Rész

 1  1|               a szőke asszony Villányi Mariska volt, a professzor világszép
 2  1|           fogadták, de később, mikor a Mariska aranyszőke haja édeskedve
 3  1|         belekapaszkodott a szakállába. Mariska ilyenkor az egész házat
 4  1|          ötszáz év óta az utcákon...~ ~Mariska később addig hizelkedett
 5  1|               végig a Belváros utcáin. Mariska délután szerepeket tanult,
 6  1|               nem esett össze, mikor a Mariska ceruzával írt levelét végigolvasta.~ ~„
 7  1|               Anny az egykori Villányi Mariska volt... A kis magyar leány,
 8  1|              úgy imádlak, mint valaha! Mariska.”~ ~A professzor könnyezve
 9  1|                a kékszalagos, selypítő Mariska, aki hizelkedve hajtotta
10  1|             optimizmusában gondolta.~ ~Mariska még egyszer hírt adott magáról:
11  1|            felé.~ ~- Most nem Villányi Mariska beszél a bátyjával, hanem
12  1|                nem a pityergő Villányi Mariska volt többé, hanem az ünnepelt
13  1|   veszedelmesek lehetnek rád...~ ~Amíg Mariska az öltözékét rendbehozta,
14  1|              kinek hívnak: Én Villányi Mariska vagyok, tizenöt évvel fiatalabb
15  1|             gyermekké változtatja...~ ~Mariska asszonynak később az az
16  1|            ébredt annak, hogy Villányi Mariska nem segíthet rajta. Villányiné
17  1|               fájdalmában. Ha Villányi Mariska szólna a bátyjának - és
18  1|          tájban jelentkezett. Villányi Mariska örömrepesve ugrott a nyakába,
19  1|                lemondjon...~ ~Villányi Mariska gyöngéden két keze közé
20  1|                                        Mariska akcióba lép.~ ~Mikor Gärtner
21  1|               szembemosolygott vele.~ ~Mariska asszony titokzatosan megrázta
22  1|           ragyogott feléje.~ ~Villányi Mariska nagyot lélegzett, a bundáját
23  1|                 mint akkor: a Villányi Mariska két karja hirtelen vad szenvedélyességgel
24  1|              hirtelen csoda történt: a Mariska szeme alól eltüntek a kék
25  1|           fogjuk elhagyni egymást...~ ~Mariska komolyan bólintott, szöszke
26  1|            kérdezte ragyogó szemmel.~ ~Mariska meghatottan bólogatott,
27  1|            magammal hozok valakit...~ ~Mariska megmondta a szállodája nevét,
28  1|                jókedvűen.~ ~A Villányi Mariska fénylő, exaltált, diadalmas
29  1|        fordulnom érte.~ ~- És pedig?~ ~Mariska asszony megölelte a barátnőjét
30  1|  megdöbbenéssel nézett rá, de Villányi Mariska nem ügyelt rá többé: a folyosón
31  1|                a névjegyet és Villányi Mariska a következő percben eltünt
32  1|                  Két asszony.~ ~Amikor Mariska a szalonba lép, csupán két
33  1|      vendégének.~ ~Villányiné: Ön...~ ~Mariska: Az vagyok, akinek hisz:
34  1|         magától, hogy eljött hozzám.~ ~Mariska: Oh, ez nem ment ám olyan
35  1|         valóságos szerelmi vallomás!~ ~Mariska (legyint a kezével): Hogy
36  1|              ennyire belémszeressen.~ ~Mariska: Oh, csak bizza rám és nyugtassa
37  1|           barátnő benyomását keltik.~ ~Mariska: Akár hiszi, akár nem...~ ~
38  1|            dolog volna, ha tegeznél?~ ~Mariska (a boldogságtól reszketve
39  1|                fejezd be a mondatot.~ ~Mariska: Közelről még szebb vagy,
40  1|          valakinek és az is asszony.~ ~Mariska (elbiggyeszti az ajkát és
41  1|              mennyire bolondos vagy!~ ~Mariska: Nem, csak ismerem a férfiakat,
42  1|                történeteket mesélni?~ ~Mariska: Száz könyvet irhatnék,
43  1|          melyben pompás cserfa-tűz ég. Mariska elővett valahonnan egy láncon
44  1|   gyufavastagságú cigaretták vannak.~ ~Mariska: Megengeded, angyalom?~ ~
45  1|                Parancsolj! Jól esik?~ ~Mariska: Jól esik és megrövidíti
46  1|          Villányiné: Unod az életet?~ ~Mariska: Mi szépet találhatnék benne,
47  1|               férfiakat is meguntad?~ ~Mariska: Ha annyira ismernéd őket,
48  1|           Villányiné: Gyűlölöd őket?~ ~Mariska: Mindig gyűlöltem őket,
49  1|           borzasztóan szenvedhettél!~ ~Mariska: A szívem e napon kapta
50  1|         férfiak is vannak a világon?~ ~Mariska: Oh vannak, - de azok nem
51  1|             levegőbe néz): Gondolod?~ ~Mariska: Tudom. Az egész életem
52  1|           mélyéből eléjük ragyognak. A Mariska arca csupa fájdalmas vonaglás,
53  1|                téli este szürkeségébe. Mariska föláll, nagyot nyújtózkodik,
54  1|                lenni és újra eljösz?~ ~Mariska: Már holnap itt leszek nálad!~ ~
55  1|                          A detektiv.~ ~Mariska, aki egész éjjel nem aludt,
56  1|               hivatkozik...~ ~Villányi Mariska délfelé felöltözködött;
57  1|               tőle tíz percet.~ ~Mikor Mariska a híres kutató irodájába
58  1|            indiszkréciótól.~ ~Villányi Mariska megbiccentette szőke fejét.~ ~-
59  1|                Csütörtök este Villányi Mariska jelentkezik a Simonyi-udvar
60  1|          helyet kinál neki.~ ~Villányi Mariska (mindenáron arra törekszik,
61  1|           tudok, asszonyom.~ ~Villányi Mariska (mosolyog, de az ajka sírásra
62  1|               bemutathatom.~ ~Villányi Mariska (kitágult szemmel hajol
63  1|             Ennyi az egész.~ ~Villányi Mariska (aki újra és újra elolvassa
64  1|                  Borzasztó!~ ~Villányi Mariska: Maga... úgy-e bár... szintén
65  1|                legrosszabb.~ ~Villányi Mariska (fájdalmasan kulcsolja össze
66  1|            elkövetni akart.~ ~Villányi Mariska (földig sújtva): Nem...
67  1|          bátyjáról van szó?~ ~Villányi Mariska: Róla... az ő életéről...
68  1| kétségbeejthetne bennünket.~ ~Villányi Mariska (megtörli a szemét s elszántan
69  1|             Szaléz-utcában?~ ~Villányi Mariska (a szeme titokzatosan fellobban):
70  1|             aggódva): De...~ ~Villányi Mariska (határozottan): Nem, most
71  1|           mintha imádkozni akarna.~ ~- Mariska, - mondta - egyetlen Mariskám,