Rész

 1  1|                 is csodálkozva nyitotta ki a rendelőszoba szárnyas
 2  1|              első tanársegéddé nevezték ki, s e pillanattól kezdve
 3  1| kellemetlenségtől kell megmentenie...~ ~Ki volt ez a gyönyörű, fiatal
 4  1|                szál szoknyában robogott ki a nyugati pályaudvarról,
 5  1|                 és exisztenciákon, - de ki lenne oly lelketlen és ostoba,
 6  1|             urad ellen panaszkodol! Hát ki értse meg, ha te nem, aki
 7  1|                 te kicsikédnek találták ki. Ugyan mi az, ami boldoggá
 8  1|              mintha épp most jött volna ki a hideg fürdőből. Ezt az
 9  1|           halálos betegségen esett túl. Ki volt a doktora?” - Alázatosan
10  1|        szemüveges, öreg bácsik találták ki, akik a fiatalság számára
11  1|           nevető gyerekszeme csillogott ki a sötét selymek, fátyolszövetek
12  1|              valószinűleg nem utasítják ki Villányi tanár rendelőszobájából.~ ~
13  1|                körvonalakban rajzolódik ki a gőzölgő nagyváros perspektivája.
14  1|           grófot a gúnyolódás nem hozta ki a sodrából.~ ~- Kedves méltóságos
15  1|          divatárusnő szalonjából került ki.~ ~- Édes fiam, - mondta
16  1|       titokzatos csillagokként hímeztek ki olykor a szemaforok és jelzőlámpák
17  1|                is jégből faragtak volna ki, mint magát, akkor semmibe
18  1|            mindenki alszik körülöttünk, ki tudja, hogy leszünk-e még
19  1|              fényesre és homorúra ültek ki a helyiség félszázados törzsvendégei...~ ~
20  1|         márkánál, oly könnyűséggel adta ki lakására a százezreket,
21  1|               való csúfolkodásban merül ki?~ ~Mosolyogva, de fölhevült
22  1|          brutális kiméletlenség rezgett ki a hangjából, mintha egyszerre
23  1|               az illetlen hang se hozta ki a sodrából; nyugodtan, az
24  1|          méltóságérzettel szolgáltatják ki magukat az aranygombos inassal.
25  1|                oly heves zokogásba tört ki, hogy a két kis leány ijedten
26  1|                ezért is járok ide, ahol ki van zárva, hogy ismerőssel
27  1|                 pesti asszonyok. Vajjon ki volt hát az a szabónő, kit
28  1|       megelégszik vele, ha én szolgálom ki?~ ~Villányiné: Az a szegény
29  1|         Mindenre kérlek, felelj, hiszen ki tudja, mikor beszélhetünk
30  1|            boldogságtól reszketve nézek ki a tavaszba és a verőfénybe,
31  1|            fűtött kandalló mellől néz-e ki a havas utcákra, melyeken
32  1|               mely most a téli tárlaton ki van állítva, egész délután
33  1|             csak szorultságában találta ki, hogy pár órára feltünés
34  1|                 különféle tervet eszelt ki, hogy Villányiné titkának
35  1|                vakmerőségének tudatára. Ki adott neki jogot ahhoz,
36  1|                vérét a fejébe kergette. Ki lakhatik a sárga házban?
37  1|            magánház?~ ~- Igenis.~ ~- És ki lakik benne?~ ~- Ő felségének,
38  1|             néha egész estig nem mozdul ki, rejtelmes megszökése hazulról,
39  1|                  Kissé megnyugodva jött ki a postahivatalból, de mikor
40  1|         éjszakát, százféle módot eszelt ki arra, hogy Villányinéval
41  1|               még csak elvétve ütközött ki a szakáll s mely sápadt
42  1|               egy vékony névjegyet vett ki aranyfonatos retiküljéből.~ ~-
43  1|          megbolondulna érted. Még én is ki tudom őket hozni a sodrukból
44  1|            magnéziumfény gyulladt volna ki, mely nappali világossággal
45  1|            Villányiné karonfogva kiséri ki Mariskát az előszobába s
46  1|                 úr Villányi tanárt?~ ~- Ki ne ismerné!~ ~- Az asszony,
47  1|         emeletén. Két napja nem mozdult ki a lakásáról; most mélyen
48  1|               hazulról s gyalog sétálsz ki a ligeti konflisállomásig.
49  1|            papucsos cselédleány szaladt ki. Eszébe jutott a levél,
50  1|          könnyes szemű fiatalember vált ki, aki az oltár előtt karját
51  1|          kiszólt a zárt ajtó mögül:~ ~- Ki az?~ ~Végre! Az asszonyt
52  1|                szeretője rejtőztek.~ ~- Ki az? - ismételte még türelmetlenebbül
53  1|               ég a fejük fölött! Nyissa ki azonnal az ajtót, mert már
54  1|             folyosó is lángban áll.~ ~- Ki beszél? - szólott most egy
55  1|                 borzalmas sikoltás tört ki:~ ~- Te, - mondta, - te,
56  1|                  mint a magaméban, - de ki az erkölcstelenebb kettőnk
57  1|               torkából csukló hang tört ki, a keze lehanyatlott, az
58  1|                  én a szemedből olvasom ki, hogy szomorú vagy és sírni
59  2|                Lesbiának aligha kerülne ki belőle egy valamirevaló
60  2|      törzsvagyonból tizenöt forint járt ki Sólly Jenőnek havonkint,
61  2|            újdonatúj ezresbankót rakott ki a poéta elé az asztalra.
62  2|           szívével, hanem hetykén szólt ki a kocsisnak:~ ~- Hajtson
63  2|                   Megsemmisülve fordult ki Jenő az utcára a rézkapcsos
64  2|            Páfrány néha vele fizettette ki a szódavizes spriccerét,
65  2|                egy ezüstös ponty ütötte ki magát a kis hullámkarikából,
66  2|            horgonyt a hajóval s menjünk ki csónakon a partra. Úgy is
67  2|                 Arács tájékán kötöttünk ki, a magas Tamáshegy alján.
68  2|            álmos zongoraszó hallatszott ki. A hídon egy szalmakalapos
69  2|                az idei tavasszal került ki az angol kisasszonyok váci-utcai
70  2|               ez a nagyszerű szó fejezi ki a legjobban), amit, ha te
71  2|             füttyhangok mellett gördült ki e dómszerű üvegboltok alól,
72  2|        összefolyó szürkeségében. Andor, ki az ezüstcsatos kézitáskát
73  2|              aztán sikoltva bontakozott ki Andor - vagy Gyurica? -
74  2|              úton nőtelen embernek adta ki magát s nekem majd csaknem
75  2|                   egy-kettő, talpra!... Ki látta, hogy az ember a párnák
76  2|             vagyunk és holnap, - holnap ki tudja, hogy leszünk-e?~ ~