Rész

 1  1|     zavartalanul boldognak érezte magát, hogy jóformán nem is voltak
 2  1|     ellenére oly fiatalnak érezte magát, mintha csak most hagyta
 3  1|         be, aki csak akkor érezte magát igazán elemében, ha a fél
 4  1|      szörnyen elhagyottnak érezte magát, mint mindig, ha az ura
 5  1|       idegen asszonyra, ne érezze magát boldog és megelégedett teremtésnek.
 6  1|   kényelemmel vehette volna körül magát, ez a naivszemű, igénytelen
 7  1|     híressége kell, Lujzika, - én magát az uramat akarom, aki értem
 8  1|         egyenrangú félnek képzeli magát: ezt a típust Lujzika mindeddig
 9  1|          most egyszerre elnevette magát, mintha mindaz, amit az
10  1|          az állótükörben nézegeti magát, mikor a szilvaszín-frakkos
11  1|         Villányiné: Ha jól tudom, magát az uram sürgősen Sziciliába
12  1|   szolgaszemélyzettel veszi körül magát s annyi forgalmat csinál
13  1|     következő percben meggondolta magát.~ ~- Vetkőzz le, - mondta
14  1|           megjegyzésre ragadtatja magát): A maga legénylakását is
15  1|       végtelenül boldognak érezné magát, ha állandóan a maga közelében
16  1|          szorgalmából tartja fenn magát. Most már azonban, ha meg
17  1|           akik már előre szeretik magát...~ ~Mikor a tanár utóbb
18  1|           épp oly otthonosan érzi magát a transz-szibériai vasút
19  1|          Bocsásson meg, de nem is magát néztem, hanem a kalapját.~ ~
20  1|          hogy nem érdeklem jobban magát, mint a Königswart grófné
21  1|           faragtak volna ki, mint magát, akkor semmibe se venném,
22  1|        Miért ne látogathatnám meg magát a fülkéjében? Egyikünk se
23  1|          energikusan kiszabadítja magát a férfi karjaiból); Elég!
24  1|           le maga is, ha kialudta magát, meglátja, hogy azonnal
25  1|        azonnal cserben is hagynám magát, de mert én elvileg csak
26  1|         főnöke teljesen átengedte magát a havanna gyönyörűségének,
27  1|           én a szívemből sajnálom magát. Minden asszonyi típus szépnek
28  1|       utcákra - hirtelen elszánta magát a legutolsó lépésre. Valahol
29  1|        kezd, de Villányi elneveti magát, kikanalazza a cukrot a
30  1|   szeretni fogja. Nem kérette hát magát sokat, hanem elmondta, hogy
31  1|         állt? Miért fátyolozta el magát annyira, hogy az arca teljesen
32  1|            mert nagyon is elbízná magát...~ ~A gróf (egy alig észrevehető
33  1|       Villányiné: Maga is katona, magát is elrontották a haszontalan
34  1|          Mindig jól fogja viselni magát?~ ~A gróf (lelkesedve):
35  1|         hogy meg kellett találnom magát? Nem érzi, hogy soha férfi
36  1|        aztán öntudatlanul megadja magát. Hol van most az ironizáló,
37  1| tetőpontra hágott, végre elszánta magát arra a ravaszságra, hogy
38  1|          halálos betegnek képzeli magát. Ebből a bajból egy szép
39  1|           gróf hangosan elnevette magát, a tanár pedig udvarias
40  1|       gondolni, hogy elveszítheti magát. Ezért az együgyű és gyerekes
41  1|     szivem is komolyan megbecsüli magát s egyetlen éjjel se riaszt
42  1|          Ejnye, ez nagyon gyanus, magát az a hosszú levél ugyancsak
43  1|     fanatikus kis csoport közepén magát az apostolt, aki napról-napra
44  1|     hűséges keblén akarta kisírni magát. De utóbb belátta, hogy
45  1|          huszonnégy óráig rázatta magát miattam a gyorsvonattal
46  1| környezetben, de végre összeszedi magát annyira, hogy a szavát megtalálja.~ ~
47  1|   istenért, csak nem érzi rosszul magát?~ ~Gärtner kisasszony (most
48  1|         és gyermekkora óta imádja magát, de - fájdalom nincs kauciója.
49  1|           a Villányi-házban, hogy magát is elveszíti, anélkül, hogy
50  1|          és akkor várhat rá, hogy magát vegyem hozzám háziorvosnak,
51  1|  személyesen szeretném fölkeresni magát, de ebben az órában ez,
52  1|      örökre elveszne számomra, ha magát valaha elveszíteném. Ugy-e,
53  1|           Budapestre? Először is: magát nem abból a fából faragták,
54  1|           tőle! Hányszor követtem magát az utcán, hányszor néztem
55  1|           állítólag jobban érezte magát, mint valaha, de szeme,
56  1|           a tél közepében találta magát, mely elől egy februári
57  1|          lesz, de hősiesen tartja magát): Ne beszélj többé róla!
58  2|      kapuban hirtelen meggondolta magát.~ ~- Tudjátok mit? Gyertek
59  2|           lány hangosan elnevette magát.~ ~- Mit nevetsz? - kérdezte
60  2|           ezüstös ponty ütötte ki magát a kis hullámkarikából, s
61  2|           szakasztott úgy viselte magát, mintha hosszú évek óta
62  2|          nőtelen embernek adta ki magát s nekem majd csaknem könnyek
63  2|          kínos lenne... Szerettem magát, nagyon szerettem... de
64  2|      kapitány kómikus pózba vágta magát.~ ~- A tudomány, - deklamálta -
65  2| gondolhatott Kleineck báró, mikor magát ott látta az ablaknál?~ ~