolt az ő egyszerű lantjára, amely
58  2|     világításában s könnyezve gondolt az ő sötéthajú Beatrice-ére,
59  2|                  így szólott hangosan az ő magányos szobájában:~ ~-
60  2|                szeretője cserbenhagyott? Ő a művészben nem látja az
61  2|              maradni a kapuciner árával? Ő a történelem számára itél
62  2|                  a civilizációt, mely az ő nagy erejével engem is arra
63  2|             asszonyi szeretetben, s hogy ő előtte, aki most egy árnyékos
64  2|                fogja tudtomra adni, hogy ő egy hadaró doktor, vagy
65  2|              lefelé indultunk a hegynek, ő tovább is ott maradt a lócán,
66  2|                 igen illett észrevennem. Ő, azt hiszem, nem is látta,
67  2|         közönnyel néztem végig rajta, de ő föl sem vette ezt a szigorú
68  2|               lesújtó gúnnyal mondom, de ő, mielőtt felelt volna, finoman
69  2|              postabélyegről láthatod, az ő csinos kis kastélyukban
70  2|          tizennyolc évig ismeretlenül is ő felőle álmodott, meghatva
71  2|                 udvarias idegen, mint az ő drága uracskája ül mellette
72  2|                 reggelit főznek, - mikor ő eddig sohasem látott csipkés
73  2|               lovagot vélt föltalálni az ő egyetlen uracskájában, néha
74  2|            idehaza kuksol a lakásában... Ő is egyedül van, én is egyedül
75  2|               van szó - és így felelt az ő arrogáns hidegvérével:~ ~-
76  2|          Budapestre az olasz udvartól... Ő fensége távirati úton bízott
77  2|                még forróbban szerette az ő bolondos kis feleségét.~ ~ ~