Rész

 1  1|                  álmukban se számítottak rá. Villányi rég megkapta orvosi
 2  1|                  a vén embernek nem volt rá oka, hogy az éleslátására
 3  1|          szememet, de a jó isten a tanum rá, hogy nem tehetek másként.
 4  1|          kedvence levelét. Nem válaszolt rá. Ez estén elkerülte az embereket
 5  1|            fiatal teremtés nézett vissza rá, aki ugyancsak nem keltette
 6  1|                szalmaözvegy-unalmam vesz rá, hogy ebéd előtt végigcsatangoljak
 7  1|                 Nem éppen. De nincs időm rá.~ ~Villányiné: Nem is fog
 8  1|               asszonyom, nem szolgáltató rá, hogy barbárnak tartson!~ ~
 9  1|               ugyancsak nem ismert volna rá itt a gyönyörű, kisírtszemű,
10  1|           csodálkozó pillantással nézett rá, mert úgy rémlett neki,
11  1|            odahaza két apróság várakozik rá, hogy a barátnői most a
12  1|                  rám, akinek gondja lesz rá, hogy a sok gonosz bácsi
13  1|                Hallatlan, fogadni mernék rá, hogy itt a kocsiban valami
14  1|                könyörgő pillantással néz rá, hogy állva marad a küszöbön.
15  1|                cseng, hogy maga se ismer rá): Drága óra? Boldogság?
16  1|             hálás elragadtatással nézett rá, míg Villányiné megbotránkozva
17  1|          mosolyogva és kiváncsian néznek rá s mindez annyira meghatja,
18  1|           Villányi tanár csodálkozva néz rá, - látszik, hogy nem várt
19  1|             rabszolga félelmével szegezi rá szemét az óriási fauteuil-vár
20  1|                  elragadtatásával nézett rá pár pillanatig, aztán hizelgő
21  1|      komédiás-tehetségével most is képes rá, hogy a gúnyolódás könnyű
22  1|              szerző irta? Fogadni mernék rá, hogy német regényből citált,
23  1|                  meleg részvéttel nézett rá, de az asszony csodálatos
24  1|                boldogtalanná. Mi oka van rá, hogy az urát sajnálja?
25  1|                  szemmel, megindulva néz rá, de vacsora után akárhányszor
26  1|                szemmel tartom s végre is rá fogok jönni a titok nyitjára.
27  1|                kisasszony nem hallgatott rá többé: az az érzése volt,
28  1|                 tudatta vele, hogy nincs rá szüksége többé, mert a veszedelem
29  1|              ahelyett, hogy büszke lenne rá és az életét megédesítené...~ ~
30  1|                de esküt mert volna tenni rá, hogy Harzburg-Waldeck gróf
31  1|           beteget, aki égő szemmel mered rá, a diákokat, akik nyitott
32  1|                 elszoruló szívvel nézett rá: ezt az asszonyt épp oly
33  1|                  igazán nem vagyok méltó rá, hogy a kedvemért csak egyetlen
34  1|             megharagszom és akkor várhat rá, hogy magát vegyem hozzám
35  1|                 kisasszony (kérdőleg néz rá).~ ~A gróf: A méltóságos
36  1|                  de hiába komédiázik, én rá fogok jönni az igazságra.
37  1|                  Gärtner Irén várakozott rá.~ ~- Nos? - kérdezte jókedvűen.~ ~
38  1|           szótalan megdöbbenéssel nézett rá, de Villányi Mariska nem
39  1|              Villányi Mariska nem ügyelt rá többé: a folyosón egy fehérbóbitás
40  1|            teremtést, aki úgy tekint föl rá, mintha valami felsőbb lény
41  1|             előszobába s maga segíti föl rá a bundát, melybe a fiatal
42  1|                  megmentsük. Számíthatok rá, hogy a törekvésemben támogatni
43  1|            belelássak. Tehát vállalkozik rá, hogy a segítségemre lesz?~ ~-
44  1|                  hangos megjegyzést tett rá, - ő nem látott, nem hallott
45  1|                  mond, de nem is figyelt rá, hanem közelebb lépett a
46  1|             szabad többé visszagondolnod rá, szegény Sándorom!~ ~A tanár:
47  1|                  A tanár: Nem haragudtam rá, még csak szemrehányást
48  1|                  ahol kedvese várakozott rá, a gonosz és beszámíthatatlan
49  1|                csacsim, nincs semmi okod rá, hogy engem sajnálj!~ ~Villányiné:
50  2|                Lesbiája, könnyezve emeli rá napsugaras kék szemét és
51  2|                éven át várakozni szokott rá éjszakánként. Leült egy
52  2|             ismét kárörömmel tekintettek rá, Jenő nagyot ütött az asztalra
53  2|              testületileg ott várakozott rá a vicinális állomáson.~ ~
54  2|                  amíg egy napon hirtelen rá nem jött, hogy a fehérneműje
55  2|                 Giovanni figyelmeztetett rá.~ ~- Ez Kis úr, az arácsi
56  2|            Somogyi Dániel durván förmedt rá:~ ~- Egy-két esztendő mulva,
57  2| Somogyi-familiáról, de én nem hallgattam rá. Lelkemben szégyeltem magam
58  2|                  is látta, hogy figyelek rá, mivel a szemeimet mereven