Rész

 1  1|           foglak látni benneteket. Ne kutasd, hogy kivel szöktem
 2  1|           a fájdalom. Vess meg, és ne gondolj többé arra a szerencsétlen,
 3  1|            a tengerbe sűlyedt.~ ~- Ne bántsd, Lujzika, bár az
 4  1|           nézett idegen asszonyra, ne érezze magát boldog és megelégedett
 5  1|            öreg kisasszonyhoz.~ ~- Ne haragudj rám, Lujzika, de
 6  1|               rögtön megyek, de te ne siess, mert első a kötelesség.
 7  1|     egymásután. Most csöndes légy, ne mozdulj, amíg a szívverésedet
 8  1|           maga is...~ ~Az ezredes: Ne sírjon... Kérem, ne sírjon...
 9  1|       ezredes: Ne sírjon... Kérem, ne sírjon... meglátja, hogy
10  1|         viselem magamat... De most ne sírjon tovább, mert még
11  1|           hogy reggeltől estig ott ne lebzseljek a házuk előtt,
12  1|         hogy a sok gonosz bácsi el ne csábítson. Maga, aki annyira
13  1|             hogy a csatlakozást le ne késsem.~ ~Villányiné (kipirulva,
14  1|         hogy a pesti barátnőim meg ne tudták volna! Három nap
15  1|         bennünket!~ ~A gróf: Miért ne gondolhatnák, hogy férj
16  1| aszfaltbetyárok pillantása! Kérem, ne meressze úgy rám a szemét,
17  1|             És az?~ ~A gróf: Miért ne látogathatnám meg magát
18  1|      valamikor hasonló helyzetben? Ne áldozzon föl egy drága órát
19  1|          szerelmes belém? Az égre, ne legyen oly hallgatag, mint
20  1|      felszárította a könnyeit.~ ~- Ne féljetek, angyalkáim, hiszen
21  1|        engem itt lát kedvesem, hát ne higyjen a rózsás arcszínemnek,
22  1|         házigazdája!~ ~Villányiné: Ne juttassa eszembe, mert még
23  1|  vendégeskedésről tudna?~ ~A gróf: Ne beszéljen most az uráról, -
24  1|           drága!~ ~Villányiné: Oh, ne, hiszen azonnal meghalok!~ ~
25  1|      asszony legyek a világon, hát ne beszéljen többé soha arról
26  1|            összetett kézzel kérem: ne álljon többé az utamba,
27  1|           életét és a fiatalságát? Ne legyen könnyelmű, - hiszen
28  1|   ismételte:~ ~- Drága kis szívem, ne légy rossz és jöjj el hozzám!~ ~
29  1|          legszebb rajtam. No azért ne ijedjen meg, drágám, még
30  1|          mint a szép asszonyokkal. Ne vegye silány hencegésnek,
31  1|  veszedelem elhárításáról van szó. Ne ijedjen meg, mert egyelőre
32  1|        tartja a legszebb férfinak? Ne jőjjön zavarba, hiszen a
33  1|     folytatta:~ ~- Szerelmes belé, ne is tagadja, hiszen úgyis
34  1|        számomra? Beszéljen drágám, ne feszítsen a kínpadra, mert
35  1|      hozzám őszinte lenni? Hát jó, ne is szóljon, huszonnégy óra
36  1|      keserítette el ennyire... Hát ne sírjon már, mert nagyon
37  1|     cukrászdában találjam, - addig ne töprengjen sokat, hanem
38  1|        gondoljon rám, drágaságom s ne felejtse el, hogy nekem
39  1|            gügyögte:~ ~- Védj meg, ne engedj meghalni, hiszen
40  1|  sóhajtotta:~ ~- Kicsike Mariskám, ne félj: én most is csak úgy
41  1|         rosszak voltak az emberek? Ne búsulj, kicsikém, most már
42  1|            surranhat be hozzám. De ne félj, minden megváltozik
43  1|       egész világon!~ ~Villányiné: Ne fojts meg, hanem fejezd
44  1|            Villányi tanárt?~ ~- Ki ne ismerné!~ ~- Az asszony,
45  1|           Egyetlen, jó kis szívem, ne kínozz tovább; szánakozz
46  1|    fölugrik a helyéből): Köszönöm, ne törődjék velem, most már
47  1|   férfihang.~ ~- A házmesterné, de ne kérdezzen sokat, mert későn
48  1|       Meneküljön gyorsan, hogy itt ne találják... Hamar, csak
49  1|        bundáját, - a többivel most ne törődjék, mert nincs idő
50  1|            hősiesen tartja magát): Ne beszélj többé róla! Nem
51  2|           szólani szerelmesen:~ ~- Ne a ruhám szegélyét, hanem
52  2|          az a gondolat, hogy többé ne irjon verseket! Úgy érezte,
53  2|       mindnyájunkon úrrá lehetnek. Ne beszéljetek nekem a kritika
54  2|         lord izgatottan.~ ~- Miért ne mondhatnám be?~ ~- Mert
55  2|       ijedten nézett az urára.~ ~- Ne beszéljen így... nem akarom...
56  2|        való szerelmére kérem, hogy ne fogadja el...~ ~Ádám csodálkozva
57  2|        fogja megkérni tőlem...~ ~- Ne tréfáljon... esküszöm, hogy
58  2|        sírdogált a sarokban...~ ~- Ne sírj, - mondta a kegyetlen