Rész

 1  1|  váratlanul csődöt mondott. Alice kisasszony a következő év tavaszán,
 2  1|          egy elszegényedett, öreg kisasszony volt, egy Napoleon-korabeli
 3  1|     rosszul végződik...~ ~Az öreg kisasszony összekulcsolta a kezeit
 4  1|         is élnek e világon. A vén kisasszony lopva, félénken nézett a
 5  1|        asszony nem törődött a vén kisasszony ijedtségével, hanem újra
 6  1|           neki. A szegény Gärtner kisasszony sohasem ismerte az édesanyját
 7  1|    vacsorán természetesen Gärtner kisasszony is részt vesz, de inkább
 8  1|          az volt a szokás, hogy a kisasszony csemege után a gyermekekkel
 9  1|        titokzatos autó.~ ~Gärtner kisasszony egy délben - ünnep volt
10  1|        szomorú volt, hogy Gärtner kisasszony egyszerre valami különös
11  1|     testvérhuga vagyok.~ ~Gärtner kisasszony sohase hallotta, hogy Villányinak
12  1|      összecsókolhassam?~ ~Gärtner kisasszony megindultan bólintott, a
13  1|          senki se lát. Megengedi, kisasszony, hogy magukkal sétálhassak
14  1|        várhat az élettől. Gärtner kisasszony a csúf leányok néma elragadtatásával
15  1|           kicsikéket és a Gärtner kisasszony sápadt arcocskáját is szerelmesen
16  1|          az emberek elől. Gärtner kisasszony nem volt ideges nő, de most
17  1|      idézte föl lelkében. Gärtner kisasszony kissé megilletődve nézett
18  1|     megállítsa...~ ~Mikor Gärtner kisasszony a gyerekekkel hazatért,
19  1|       szerelmes az urába. Gärtner kisasszony remegve tipegett utána s
20  1|     Mariskája.~ ~*~ ~Gärtner Irén kisasszony levele Marie de Ville Anny
21  1|            A sárga ház.~ ~Gärtner kisasszony egy délben kilopózott Lujzikához
22  1|         megfeledkeznek.~ ~Gärtner kisasszony - titokban bevallhatjuk -
23  1|          kérdezte magában Gärtner kisasszony, mikor úrnője köszönés nélkül
24  1| nyugalmától megfosztja.~ ~Gärtner kisasszony - a tanár távozása után -
25  1|           a Váci-kőrútra. Gärtner kisasszony szerencséjére több autó
26  1|       épület eredetét, de Gärtner kisasszony nem hallgatott rá többé:
27  1|       jobban. Lujzikának? Az öreg kisasszony el se hitte volna, hogy
28  1|    postahivatal előtt, de Gärtner kisasszony csak akkor tért magához,
29  1|        csillogott, hogy a Gärtner kisasszony jó szíve hirtelen elfacsarodott
30  1|             A végső út.~ ~Gärtner kisasszony álmatlanul töltött el egy
31  1|       feléje meredt... És Gärtner kisasszony, szívére szorítva kezét,
32  1|   aljasság útján?~ ~Mikor Gärtner kisasszony dél felé hazatért, a levelek
33  1|           a kandalló elé. Gärtner kisasszony megvárta, míg a fiatal asszony
34  1|          másutt járnának. Gärtner kisasszony egy pillanatig elszoruló
35  1|           az ideálja...~ ~Gärtner kisasszony másnap délelőtt táviratot
36  1|   táviratomat? - kérdezte Gärtner kisasszony zavartan.~ ~- Oh igen, megkaptam,
37  1|      bírtam kiállani...~ ~Gärtner kisasszony - némi dadogás után - kijelentette,
38  1|         az igazságra...~ ~Gärtner kisasszony - miután mégegyszer becsületszavára
39  1|       kezébe volt letéve. Gärtner kisasszony végigment a télies színekbe
40  1|   megkérdezte tőle:~ ~- Kit keres kisasszony?~ ~- A méltóságos urat, -
41  1|                           Gärtner kisasszony titkos útja.~ ~Harzburg-Waldeck
42  1|     küszöbén.~ ~A legény: Gärtner kisasszony!~ ~A gróf (leteszi a levelet
43  1|      szavát megtalálja.~ ~Gärtner kisasszony (bájos esetlenséggel, melyet
44  1|    váratlan meglepetés!~ ~Gärtner kisasszony (egyszerre eszébe jut, hogy
45  1|          rosszul magát?~ ~Gärtner kisasszony (most felnyitja a szemét
46  1|         Segíteni akar.)~ ~Gärtner kisasszony: Köszönöm, - de így is el
47  1|   kauciója. Eltaláltam?~ ~Gärtner kisasszony: Nem.~ ~A gróf: Tehát?~ ~
48  1|          A gróf: Tehát?~ ~Gärtner kisasszony: Azért jöttem ide, hogy
49  1|          A gróf: Tőlem?~ ~Gärtner kisasszony: Kegyelmet egy asszony számára,
50  1|     kegyelmet számukra?~ ~Gärtner kisasszony: A gróf úrtól. Mindnyájuk
51  1|      úrtól függ.~ ~A gróf: Kedves kisasszony, nagyon lekötelezne, ha
52  1|       semmit sem értek.~ ~Gärtner kisasszony: A gróf úr teljesen ért
53  1|         sportjaim közé.~ ~Gärtner kisasszony (jól tudja, hogy a gróf
54  1|        pityeregni kezd!~ ~Gärtner kisasszony (a barátságos szavakra magához
55  1|     Megrémit kis leány!~ ~Gärtner kisasszony (földreszegzett pillantással):
56  1|     tanárné nálam járt?~ ~Gärtner kisasszony (elámulva): Hogy mit következtetek
57  1|  négyszemközt fogadtam?~ ~Gärtner kisasszony: Nem?~ ~A gróf: Nem, kis
58  1|  Sondersberg grófnéról?~ ~Gärtner kisasszony: Nem.~ ~A gróf: Az öreg
59  1|          a háziasszony.~ ~Gärtner kisasszony (kérdőleg néz rá).~ ~A gróf:
60  1|      tisztelője vagyok.~ ~Gärtner kisasszony: A méltóságos asszony csak
61  1|           Csak egyszer.~ ~Gärtner kisasszony (zavartan): De akkor...
62  1|     Komolyan kérdi ezt?~ ~Gärtner kisasszony (nem érti).~ ~A gróf: Maga
63  1|     magányos katonához.~ ~Gärtner kisasszony (csodálkozva): És az ura
64  1|           amit mondtam?~ ~Gärtner kisasszony (reménytelenül): El. (Fölkel
65  1|        egy csésze teát?~ ~Gärtner kisasszony: Köszönöm, nem kérek.~ ~
66  1|       valami édességet?~ ~Gärtner kisasszony: Semmit.~ ~A gróf: De azért
67  1|       barátok maradunk?~ ~Gärtner kisasszony (szomorúan mosolyog): Oh
68  1|      akcióba lép.~ ~Mikor Gärtner kisasszony a következő napon egy pillanatra
69  1|        északi szelet...~ ~Gärtner kisasszony szégyenlősen elmosolyodott.~ ~-
70  1|       asztal mellett, míg Gärtner kisasszony egy alacsony zsámolyra kuporodva
71  1|      hangon folyt, nehogy Gärtner kisasszony meghallja. A sápadt leány
72  2|           járt ezentúl a Beatrice kisasszony lefüggönyözött ablaka alá.
73  2|          önhöz hasonlót találnék, kisasszony! De így! Innen-onnan már
74  2|          személyt.~ ~- Higyje el, kisasszony, még ma reggel nem lettem
75  2|             Még egyetlen állomás, kisasszony!~ ~- Hogyan?~ ~- Patak-Berényen,