Rész

 1  1|       volna: pedig most úgy tünt föl neki, mintha tegnapelőtt
 2  1|        homlokáig elpirulva kapta föl a mellette heverő ujságot,
 3  1|        hidegséggel biggyesztette föl ajkait, ha magyar szót hallott
 4  1|            A vonatod? - kiáltott föl ijedten Villányiné.~ ~-
 5  1|     szerencsétlenség? - kiáltott föl a jószívű Lujzika, miközben
 6  1|     hallatlan frivolitásnak tünt föl, hogy ezt a félistent filiszter
 7  1|       szeme előtt. Most úgy tünt föl neki, hogy eddig csak alig
 8  1|         alkonyati csöndjét idézi föl a magányos sétáló lelkében.~ ~
 9  1|         gyermekálma merült volna föl váratlanul a multak ködéből.~ ~
10  1|         gondolnának. Miért teszi föl rólam, hogy meg akarom fosztani
11  1|          szólt hozzá:~ ~- Menjen föl és nézze meg a szobáját, -
12  1|     ellenére is száz lépésnyiről föl lehet ismerni a hivatásos
13  1|          helyzetben? Ne áldozzon föl egy drága órát az ironizáló
14  1|        asszony szeme nem gyuladt föl, vonásai pajkos grimásszá
15  1|           oly meseszerűnek tünik föl előttem, hogy nem is tudok
16  1|     álmodom, amíg kora hajnalban föl nem ráznak. És ilyenkor
17  1|   csomagolni akart, - használjuk föl hát ezt a rövid időt, hogy
18  1|      középkori hangulatát idézte föl lelkében. Gärtner kisasszony
19  1|      hősök alakjait támasztották föl besüppedt sírjuk mélyéből,
20  1|          valaha, - aztán halkan, föl se pillantva, válaszolt:~ ~-
21  1|   gyerekes képzelődésért áldozná föl az életét és a fiatalságát?
22  1|          épp az imént szolgálták föl az ebédutáni kávémat. A
23  1|  érzékeny huga, aki az életét is föl tudná áldozni, csakhogy
24  1|          fog el, hogy még valaha föl is áldozom az életemet érte...~ ~
25  1|         egyetlen éjjel se riaszt föl álmomból, mint régente,
26  1|          helyén s ijedten rezzen föl, ha a tanár úr hirtelen
27  1|   Gondolataiból csak akkor riadt föl, mikor Villányiné autója
28  1|         mert most először ébredt föl lelkében a gyanu, hogy asszonya
29  1|       maga is étlen-szomjan kelt föl a terített asztal mellől.
30  1|       egyetemre, dideregve tűrte föl a kabátja gallérját a sötét
31  1|         rögtön ebéd után keresse föl dunaparti szállodájában.
32  1|        volna. Csak akkor eszmélt föl, mikor a kapu megnyilott
33  1| asszonyok tiszteletében neveltek föl s előbb megtanítottak az
34  1|         regény miatt telegrafált föl engem Nizzából Budapestre?
35  1|  méltóságos asszonyt? - kiáltott föl ijedten Gärtner Irén.~ ~-
36  1|        teremtést, aki úgy tekint föl rá, mintha valami felsőbb
37  1|          eleven férfival cseréli föl a beszélő bábuját. Egy téli
38  1|         előszobába s maga segíti föl rá a bundát, melybe a fiatal
39  1|      bizalomkeltő mosollyal kelt föl aktákkal túlzsúfolt iróasztala
40  1|       Nagyságos asszonyom, tegye föl rólunk, hogy értjük a mesterségünket.~ ~-
41  1|           mintha most kelt volna föl egy borzasztó betegség után.~ ~
42  1|    hóhérsegéd durva keze ébreszt föl az utolsó éjjel álmából.
43  1|       álmából. És ekkor úgy tünt föl előtte, hogy a rozzant ház
44  1|         és fájdalmasan sóhajtott föl a külvárosi utca csöndjében:~ ~-
45  1|    szorított kézzel egyenesedett föl, mintha csodálatos erő hullámzott
46  1|       rikácsoló hangon sikoltott föl:~ ~- Tűz van! A ház ég a
47  1|   könnyes és egyszerre úgy tünik föl neki, hogy minden, ami egy
48  2|     Ilyenkor szomorúan gyújtotta föl otthon a megcsorbult petróleumlámpát
49  2|         szeme előtt:~ ~„Keressen föl holnap az irodámban. Sürgős
50  2|        és rózsás teintjét ismeri föl az ön kinyomtatott becseseiben.
51  2|          Jenő fájdalmasan emelte föl diószínű szemét.~ ~- Nagyon
52  2|         Peyer úr szó nélkül kelt föl az iróasztala mellől és
53  2|     úrban bizonyára nem ismerték föl az egykori éhenkórász poétát.
54  2|      vánkosokba és így sóhajtott föl keservesen hajnal felé:~ ~-
55  2|         a földre és így kiáltott föl dacosan:~ ~- Csak azért
56  2|          az isteni szikra avatta föl őket elismert művészekké,
57  2|            Tudjátok mit? Gyertek föl hozzám egy csésze teára...
58  2|       éjfél után egyedül ballagj föl a sötét lépcsőkön s én hajnalig
59  2|          sokszor délben zavartam föl őket nyugalmas sütkérezésükből,
60  2|        nem mozdulunk, míg a hold föl nem jön.~ ~A nap kegyetlenül
61  2|         csak itt-ott nyitogatták föl a présházak ajtaját, de
62  2|          mindössze annyit jegyez föl a falu felől, hogy a teljes
63  2|         néztem végig rajta, de ő föl sem vette ezt a szigorú
64  2|       hat öl magasra gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei,
65  2|          izgatottan szaladgáltak föl és alá. De a segélymozdony,
66  2|       őrházformájú állomás előtt föl volt gyújtva a zöld lámpás.
67  2|        néhány homályos alak járt föl s alá, sodronyhálós, apró
68  2|      kialvó csillagokként tüntek föl a köd összefolyó szürkeségében.
69  2|       kedves barátnőmet ismertem föl; nos, kitalálnád-e, melyiket?
70  2|       fiatalember felől. Sőt még föl is költöttük egymást, ha
71  2|    Klárika junius közepén ébredt föl: a Teréz-körút egy második
72  2|          egy forró csókra ébredt föl, mellyel álmában a homlokán
73  2|       úrnője szélvészként ugrott föl most a dohányzó-szoba foteljéből.~ ~-