Rész

 1  1|           hátra karosszékében, mely ott állt a túlhalmozott iróasztal
 2  1|             puha kezét még utoljára ott nem érzik a homlokukon...~ ~
 3  1|       szmokingos kalandor mindenütt ott lebzsel körülöttem, abban
 4  1|        végezni szokta, már félórája ott várakozott a kapu előtt.
 5  1|      doktoruk kezét alkonyat-tájban ott nem éreznék a homlokukon.
 6  1|           melyek minden nő lelkében ott szunnyadnak, egyszerre csodálatos
 7  1|             fejéhez, mely álmodozva ott pihen a karosszék selymén.
 8  1|         attól, hogy reggeltől estig ott ne lebzseljek a házuk előtt,
 9  1|      férfiak közt, akik tíz évig is ott élhetnének a maga közelében,
10  1|              Pénteken természetesen ott lesz a Nyugat leányánál? -
11  1|             hugomat - félnapokon át ott lebzselt a vándorpiktor
12  1|          Münchenbe költözött. Azóta ott korhelykednek a Löwenbräu
13  1|         herceggel.~ ~- Az ujságban? Ott ugyan semmi sem volt róla.~ ~-
14  1|     visszafordult.~ ~- Szerdán este ott leszek Münchenben és csütörtökön
15  1|         időnek előtte elnyűtt, most ott ült az előkelő szalonban
16  1|            gróf úr kedvéért hagytam ott két hétre az uramat, s hogy
17  1|             étkezőt. Tíz perc mulva ott leszünk.~ ~A gróf: Ez szomorú,
18  1|            társaság negyedóra mulva ott volt a tornyos Bernhardt-villa
19  1|    szégyenlős meghatottsággal, mely ott égett a nevető gyermekszemében.~ ~
20  1|  boncolóterem márványasztalán. Amit ott látok, az jobban meggyőz
21  1|           persze minden előadásomon ott van?~ ~A leány: Oh, hogyne!~ ~
22  1|       nyolckor?~ ~A leány: Ötkor is ott volnék.~ ~A tanár: Jegyez?~ ~
23  1|     elrabolta a jó kedvemet, s most ott is sírok, ahol senki se
24  1|         Istenem, ha csak egyszer is ott ülhetnék velük az asztalnál,
25  1|   gyerekekkel hazatért, a tanár már ott ült a dolgozószobájában,
26  1|       szemének egy szöglete konokul ott pihent a kedvesén, aki az
27  1|        mivel én sokszor hajnalig is ott ülök a könyveim mellett (
28  1|        levél pár pillanat mulva már ott volt úrnője kezében, aki
29  1|            leány pár pillanat mulva ott állott a szőnyeges folyosón,
30  1| csodálkozására Villányi Mariskát is ott találta a várakozó betegek
31  1|  aranykeretes tükörben, mely valaha ott függött a szülői ebédlőjében
32  1|        fogunk vonulni az öltözőmbe, ott egy teremtett lélek se háborgat
33  1|          mielőtt a betegeihez megy. Ott kettesben meg fogunk uzsonnázni
34  1|             lándzsavégek. És ekkor, ott az elhagyott nyaralóban,
35  1|         kegyetlenül ragaszkodik. Én ott voltam a minap a nagynéném
36  1|            Parancsolja, hogy holnap ott legyek a Szaléz-utcában?~ ~
37  1|            gyökeret vertek a lábai: ott állt a Szaléz-utca egyik
38  1|            vallomások kisértetiesen ott lebegtek a füle körül. És
39  1|           aki komoly gyermekarcával ott görnyedt a könyvei fölött,
40  1|       mennyivel jobb lett volna, ha ott halsz meg akkor, az oltár
41  1|             A következő percben már ott állott a lépcsőház ajtaja
42  1|           kiszűrődő világosságában, ott állott a világszép sógornője,
43  1|      nyárfalevél módjára reszketve, ott állott fehéren és vértelenül, -
44  1|       bútorok közé, melyeknek szaga ott van a ruhádon, az arcodon,
45  1|             asztalt, de az inas még ott pepecsel a kályha körül,
46  1|             az úr is, az asszony is ott maradtak az asztal mellett,
47  1|            a halálomig üldözni fog. Ott feküdt a piszkos, külvárosi
48  1|       vércsöppek éktelenítették el. Ott feküdt, mint egy lehullott
49  1|      halálosan hideg és merev volt. Ott térdeltem mellette a földön
50  1|             velem. És mind a ketten ott virrasztottunk a halott
51  1|            a szobának a képe örökre ott fog maradni a lelkemben.
52  2|            felé. És gondolatban már ott állott a Peyer úr préseltbőr
53  2|      elegáns, préseltbőr irodájába. Ott helyet mutatott neki az
54  2|  hazasietett a lakására. A kis lant ott függött a falon, - Jenő
55  2|            Egy fél óra mulva megint ott volt a Peyer úr irodájában.~ ~
56  2|      hidegen intett a poétának:~ ~- Ott a pénze, vigye.~ ~Jenő zsebregyűrte
57  2|            De a lantot csak hagyjuk ott a zongorán...~ ~ ~
58  2|  színtársulathoz, mely testületileg ott várakozott rá a vicinális
59  2|    indultunk a hegynek, ő tovább is ott maradt a lócán, a tó csöndes
60  2|             Sopronmegyében van?~ ~- Ott.~ ~- Tehát egész nap utaznia
61  2|           ébred, elkeseredve hagyta ott puha, hűséges vánkosait...
62  2|             himzett kötény gazdáját ott találta az utcai ablak mellett.
63  2|          Kleineck báró, mikor magát ott látta az ablaknál?~ ~A hímzett