Rész

 1  1|              Hány év választotta el ezt a kivételes nagy embert
 2  1|            gyöngén elmosolyodott és ezt gondolta magában:~ ~- Amikor
 3  1|           Nem tudom, kitől örökölte ezt a tulajdonságot, hiszen
 4  1|         irtózom a haláltól, semhogy ezt a megoldási módot választanám.
 5  1|       vezette. A királyok szeretője ezt a táviratot küldte Ostendéból:~ ~„
 6  1|        frivolitásnak tünt föl, hogy ezt a félistent filiszter férjjé
 7  1|           asszonnyá tudnék lenni, - ezt az életet nem a te kicsikédnek
 8  1|    egyenrangú félnek képzeli magát: ezt a típust Lujzika mindeddig
 9  1|          volna ki a hideg fürdőből. Ezt az arcot látva, szinte hihetetlen,
10  1|       pihentette a kék szemét, majd ezt mondta: „Szinte hihetetlen,
11  1|        életüket is feláldoznák? Hát ezt nem csupán azok a szemüveges,
12  1|          éppen loyális dolognak, ha ezt a pillanatnyi gyengeségemet
13  1|             jeléül fogadja el tőlem ezt a sandwichet, melyet tiszta,
14  1|   nyomorúságos életecskéjét. Később ezt a silány támogatást is megvonták
15  1|             Az enyém a kilences. Ha ezt valaki megtudja, senki le
16  1|          pillanatig nem veszi észre ezt a bizalmaskodást; a szkeptikusok
17  1|          adhatna nekem légyottot, - ezt még a lipótvárosiak se írhatnák
18  1|        volna hozzá. Hetek óta várja ezt a pillanatot, hogy egyedül
19  1|            a meglepetéstől s csupán ezt az egyetlen szót birja dadogni):
20  1|            úrhoz. Azt mondják... de ezt talán már nem is szabad
21  1|        látná, sohase említené többé ezt az ostoba dajkamesét. Hiszen
22  1|            az életemmel fölérne, de ezt majd máskor mondom el. Majd
23  1|         akart, - használjuk föl hát ezt a rövid időt, hogy még inkább
24  1|             őszintén bevallom, hogy ezt az illetlen helyzetet sokkal
25  1|     regénytöredékekkel is mulattat. Ezt, ugyebár, valami német szerző
26  1|            a színházon... Gondolom, ezt szokták mondani, úgy-e,
27  1|           hogy mikor jössz el, mert ezt a bizonytalanságot nem birom
28  1|     tartozik. Nem tudom, megértik-e ezt a férfiak, de én, lássa,
29  1|      asszony lehet képes arra, hogy ezt a felnőtt, komoly és jó
30  1|         pillanatra se hagy egyedül. Ezt különben, magának bevallom,
31  1|             évvel ezelőtt vette meg ezt a budavári palotát. Ez a
32  1|          Micsoda asszony lehet, aki ezt a félistent megcsalja, ahelyett,
33  1|           művész volnék, lefesteném ezt a jelenetet: a szenvedő,
34  1|        elszoruló szívvel nézett rá: ezt az asszonyt épp oly kevéssé
35  1|         csak a jó Isten tudja, hogy ezt a hosszú útat is hogyan
36  1|        legelső szónál megértette, - ezt minden arcvonása elárulja, -
37  1|         mosolyogva): Komolyan kérdi ezt?~ ~Gärtner kisasszony (nem
38  1|         érti).~ ~A gróf: Maga kérdi ezt, aki szintén a legrosszabbat
39  1|           szó, még el lehetne hinni ezt az őrültséget, mert én arra
40  1|        valami borzasztó veszedelem. Ezt én, a beteg szívemmel, éppen
41  1|          áll. Ha tudná, hogy vártam ezt a percet, ha tudná, mennyire
42  1|      tarlatán ruhácskáit elhagytam. Ezt a férfit vártam reggel óta
43  1|       vezethet. Arról van szó, hogy ezt a félrevezetett asszonyt
44  1|   leggonoszabb rágalom is elnémult. Ezt az asszonyt pár hét óta
45  1| Szaléz-utcába, nyugodtan jöhetsz, - ezt az elhagyott helyet az istenek
46  1|        bátyám, te nem fogod túlélni ezt a szerencsétlenséget!~ ~
47  1|         tekintetét az ég felé, mely ezt a gyönyörű napot megérnie
48  2|            lakásban. Régente mindig ezt az utcát rótta éjféltől
49  2|         nyakkendők és a vacsora. De ezt is visszatérítem önnek mielőbb
50  2|            pénzem ötven krajcárnál. Ezt azonban bizonyos kéjjel
51  2|    megszokott budapesti jargonjában ezt irta az édesanyjának:~ ~-
52  2| megszólította a színpadon a leányt. Ezt mondta neki:~ ~- Az éjjel,
53  2|        körülmények közt arról, hogy ezt az unalmas egyformaságot
54  2|         jelenik meg a nyilás előtt. Ezt a csinos podgyászdarabot
55  2|          érdekesnek látszott, ámbár ezt talán nem igen illett észrevennem.
56  2|           rajta, de ő föl sem vette ezt a szigorú vizsgálódást.~ ~-
57  2|      szerencsém?~ ~Azt hittem, hogy ezt lesújtó gúnnyal mondom,
58  2|             Isten nevében áldja meg ezt az ijesztő házasságot!...~ ~
59  2|       vállalt... Meg fogja-e érteni ezt a finom, érzelmes kis perszónát?
60  2|          Ohnet grófnői, ámbár (mint ezt Ádám a legelső napon konstatálta)
61  2|     háztartási könyvre és e könnyek ezt mondták a maguk szomorú