Rész

 1  1|        elég lett volna: pedig most úgy tünt föl neki, mintha tegnapelőtt
 2  1|          állt szóba, három nyelven úgy beszélt, mint magyarul s
 3  1|       hozott a Villányi-családnak. Úgy látszott, hogy volt is a
 4  1|        tipegett, ilyenkor zavartan úgy tett, mintha semmit se látna;
 5  1|           kacér lesz, hiszen máris úgy veselkedik, mint valami
 6  1|           Kitagadsz? Én még mindig úgy imádlak, mint valaha! Mariska.”~ ~
 7  1|           És ez az ember, Lujzika, úgy olvas a szívekben és a vesékben,
 8  1|      egyszerre a szeme előtt. Most úgy tünt föl neki, hogy eddig
 9  1|       elfelejtené az ijedtségét, s úgy beszélne vele, mint az édesapjával.~ ~
10  1|               A gróf: Ha a királyt úgy ismerné, mint én, maga is
11  1|       pillantással nézett rá, mert úgy rémlett neki, hogy a régi,
12  1|   Csókoljátok meg a nénit, - ő épp úgy szeret benneteket, mint
13  1|             Villányiné (gúnyosan): Úgy gondolod, drágám, hogy az
14  1|       Villányinénak egy pillanatra úgy tetszik, hogy gáláns kisérője
15  1|            robognak, de az asszony úgy érzi, hogy mérhetetlen távolságban
16  1|    csodálatos valósággá lesznek és úgy tetszik neki, mintha egy
17  1|       feltaláljak.~ ~- Szóval, épp úgy a jó pajtásának tekint,
18  1|          róla.~ ~- Nem? Akkor csak úgy rémlett, mintha olvastam
19  1|              és ez a szegény leány úgy néz magára, mintha félisten
20  1|     pillantása! Kérem, ne meressze úgy rám a szemét, mert rögtön
21  1|      Algirig hajózott s az asszony úgy érzi, mintha a Földközi
22  1|            pezsgőt inni. A pezsgő, úgy látszik, megfosztja a józan
23  1|           az ókori rabszolganő épp úgy, mint az egyiptomi fejedelemasszony,
24  1|            oxfordi doktorleány épp úgy, mint az az álmodozó keleti
25  1|           is van, amiről maga még, úgy látszik, semmit se hallott:
26  1|           Aki tizenhat éves koráig úgy élt, mint én, annak meggyűlik
27  1|           a nagy emberrel szemben, úgy szeretne valamiképp összehúzódni
28  1|            tett.~ ~A leány: A fiúk úgy beszélnek a méltóságos tanár
29  1|          volna s a fiatal leány is úgy érezte, hogy a bájos idegent
30  1|            száz hites férj s engem úgy szeret, hogy néha már magamnak
31  1|             remeg, sírni szeretne, úgy érzi, hogy legjobb volna
32  1|            megfordult - de kedvese úgy eltünt, mintha a föld nyelte
33  1|            is, - a dolog voltaképp úgy áll, hogy egy hét óta nem
34  1|      helyéről.~ ~- A kegyelmes úr, úgy látszik, beszélni akar velem,
35  1|          nagyon szereti, úgy-e épp úgy szereti őt a kicsi asszony,
36  1|            pezsgőt igyék s eközben úgy dédelgeti, mint valami kisbabát,
37  1|        mocsár fölött. A kis medika úgy érezte, hogy torka összeszorul
38  1|        képes volna. A szegény lány úgy érezte, hogy agyveleje megpattanni
39  1|    érdeklődik úrnője dolgai iránt! Úgy érezte, hogy az élete felét
40  1|          szólni fog? - ez az ember úgy ledőlne, mint a kettéfűrészelt
41  1|             fehérhajú matronát épp úgy meghódította, mint engem,
42  1|     mindennél előbbrevaló. Intézze úgy, hogy holnap kora délután
43  1|           a beteg szívemmel, éppen úgy megérzem, mint a köszvényes
44  1|            Villányi egyszerre csak úgy érezte, hogy a bálibelépős,
45  1|           ne félj: én most is csak úgy szerellek, mint valaha...~ ~
46  1|            ha a kis gyermekeim épp úgy a nyakadba csimpaszkodnának,
47  1|           közel az idő, amikor épp úgy fogjátok szeretni egymást,
48  1|   nyugalmában megzavarná. És mégis úgy érzem, hogy van valami a
49  1|          ijedten Gärtner Irén.~ ~- Úgy van, kedvesem, még pedig
50  1|      gondolkodtam, már tegnapelőtt úgy volt, hogy idejövök, már
51  1|            oh nem, hiszen eddig is úgy ismertem, mintha mindennap
52  1|            a fiatal teremtést, aki úgy tekint föl rá, mintha valami
53  1|         eszébe, ahol valaha - most úgy rémlik neki, hogy száz évvel
54  1|      nyugodt maradjon, bár a szíve úgy dobog, hogy majdnem fuldokolni
55  1|         lakásba. Ugy-e bár, mindez úgy hangzik, mintha egy régimódi
56  1|            kapuján - neki legalább úgy tetszett - vérvörös tűzbetűkkel
57  1|            éjjel álmából. És ekkor úgy tünt föl előtte, hogy a
58  1|         járta a világot, egyszerre úgy érezte, hogy a bosszuálló
59  1|         tudott többet szólni, mert úgy érezte, hogy összeroskad,
60  1|         külvárosi utcán át sietve, úgy rémlett neki, hogy egy zokogó,
61  1|           havas gyalogjárón, mikor úgy rémlett neki, hogy a halott
62  1|         szeme könnyes és egyszerre úgy tünik föl neki, hogy minden,
63  1|             Villányiné: Sajnállak! Úgy sajnállak, hogy majdnem
64  2|      ajkamat... És ha kivánod, épp úgy elmegyek veled a Ranolder-utcába
65  2|           többé ne irjon verseket! Úgy érezte, hogy az életet sem
66  2|           és a konzervgyáros, aki, úgy látszik, olvasott valamit
67  2|            című vígjáték megy?~ ~- Úgy van, én játszom benne az
68  2|      menjünk ki csónakon a partra. Úgy is tettünk, s valahol Arács
69  2|        keltik életre bennem s néha úgy vagyok, mint a gyerek, aki
70  2|        pikáns, bizarr kaland volt (úgy van: bizarr, ez a nagyszerű
71  2| történeteket mesélt és szakasztott úgy viselte magát, mintha hosszú
72  2|         egyáltalán szeretni tudna: úgy nálam a világegyetem minden
73  2|         homlokodat, gondolkozzál - úgy van, a helyes nyomon vagy!
74  2|          dalol a levegőben - és ön úgy alszik, mint a havasi medve!...~ ~
75  2|            szomorúan dörmögte:~ ~- Úgy élek, ahogy az olvasókönyvek