Rész

 1  1|                   most úgy tünt föl neki, mintha tegnapelőtt még kifényesedett
 2  1|                   fiatalnak érezte magát, mintha csak most hagyta volna el
 3  1|              eltünt a Kecskeméti-utcában, mintha a kocsis is megérezte volna,
 4  1|               ilyenkor zavartan úgy tett, mintha semmit se látna; de otthon,
 5  1|                 keltette azt a látszatot, mintha a világ örömeiről lemondani
 6  1|                  oly kétségbeesve intett, mintha épp most értesült volna
 7  1|           megdöbbenéssel tekintett reá, - mintha valami szomorú perspektiva
 8  1|                egyszerre elnevette magát, mintha mindaz, amit az imént mondott,
 9  1| diplomatamosolyával, oly frissen és üdén, mintha épp most jött volna ki a
10  1|                dadogta oly felindulással, mintha nem egy huszonötéves fiatal
11  1|                    a kabátját begombolta, mintha menni készülne, de a fiatal
12  1|              vizeskék szemeit a levegőbe, mintha valami gorombaságon vagy
13  1|                  a kicifrázott sátrakban, mintha Budapesten nem a Duna, hanem
14  1|               akik oly hangosan nevetnek, mintha a század legjobb ötletét
15  1|               karjába s halkan felsóhajt, mintha egy karácsonyhajnali gyermekálma
16  1|              lesznek és úgy tetszik neki, mintha egy középkori óra ezüstfinom
17  1|                 olyan rózsás és üde volt, mintha reggel óta lovon ült volna,
18  1|                   Akkor csak úgy rémlett, mintha olvastam volna valamit.
19  1|             szegény leány úgy néz magára, mintha félisten volna. Azt hiszem,
20  1|           hajózott s az asszony úgy érzi, mintha a Földközi tenger mámorító
21  1|                   lakására a százezreket, mintha a császárok civillistája
22  1|            elgondolkodva nézett maga elé, mintha az édesen beszűrődő muzsikában
23  1|                   rezgett ki a hangjából, mintha egyszerre eltünt volna róla
24  1|              annyi szenvedésen mentem át, mintha valami nyolcvan éves matróna
25  1|              nézett Gärtner kisasszonyra, mintha már gyermekkora óta ismerte
26  1|                     Oly vígan csacsogott, mintha arról lett volna szó, hogy
27  1|                   rezignáltan lehajtotta, mintha csakugyan a sötét jövőbe
28  1|                 lépked az oldala mellett, mintha az ország királynéját kalauzolná.
29  1|                   izgatottan rendezkedik, mintha egy háromszáz terítékes
30  1|                    de kedvese úgy eltünt, mintha a föld nyelte volna el.
31  1|                olyanformán érzem magamat, mintha valami borzasztó szerencsétlenség
32  1|                   a homlokára szorította, mintha valami sürgős néznivalója
33  1|             mereven szorított az arcához, mintha ezzel is védekezni akarna.
34  1|           könnyeket is láttam a szemében, mintha attól tartana, hogy örökre
35  1|                 recepteket is, nem azért, mintha ez a csekély munka a terhére
36  1|             szempillantás alatt felnyilt, mintha a mély kapuboltozatban valaki
37  1|               Miért tünt el oly hirtelen, mintha üldözői elől menekült volna?
38  1|                  aki olyanformán festett, mintha egész éjjel utazott volna,
39  1|                  fölényes szórakozottság, mintha a gondolatai egészen másutt
40  1|                 Oly tisztán érzi mindezt, mintha az egész jelenetet láthatatlanul
41  1|                 arccal meredt a levegőbe, mintha a gondolatai egészen másutt
42  1|             szorította a Villányi nyakát, mintha nála keresne menedéket valami
43  1|                utolsó percben megszöktem, mintha kergettek volna. Pedig nem
44  1|             hiszen eddig is úgy ismertem, mintha mindennap találkoztunk volna.
45  1|                    aki úgy tekint föl rá, mintha valami felsőbb lény állana
46  1|                  ekkor lehúnyja a szemét, mintha hirtelen a napba nézett
47  1|            csodaszép emberpárduc lelkébe, mintha a homályosodó szobában valami
48  1|                 se jár. A villák fehérek, mintha cukorhabból készítették
49  1|                 kevéssé találsz ismerőst, mintha egy szibériai mezővárosban
50  1|                  bár, mindez úgy hangzik, mintha egy régimódi francia regényt
51  1|                fővel megy végig az utcán, mintha az emberi igazságok egyetlen
52  1|                  vált s a lábai remegtek, mintha most kelt volna föl egy
53  1|                  kézzel egyenesedett föl, mintha csodálatos erő hullámzott
54  1|                 lakás oly csöndes maradt, mintha minden élőlény elhagyta
55  1|                  a szemét tágra nyitotta, mintha kisértetet látna, majd az
56  1|               ajka hangtalanul vonaglott, mintha a rettenetes látvány az
57  1|          hisztérikusan összekulcsolódtak, mintha imádkozni akarna.~ ~- Mariska, -
58  1|                rád.~ ~Fölemelte a karját, mintha szemébe akarna sújtani a
59  1|                    Hideg van és didergek, mintha lázas volnék.~ ~A tanár (
60  1|             fiatal asszony összerázkódik, mintha valami hipnotikus álomból
61  2|                    oly végtelenül üressé! Mintha nem is dobogott volna többé,
62  2|                  is dobogott volna többé, mintha egy öreg, kihamvadt aggastyántól
63  2|                    Olyan nyelven beszélt, mintha egyenesen a hitvitázó századból
64  2|             kalapját. A pince olyan volt, mintha egy festő cseppentette volna
65  2|                   hidegen mondta mindezt, mintha az egész nem is őt érdekelné.
66  2|                   de szó nélkül, büszkén, mintha a dolog nagyon is a terhemre
67  2|            szakasztott úgy viselte magát, mintha hosszú évek óta volnánk
68  2|             kacagtam a bolondos ötletein, mintha még mindig a mi kis, sötét,
69  2|             megállóhely, otthon leszek.~ ~Mintha a sors, akiről egyízben
70  2|                 csak lassan, fontolgatva, mintha még mindig affölött töprenkednék:
71  2|               szigorúan vette mindezeket, mintha a világ sorsa egyedül a